Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-05 / 30. szám

Angliában vették a Luna—9 Hold-fényképeit Ahol a főváros — (Folytatás az 1. oldalról) LONDON: Edward Heath, a konzer­vatív párt vezére Atekszej Kosziginhez intézett üzene- . tében egyedülálló teljesít­ménynek nevezi a Luna—9 sikerét. Egymás után nyi­latkoztak a vezető angol tu­dósok, mind a legnagyobb elismerés hangján. Kenneth Gatland kijelentette, hogy a Szovjetunió jelentősen megelőzte az Egyesült Djakarta, (MTI): Subandrio indonéz kül­ügyminiszter az MTI kikül­dött munkatársának nyilat­kozott időszerű bel- és kül­politikai kérdésekről. A külügyminiszter vála­szában nyomatékosan hangi­súlyozta, hogy az indonéz külpolitika teljesen válto­zatlan marad. Indonézia a jövőben Is a legbarátibb, legszoro­sabb kapcsolatokra tö­rekszik a szocialista és általában a haladó or­szágokkal. Az MTI munkatársa utalt azokra a nyugati saj­tótalálgatásokra amelyek szerint a „politikai megol­dás” keretében esetleg fel­oszlatják, illetve egy új nemzeti front keretében tö­mörítik az indonéz párto­kat, vagy pedig három, négy, esetleg öt pártra alai- pítják az ország politiká­ját. Mennyiben helytállóak ezek a feltételezések? —■ hangzott a kérdés. Subandrio kifejletté, hogy a „politikai meg­oldás” mindenképpen az egész politikai élet át­szervezésével fog járni. „Ez az általános irány­vonal”, A politikai élet teljes át­szervezése jelenti-e azt, hogy kormányátalakításra is sor kerül és ha igen, az egyes miniszterek kiválása összefüggésbe hozható-e a legutóbbi tüntetésekkel? — kérdezte a tudósító. „Semmiképpen sem hoz­ható összefüggésbe” — je­lentette ki a külügyminisz­ter. Ami a kormányátalakí­tást illeti, semmiféle gyö­keres változás nem lesz, legfeljebb egy-két minisz­ter válik meg posztjától. Államokat az ember Holdra juttatását célzó versenyben. Sir Bernard Lowell, a Yod- rell Bank-i obszervatórium igazgatója a Luna—9 Holdra érkezését történelmi pilla­natnak nevezte. Lowell azt jósolja, hogy még 1970. előtt megvalósul az ember Hold­utazása. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a Jodrell Bank-i obszervatóriumban pénteken délután — magyar idő szerint 17,55 órakor — vették a Luna—9 automati­— Untung és Njono most kerül fő vádlottként bíró­ság elé. A szeptember 30-i mozgalom kapcsán, bizo nyos körök részéről súlyos támadások érték az Indonéz KP több vezetőjét. Mi lett az ő sorsuk? Válaszában a külügymi­niszter arra szorítkozott, hogy a hivatalos vizs­gálat csak Untung és Njono esetében fejező­dött be, más személyek esetében azonban még nem. Befejezésül két külpoliti­kai vonatkozású kérdésről a külügyminiszter a követke­zőket mondotta: Saigon, (MTI): Az amerikai légierő és a haditengerészet harci repü­lőgépei a demokratikus Vietnam lakott települései­nek terrorbombázását pénte­ken is folytatták. Saigon­ban egy amerikai szóvivő bejelentette, hogy a gépek 18 bevetésben vettek részt, s az egyik hullámban — a bombázások újrakezdése óta első ízben — Hanoitól nyu­gatra is támadtak célponto­kat. A haditengerészet gé­pei ■— mint a szóvivő mon­dotta — Hanoitól délre kö­rülbelül 100 kilométernyire hidakat, kikötői létesítmé­nyeket, a légierő gépei pedig Vinh várost és Thanh Hoa térségében ugyancsak hida­kat, országos ftlitvonalakat, vasútvonalakat és kikötőket bombáztak. Az amerikai szóvivő arról kus űrszonda berendezései által a Hold felszínéről ké­szített és meghatározott hullámhosszon a Földre su­gárzott felvételeket. Az angliai obszervatórium szó­vivője szerint a képek jó minőségűek és azokon kő­sivataghoz hasonló táj lát­ható. Sir Bemard Lovell, a Jodrell Bank-i obszervató­rium igazgatója kijelentet­te, hogy a Holdról nyert képek a legszenzációsabbak, amelyeket a vezetése alatt álló obszervatóriumban va­laha is vettek. 