Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
Dobi István levele Ho Si Minh-hez Egy hét a külpolitikában BO SI MINH elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, HANOI Tisztelt elnök elvtárs! A népe és az ön bánt érzett szeretet és szolidaritás érzésétől áthatva vettem kézhez az ez évi január 24 levelét Én és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, osztjuk és magunkénak valljuk önnek, a vietnami kérdés békés rendezésére tett javaslatait, önnel együtt valljuk: ha az Egyesült Államok kormánya valóban a békés megoldás híve, akkor fogadja el a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos javaslatát, s tárgyalási szándékának bizonyítására végérvényesen és feltétel nélkül szüntesse be a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe elleni bombatámadásait és egyéb agresszív cselekményeit. A Magyar Népköztársaság népe haraggal értesült arról, hogy az Egyesült Államok kormánya a barbár bombatámadások felújításával válaszolt az ön békés javaslatára. E kalandor lépés ncrr} csupán az amerikai imperialisták tehetetlenségét mutatja, hanem egyben azt is bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya nem kereste őszintén a kérdés békés megoldását, s diplomáciai manőverei a világközvélemény félrevezetését szolgálták. Az imperialista agresszió e súlyos óráiban, mint azt a Magyar Népköztársaság kormányának február 3 i nyilatkozata is tanúsítja, a magyar nép teljes támogatásáról biztosítja a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a DéTVietnami Nemzeti Felszabadítás! Front igazságos álláspontját. Népünk akaratának, szívünk parancsának eleget téve készek vagvunk minden segítséget megadni ’’ietnami testvéreink függetlenségének megvé- dóséh'-'z, győzelmük kivívásához. Budapest, 1966. február 5. Testvéri üdvözlettel DOBI ISTVÁN, a Mawar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Francia állásnont: Amerika ismerte el a Dél-Vietnami Felszámítás! Freutet Amerikai B—52-es óriásbombázók szombaton délelőtt Saigon tőszomszédságában hajtottak végre szőnyegbombázást feltételezett partizánállások ellen. A robbanásokat a fővárosban jól lehetett hallani. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának összekötő bizottsága pénteken tiltakozást jelentett be amiatt, hogy u amerikaiak oldalán harcoló dél-koreai katonák Dél-Vietnamban szörnyű kegyetlenséggel irtják a lakosságot. Január 1-e és 4-e között például Phu Yen tartomány Tuy Hoa járásában a dél-koreaiak 53 polgári személyt meggyilkoltak, közöttük 10 kisgyermeket. Hetvenéves aggastyánokat kínoztak, kislányokat gya- láztak meg, tönkretették a helyi lakosok minden vagyontárgyát, felégették házaikat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai folytatták a konzultációt, miután az amerikai küldöttség kierőszakolta, hogy a BT tűzze napirendre a vietnami válság megvitatását. Ezt az amerikaiak úgy értelmezték hogy a Biztonsági Tanács segítsen egy új genfi típusú értekezlet összehívásában. Az amerikai hírügynökség hosszasan elemzi a francia ENSZ-magatartást és arra a következtetésre jut, hogy a franciák szerint a genfi értekezlet újbóli összehívására vonatkozó bármiféle ENSZ-hatá- rozat inkább ártalmas, mint hasznos lenne többek között azért, mert mind Észak-Vietnam, mind a DNFF eleve jogellenesnek minősített mindenféle Vietnammal kapcsolatos ENSZ- határozatot. Francia részről úgy vélik, hogy Ho Si Minh elnök fogékonynak mutatkozott a béketárgyalások irányában. így hát a tárgyalásokhoz vezető út az lenne, ha Amerika a DNFF-t elismerné/' — fejeződik be az AP helyzetjellemzése a francia felfogásról. Az osztrák külügyminisztérium pénteken bejelentette, hogy válaszul a pápa felhívására, Ausztria a vietnami közvetítést illetően „más országokhoz” fordult, konzultáció céljából. Megfigyelők szerint Svédországról és Svájcról van szó. A svájci külügyminiszter a