Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

Zárszámadó közgyűlés a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezetben Zárszámadó közgyűlést rendeztek szomhaton a kis­várdai ••Rákóczi” Tsz-ben ahol többek között megje­lent Orosz Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is. A járási műve­lődési ház nagytermében megtartott közgyűlésen el­sőként Juhász István tsz-el- nök ismertette a vezetőség beszámolóját az 1965-ös gaz­dálkodásról. Az 518 tagot számláló termelőszövetkezet az elmúlt esztendőben a rossz időjárás ellené­re is sikeresen gazdál­kodott. Főbb termel- vónyeiből — burgonya, kenyérgabona, stb — túlteljesítették a terve­zett átlagtermést, ál­lattenyésztésük is jó jövedelmi forrás volt. Igaz, a szeptemberi jégverés majdnem százszázalékos kárt okozott a gyümölcsös­ben, de az Állami Biztosí­tó megtérítette a keletke­zett kárt, így jövedelem­kiesés itt sem volt. Mind a tavaszi munkáknál, mind az aratáskor és az őszi be­takarításkor becsülettel dol­gozott a tagság nagy része. A munkában a szocia­lista címért küzdő 4 brigád tagjai jártak az élen, de több kimagasló teljesít­mény született más terüle­teken is. A tervezett 82 ezer munkaegységgel szemben 83,5 ezer munka­egységet használtak fel. A többlet a gyümölcsösben és a konyhakertészetben je­lentkezett elsősorban. A jó munkát igazolja, hogy a növénytermesztés tavalyi bevétele a tervezett 6 mil­lió 815 ezerrel szemben 9 mil­lió 703 ezer forint volt. Az ál­lattenyésztés jövedelme— 2 millió 288 ezer — több, mint 300 ezerrel haladta meg a tervezettet. A se­gédüzemek jövedelmével együtt a tsz 1965 évi bevé­tele 13 millió kétszázezer forint volt, a tervezett 0 millió 731 ezerrel szemben A kiadások levonása után is több, mint 8 millió fo­rint maradt a közösnek. Tovább gyarapodott a kö­zös vagyonuk 1965-ben, amelynek az értéke ma már 18 millió forint. Tapssal fogadták a ter­melőszövetkezet tagjai, ami­kor az elnök bejelentette, hogy egy munkaegység értéke 79,07 farint, öt forinttal több, mint az élmúlt év­ben. Egy termelőszövetkezeti dolgozó átlagkeresete a kö­zösből 19198 forint, egy családra pedig 20131 forint jut. Jelenleg fizetési köte­lezettsége nincs a termelő­szövetkezetnek, jelentős biz­tonsági tartalékkal rendel­kezik. Akárcsak tavaly, az idén is minden hónapban tudnak majd rendszeresen pénzelőleget juttatni a ta­goknak. Megemlítette a vezetőség beszámolója azokat a hiá­nyosságokat, amelyek még néhol fellelhetők, s ame­lyek kijavítására intézke­déseket hoznak. Szólt arról, hogy az Idén nagyobb önálló­ság mellett gazdálkod­hatnak, s a mezőgazda- sági termények felvá sárlási árának az eme­lése is kedvezőbb hely­zetet teremtett. Ugyan akkor nőtt a termelőszö­vetkezet felelőssége is: úgy kell megválaszta­niuk a termelést, hogy az egyszerre legyen előnyös a termelőszö­vetkezetnek és a nép gazdaságnak. A jövőben az eddiginél nz gyobb segítséget ad majd i vezetőség a szocialista bri gádoknak, akik közül ; legközelebbi zárszómat!' közgyűlésen már oklevéllel szeretnék kitüntetni a leg­jobbakat. Helyet adnak annak a javaslatnak is, hogy további brigádok köt­hessenek szerződést a meg­tisztelő cím elnyerésére. Juhász István után Ru- bóczki József, az ellenőrző bizottság elnöke adott je­lentést a múlt évi munká­ról, majd a két beszámoló felett vitát nyitottak, mely­nek során szót kért Orosz Ferenc eivtárs is. Orosz Ferenc elvtárs felszólalása Orosz Ferenc elvtárs az MSZMP megyei bizottságának első titkára beszédét mondja- Mellette: Szendrei Mihály tsz párttitkár és Juhász István, a termelőszövetkezet elnöke. Orosz Ferenc elvtárs a megyei pártbizottság nevé­ben köszöntötte a sikeres esztendőt záró Rákóczi Tsz tagságát, majd ezt követően arról szólt, hogy több szem­pontból is ünnepnapnak számít megyénk életében a termelőszövetkezetek mosta­ni zárszámadása. — öt évvel ezelőtt tere­bélyesedett ki az egész mezőgazdaságra az a törté­nelmi jelentőségű forrada­lom, amely gyökeresen át­alakítja a magyar falu ar­culatát. Fél évtizede, hogy megyénk dolgozó parasztjai, köztük a kisvárdai dolgozó parasztok is nehéz vívódás után a nagyüzemi gazdál­kodás útját választottak. Jól emlékszünk még azokra a napokra amikor az embe­rek többsége kételyekkel tekintett a jövőbe, idegen­kedett az ismeretlentől. Ak­kor leginkább csak szavak­kal tudtuk bizonygatni a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, azt, hogy a me- zőgázdaság fejlődését gátol­ja a kisparcella. öt év telt el azóta és íme itt a bizonyság: a párt által kijelölt út helyes volt, parasztsá­gunk a felemelkedés útjára lépett. A szocialista brisádmozgalom nagy erejéről, népszerűs^é- ről többen is szóltak a közgyűlés résztvevői közül. Ezután Orosz Ferenc el­mondta: mi sem bizonyítja jobban a nagyüzemi gaz­dálkodás erejét, mint a?, hogy az utóbbi évek mos­toha időjárása, a tavalyi ér­és belvíz, a természeti csa­pások ellenére a kisvárdai „Rákóczi” Tsz évről évre többet osztott tagságának, s most megközelíti a nyolc­van forintot az egy mun­kaegységre jutó részesedés. Nem egyedüli a kisvárdaiak eredménye, hasonló jócskán található már megyénkben. — őszintén el kell azon­ban mondanunk, hogy nem mindenütt osztanak még ilyen bőséggel termelőszö­vetkezeteink. Találni igen sok olyan tsz-t, ahol az egy tagra jutó jövedelem meg sem közelíti a kjsvár- dai dolgozó parasztokét, ahol még mindig az elván­dorlás gondolatával foglal­koznak az emberek. Ebben nemcsak a mostoha időjárásnak, a kedve­zőtlenebb adottságok­nak van szerepe, ha­nem a hiányosan vég­zett munkának, a rossz munkaszervezésnek is. Az önök eredményének ér­tékét növeli, hogy példát mutatnak ezeknek a gyen­gébb termelőszövetkezetek­nek. A kisvárdai „Rákóczi” Tsz és a hozzá hasonló szö­vetkezetek történelmi érde­me. hogy jó munkájukkal, eredményeikkel segítik a többieket a bizakodásban, példáját adják annak, hogy jp munkával egyetértéssel milyen magas­latokra juthat megyénk pa­rasztsága. Itt megemlítette Orosz elvtárs. hogy a kisvárdai Rákóczi Tsz eredményeinek egyik forrása a vezetők és a tagok jó kapcsolata, köl­csönös bizalom Hallhattuk — mondotta — hogy a vezetőség dicsérte a szorgalmas tagságot, a tagság pedig a hozzá­értő vezetők munkáját méltatta, Ahol megvan e* a kölcsönös bizalom, ott a legnehezebb aka­dályokat is le tudják küzdeni. Szólt arról az előadó, hogy a mezőgazdaság felvi­rágoztatásának legdöntőbb feltétele pártunk és kor­mányunk helyes politikája, amely találkozik a- széles tömegek egyetértésével. Ez a politika adott lehetőséget arra, hogy a régi mezsgye ne csak a szántóföldön, ha­nem a gondolkodásban is eltűnjék, öt év kevés idő az emberiség történelmében, de ez is elegendő volt ah­hoz, hogy lássuk: megkezdődött az egysé­ges paraszti osztály ki­alakulása hazánkban, megyénkben, életerős szocialista közösségek jöttek létre, amelyek magukhoz ölelik egész parasztságunkat. Ezekben a szocialista kö­zösségekben mindenki a végzett munkája arányá­ban részesül a megtermelt anyagi javakból, jóban és rosszban együtt vannak az emberek, segítik egymást, nem hagyják magára a baj­bajutottat. Különösen így van ez a kisvárdai Rá­kócziban, ahol az emberek Varga Jánosné pénztáros (balról) számolja a pénzt Bubik* MUíló«néns>k és Soltész And; ásnának. Mindkét család té­lül kapott a 30 ezer forinton magukénak vallják a kö­zöst, jó gazda gondosságával gyarapítják, védik a közös tulajdont, teremtik meg a termelési biztonság feltéte­leit. A továbbiakban Oros elvtárs elmondta: a Központi Bizottság múlt év decemberi ha­tározatai újabb lehető­séget adnak a magyar mezőgazdaság felemel­kedéséhez. 1966-tól to­vább nő a termelőszö­vetkezetek önállósága. — Az önállóság egyúttal nagyobb felelősséget is je­lent. Az, hogy ezután a termelőszövetkezetek a leg­jobb belátásuk szerint azt és annyit termelnek, ameny- nyit jónak tartanak, nem jelentheti a népgazdasági érdek háttérbe szorítását. Meg kell találni annak a módját, hogy a ter­melőszövetkezet es a népgazdaság érdeke ta­lálkozzék. Az egyes ember és a haza sorsa elválaszthatatlan egymástól, nem lehet te­hát megengedni, hogy né­mely szövetkezet mások kárára végezze munkáját. — öröm hallani, hogy ebben a szövetkezetben már négy brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. Miként a gazdálkodásban, a szocialitsa munkaverseny­ben is mutassanak példát az ilyen termelőszövetkeze­tek, legyenek élenjárói a szocialista embertípus ki­alakításának a mezőgazda­ságban. Itt egyre inkább mindenki közösségi ember­ré válik, olyanná, aki alá­veti magát a többség aka­ratának, nem igyekszik kü­lön utakon járni. Erősítsék magukban ezt az elvet, védjék, óvják a közöst a károsítéktól, az egyéni haszon hajhászóitól. Méltatta Orosz elvtárs azt az igyekezetét, ahogy a kis­várdai hoz hasonló termelő- szövetkezetek növelik a kö­zös alapot, megteremtik a korszerű nagyüzemi gazdál­kodás feltételeit. — A szocializmus akkor győz véglegesen a me­zőgazdaságban, ha az anyagi alapok növeke­désével egyidőben a gondolkodásmód és a a magatartás is szocia­listává válik — mondotta. majd azzal folytatta, hogy megyénk me­zőgazdaságának egyik nagy problémája a kisvárdai Rá­kóczi Tsz-nél is fellelhető. Utalt arra, hogy ebben a tsz-ben a tagok átlagéletko­ra 55 év. — Azok a zömében be­csületes, szorgalmas embe­rek, akik 'nagy fáradtsággal alapozták az elmúlt fél évtizedben a nagyüzemi gazdálkodást, öt-tíz év múl­va kiöregednek a munká­ból. Ki veszi át tőlük a szerszámot, ha a fiatalok elvándorolnak a faluból? Amikor azt mondjak, tö­rődjünk jobban a falun élő fiatalokkal, nemcsak arra gondolunk: kapjanak pénzt rendszeresen, legyen hol szórakozniuk, hanem arra is, hogy bízzanak bennük job­ban az idősebbek, a vese- tők. Ne napszámosokkal, bérmunkásokkal végeztes­sék el a sürgős munkákat termelőszövetkezeteink, ha­nem azon legyenek, hogy minél több fiatal kövesse szülejét a mezőgazdasági munka végzésében, Ma már nem kell sok helyütt bizony­gatni, hogy falun is meg­találhatja számítását a fia­talság. De — mint ahogy a kisvárdai példa is mu­tatja — még a nyolcvan fo­rintos munkaegységgel ren­delkező szövetkezeteknél is van probléma. Szükség van rá, hogy a szülők az eddiginél jobban értessék meg gyermekeikkel: a bol­dogságot, az anyagi jó­létet szülőfalujában is megtalálja ha becsüle­tei kiveszi részét a napi munkából. Orosz elvtárs beszéde végén hangsúlyozta: az elmúlt öt esztendő sok ta­pasztalattal gazdagította ter­melőszövetkezeteink veze­tőségét tagságát a nagy­üzemi gazdálkodásban. E tapasztalatok felhasználásá­val, a munkafegyelem szi­lárdításával, a termelőszö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesítésével Szabolcs-Szat. már megye termelőszövet­kezetei az eddiginél gyor­sabb ütemben erősödhetnek, tagjai jobban gazdagodhat­nak. A közgyűlés hallgatósága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom