Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-09 / 33. szám
(Folytatás a* 1. oldalról.) nea népeinek a gyaiunati uralom felszámolásáért és a függetlenség kivívásáért vívott harcát. A tárgyaló felek hangsúlyozzák, hogy az afrikai országok függetlenségének erősítésében, a gyarmati rendszer ellen vívott harcban, valamint az afrikai államok egymás közötti kapcsolatában és együttműkö.- désében fontos szerep hárul az Afrikai Egység Szervezetre. A felek elítélik a politikai és gazdasági nyomás minden formáját és azokat az imperialista módszereket, amelyek a fejlődő országok természeti kincseinek kizsákmányolására irányulnak azzal a céllal, hogy akadályozzák a függetlenségüket újonnan el-, nyert országok társadalmi, gazdasági fejlődését és nemzeti felemelkedését. Kifejezi eltökéltségüket, hogy fenntartják az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciáján elfogadott elveket. A két miniszterelnök egyet ért abban, hogy a béke fenntartása és a nemzetközi biztonság érdekében folytatni kell a nemzetközileg ellenőrzött általános és teljes leszerelés elérésére irányuló erőfeszítéseket. Udvözlik a világ valameny- nyi államának részvételével összehívandó leszerelési világértekezletről szóló ENSZ- határozatot. Hangsúlyozzák a részleges intézkedéseket célzó lépések jelentőségét, ebben a vonatkozásban és támogatják azt, hogy atomfegyvermentes övezetek jöjjenek létre Közép-Európá- ban, Afrikában és a világ más térségeiben. Szükségesnek tartják nemzetközi egyezmény megkötését a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, és azt, hogy a moszkvai szerződés érvényességét a föld alatti nukleáris kísérletekre is kiterjesszék. A felek üdvözlik India és Pakisztán taskenti megállapodását. A tárgyaló felek hangsúlyozzák: az európai béke és biztonság amely kiemelkedő fontosságiú kérdés a nemzetközi feszültség csökkentésében, az egyetemes béke és biztonság fenntartásában, egyúttal elválaszt- hatalan a námet kérdéstől. Rámutattak arra, hogy a II. világháború nyomán kialakult helyzet vezetett el a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság létrejöttéhez). A két fél hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a német kérdést a német nép érdekeivel és az európai biztonsággal összhangban kell megoldani. A felek megerősítették, hogy az ENSZ-re fontos szerep hárul a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában és az államok közti együttműködés fejlesztésében. Egyetértőén állapítják meg a fejlődő országok növekvő szerepét e szervezetben. Szükségesnek tartják, hogy az ENSZ tevékenysége megfeleljen az alapokmány elveinek. Rámutatnak arra, hogy az ENSZ működésének egyik gátló tényezője az egyetemesség hiánya. Megállapítják: lehetővé kell tenni, hogy a Kínai Népköztársaság haladéktalanul elfoglalja jogos helyét az ENSZ-ben. A felek egyetértenek abban, hogy a fejlődő országok és a szocialista országok közti sokoldalú politikai, társadalmi és gazdasági kapcsolatok új típusú kapcsolatok, amelyek ezen országok nemzeti függetlenségét és szuverénitását erősítik, fontos tényezői a nemzetközi békének és biztonságnak és kölcsönös érdekeket szolgálnak. Elhatározták, hogy tovább erősítik a népeik közötti barátság és együttműködés szálait, kicserélik az országaik építése során szerzett tapasztalataikat, ösztönzik és. .elősegítik a gazdasági kapcsolatokat, egymás kultúrájának jobb megismerését, a tudomány, a kultúra, a művészet és a sport területén működő szakemberek cseréjét. Ezeknek az elhatározásoknak valóra váltásáért a látogatás során új megállapodásokat írtak alá: hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt, gazdasági együttműködési egyezményt, műszaki és tudományos együttműködési egyezményt, valamint a sajtó, rádió, televízió és hírközlési eszközök területén való együttműködésről szóló egyezményt, idegenforgalmi együttműködési egyezményt és az I960—67 évre szóló kulturális, műszaki, tudományos és egészségügyi munkatervet. Elvi megállapodásra jutottak abban, hogy kiterjesztik a légügyi egyezményt. Megállapodtak abban, hogy állandó vegyes gazdasági bizottságét hoznak létre a gazdasági egyezmények végrehajtásának előmozdítására és az együttműködés fokozására vonatkozó javaslatok kidolgozására. Kállai Gyula megbeszélést folytatott Ali Szabri alelnökkel, az Arab Szocialista Unió főtitkárával. Eszmecserét folytattak a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront és az Arab Szocialista Unió tevékenységéről. A találkozó során mindkét fél szükségesnek tartotta, hogy a jövőben. e szervezetek cseréljék ki tevékenységük tapasztalatait és e célból elhatározták, hogy azok közvetlen kapcsolatot létesítenek. Kállai Gyula a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében magyarországi látogatásra hívta meg az Arab Szocialista Unió küldöttségét * Kállai Gyula, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke magyar- országi látogatásra hívta meg Zakaria Mohieddint, az Egyesült Arab Köztársaság alelnökét és miniszterelnökét. Zakaria Mohieddin a meghívást örömmel elfogadta. Kairó, I960!, február 8. Johnson a vietnami háború kiterjesztését tervezi Eddigi legnagyobb veszteségüket szenvedték el az amerikaiak Saigon térségében Honolulu (MTI) Az amerikai kormány é; a dél-vietnami rezsim vezetői és szakértői — mint azt már jelentettük — hétfőn megkezdték konferenciájukat Camp Smith-ben, az Egyesült Államok csendes-óceáni főparancsnokságának Honolulu mellett, a Pearl Har- bor-öbölre néző épületében Az első plenáris ülés ünnepélyes megnyitására beengedték a sajtó, a rádió és a televízió riportereit. Johnson elnök és Van Thieu dél-vietnami államfő megnyitó beszédében egyaránt a vietnami háború folytatásának szükségességét hangoztatta. Az értekezlet megnyitására 35 perces késéssel került sor. Johnson és a dél-vietnami vezetők első megbeszélése három óra hosszat tartott. Ezután Moyers, a Fehér Ház sajtótitkára és a dél- vietnami küldöttség szóvivője rövid értekezleten tájékoztatta az újságírókat. A tájékoztató szerint elsősorban Dél-Vietnam gazdasági fejlesztésről volt szó. politikai megfigyelők szerint azonban feltétlenül szóba került a vietnami háború problémája is. Hétfőn a délutáni órákban — magyar idő szerint kedden reggel — Johnson és a dél-vietnami vezetők második tanácskozására az amerikai elnök honolului szállásán, egy luxusszállodában került sor. A szállodai „csúcsértekezlettel” egyidő- ben az épület egy másik szárnyában — az amerikai és dél-vietnami gazdasági küldöttségek szóvivői tartottak sajtóértekezletet. Bejelentették, hogy az Egyesült Államok idén megkétszerezi a saigoni kormánynak nyújtott gazdasági segély összegét. Talán valamivel többet mond a honolului tárgyalások igazi céljáról az AFP egyik jelentése, amely szerint Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka, aki szintén Camp Smit-ben van, több megbeszélést folytatott McNamara hadügyminiszterrel és Wheelerh tábornokkal, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnökével. Westmoreland e tárgyalásokon állítólag további 200 ezer katonát kért még ebben az évben a vietnami háború céljaira. A UPI honolului tudósítója szerint a tárgyalások hivatalos köreiben az a vélemény alakult ki, hogy csupán bombázásokkal nem tudják az amerikaiak megnyerni a vietnami háborút Az AFP honolului tudósítója közölte, hogy a Camp Smith-i tárgyalásokon a saigoni vezetők — korábbi álláspontjukat megváltoztatva — nem követelték a VDK bombázásának fokozá át és a haiphongi kikötő blokádját. A tudósító szerint a Honoluluban tartózkodó dél-vietnami küldöttség nagyon sötét képet festett a dél-vietnami helyzetről. Egy amerikai katonai szóvivő kedden közölte, hogy a partizánok Dinh Toung tartományban, Saigontól 90 kilométerre délnyugatra megtámadtak egy 25 teherautóból álló katonai oszlopot. Heves harc fejlődött ki, amelynek során mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett. Az AFP Binh_ Dinh tartományból jelenti, hogy az amerikaiak által megtervezett Pan Lao völgyi csata — ellenség hiánya miatt — elmaradt. Az amerikaiak a gyorshadosztály 15 ezer emberét vetették be. A hadművelet mérlege: egy megölt partizán, 14 foglyul ejtett személy. A hadműveleti körzetből teljesen eltűnt a lakosság — írja az AFP tudósítója. Az amerikai csapatok így a néptelen vidéken „tisztogatnak.” A VNA jelentése szerint a dél-vietnami szabadságharcosok Saigon —Gia Dinh térségében januárban több mint 1700 ellenséges katonát semmisítettek meg — köztük 1600 amerikait. Ez ebben a térségben az amerikaiak eddigi legnagyobb vesztesége. A február 5-vel záruló négynapos időszakban Dél- Vietnamban a partizánok hat amerikai repülőgépet lőttek le — közli továbbá a VNA. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden kijelentette,^ hogy az Egyesült Államok kész elfogadni a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot önálló csoportként egy esetleges béketárgyaláson. Ugyanakkor a szóvivő kijelentette, hogy egy ilyen részvétel csupán az „érdekelt csoport”, nem pedig egy kormány státusát biztosítaná a partizánoknak. A szóvivő kijelentését Harriman amerikai utazó nagykövet egy nyilatkozatával kapcsolatban tette, amely szerint az Egyesült , Államok kész független csoportként elfogadni a DNFF-et az esetleges béketárgyalásokon. Mint ismeretes, a DNFF több ízben is leszögezte: kizárólag önmagát tekinti a dél-vietnami nép jogos képviselőjének. Goldberg amerikai ENSZ főmegbízott hétfőn egyórás megbeszélést folytatott U Thant ENSZ-főtitkárral Vietnam kérdéséről. Az EAK kormánya — írja az A1 Ahram keddi száma — megújította a kapcsolatokat az el nem kötelezett kormányokkal és az érdekelt felekkel, hogy megoldást keressen a vietnami konfliktusra. Az EAK az 1954-es genfi egyezményhez való visszatérést látja a vietnami válság legjobb megoldásának — szögezi le a lap. Erhard kedden délután miniszterei kíséretében elutazott Párizsból. A bonni kancellár összesen másfél napot töltött a francia fővárosban, ezalatt két négy- szemközti megbeszélése volt De Gaulle-lal és párhuzamosan eszmecserét folytattak a külügyminiszterek, a gazdasági- és a hadügyminiszterek is. A tárgyalásokról nem adtak ki záróközleményt. A szóvivők tájékoztatóiból arra lehet következtetni, hogy egyik és másik részről is kerülték a „kényes kérdéseket” és arra törekedtek, hogy a „hatok” luxemburgi értekezletén létrejött I,es7er<*lesi Genf, (MTI): Kedden Genfben zárt ülést tartott a leszerelési értekezlet. Az ülésen felszólalt Carapkin szovjet, Foster amerikai és Luka- nov bolgár küldött. A részvevők között szétosztották az NDK kormányának emlékiratát. A keddi ülés kezdetén Foster a bizottság valamennyi tagja nevében gratulált Carapkinnak a sikeres szovjet holdkísérlethez. Carapkin a jókívánságokat megköszönve hangoztatta, hogy bizonyos katonai körök támaszpontokat szeretnének berendezni a Holdon és rámutatott, hogy az ilyen szándékok még sürgetőbbé teszik a leszerelési egyezmény megkötését. kopromisszum szellemében folytassák a Közös Piac gazdasági problémáinak megoldását. A francia szóvivő közölte, hogy a megbeszélésen nem volt szó sem a nyugatnémet atomigényekről, sem a német határok véglegességéről, de leszögezte, hogy ezekben a kérdésekben Franciaország ismert álláspontja nem változott. De Gaulle júniusi moszkvai látogatásával kapcsolatban Erhard kifejezte reményét, hogy a francia köztársasági elnök az „európai álláspontot” fogja képviselni Moszkvában és síkraszáll a német újraegyesítés mellett Erhard elutazott Párizsból Erhard nyugatnémet kancel’ár (középen) az Elysée Palota előtt De Gaulle elnökkel (jobbról) és Couve de Murville francia külügyminiszterrel. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Bába Mihály: Egymástól távol 32. — Egyszóval Gazdagnak most a kereset a fontos, semmi más. Főkönyvelő volt az egyik vállalatnál- de oda nem akart visszamenni. A felesége bedolgozó, állásba nem mehet, mert két gyereke van. Havonta ezer forintot törlesz- tenek vissza a sikkasztott pénzből. Elgondolkozva hallgattuk az új brigádtag történetét. Másnap már többet is tudtunk. Nagy lábon élt Gazdag koma, az első, a második bőn hamisítását még az ellenőrök sem vették észre, aztán akadt valaki, aki kezére játszott. Minden ment simán két 1966. február 9. esztendeig, aztán véletlenül két tételt összezavart, utánanéztek, valami nem egyezett, így találtak egy harmadik gyanús tételt és akkor elrendelték a vizsgálatot. — Narancshéj hol van? — kérdezte egyszer valaki. — Kicsoda? — Hát az az új mókus, a Gazdag, vagy hogy a fenébe hívják szegényt. — Narancshéj? Lent, a malternál... Aztán már nem is hívtuk másként egymás között, csak Narancshéjnak. Szavát alig hallottuk, de ha túlórázni kellett, vagy ha vasárnap is akadt munka, ő mindig jelentkezett. Lassan megszoktuk, hogy ott él közöttünk, a maga terhével, szótlanságával. Néhányszor megpróbáltuk kizökkenteni végtelennek tűnő nyugalmából, de nem sikerült. Ha az újságban olvasták hasonló esetről, hangosan kiabálták egymásnak. — Azt írják az újságba, hogy megint elcsíptek egy sikkasztót. Pénztáros volt. Narancshéj arcát figyeltük, de a szeme se rebbent. Legyintettünk hát és megfeledkeztünk róla. Elsejétől hetenként háromszor tanfolyamon voltam. A közeli iskolában voltak az előadások. Féltem nagyon. De láttam, hogy ugyanúgy félnek a többiek is. Ettől egy kis bátorságra kaptam. Nehezen birkóztunk az anyaggal. Amikor a tanárok néha kérdeztek bennünket, csak dadogtunk, mintha beszédhibásak lennénk. Mellékkereset után nem igen nézhettem, mert ha nem voltam iskolában, akkor tanulni kellett. Klárival is egyre több időt töltöttem. Mindig csinált programot, ha korán végzett: moziba vitt, vagy tv-t néztünk. — Nem megy a tanulás — panaszkodtam neki egyszer. — Mi nem megy? — A számtan. Az a legnehezebb, meg a mértan, meg a géptan. — Szívesen tanulok veled — mondta. — Ki is kérdezem a leckét, ha akarod ... Te leszel az én nagy tanítványom. Csakhogy én szigorú tanárnő leszek, az ám, nagyon szigorú — nevetett Ettől kezdve minden második napon ott voltam Klárinál és tanultunk. Közben jókat nevetett, hogy milyen egyszerű és én mégis olyan nehezen értem meg. Most már csak minden második szombaton mentem haza, hogy tanulni tudjak. Bözsinek azt mondtam, hogy a vonatozás elveszi az időmet és ha már belekezdtem, akkor szeretném letenni a vizsgát. Aztán majd hazajárok minden héten, meg kereset után is nézek, mert nagyon kell minden fillér. Az ólat már szétbontották, az udvar elkerített részében ott állt a homok, a téglahalom, ,a mész meg a gödörben beoltva. Nemsokára az alapot ássák, aztán kezdhetik felhúzni a falakat* — Ha sietnek vele még az ősszel beköltözhetünk — mondta Bözsi kipirultan. Ö most csak a házzal törődött, semmi mással. — Nem kell őket siettetni, nehogy összedobják. — De a körmükre kell nézni, minden iparos huncut — nevetgélt az anyósom. — Mind huncut az. Én huszonhétben két ágyat rendeltem Feldmájernél, az öregnél, oszt a vén huncut vásárit hozott, pedig külön rendeltük, drágább is vót, mint a vásári, de becsapott bennünket. Le is mállott arról a festék hamar. Két telet se bírt ki. Hát én csak amondó vagyok, hogy a körmükre kell nézni. — Jó, jó — legyintettem, mert bosszantott az anyósom okoskodása. Ki tudja, hogy volt azzal a szegény Feldmájerrel, lehet, hogy nem is fizetett neki. — Majd beszélek az építésszel. Úgyis tőle függ minden. A munkások aszerint dolgoznak, ahogy az építész megparancsolja nekik. — Jó lenne, ha szabadságot vennél ki, nem árt, ha itt vagy! — Most? Hát tanfolyamra járok, mondtam már. Majd, ha levizsgázom. Ha már belekezdtem, akkor nem hagyom abba, akármilyen csipp-csupp dologért. — Ez neked csipp-csupp? — csattant fel Bözsi. Mostanában egyre gyakrabban kirobban. Nem tudom, mi baja lehet. — Felépítik azt anélkül is, hogy itt lennék — mondtam. — Hát persze, hogy fel — szólt közbe megint az anyósom. — Ezért nem érdemes hangoskodnotok, — Nem hangoskodunk mink — nevettem, mert láttam, hogy Bözsi szomorú lett. — Csakhát úgy összejött minden. Délután meglátogattam a húgomat, Mártát. A másiknál, Juliskánál már egy esztendeje nem voltam. Tulajdonképpen nem haragszunk, de nem szeretem a sógoromat. Nem szeretem Jóskát, nem szeretem a családját, a K. Tóthokat. Rátartiak, büszkék, dicsekvők, hetven- kedők. (Folytatjuk)