1. Változatlan Indonéziá­nak az ENSZ-szel szemben követett politikája, neveze­tesen, hogy Indonézia a jövőben sem lép vissza- a világszervezetbe, mert azt a jelenlegi felépítésében túl­haladottnak tartja. 2. Ami a VDK elleni ame­rikai bombázások felújítását illeti, Indonézia erélye­sen elítéli ezeket az agresszív cselekménye­ket, mert azok „jelentős akadályt jelentenek a viet­nami kérdés békés rendezé­sében’*. Egyébként — je­lezte a külügyminiszter — hivatalos indonéz tiltakozás kibocsátása is várható er­ről nemsokára. is tudósított, hogy Vinh vá­rosától 50 kilométernyire északkeletre lelőttek egy amerikai „felderítő” repülő­gépet. Amerikai részről a bombázások felújítása óta ezzel a géppel együtt mind­össze öt amerikai gép lelö- vését ismerik el. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának össze­kötő bizottsága a nemzetkö­zi ellenőrző bizottsághoz in­tézett üzenetében erélyesen tiltakozott a támadás miatt amelynek során, a háború történetében első ízben ame­rikai hadihajók is lőtték az észak-vietnami partokat. A légi- és haditengerészeti tá­madást összehangolták. A 7. flotta két romboló ágyú­val tüzelt Nghe An tarto­mány lakott településeire, miközben az amerikai gépek Nghe An, valamint Thanh Hoát bombázták. Addisz Abeba — „az új virág” — a világ egyik leg­szebb fekvésű városa. Két­ezerötszáz méter ma­gasan, eukaliptuszerdők gyűrűjében, szeszélyes dom­bokra, hirtelen völgyekbe te­lepedett. Keskeny utcái, az apró bárok tarka gyöngy­függönyei, a , piazza” temér­dek boltja, a fehér sálba ta­kart karcsú, keskeny arcú etióp nők, a taxiként hasz­nált gyors, kétkerekű lovas kordék, a sokszögű, régi templomok — kóborlásra csábítják az embert. S palo­ták, modern szállodák, kitű­nő vendéglők. Etiópia múltja — amely­ben évezredek a mérföldkö­vek — hatalmas, kopár he­gyek mögé zárt, Európától is, Ázsiától is, de még Af­rikától is elszigetelt népek története. Elszigetelt — s mégsem az. Etiópia úgy szü­letett. hogy az Arab-félszi­get déli részéről betörő, szo­kásaikat, kultúrájukat rrj\- gukkal hozó sémita törzsek gyarmatosították az itt levő hamita lakosságot, s fokoza­tosan eggyé olvadtak vele. A századok újabb lakókat hoztak az abe.'.szin felföl­dekre, amely fajok s kultú­rák találkozóhelye lett. A széthulló népeket mindig egyesíteni tudta a közös ve­szély. Küzdöttek az arabok­kal, szembeszálltak a portu­gálokkal. az angol „büntető” expedíciókkal, harcoltak az olasz fasiszták ellen. nem egy csatában verték meg a betolakodókat. Etiópia voltaképpen csak a XIX. század közepén lépett ki hegyi erődjéből. II. Me- nelik, majd Hailé Szelasszié uralkodása idején, aki trón­ra lépése évében alkot­mányt, császári alkotmányt, de mégis írott törvényt adott országának. Iskolákat nyitottak meg, törvénnyel tiltották meg a rabszolga­tartást ♦ Tulajdonképpen a mi fü- 'ünknek nem hangzik biza­lomgerjesztőén: „Etióp Csá­szári Dohány Monopólium”. E császári vállalat dohány­gyára az Awasa vidékén az, amelyről szeretnék szólni. Valósággal szívfájdító, hogy milyen csodaszép he­lyén van az a gyár. Errefe­lé kiszélesedik a Nagy Ha- sadék Völgye, de nem síksá­got zár közre, hanem maga a völgv is tele van elké­pesztő alakú, teljesen rend- szertelenül elhelyezkedő hegycsomókkal. A gyár is két ilyen váratlan hegy közé szorult. Barátságosan fogadtak. Amikor megérkeztünk az egyik irodaféle elé, éppen „családi” fényképezés folyt — mondták azután, — a szezon sikeres befejezése al­kalmából. így nem volt ne­héz megtalálni az ügyekben legilletékesebb férfiút, ah­hoz mentem, aki az ünnepé­lyes csoportkép közepére állt. Nem az igazgató volt, hanem egy agronómiát ta­nult fiatalember, Lakew Ge- beyehou, aki mindjárt azzal kezdte, hogy megmutatta azokat az elsőosztályú do­hányból kötözött bálákat, amelyeket néhány napon belül útnak indítanak — Budapestre. Azután, amíg az épületeket, szárítókat, raktá­rakat jártuk, elmondta en­nek a gyárnak — számomra legalábbis — meglepő tör­ténetét. Errefelé mindig termett dohány. A háború előtt gö­rög és örmény kereskedők vásárolták össze, és dolgoz­ták fel, egészen 1942-ig, amikor a dohányfeldolgozás császári — vagyis állami — monopólium lett. A háború után megint görög kézbe került az etióp dohány, de hamarosan megalakult a „Brit—Amerikai Dohányfel­dolgozó”, amelynek a kor­mány bérbe adta a dohány­monopóliumot. A feltételek között szerepelt a dohány- termelés népszerűsítése a parasztok között, új fajták kitermesztése, szakmunkás- és vezető gárda betanítása. A „Brit—Amerikai Dohány- feldolgozó” nem teljesítette a feltételeket, s a kormány négy esztendővel ezelőtt — szerződésszegés címén — felbontotta a megállapodást. A „brit—amerikai” időkben ennek a gyárnak évente másfél millió etióp bevétele volt. Amikor a kormány át­vette, már a második évben két és fél millió volt a jö­vedelem, ma már 7—9 mil­lió. Harmincegy parasztem­bert megtanítottak az ülte­tés, az ápolás módjára, s ezek most bejárják a kör­Madrid, (MTI): Az Alvin, a két zsebten­geralattjáró egyike, amelyet az Egyesült Államokból in­dítottak útnak, a Spanyolor­szágban lezuhant amerikai repülőgépről eltűnt negyedik atombomba kiemelésére, meg­érkezett Spanyolországba. Az eltűnt atombomba utá­ni kutatás részleteit eddig nem hozták nyilvánosságra. Csütörtök este az Egyesült Államok spanyolországi nagykövete annyit jelentett be, hogy a lezuhant B—52-es Új virág nyéket, a többieket is meg­ismertetik ezzel. A történethez illusztráció is járt. Gebeyehou egy ki« faépületre mutatott. — Ez minden, amit a brit—ame­rikai társaság épített. Ké­sőbb jött egy angol igazga­tó, az vályogból csináltatott egy szárítót, de úgy látszik — mondta mosolyogva —, megróhatták a nagy beru­házásért, mert hamarosan máshová helyezték, ö volt. az egyetlen angol, aki itt valami jót tett... Szemközt szép kőépúletek állnak. — Ezeket az utolsó két esztendőben építettük, a magunk bevételéből... A magyarázat további ré­sze már bonyolultabb volt. Milyen új fajták termeszté­sét vezették be, hogyan ter­jesztették el azokat, mire jutottak, hogyan gyűjtik, osztályozzák, fermentálják itt a dohányt? — Cigarettát csak az Addisz Abeba-i gyárban készítenek. Beval­lom, ez kevésbé érdekelt. Egyre olyasmi járt az eszem­ben: Császári monopólium... Mégha tudom is, hogy egye­lőre nincs szó komoly álla­mosítási politikáról, ha egyébként előnyös feltételek csábítják a külföldi befek­tetőket. (Igaz, megkötések is, mondjuk a profit kivoná­sát korlátozó, netán az ide­gennek ingatlan birtokossá­got nem engedélyező szabá­lyok). Bizonyosan jobb lenne, ha ez a dohánygyár az etióp munkásoké és parasztoké lenne. De ha már nem az övék — s annak feltételei, hogy az övék legyen, mott még aligha vannak rr)3g — Afrikának ebben az „elzárt" országában is sokkal job­ban hangzik az, hogy „etióp császári monopólium”, mint az, hogy „brit—amerikai dohányfeldolgozó.” bombázó roncsának 67 da­rabját fedezték fel a ten­gerben, de egyikről sem tudják abszolút biztonság­gal, hogy a hiányzó atom­bomba-e. Körülbelül öt négyzetkilo­méteres területen folyik szá­razföldön is a lezuhant gép roncsai utáni kutatás. Szak­emberek vezetésével az esetleg szennyeződött termé­keket páncélkocsikan szállít­ják a partra és külön ameri­kai hajókon az Egyesült Ál­lamokba további vizsgálatra. Subandrio nyilatkozata az MTI tudósítójának Indonézia külpolitikája változatlan Az amerikaiak WSia'érái is lőtték a VDK területét Kalmár György Spanyolorsaségfecm tovább keresik az atombombát Bába Mihály: Egymástól távol 29. Aztán meg olyan régen volt már könyv a kezem­ben, hogy nem tudom, hogy fog menni ez a tanu­lás? Féltem, hogy kinevet­nek majd, ha elbukom a vizsgán. Vén fejjel nem Ugorhatok neki ilyen köny- nyen. Meg kell ezt gondol­ni nagyon. Délután beszéltem Bod­nár Pistával. Dünnyögve hallgatta. — Te tudod, komám, ne­kem elegem kezd lenni eb­ből a cigányéletből. Nincs az ember a családjával, csak keres, hát mi a fenét ér a kereset, ha semmit se élvezel belőle. Én nem akarok sokáig ilyen ván­1966. február 5. doréletet élni! Nekem ez nefcn tetszik, komám, már megbocsáss. — Ne bolondozz mán, hát mikor álltatok olyan jól mint mostanában? — Ez igaz, de én már úgy látszik csak paraszt maradok.:. Nem tudom meg­szokni... Este elmentem Klárihoz. Nyolckor végzett, rohan­tam, hogy még ott talál­jam. Amikor meglátott, in­tett, hogy menjek oda. — Szervusz. Ne igyál, tíz perc múlva végzek. — Akkor kint megvárlak1. — Megvárhatsz Itt is. Nem szívesen vártam bent, de gondoltam, hogy az a tíz perc nem nagy idő. Olyan észrevétlen telt is el, hogy mire elszívtam volna a cigarettámat. Klári már ott állt mellettem, csi­nosan, fiatalon, mintha ki­virult volna. — Mehetünk — mondta vidáman. Az utcán még sokan vol­tak. Klári jókedvűen lép­kedett mellettem, szüntele­nül mosolygott, szeme csillo­gott, mint tegnap este. Könnyedén, apró léptekkel járt, szoknyája ide-oda leb- bent. Orgona illat áradt fe­lőle. — Szeretnék beszélni ve­led — mondtam és meg­fogtam a kezét. — Tudok itt egy kis presszót, beülünk oda, jó. Hátha az ottani kávé job­ban ízlik majd, mint az enyém. Nevettem. — Nem bánom, menjünk. Csakugyan kellemes hely volt. Ez bizony nem tal­ponálló, nem füstös, pisz­kos, koszos, ahol különbö­ző gyanús alakok ocsmány szavakat vagdosnak egymás fejéhez. Az apró asztalkák mellett egy két vendég ül­dögélt csendben, újságot olvastak, vagy halkan be­szélgettek. Néhány szerel­mes pár egymás mellé hú­zódva SUttOgiOtt. — Nos, itt jó lesz? — kérdezte Klári pajkosan. — Uhüm. — Parancsolnak? — Jött asztalunkhoz a pincér. — Két duplát — mond­ta Klári — és két szódát. — Igenis — hajolt meg a pincér és eltűnt. Közelebb húzódtam Klá­rihoz. Rámnézett, várt. — Hivatott a csoportve­zető. Elővettem a cigarettát. Klári is rágyújtott. Foly­tattam: — El akarnak küldeni tanfolyamra. — Téged? — halk kiál­tás volt ez inkább, mint kérdés. Szemöldöke a ma­gasba szökött, szeme óriá­sivá nőtt, a csodálkozás pe­dig rózsaszínűvé festette arcát. — Igen. Gépkezelői tan­folyamra. Három hpnapra — mondtam és egy pilla­natra levettem róla tekin­tetem, hogy cigarettámról leverjem a hamut. — És beleegyeztél? — hallottlm ismét Klári sut­togó kérdését — Még nem. Ez, tudod, olyan esti tanfolyam, de szakmám lenne. Egyszóval nem lennék segédmunkás. — Kiemelnek. Ez nagy­szerű! — Ebből már az uj- jongás öröme áradt forró hullámaival. — Ez az, hogy nem tu­dom, hogy jó lesz-e, — té- pelődtam homlokomat rán­colva: — Csacsi vagy te, And­ris. Miért ne lenne jó. Ha levizsgázol, csak ülsz a gép mellett. Fele annyi mun­kád lesz és jobb kereseted. Később leteheted a sofőr vizsgát is. Egy jó sofőr két­szer annyit keres, mint egy segédmunkás. Megfogta a karomat és úgy magyarázott. Aztán a kezemet simogatta. — Szóval, menjek el ar­ra a tanfolyamra? — kér­deztem. — Hát persze! — vágta rá gondolkodás nélkül. — Ezen nem szabad gondol­koznod. Andris, ez a te jö­vőd. Ne állj a magad út­jába. A fekete most már va­lóban jobban ízlett. —• Nem késtél reggel? — Nem. — Lecsót főzök vacsorá­ra, feljössz? Bólintottam. Klári intett a pincérnek, hogy fizetünk. Nyúltam a pénztárcámért. — Hagyd. Már itt á pénz?... Tessék, két dupla. Köszönöm. — Egy tízest tett le az asztalra. Andalogva sétáltunk h»- za, Klárihoz. Klári gyor­sain átöltözött, én meg be­kapcsoltam a rádiót. — Te, Andris, ma tv- műsor is van. És jó. Meg akarod nézni? Na, akkor gyere át a másik szobába. Tudod, tulajdonképpen az az én szobám. Na, gyere. Átmentünk a Klári szo­bájába: A tv a fal mellett, egy kis asztalkán állt Kör­be három virágállvány teli virággal. Ennyi virágot még nem láttam szobában. Klári bekapcsolta a tv-t — Tudod, én mindig le­fekszem és úgy nézem... Na, te csak maradj, megyek ki a konyhába. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom