Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-03 / 28. szám

Történelmi sorsforduló Az ú) prémiumrendszer Bánki Pál, a Munkaügyi Minisztérium bérgazdálkodási főosztálya vezetőjének nyilatkozata 1965-ben a kifizetett pré­miumok összege az állami iparban megközelítette az 500 millió forintot. A pré­miumfeltételeket teljesítet­ték, tehát csak azok kaptak prémiumot, akik valamilyen előírásnak valóban eleget tettek. Ha azonban a fel­tételeket vizsgáljuk, akkor már felmerül a kérdés, va­jon a prémiumfeladatok mindenhol, mindig valóban a szűkebben értelmezett munkaköri kötelességnél nagyobb erőkifejtésre ösz­tönöztek-e, a vállalati jöve­delmezőséget valóban előse­gítették-e? KÉRDÉS: Miben külön­bözik az új prémium- rendszer a régitől? VÄLASZ: A régi rendel­kezés értelmében egy-egy vállalat prémiuma több té­nyezőtől függött. A követ­kezmények többségét a fe­lettes hatóságok írták elő. A prémiumkeret nagyobbik része egyes iparágakban az önköltség alakulásától, az exportterv teljesítésétől, a műszaki fejlesztés eredmé­nyeitől függött. így a vál­lalatok érdekeltségi köre megoszlott. Bizonyos fokig pedig válogathattak, s a könnyebb feladat teljesíté­sével is megtalálhatták szá­mításukat. Prémiumot pél­dául az a vállalat is kap­hatott, amelyik csak ex­porttervét teljesítette, vagy csak az önköltségi tervét. A már eleve megszabott kö­vetelmények vállalaton be­lül azt is eredményezték, hogy az igazgatók kénytele­nek voltak olyan kifizetési feltételeket szabni a dol­gozóknak, amilyenektől a \rállalatl prémiumkeret füg­gött. Ebből következően ezek a feladatok nem min­den esetben voltak „testre szabottak”. Vagyis: a régi prémiumrendszer elsősorban a prémium elérésére ösztön­zött és nem a vállalat egész munkájának javítására, fej­lesztésére. Az új szabályzat értelmé­ben a vállalat az 1965-ös keretnek mintegy 70 %-ét kapja meg feltételek nél­kül. Ez a keret az elért nyereségtől függően növe­kedhet is. Ezután bizonyos mértékű, napokban kifeje­zett nyereségrészesedés el­érésekor (ez iparáganként és vállalatonként eltérően, lehet például 1.5 nap, de legfeljebb 24 nap) — a feltételekhez nem kötött ke­ret 80 %-át is megkaphatja még pluszként a vállalat, tehát így elérhető a tava­lyi keret mintegy 130 %-a is. A nagyobb feltétel nélkü­li keret lehetővé teszi, hogy a vállalat igazgatója dönt­se el, hogy mire ösztönzi a szakembereket. így a reális helyzetből indulhatnak ki, s ők is tudják a legjobban, milyen területeken kell ja- vítaniok a munkát. KÉRDÉS: Miként vál­tozik az új prémium­rendszerben a vezetők személyi érdekeltsége? VÄLASZ: Az igazgatók, helyetteseik, a főkönyve­lők, főmérnökök csak év végén kaphatnak prémiu­mot, s csak a felettes ha­tóságoktól, ha az a vezetők egész évi munkáját — a vállalati összeredmények alapján — kielégítőnek ta­lálja. Eddig a vezetők két- három előzetes feltételt is kaptak, és ezeket túlságo­san szemmel tartották, más — ugyanolyan fontosságú tényezőket esetleg másod­rendű kérdésként kezeltek. Elbírálhatjuk egy vezető munkáját néhány szempont­alapján? Nem, hiszen a vezetők a vállalat egész munkájáért felelősek. Az új prémiumrendeletben te­hát a munka komplex szemlélete, 3 értékelése ér­vényesül. KÉRDÉS: Milyen vál­tozások várhatók a vál­lalaton belüli premizá­lásban? Változik-e pél­dául a premizáltak kö­re? VÄLASZ: A vállalatok önállósága megnőtt azáltal, hogy nőtt a feltételekhez nem kötött keret, s így az Igazgatóknak lehetőségük nyílt arra, hogy munkakö­röknek teljesen megfelelő feladatokat Írjanak elő. Az új rendszerben a vállala­tok nem csak abban érde­keltek. hogy az irányító szerveknél megadott muta­tókat teljesítsék, hanem az eredmény növelésében is. Ez azt jelenti, hogy a jobb, gazdaságosabb munkához vezető utat, a vállalat hatá­rozhatja meg. A premizálás­ra kijelölt munkaköröknél tehát ezzel kell számolni. Elvileg valamennyi műszaki és adminisztratív dolgozó részesülhet prémiumban, — gyakorlatilag azonban azo­kat érdemes premizálni, akiknek a vállalati ered­mény kialakításában szá­mottevő befolyásuk van. Az eddigi gyakorlat kialakítot­ta azok körét, akik rendsze­resen kaptak prémiumot. Ezt a kört érdemes most felülvizsgálni. S ott, ahol a prémiumok keresetki­gészítéssé váltak, s ahol a premizálás az eredmény alakulását lényegesen nem befolyásolhatja, indokolt megszüntetni a prémiumot. Persze, ha a vállalat bér­helyzete megengedi, mél­tányos, hogy — az éves bér- fejlesztés keretében — egyes munkakörökben az eddig prémiumként adott összeg egy részét alapbérré vál­toztassák. Ebből követke­zően a kör szűkülhet, — ám ugyanakkor a prémium differenciáltabbá válhat, ezáltal ösztönzőbbé, és ér­tékesebben felhasználható­vá. (Az újságíró megjegyzése: Eddig ez volt a számítás: fizetésem 2000 forint. Ehhez jön 500 forint prémium, te­hát keresek 2500-at. Ez most így változott meg: fi­zetésem 2000 forint — de kereshetek 4 ezret is; — és most ebben a „feltételes módban” a társadalom hasz­na is tükröződik. Igaz, ez­után nincs prémiumos ál­lás — de lehet a kimagasló teljesítményért illő honorá­rium.) KÉRDÉS: Mit várha­tunk az új prémium­rendszertől, annak gya­korlati alkalmazásától? VÄLASZ: A módosítás több lehetőséget nyújt a vállalatoknak az eredmé­nyek fokozására, a differen­ciáltabb érdekeltség megte­remtésével, azzal, hogy a vezetők figyelmét nem osztja meg előre rangsorolt feladatokkal. E lehetőségek­kel persze élni kell. Ez azzal kezdődik, hogy pél­dául a feladatokat úgy kell meghatározni; azok címzettjei területükön va­lóban jelentős befolyással bírjanak, vállalati szintű feladatot csak vállalati ha­táskörrel rendelkező dolgo­zó kapjon. A részletmunkát végző dolgozót valóban a saját területére vonatkozó prémiumfeladattal bízzuk meg. Azt is várjuk, hogy ezután a prémiumkifize­tések necsak a naptári idő­szakokhoz kapcsolódjanak, hanem a feladatok teljesí­tésének időpontjához. Le­gyenek olyanok, amelyekért csak év végén fizethető prémium, (ezek általában azok legyenek, amelyeknek erős a hatásuk a vállalat egész eredményére, s éppen ezért csak év végén érté­kelhetők pontosan), de le­gyenek olyan részfeladatok Is, amelyeknek elvégzéséért azonnal járjon prémium. Az új rendszer annyiban ic ösztönzőbb, hogy a pré­miumnak most csak alsó határa van: 500 forint — felső határa nincs. Ezzel is élni kell, hiszen lényeges, hogy a feladatok súlyától, a munka színvonalától függően érzékelhető diffe­renciálást valósítunk meg. VIZSGÁZOTT a D 4 K—B. Érdekes bemutatónak lehettek tanúi minap a meghívott szakemberek, a sajtó képviselői és a tv. nézői. Magyar- nyugatnémet koprodukcióként kitűnően vizsgázott egy új gép. A Vörös Csillag Traktorgyár D4K—B típusú trakto­ra kiváló tulajdonságokkal rendelkező erőgép. Jó