pápához intézett válaszüzenetében felajánlotta, hogy svájci területen üljön össze értekezlet a vietnami kérdésről. Tiltakozó tüntetések voltak a világ különböző részeiben az amerikai agresszió folytatása, a VDK újbóli bombázása miatt: az Egyesült Államok Buenos Aires-i nagykövetsége előtt lezajlott tüntetésben a tüntetők bezúzták a nagykövetség épületének ablakjait, majd röpiratokat szórtak szét, követelve a VDK bombázásának haladéktalan beszüntetéséit WaEdeck Rockét a kommunisták és a szocialisták viszonyáról Párizs, (MTI): Waldeck Rochet a párizsi Renault autógyár egyik kommunista alapszeryezete- ben válaszolt az FKP és a szocialista párt viszonya iránt érdeklődő párttagok kérdésére. Az FKP főtitkára rámutatott, hogy a szocialista párt vezetősége legutóbbi válaszlevelében nem utasította el a kommunista pártnak az együttműködésre tett javaslatát, de kitért a nyílt állásfoglalás előL A szocialista párt válasza — hangsúlyozta — figyelmen kívül hagyja a demokratikus erők közös programjának sürgősségét és ezért nem felel meg a néptöme- kek várakozásának. Az FKP főtitkára végül hangsúlyozta, a baloldali egység létrejötte nemcsak a pártok vezetőinek tárgyalásaitól függ, hanem elsősorban a néptömegek akaratán múlik. Az FKP ezért elsőrendű feladatának tekinti, hogy széles körben ismertesse demokratikus egységprogramját. A Francia Kommunista Párt nem adta fel a reményt, hogy a szocialista párt vezetői is felismerik az együttműködés sürgősségét. Az FKP Központi Bizottsága három tagját bízta meg azzal, hogy felvegyék a kapcsolatot a szocialista párt képviselőivel. Guy Mollett, az SFIO főtitkára ugyanis Waldeck Rochethoz intézett válaszlevelében kívánatosnak tartotta, hogy a két párt között folytatódjék a „párbeszéd” az ideológiai kérdésekben fennálló nézet- eltérésekről. Hí: Amerikai manőverezés a Biztonsági Tanácsban iisl Washington fokozódó elszigetelődése üli Koszigin szovjet miniszterelnök üzenete a leszerelési értekezlet résztvevőihez ítíi A Luna—9 simán leszállt a Holdra Az elmúlt héten az Egyesült Államok felelős politikusai kettős akciót hajtottak végre. Johnson utasítására ismét elkezdődött a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázása és ennek a világszerte hatalmas felháborodást kiváltó lépésnek a diplomáciai kulisszáját igyekeztek felépíteni az amerikaiak, amikor a délkelet-ázsia kérdést a Biztonsági Tanács elé terjesztették. Washington vietnami politikájával kapcsolatban az egyik Saigonban működő amerikai diplomata így nyilatkozott: „úgy érezzük magunkat, minlha vörös hangyákkal teli hordóban ülnénk Dél- Vietnamban". Kétségtelen, hogy ez eléggé szemléltető meghatározása az Egyesüli Államok egyre tarthatatlanabbá váló helyzetének, de bizonyos, hogy mivel ebbe a hordóba magúk másztak bele, aligha tarthatnak igényt részvétre. Az sem vitás, hogy az újabb kalóztámadásokkal Washington még inkább belekerült a szorítóba és onnan a propaganda jellegű Biztonsági Tanács-akció sem tudja kirántani. Hiszen az ENSZ fó-uma nem oldhat meg egy olyan problémát, amelyben nein illetékes. A francia kormány állandó ENSZ-kép- Viselője ezt így fogalmazta meg: „A világszervezet nem dönthet a vietnami kérdésben, miután sein Észak-Vietnam, sem Dél- Vietnam, sem pedig Kína nincs képviselve az ENS^t ben. A béke csakis az öt nagyhatalom megegyezésével és a genfi egyezmény többi aláírójának részvéteiével állítható helyre.” Kétségtelen az is, hogy az amerikai diplomaták már az első menetben nagy nehézségekkel találkoztak. Kilenc szavazat kellett ahhoz, hogy a vietnami problémát a Biztonsági Tanács napirendre tűzze. Az ingadozó és hiányzó láncszem Jordánia volt. Diplomáciai megfigyelők ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy Jordánia nemrég katonai repülőgépeket kért az Egyeseit Államoktól és most, amikor az ország de- delegátusai végül is behódoltak az amerikai