Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-09 / 33. szám
jfuvcJőtlési aiBniikánk iegjííie jobban a termelést Gombás Sándor elvtárs beszéde a kulturális nagyaktíván A megyei pártbizottság rendezésében hétfőn kulturális nagyaktíva ülést tartottak Nyíregyházán. A tanácskozáson Gombás Sándor, a Sza- bolcs-Szatmár megyei párt- bizottság titkára ismertette a megjelent oktatási-népművelési dolgozók, a párt-, állami-, társadalmi- és tömegszervek, a kulturális intézmények vezetői előtt az MSZMP Vili. kongresszusának határozataiból, a Központi Bizottság ideológiai irányelveiből és a közoktatásügyi reformból következő legfontosabb feladatokat. Bevezetőben arról szólt, hogy megyénknek a gazdasági, a politikai és a kulturális élet területén elért sikereiben nagy részük van a kultúra munkásainak, s ezért a párt megyei végrehajtó bizottsága elismerését és köszönetét tolmácsolta. Majd így folytatta beszédét: — A szocialista művelődés- politika céljai nem önmagukért valók, hanem szerves részét alkotják annak az egységes feladatnak, amit a szocializmus felépítése jelent. A kulturális forradalom a szocialista átalakulás része. Népünk olvasó, művelődő, tanulni vágyó nép lett. Lakosságunk megismerte az egyetemes és nemzeti kultúra kincseit, sokat fejlődött ízlésben, fogékonnyá vált az új iránt, magasak az igényei, s ezeket az igényeket ki kell elégítenünk. A gyors és bonyolult társadalmi mozgás követeli, hogy helyes válaszokat adjunk az élet által mind gyakrabban felvetett oktatási, művelődéspolitikai kérdésekre. Az iskolareformról Gombás Sándor elvtárs ezután rátért azokra a legfontosabb kérdésekre, amelyek megoldása különösen sürgős előrehaladásunkhoz. Az oktatási reformtörvény alapján nagy munkát végzett megyénk társadalma — mondotta —, sikerült a köztudatba, a gyakorlati életbe átültetni a reform alapelveit: nyújtsunk a kor igényének megfelelő műveltséget, tegyük szorosabbá az iskola kapcsolatát az élettel, a munkával, s hogy oktatási intézményeink neveljék szocialista szellemben, a tudományos világnézetre ifjúságunkat. Elmondotta, hogy iskolapolitikánkban az elmúlt két évtized során óriási eredményeket értünk el. Általánossá tettük például a nyolc osztályos általános iskolát, amely a múltban csak kevesek számára volt elérhető. Megteremtettük az egységes, szocialista közoktatást, egyre magasabb szinten vált lehetővé a társadalom jogos igényeinek kielégítése. Közismert tény, hogy Szabolcs-Szatmár megyében négyszázhat általános iskolában, négyezernél több nevelő irányításával száztizenkétezer tanulót oktatnak, nevelnek. A fejlődé* a régihez viszonyítva e területen is igen szembetűnő. Mégis fel kell tennünk egy kérdést: kielégítőek-e a jelenlegi tárgyi és személyi feltételek általános iskoláinkban a komolyabb, megalapozottabb munkához? A vitathatatlan eredmények ellenére még mindig van hatvanegy osztatlan iskolánk, több, mint háromszázötven szükségtantermünk, s az országos átlagnál nyolc tanulóval jut több egy tanteremre. Bár tanulóink kilencven százaléka szakrendszerű oktatást kap, az is tény, hogy a felső tagozatokban az óráknak csak közel a felét biztosítja szakos tanár. Több helyen megoldásra vár a tanyai és a külterületi tanulók körzetesítése is. Az általános iskolák általánossá tételét akadályozza, hogy nálunk a tanulóknak csak nat- vannégy százaléka végzi el a nyolc osztályt a tankötelezettségen belül. Sok a bukás, az osztályozatlanság, a már első osztályokból kimaradtak száma. — Látnunk kell tehát, hogy az általános iskolák általánossá tétele nemcsak a művelődésügyi szervek és a pedagógusok ügye, az egész társadalomnak tenni kell azért, hogy az általános iskola jól alapozzon. Érvényt keli szerezni a nevelési tervben és a tantervben előírtaknak. Nevelőink csak annyit tanítsanak, amennyit ezek a tervek előírnak, de azt színvonalasan és alaposan. Pedagógusainktól elsősorban várjuk, hogy képezzék magukat, szervezzék a társadalmi összefogást az eredményesebb munka érdekében. Külön kérjük, hogy az eddiginél sokkal többet foglalkozzanak a munkás- és parasztgyerekekkel, készítsék elő jobban őket a felsőbb tanulmányokra. Nem elég csak elmondani, hangoztatni, hogy ezeknek a gyermekeknek a felkészültségét a szülők idő és megalapozottsága hiányában nem adhatja meg az otthon. Segíteni, ellenőrizni kell az ilyen tanulók iskolai tevékenységét. Legyen szorosabb a munkás és parasztszülőkkel a nevelők kapcsolata. Az általános iskolák pályaválasztási munkája szolgálja jobban, közvetlenebbül az adott terület gazdasági, politikai célkitűzéseinek megvalósítását. Legyen ez minden általános iskolai nevelőnél lelkiismereti kérdés is! A beszámoló ezután a középiskolák nagyméretű fejlesztésének adatait szemléltette. Megemlítette, hogy ennek ellenére az általános iskolákban végzetteknek csak huszonkilenc százaléka kerülhetett a gimnáziumokba, szakközépiskolákba. A termelés és az oktatás kapcsolata — A jövő iskoláztatási munkájának központjába a szakmunkásképzést, s elsősorban a mezőgazdasági szakmunkásképzést kell állítanunk. Évről évre szélesíteni kell a lehetőségeket, a szakmunkásképző hálózatot a népgazdaság és az egyén érdekeinek tervszerű összehangolásával. Ezért dolgozni oktatási, népművelési munkásainknak nemcsak helyes törekvés, de kötelesség is. Meg kell küzde- nünk azzal a helytelen és ta- lajtalan szemlélettel, hogy a szülők nagy része csak íróasztal mellett tudja gyermeke jó jövőjét elképzelni. A jelenlegi, s különösen a távlati terveink, a technika és az új termelési eljárások rohamos fejlődése sokoldalúan képzett, gyakorlatias szakembereket igényel. Ez az oka annak is, hegy a párt megyei végrehajtó bizottsága a közelmúltban úgy döntött, erősödjenek, végezzenek színvonalasabb — a termelési struktúrához jobban alkalmazkodó — tevékenységet a megye gimnáziumai. Amíg ezt nem tudjuk biztosítani, új falusi gimnáziumokat értelmetlen dolog lenne létesíteni. Szerintünk most az fontos, hogy középiskoláinkban megvalósuljon a reform által támasztott minden követelmény, hogy szakmai, politikai és világnézeti síkon egyaránt olyan bázist alkossanak, amelyekre építhetnek az adott járások lakéi, intézményei, szakemberei Szólt Gombás Sándor elvtárs megyénk felsőoktatási intézményeinek munkájáról is. Elmondta, hogy ezek céltudatosan törekszenek a kommunista szakemberképzésre, az oktató-nevelő tevékenység színvonalának emelésére. Eleven kapcsolatot teremtettek ezek az intézmények az ipari és mezőgazdasági üzemekkel, s ennek a kezdeti hatása is jótékony ifjúságunkra. — Büszkék vagyunk ezekre, s az oktatás nem kevés sikerére. De fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a kommunista szakemberképzés csak akkor lehet reális cél, ha a felsőoktatásban egységessé válik, minden tanszék elengedhetetlen feladata lesz a politikai, ideológiai nevelő munka. Arra kérjük az intézmények pártszervezeteit, vezetőit, dolgozzanak úgy, hogy az oktatók ne csupán oktassanak, foglalkozzanak többet a hallgatók világnézeti fejlődésével, életével. Segítsék, hogy az innen kikerülő szakemberek formálásán kívül váljanak ezek az intézmények a gazdasági, politikai és kulturális élet területén dolgozók továbbképzési centrumává. Pártszervezeteink, tömegszervezeteink, s nem utolsó sorban tanácsaink pedig törődjenek még jobban a felsőfokú iskolák beiskoláz zási tevékenysége segítésével. — Minden járásunk mérje fel szakember-szükségletét. Az eddiginél következetesebben dolgozzanak azon, hogy középiskoláinkból mind több munkás—paraszt szülő gyermeke jusson el a felsőfokú intézményekbe. A termelőszövetkezetek, a tanácsok és más szervek anyagi lehetőségeiket a lehető legjobban kihasználva küldjenek ezekbe az iskolákba ösztöndíjas hallgatókat. Foglalkozzanak e hallgatókkal tanulás közben is, kísérjék figyelemmel munkájukat, magatartásukat, buzdítsák őket. Csak ez az útja annak, hogy munkaerőgazdálkodá- sunk tervszerűbbé váljon, fokozottan kielégítsük megyénk szakemberszükségletét. Sablon helyeit korszerű eszközökkel Az előadó ezt követően a népművelés néhány időszerű tennivalójára hívta fel a figyelmet. E tevékenységnek legfőbb célja a nép felemelkedését szolgálni. Szóvátelte, hogy a formalizmus, a sablon helyett a korszerű eszközök alkalmazása, a munka mindennapos elemzése kell, hogy jellemezze e területet is. A munka magasabb termelékenysége és az emberek ne- volfse — az osztályharc jelenleg két legfontosal)b jelentkezési módja — kölcsönhatásban van egymással. Ezt kell segíteni a népművelésnek is. Említette, hogy az anyagi eszközök mind több községünkben adottak. Nő a jól felszerelt művelődési otthonok, mozik, könyvtárak, klubhelyiségek száma. Évente tizenkétezer felnőtt tanul az iskolákban, a rendszeres könyvtári olvasók száma megközelíti a százezret. Az ismeretterjesztő előadásokon mintegy három- százezer ember tanul, művelődik. A népművelők százai segítik a magasabb tudás megszerzését, s eredményeink e területen is számottevőek. Amikor a felnőttoktatást említjük, itt is kétségtelenül nagy fejlődést értünk el — mondta az előadó, majd így folytatta: — Felnőttoktatási munkánk még nem eléggé tervszerű, s mennyiségileg Is hiányos. Községi vezetőinknél, termelőszövetkezeti brigád- és munkacsapat vezetőknél tömegessé kell tennünk az általános, majd a középiskola megszerzésére való törekvést. Sajnos, helyenként hiányzik a személyes példamutatás. Az a véleményünk: megengedhetetlen, hogy megyénkben 30— 35 százalékot is eléri a beiratkozott és közben kimaradt felnőtt tanulók száma. Államunk súlyos anyagi áldozatokat hoz a felnőttek oktatására, s ezzel sokszor nem párhuzamos a felelősségérzet, különösen gazdasági vezetőinknél. — Elsősorban a kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályokat és a szakmunkásképzést segítsék oktatási, népművelési dolgozóink, pártszervezeteink és tanácsaink. Azt tanácsoljuk: készítsenek több évre szóló perspektivikus tervet az adott járás, község, mezőgazdasági, ipari üzem felnőtt lakosságának oktatására. A növekvő szükségletnek megfelelően irányítsák a dolgozókat egyes iskolatípusokba. Nagyobb községeink közös gazdaságai céltudatosabban tervezzenek úgynevezett üzemi iskolákat, amelyekre ráépülhetnek a szakmunkásképző iskolák. A termelőszövetkezeti párt- és gazdasági vezetőknek, de a falvak valamennyi népművelési munkásának kötelessége segíteni e célok megvalósítását és ezt követően a megfelelő tanulmányi szint elérését! Gombás Sándor elvtárs az ismeretterjesztésről megállapította, hogy a termelést közvetve, vagy közvetlenül segítő ismeretterjesztésre van szükség. Az eddigi tsz-akadémiák, az előadássorozatok, a téli tanfolyamok már e követelményhez igazodtak, s az adott táj termelési profiljának megfelelően csoportosultak. — Ez ismeretterjesztésünk legnagyobb eredménye — folytatta az előadó. — Járási, községi vezetőink, népművelési hálózatunk ma már viszonylag jól segíti, összhangba hozza céljainkkal a különböző előadásokat, a nők, a fiatalok akadémiáit. Jó gyakorlat, hogy megyei és járási szerveink mind fontosabb feladatként kezelik a tanyai ismeret- terjesztés bővítését is. Folytatnunk kell a jól bevált gyakorlatot, a legnépesebb rétegen, a pedagógusokon kivül mezőgazdászokat, orvosokat, jogászokat kérjünk meg előadások tartására. Vonjanak be községeink az ismeretterjesztés előadói gárdájába jó termelőszövetkezeti elnököket, brigádvezetőket, tapasztalt szakembereket, akik sokoldalú ismerettel gazdagíthatják a hallgatókat még akkor is, ha nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. — Pártbizottságaink, párt- szervezeteink, társadalmi és tömegszervezeteink feladata, hogy az ismeretterjesztésben is a kevesebb, de jobb elve jusson kifejezésre. A közművelődési könyvtárak munkájáról szólva hangsúlyozta a megyei pártbizottság titkára, hogy megyénk lakosságának több, mint tizenöt százaléka könyvtári olvasó, s a mezőgazdasági olvasók közül kerül ki a beiratkozott, rendszeres olvasók negyven százaléka. Megyénk egy lakosára már 1,3 kötet könyv jut. Sikeresek a könyvhetek, mezőgazdasági könyvhónapok. 140 tsz-ünknek van már mezőgazdasági kézi könyvtára és 120 tanyán is kölcsönözhet a lakosság könyvtárból könyvet. — A kép azonban ezzel nem teljes — folytatta Gombás Sándor. — Több tsz-ben látunk jól raktározott, a tagság elöl gondosan elzárt könyvtárat, amelyből évenként alig kölcsönöznek néhány kötetet. Kevés könyvtárainkban a szakkönyv, különösen a mezőgazdasági jellegű Sürgős tennivalónk az olvasottság növelése. A falusi-tanyai kultúrmunka Ezután a művelődési otthonok feladatairól szólt: — Űj színekkel kell gazdagítani a kultúrotthonok tartalmi és formai tevékenységét. Járási kultúrházaink akkor válnak igazán a népművelés segítőivé, ha rendszeresen segítik, szakmailag, gyakorlatilag területük községi művelődési otthonait, ha tapasztalatcsere bázisokká lesznek. Ki kell dolgozniuk a szakköri munka, a klubfoglalkozások, az ismeretterjesztés, a rádió és a televízió hasznos műsorainak felhasználási módszereit. Legyenek az irodalom, a képzőművészet, a zene ismeretterjesztésének élenjárói. Községi művelődési otthonok nyújtsanak a dolgozóknak igazi otthont. Javasoljuk, hogy minden tsz-ben legyen kultúrfelelős, legyenek, akik vállalják a szocialista, vagy e cím elérését vállaló brigádok kulturális gondozását is. El akarjuk érni, hogy már a közeljövőben — o megyei pártbizottság határozata alapján — nagyobb összegeket fordítsanak szövetkezeteink a falusi-tanyai lakosság művelődésére. Létesítsenek klubszobákat, szereljék fel azokat televízióval, rádióval, könyvekkel, lemezjátszóval, folyóiratokkal. Gombás Sándor ezt követően ez ideológiai irányelvekből következő megyei feladatokat elemezte. Rámutatott a pedagógustársadalom, a megye népművelési munkásainak nagy közvéleményformáló szerepére. Beszélt a marxizmus —leninizmus esti egyetemén való tanulás jelentőségéről, s arról, hogy a jövőben mind több kulturális területen dolgozót vesznek fel e magasszintű pártoktatási formára. A művelődésügyi szerveknek, a pedagógus pártszervezeteknek és szakszervezeteknek az eddiginél hatékonyabban kell segíteni a szervezett politikai és szakmai oktatásban tanuló nevelőket. Dolgozzák ki az ideológiai nevelés tervét, a kül- és belpolitika eseményeiről való friss tájékoztatás rendszerét — Nem mindenki látja még elég világosan, hogy új társadalmunk végleges kialakulása fokról fokra és ellentmondások közepette megy végbe. Ez egyeseket zavarba ejt, olykor pesszimizmust szüí. Tudnunk kell, hogy bár a szocialista társadalom nem porbléma- mentes, a megoldás lehetőségei is jelen vannak, s ezt fejleszteni kell — elsősorban szilárd elvi alappal. Jelentkezik ideológiai zavar például a nacionalizmussal kapcsolatban. Egyoldalú beállítás, a régi előítéletek felelevenítése, s ellenséges nézetek is alkalmasak a nacionalista tendenciák élesítésére. Számos lehetőség kínálkozik ezek leküzdésére megyénkben is, ahol száz és száz példáját látjuk naponta a szocialista internacionalizmusnak, a nemzetközi munkamegosztás eredményeinek — népünk legalapvetőbb érdekei kifejezésének. Megfelelő ervekkel tudunk küzdeni a Nyugat fellazításl taktikájában nagy szerepet játszó, a nyugati életformát hamisan és egyoldalúan bemutató, illúziót kelteni szándékozó felszínes megállapítások ellen is. Társadalmunk fejlődése. a szocializmus világméretű előretörése feltartóztathatatlan, az alapvető tendenciák nem fordulnak a visszájákra. Eredményeink széles körű ismertetése ugyancsak megerősíti a dolgozók hitét, bizalmát. Al ifjúság neveléséről Ifjúságunk helyzetéről szólva az előadó megállapította: fiatalságunk ma műveltebb, felkészültebb, mint az előző nemzedék a maga korában volt. Méltán igényli, hogy vonják be jobban a falu és a város gazdasági, politikai, kulturális tevékenységébe. Valamennyi felnőtt, de legfőképpen a vezetők tudatában állandósuljon az a klasszikusok által oly találóan megfogalmazott gondolat: azé a jövő, akié az ifjúság. A gépekkel, a földművelő eszközökkel, a mérnöki tervező asztalokkal, a nevelői katedrákkal együtt holnap, a ma ifjúságának a mi jövőnket is a kezébe kell adni. Amilyenné neveljük gyermekeinket, olyan lesz az öregkorunk. A megyei pártbizottság az elmúlt napokban tárgyalta meg a falusi ifjúság helyzetét, s hozott megfelelő határozatokat a feladatok végrehajtásához. E határozatok végrehajtásának szervezésére, segítésére hívta fel Gombás elvtárs a megye kultúrmun- kásainak figyelmét. Az eddiginél fokozottabban mutassuk be, dolgozzuk fel az ország és megye haladó, szocialista hagyományait, húszéves fejlődésünk harcait. Ez a nevelő feladat nem csak a pedagógusoké vagy a szülőké, hanem az egész társadalomé. Ez a nevelés marxista—materialista tartalommal telítve segítse az új generáció kialakítását. Beszéde befejező részében a vallásos ideológia elleni küzdelemről szólt a szónok. Ismertette: — Megyénkben ez a tevékenység még nem eléggé hatékony. Ebben szerepe van annak is, hogy az állam és az egyház közötti inszony alakulásában egyesek összekeverik a politikai és az ideológiai jellegzetességeket. Nem értik meg, hogy nincs és nem lehet szó a materializmus és a vallásos világnézet valamiféle megbékéléséről, a vallásos ideológia elleni harc feladásáról. A társadalmi ünnepek szervezésében már nagy eredményeket értünk el, de tovább kell lépnünk. Nagy gonddal és hozzáértéssel, a megyei pártbizottság határozata megvalósításával sokat tehet a helyzet megváltoztatására népművelésünk. — Minden tevékenységünk központjában álljon: a korszerű termelés segítése, a megye lakossága életszínvonalának, jólétének növelése. Ezt segíteni kultúrmunkásainknak szép feladat, megtisztelő kötelesség. A megyei pártbizottság a jövőben fokozottabban kéri a művelődés legjobb munkásainak segítségét. Gondoskodunk arról, hogy intézményeink, szerveink erősödjenek politikailag és szakmailag felkészült, tenni tudó kommunistákkal, pártonkívüliekkel, akik képesek a párt politikájának maradéktalan érvényesítésére — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédéi Gombás Sándor elvtárs.