súlyelosz­tása, négykerék meghajtása alkalmassá teszi sokféle mun­ka végzésére. A Szászhalombattán tartott bemutatón a traktor és szerelvényei megálltak a kemény próbát és a 80 centi mélységű, átfagyott talajban is jó teljesítménnyel dolgoztak. Most hátra van még a hosszabb működés alat­ti vizsgálata, s ha az eredmények igazolják a várakozást, megkezdődik a két cég között a végleges üzleti tárgyalás. Kép és szöveg: Regős István A Borzsova télen ^Lapzártakor érkezett je­lentésükben arról számolnak be a baktalórántházi járás vezetői, hogy tegnap, febru­ár másodikán Apagy, Leve­lek és Rohod dolgozó pa­rasztsága döntött a felemel­kedés egyedüli útja, a ter­melőszövetkezeti gazdálko­dás mellett.” Pontosan öt évvel ezelőtt adta hírül a fentieket lapunk. Néhány nappal ezután már kétszáz­harmincegy szabolcsi köz­ségben hatszázezer kataszt- rális hold szántóval száz­négyezer dolgozó paraszt indúlt el a maga választot­ta új úton. A felemelkedés útján. Aki ismerte a szabolcsi paraszt évszázados röghöz kötöttségét, birkózását a ter­mészet vak erőivel, már ak­kor tudta: történelmi sors­fordulóhoz érkezett megyénk. Űj fajta, s immár sikeres küzdelem vette kezdetét a kulturált, szabad paraszti életért. Azt is tudta a párt, hogy ezen az úton sem lesz könnyű. A feudalizmus ak­kor már tizenöt esztendeje letűnt, de ittmaradt sok öröksége, a kultúra, a tu­domány területén a viszony­lagos elmaradottság, a sok maradi nézet, amely nem hozhatott a kisparcellák tu­lajdonosainak életében alap­vető változást. Oj reménnyel, új hittel és szilárd elhatározással vágtak neki az új élet megteremté­sének megyénk fél évtized­del ezelőtt termelőszövetke­zeti gazdáivá vált parasztjai. Azzal, hogy erős, szilárd gazdaságokat faragnak az évek során, hogy könnyebbé teszik életüket, munkájukat. Hogyan sikerült? A számok alapián: az el­múlt öt év során kétmilli­árd forint értékű épületet, gépet állítottak Szabolcs- Szatmárban a mezőgazdasá­gi termelés szolgálatába. Kétezer új traktor hasítja a barázdákat és háromszáz­zal több kombájn segít a kenyér betakarításában. Ak­kor, öt esztendeje, alig volt a megyében öntözött terü­let. Ma meghaladta a har­minckétezer holdat. A so­vány földekre műtrágya került, a növényvédő és gyomírtószerek alkalmazása addig nem tapasztalt mér­tékben megnőtt. Szövetkeze­teink közös vagyona jelen­leg több, mint hárommilli­Oregek beszélik, hogy Borzsova már két évszá­zaddal ezelőtt is település volt. Szavuk hihetőségét az ekevas bizonyítja. Őszi, ta­vaszi szántáskor nem egy­szer fordult már ki a föld­ből edény darab, pénz. Szép nevét állítólag borának kö­szönheti. Manapság is te­rem a szőlő negyven hol­don. Zarnotas olasz és bá­nat rizlinget, s a homokot szerető kövidinkat>. Csak­hogy most az egykori cse­lédek kezében koccan ösz- sze disznóöléskor a pohár. Régen földesurak birodal­ma volt Borzsova is. Akkora mint egy kisebb falucska. A hótengeren ap­ró házak. Többsége már cseréptetős. Csak elvétve akad egy-egy náddal fe­dett. Némelyiken tv-anten- na. Csaknem nyolcvan csa­lád él itt. Demecsertől négy, Székelytől másfél ki­lométerre. Demecser a köz- igazgatási székhely! Tiltva van az építkezés. A házak azonban szaporodnak. Ki­fizetik a szabálysértési dí­jat, s tovább terebélyesedik Borzsova. Évekkel ezelőtt árd forint. Nem kevés a milliomos, a többszörösen is milliomos közös gazda­ságunk. S