követelésnek, egyben megkapták a választ is: a repülőgépek leszállítása haladéktalanul megkezdődik. Nagyon kevés viszont a valószínűsége annak, hogy a tanács többsége felsorakozna egy amerikai határozattervezet mellett. Gol- berg fődelegátus csak az angol és a esangkaisekista küldött feltétlen támogatására számíthat. Nem véletlenül szabályosan men- teietödzött az amerikai küldött a kierőszakolt napirendre tűzés után, és sokatmondó kesergése is, hogy „az USA álláspontját az ENSZ-ben nem értették meg”. Sietett hivatkozni a ganfi értekezletre, mert az Egyesült Államok — a genfi egyezmények szabofálója — erősen támogat.., S Goldberg kérlelte a franciákat is. A francia delegátus azonban máris leszögezte: Vétót emel minden esetleges javaslat ellen, s fenntartja említett véleményét. Ezt az álláspontot a Éje Gaulle eh nökletével megtartott minisztertanács is megerősítette. A kettős akció tehát korán'sem javította meg az Egyesült Államok straté- jjÜgi helyzetét, presztízsét pedig egyértelműen rontotta. A washingtoni politika elszigetelődése különösen határozottan érezhető Ázsiában. Nem sokkal kedvezőbb az amerikai lépések visszhangja Európában sem, ahol egyedül Anglia foglalt állást az eddiginél határozottabban az Egyesült Államok mellett. Ennek az az oka, hogy London számára mind nagyobb gazdasági nehézségeket jelent a Szueztől keletre fekvő brit támaszpontok fenntartása. A londoni katonai szakemberek ezért a? ingadozó Aden és Singapore pótlására az Indiai-óceán szigetein és Ausztrália északi partjain óhajtanak hálózatot kiépíteni. Ehhez azonban amerikai támogatásra, katonai és pénzügyi hozzájárulásra van szülíség. Folytatódott az elmúlt napokban a genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet tanácskozása. Az ülésszak munkája arra irányul, hogy szélesítsék ki az atomfegyverkísérletek tilalmát, és jussanak el legalább az általános atomtilalom küszöbéhez, intézményesen akadályozzák meg az atomhatalmak körének további szélesedését. Az általános nemzetközi helyzet, amelyben a konferencia megkezdte munkáját, nem túl bíztató Ennek természetesen az a fő oka, hogy Vietnamban újabb katonai agressziót hajt végre az Egyesült Államok. A másik zavaró tényező: az Egyesült Államok változatlanul pem adta fel a fejtetőre állított „logikai" tételt: az alomhatalmak körének korlátozását összhangba lehet hozni a NATO-nak azzal a tör rekvésével hogy atomfegyvereket juttasson Nyugat- Németország kezébe. Koszigin szovjet miniszterelnök üzenete viszont konkrét és járható megoldást javasol. A szovjet kormány elengedhetetlenül szükségesnek tartja — hangzik az üzenet —, hogy haladéktalanul megkössék a szerződést a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról. A s ovjet szerződéstervezetet egy törekvés hatja át: el kell zárni minden utat a nukleáris fegyverek további elterjedése előtt. Az üzenet azt is hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió hajlandó kötelezettségeket vállalni: nem használ elsőnek nukleáris fegyvert, ha más atomhatal- mák is ugyanilyen kötelezettséget vállalnak. A jelentések arról szólnak, hogy a nyugati delegátusok „kedvezően” fogadták Koszigin javaslatát. Az majd kiderül, hogy ennek mi a reális értéke. Bizonyos, hogy az idézett józan és reális elgondolásokra aligha lehet nyíltan nemet mondani. Nagy a távolság azonbgn Washington „elvi" egyetértése és az amerikai politikusok gyakorlati tevékenysége között. Végül, de nem utolsó sorban igen fontos eseménye volt az elmúlt hétnek, ha csak közvetve kapcsolódik is a világpolitikához: a világ értesült a nagy szovjet tudományos sikerről, simán leszállt a Holdra a Lvma—9 amellyel fenntartják a rá- diókapcsolatot. A tudományos szakemberek megállapították, hogy a Hold további kutatása szempontjából ennek igen nagy a jelentősége; e tekintetben nem történt fontosabb esemény 1059 óta, amikor szovjet rakéták segítségével sikerült lefényképezni a Hold túlsó oldalát. A Rauter angol hírügynökség a hírt e szavakkal kezdte: „A Luna—9 szovjet űrszonda történelmet csinált.” A UPI amerikai hírügynökség tudósítója pedig kiemelte: ,,A Szovjetunió lehagyta az Egyesült Államokat a Hold meghódításáért folyó versenyben." S E. Bába Mihály: Egymástól távol 30. — Segítek. — Nem, nem, maradj ^Kiment. Valami filmet vetítettek, lassan értettem meg, hogy miről szól, mert az elejét nem láttam. Klári behozta a lecsót, egy kis asztalt tolt a tévével szembe, hogy evés közben is nézhessük. — Hozzak egy pohár bort? Klári mindenre gondolt, kedves volt egész este. — Itt maradsz? — Szeretnék visszamenni a munkásszállóba, mert... — Értem. Tizenegy óra előtt felöltöztem és visszamentem a munkásszállóba. Másnap szóltam Vas Gyurinak, hogy elmegyek a tanfolyamra, Gyuri megragadta a karom. — András, el sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök. Én javasoltalak, és nem szeretném, ha... érted? Ha valami nem megy, csak szóljál nekem. Hallottad: bizalmi vagyok és most már az én szavam is ér valamit. Ha kell valahová valaki, meghallgatják az én véleményemet is. Kissé kihúzta magát. Arcáról sugárzott a boldogság. Most már kezdtem érteni, hogy mit jelent bizal- min^Jc lenni. Otthon Bözsi azzal az örömhírrel fogadott, hogy megvannak az engedélyek, az OTP-ben jóváhagyták a kölcsönt és megkezdik a folyósítást, csak a vállalkozónak mindig el kell számolni a munkával. Már ágyban voltunk, amikor megsúgta: — Tudod, hogy úgy vagyok? Egy pillanatra nem értettem. hogy mit akar, csak lassan világosodtak meg bennem Bözsi szavai. — Te? — néztem rá a sötétben. — Halkabban, — csití- tott. — Igen. Annak örülök, hogy ő már az új házban fog születni... — Igen mondtam kábul- tan Odasimult hozzám. Átöleltem. Nyitott szemmel feküdtem. Nem éreztem semmiféle boldogságot. Közömbösen, sőt riadtan fogadtam a hírt, hogy Bözsi áldott állapotban van. de nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Hiszen szeretem Bözsit, szeretem a gyerekeket most mégis nyugtalanság fogott el. Megpróbáltam elaludni, nem tudtam, hiába szorítottam le a szememet. Reggel álmosan, fáradtan ébredtem. Az anyósom meg Bözsi ott sürgött-forgott a konvha körül. A gyerekek meg ki-beszaladgáltak. —Még nem is mondtam: elsején iskolára megyek. — Hová? — fordult felém Bözsi. — Gépkezelői tanfolyamra. — Minek az neked? — nézett rám riadtan. — Nem leszek segédmunkás. — Mit számít az, csak keress. Most kell a pénz, ha már belekezdtünk az építkezésbe. — Még többet fogok keresni — nyugtatom meg. — De mikor? — Három hónap múlva. Ez csak három hónapos tanfolyam. — Traktort is vezethetsz majd? — Nem tudom. Miért? — Hazajöhetnél. A traktorosok a tsz-ben jól keresnek. Fizetésük is van... — Hogy én hazajöjjek? — Miért? Hát mit akarsz? — csípőre tett kézzel fordult felém. — Na, hát mit akarsz? Az anyósom nem szólt közbe. Csak a tűzre vigyázott, hogy egyenletesen égjen, hol rám, hol meg Bözsire lesett sopánkodva. — Kikerülni ebből a nyomorúságból! — Mit beszélsz te itt nyomorúságról, hiszen nekünk kutya bajunk András, vigyázz, el ne vesd nagyon a súlykot — mondta Bözsi aggódva. Ebéd után, amíg csak a vonathoz nem kellett' menni, a kertben dolgoztam. Xlus meg Ferkó megnőtt, amióta olyan ritkán látom őket. Kérdezgetem, faggatom az egyiket, a másikat is az iskoláról meg mindenről, de nagyón kurta válaszokat kapok, pedig én azt szeretném, ha mesélnének erről, arról, mindenről, ami itthon történik amíg én Pesten vagyok. Megyek az állomásra. Ferkó velem jön Gurbán, a hó- rihorgas Gurbán, a kapuban áll. Vissza, vissza? — Menni kell. — A te fiad? •— Az. — Megnőtt. — Meg. — Nincs szándékodban hazajönni? — Nincs. — Brigdvezető vagyok, azér szólok, mert most már lenne itt is kereset. — Megszoktam amazt. — Te tudod, én szóltam, mert munka van. Még sok is (Folytatjuk*