bár az időjárás az elmúlt öt évben egyetlen egyszer sem volt igazán ked­vező, — három év során pedig egyenesen nagy károkat oko­zott — a nagyüzemi gazdálko­dás és parasztságunk helyt­állása nyomán harminchá­rom százalékkal nőtt a ter­melőszövetkezetek által ter­melt árumennyiség. És ez­zel párhuzamosan majdnem megduplázódott az egy tagra jutó jövedelem! A remények, a hit és a szilárd elhatározás meg­hozta a gyümölcsét. Közvetlenül nem lehet számokkal mérni, hogyan változott ez idő alatt a pa­raszti életforma, a gondol­kodás. De beszélnek e he­lyett is a takaros, százával, ezrével azóta épült falusi családi házak, a háztartási gépek, a televízió, a rádió gombamód való szaporodá­sa. És beszél az a statisz­tika, amely kimutatta, hogy községeinkben megváltozott, sokoldalúvá lett a táplál­kozás. városias az öltözkö­dés és a lakás berendezése. Olvas, tanul, előadásokat hallgat a falu és új, korszerű eljárásokon gondolkodik. Ki­tárulkozott a világ a leg­kisebb tanyán élő ember előtt is. A termelőszövetke­zeti tagok túlnyomó többsé­ge látja, érti a szerepét, he­lyét a társadalomban, tud­ja. mit és miért kell ten­nie. És ez nem kevesebb, mint a számokban kifejezett gya­rapodás. Másik öt esztendő, új öt­éves terv küszöbén áll a szabolcsi termelőszövetke­zeti gazdálkodás. Tudjuk: a legközelebbi, a fél évtized­del későbbi számvetés még nagyobb megelégedettségre ad majd okot. Ami 1961 januárjában- f eb ruárjában történt, an­nak a hatása csak ezután érződik majd igazán. Társa­dalmunk segítőkészsége, az okos, célszerű vezetés és a gazdálkodás még tudomá­nyosabb szervezése felmér­hetetlen távlatokat jelent. Tovább igazolja: ez a gazdálkodási mód a paraszt­ság felemelkedésének egye­düli útja. Kopka János imég alig háromszáz lakója volt. Most közel félezer. Szapora a gyermekáldás. Iskolájában Nagy Nándor és felesége tanítja a boras o- vai apróságot. A felső ta­gozatosak Demecserbe, vagy Székelybe járnak. Utóbbi helyre gyalog, amazokat Enyedi Dani bácsi, az öreg, tejet, meg betegeket szállí­tó kocsis fuvarozza így tél­időben. Éppen ott áll a lóistálló ajtajában. Rajta viharkabát. Vállára vetve pokróc. Most fogott ki. Las­san elindul a kovácsműhely irányába. De hiába. Nem cseng az üllő. A mester De­mecserbe ment. Elmarad a patkói tatás. Pedig ebben az időben nagyon kellene. So­ha nem tudja, mikor kell újra befogni, sürgősen or­voshoz szállítani valakit a tanyáról. Ö itt a mentős. Viszi a szülőanyákat is, ha úgy hozza a helyzet. Él a tanya. Az Istálló előtt kocsikaraván. Jól táplált lovak. Soknak a sö­rényét rafiával fonták be a legények. Elől három ko­csi jön. Három fiatal ko­csis. Bonta Ferenc, Pisla László, s még egy. Az öreg Enyedi megjegyzi: „nézze milyen büszkék a lovaikra”. Oda fordulnak a kukorica- góré elé, s megrakják aranysárga csöves tengeri­vel a kocsi derekát. Aztán tovább, a daráló épületé­hez. Pille könnyedséggel emelik le a zsákokat, majd továbbhajtanak. Hordják a trágyát. Már egy hete. A darálóajtóban három fiatal, tizenhat év körüliek. A fekete szemű Novak Pé­ter, Tóth Sándor és a vörös hajú Jobbágy Sándor. Pil­lanatra leállítják a dará­lót. Novák Péter újságol­ja: „El akartam menni Pestre, hajógyárba. Bará­tom szerzett is állást, de meggondoltam”. Tóth Sa­nyit kérdem. „En itt sze­retnék maradni... Majd le­szek valami.” Jobbágy Sa­nyi szilárdan kitart a tanya mellett. Oda ossza be őket a Dimitrov Tsz vezetősége, ahol szükség van rájuk. Dolgoztak már a kocsisok mellett is. Erős a föld fagya, vastag hótakaró borítja a kerteket. A nyáron oly kellemes il­latú jonatánfák ágai most csupaszon merednek az ég felé. Bekecses, ködmönös emberek tisztogatják a fá­kat, megkezdték a metszést. Itt van idős Enyedi István, a Forgács testvérek, Lippai, a tizenhárom tagú brigád. Csinálják, míg látnak... Tá­volabb gumikerekű traktor fordul be a földre. TrágCjfi hozott. Jó darabon gőzölög a talaj. Fölötte éhes varjú és verébraj kering. Este aztán újra behúzód­nak az emberek. Kártyáz­nak, tv-t néznek, sakkoz­nak, rexeznek a tanyatelé- pülés kultúrtermében. Csak az éjjeliőr, Enyedi Gábor bácsi vigyáz. Ellátja még a jószágokat is. Ha a tehén ellik, veri az ablakot Hen- nel Gábornál, Tóth Imré­nél, s azok már ugranak is ki az ágyból. Ebben' a hó­napban hét kis borjú szü­letett. S mind hajnal táj­ban. Talpon kellett lennie az állattenyésztőknek... De most délelőtt van. Alig tíz óra. A lányok bosszankodnak. Szeretnék a tv-t nézni, de nincs kulcs. Keresik kinél van. Lukács Sándor a növénytermesztési brigádvezető újságolja, hogy elvitte magával a KISZ-tit- kár. Az meg trágyát hord. Várnak a becsukott ajtó előtt, míg egyet fordul a szekérrel a titkár. Itt mindenki ismeri egy­mást Még azt is tudják, kinél mi fő ebédre. Rokon­ság az egész Borzsova, Kivéve Major Bélát, a gyüfnölcs- termesztési brigád vezető­jét Szorgalmas emberek. Ha a borzsovaiak nem len­nének, a Dimitrov Tsz sem lenne, ök a kovászai, s az eredmények teremtői. Enyedi József, az elnök nyitná a könyvelés ajtaját. Bezárva. Dr. Kiss, a főköny­velő beenged1. Egymással szemben négy asztal. Tele pénzkötegekkel. Egyszerre négy ember, Orbán La jós- né, Béda Dénesné, Szondi Zoltánná és Bartha Sándor kezében zizegnek a ropogós ötvenesek, százasok. Egy napba telik, míg kiporcióz- zák. Hatszáz boríték vár megtöltésre. Háromszázhet­venezer forint kerül szét­osztásra. S ennek többsé­gét a borzsovaiak kapják. Egy munkaegység értéke 34,22 forint volt. Megdol­goztak érte. Szokás szerint a közgyűlés után az „aján­dékaképpen kapott borból isznak rá. így ünnepük a munkát. Az elnök mondja: „Hagyomány nálunk. Négy és fél deci bort kap min­den tag a sikerért”. Tudják az emberek. Ké­szülnek a közgyűlésre és a tavaszra... Mert akármilyen hosszúak is a téli esték Borzsován, olyan hosszúak mégsem lehetnek, hogy rá ne unnának. Pedig téma bőségesen van. De százszor meghányták-vetet- ték. Csak nein hallgatják meg azok, akiknek szól. Ha igen, nem tesznek sem­mit. Szóltak a kút miatt. Csak egy van. Az is rossz. Egyetlen vegyesbolt van a tanyatelepülésen. Egy he­lyen mérik a lisztet, meg a pálinkát. Ez is hol nyitva van, hol nincs. Lassan esteledik. A házak fázósan gubbasztanak egy­más mellé simulva Székely és Demecser között. Ez Borzsova tanya. A szobák­ban fény gyúl, a szórako­zás egyetlen központja, a kultúrterem pihenő növény­termesztőkkel, állatgondo­zókkal, öregekkel és fiata­lokkal telik meg. Ki a tv-t nézi, ki sakkozik. Az elnök itt a „sakkmester”, ő tanít­ja éppen az egyik fiút, akit délelőtt a darálóban láttam. Él a tanya, élnek az em­berek. Csakhogy egy kicsi­vel élhetnének másképpen* kulturáltabban is. Ebben kellene őket segíteni. Farkas Kiírná*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom