Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

ANGLIA MÁSIK ARCA III, Biszku Béla eivtárs felszólalása az OKP kongr esszusán Látogatás egy angol „közvélemény-gyárban" Biszku Béla elöljáróban tolmácsolta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a ma­gyar munkásosztály és az egész magyar nép szívtől jövő baráti üdvözletét. Kül­döttségünk — folytatta Bisz­ku Béla — gondosan tanul­mányozta a kongresszusi té­zisek tervezetét és meghall­gatta a párt harci program­járól szóló beszámolót. Azo­nos a nézetünk Longo elv­társ referátumában kifej­tett állásponttal a nemzet­közi helyzetről és a nem­zetközi kommunista- és munkásmozgalom értékelésé­ről. Az utóbbi időben az imperializmus, különö­sen az amerikai impe­rialisták agresszivitása fokozódott és ennek következtében kiélező­dött, súlyosbodott a nemzetközi helyzet. A világ különböző részein az imperialista hatalmak durván beleavatkoznak más népek belügyeibe. Ellenfor­radalmi akciókat szerveznek egyes országokban, bátorít­ják a népellenes reakciót, védelmezik a kolonializmus maradványait, erőszakot al­kalmaznak a haladó moz­galmak ellen. Támogatják a nyugatnémet militarista, revansista erőket, amelyek nyiltan nukleáris fegyvere­ket követelnek maguknak, veszélyeztetik Európa és az egész világ biztonságát. Az amerikai imperializmus, amely népirtó eszközeiben egyáltalán nem válogatós, szennyes háborút folytat a vietnami nép ellen és terve­ket sző a háború további kiterjesztésére. Mint önök, mi is teljes mértékben szo­lidárisak vagyunk az ameri­kai agresszió ellen küzdő vietnami néppel,, és minden támogatást megadunk az imperialista betolakodók el­leni igazságos harcukhoz. Üj Delhi, (MTI): Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke va­sárnap beszédet mondott Delhiben a mártírok nap- ján. Beszédében Indira Gandhi többek között ki­jelentette: a taskenti nyilat­kozat első lépés az India és Pakisztán közti vitás kérdések békés rendezésé­nek útján. A nyilatkozat teremtette helyzetet minden eszközzel fenntartani és tá­mogatni kell. Delhiben megalakult az Indiai—Pakisztáni Baráti Társaság. M. Cs. Khanna közmunka- és lakásügyi mi­niszter, a társaság alakuló ülésén felszólalva kijelen­Siztosak vagyunk ab­ban, hogy vietnami test­véreink hősies ellenállá­sa, a Szovjetunió és a szocialista országok segítsége, a nemzetközi szolidaritás és a népek felháborodása meghát­rálásra kényszeríti az agresszorokat. Teljes mértékben helyesel­jük és támogatjuk olasz testvérpártunk törekvését, hogy egységbe tömörítse a demokráciáért és a szoci­alizmusért küzdő erőket Oloszországban. A Magyar Szocialista Munkáspárt tapasztalatai is igazolják, hogy a szocializ­mus ügyét csakis a munkás­osztály politikai egységé­nek megteremtésével, az egész nép támogatásával lehet győzelemre vinni. Őszinte meggyőződésünk, hogy ez a kongresszus je­lentősen hozzájárul ahhoz a küzdelemhez, amelyet az önök harcokban edzett for- radaimi pártja folytat a monopoltőke ellen, az új demokratikusabb alapokon nyugvó társadalom megte­remtéséért, a szocializmus kivívásáért. A magyar nép a párt vezetésével lerakta a szocializmus alapjait. Sikereket ért cl a szo­cializmus építésében. Eredményeinket nehéz­ségek és ellentmondá­sok közepette vívtuk ki. A Magyar Szocialista Mun­káspárt most azon dolgo­zd, hogy még inkább ki­aknázza a szocialista terme­lési viszonyok adta lehető­ségeket, hogy meggyorsítsa társadalmunk gazdasági, kulturális fejlődését és emelje a nép életszínvona­lát. Pártunk a jövőben is kész és képes arra, hogy tette: az egész világ népei elismerik, hogy a háború nem lehet vitás kérdések megoldásának eszköze. Eb­ből a szempontból kell szemlélni a taskenti nyilat­kozatot is. Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió felbocsátot­ta a Luna—0 automata űr­állomást. Az űrállomás a megadotthoz közeli pályán a Hold felé halad. megoldja az átmeneti kor­szak bortyolult belső harci feladatait és híven szol­gálja a nemzetközi mun­kásosztály ügyét. Internacio­nalista feladatunknak tart­juk, hogy hozzájáruljunk a nemzetközi kommunista mozgalom osztagainak ak­cióegységéhez és szorosan együttműködjünk vala­mennyi haladó és imperia­listaellenes erővel. Meg vagyunk győződve, hogy a nemzetközi kommunista- és mun­kásmozgalom, amely történelme során már sok nehézséget leküz­dött, újra teljesen egy­séges lesz. Nem az egységbontókat, ha­nem az egység híveit iga­zolja a történelem. Biszku Béla végezetül to­vábbi sikereket és eredmé­nyeket kívánt az Olasz Kommunista Pártnak és minden olasz kommunistá­nak. A szónok az. Olasz Kommunista Párt. a béke és a szocializmus éltetésé­vel fejezte be beszédét. Az Olasz Kommunista Párt XI. kongresszusa hét­főn tartotta záró ülését. A záróülésen megválasztották a 151 tagú új Közpon'i Bi­zottságot és az 51 tagú Köz­ponti Ellenőrző Bizottságot. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság együttes ülésén Luigi Longót újra az Olasz Kom­munista Párt főtitkárává választotta A Központi El­lenőrző Bizottság elnökévé ismét Seoceimarro-t válasz­tották meg. Teljes embargó Rhodesia ellen London (MTI) A Wilson-kormány hiva­talosan bejelentette, hogy teljes kereskedelmi tilalmat — embargót — léptet életbe Rhodesia ellen. A be­jelentés szerint semmiféle angol árut nem szabad Rho­desiába szállitani. Eddig csak fegyverekre és kőolaj­ra vonatkozott a tilalom. Az új embargó-rendelet feb­ruár 2-án lép életbe. Ang lia ezután Rhodesiából szár­mazó árukat sem vesz át. A Luna—9 fedélzetén automatikusan és földi pa­rancsra működésbe lépő tu­dományos, telemetrikus és más mérőműszereket szál­lít. Tapasztalatok a Fleet StreeVen öt óra: csúcsforgalom. Autók tízezreinek áradatá­ban csak centiméterezve jutunk előre. Irány a Fleet Street: a londoni lapok ut­cáját. Egymás hegyén hátán vannak itt a szerkesztősé gek, s neonreklámok tucat­jai hirdetik a különböző újságcímeket Nem messze innét van uticélunk a Holnborn Circus, a Daily Mirror szerkesztősége. Par­kolóhelyet keresünk. Jám­bor óhaj. Az épület körüli kevés hely mind foglalt. Kezdődik a vadászat: las­san gurulunk, háunan hat­felé tekintve, de mindhiába. Egyre jobban távolodunk utunk végleges céljától, mert a kocsit mégsem ve­hetjük a hátunkra. Idege­sek vagyunk, mert fél hat­ra várnak bentiünket, s már negyed hat elmúlt. Mi­re nagynehezen parkolóhe­lyet találunk, 5 óra 20, Gyalog vágunk neki a zsú­folt utcának, alig lehet lép­ni yz emberektől. Tíz perc megerőlteti gyaloglás után végre eljutunk a Mir­ror hipermodern székházá­hoz. Fotocellás ajtók A 17—18 emeletes, — nincs idő pontosan megszá­molni — csupa üveg, csupa alumínium épület messze kiemelkedik a környező há­zak közül, sugárzó tömb, minden helyiségben fény­csövek világítanak, ugyanis rendkívül impozáns lát­vány ez a fénytenger. Be­lépünk a liftbe, kísérőnk orra előtt, — aki még né­hány szót vált a partással — bezárulnak a felvonó fo­tocellás ajtajai. Visgzairá- nyitjuk a liftet a földszint­re, s kísérőnkkel újra meg­indulunk. A lift olyan gyors, mint egy bányafelvonó amikor megindul, az ember a tor­kában érzi a gyomrát. Néhány szót magáról a Mirror-rói. Tulajdonképpen „két Mirror” van: a Daily Mirror a hétköznapi lap, a Sunday Mirror a vasárna­pi. A lap mérsékelten bal­oldali, mm hivatalosan a munkáspárt vonalát követi, ahhoz igazodik- Azonban nem mindig és nem min­denben. Olvasói általában kisemberek. Különös vonz­ereje olvasmányossága. Bul­vár-stílusban szerkesztett lap. Csúcspéldányszáma öt­millió, a londoni és a manchesteri kiadással. A liftből kiszállva, míg vendéglátónkat keressük, feltűnik, egy másik lift is, kiderül ez a lap tulajdono­sának és vezető beosztású munkatársainak külön lift­je. A folyosóról hatalmas terembe lépünk. A terem­ben íróasztal-erődrendszer és telefonok tömkelegé kö­zött folyik a hírszerkesztés, az úgynevezett „fícsör” szerkesztés. Angliában az elemző cikken Kívül min den más anyag: „fícsör”. Egy-egy Íróasztal eródrend szer közepén a rovatveze­tő ül, körötte asszisztensei. Ide íutanak be a hírek éj­jel-nappal, rádión, telefo­non, telexen és távírón. Rész­ben munkatársaitól, külföldi és helyi tudósítóitól, hírügy­nökségektől, valamint köz­vetlenül az olvasóktól. A különböző hírszerkesztősé­gek kulcsembere a hírszer­kesztő, segítőtársa a kép- szerkesztő és mások. A hírszerkesztő asszisztensei­vel közösen dönti el érde­kes-e számukra a hír? Amennyiben igen, riportert és fotost küldenek az ese­mény színhelyére. Itt sze­lektálják a telexen vett híranyagot is, stb. Ez te­hát a lapcsinálás első ál­lomása. Verseny és technika Londonban tucatnyi új­ság jelenik meg naponta, nyilvánvalóan nagy a ver­seny közöttük. A verseny kimenetele nemcsak a jól felkészült riportereken mú­lik, hanem nagymértékben a technikán is. Ahhoz, hogy egy kép gyorsan megjelen­hessen nyomtatásban, alap­vető feltétele; olyan fényké­pezőgéppel dolgozzon a ri­porter, amiből előhívott po­zitív kép kerül kj. Ezt az­után hordozható telefoto- adóberendezés segítségével azonnal továbbítják a szer­kesztőségbe. A telefotobó) igen rövid idő alatt klisé készül. Magát az anyagot igen sokszor telefonon, vagy telexen továbbítják a szerkesztőségbe, az idő rö­vidsége miatt. Az óriási teremből üveg­falak választanak el né­hány kisebb helyiséget. Az egyikben a nagy távirati irodák a telexgépeken ont­ják boszorkányos gyorsa­sággal a legfrissebb esemé­nyek híreit. A másik box- ban a világ nagy képügy­nökségeinek telefoto vevő- gépej dolgoznak, A haitrna- q;k valamivel kisebb „ket­recben” telefonkapcsoló ké­szülékek működnek. Itt veszik fel a vidéki és kül­földi tudósításokat. A kül­földi híreket már eleve olyan speciális papírra gé­pelik, amelyről azonnal 20 példányban sokszorosítják. Az agyagot megkapják a lap összes vezető beosztású munkatársai, s így döntik el felhasználását. A nagy­terem és az említett részek jelentik tehát a lap ideg- Központját. A szencesztőségben ön­álló „szobája” csan néhány specialistának és a lap vezetőjének van. Jártam egyikben. Puritan egysze­rűségű berendezés, mére­teiről csupán annyit; ven­déglátónkon kívül csak ketten tudtunk leülni. A lap egyik Központi alapja az éjszakai szer­kesztő. Feljegyzést kap a főszerkesztő és főbb mun­katársai értekezletéről, ahol eldöntötték, mi ke­rül az aznapi számba. A művészeti szerkesztővel együtt megtervezi az olda­lakat — majd ezeket a helyettes szerkesztő hagy­ja jóvá. 10 ember 500 helyett A gépek pontban éjfél­kor indulnak, a minta- példányok ellenőrzése után indítják meg a gé­peket teljes sebességgel. Jelenleg öt gépsor dolgo­zik egyenként 16 gépegy­séggel. Egy-egy gép telje­sítménye 40 ezer példány óránként. A lapokat szál­lítószalag juttatja az expe- diciós terembe, ahol ugyancsak gépek kötegelik a lapokat. A kötegeken különböző cimkék, ezek a postatiszteknek messzi­ről jelzik a rendeltetési helyet. A címkén feltünte­tik az elárusító ügynök nevét, s annak a vonat­nak az adatait,, mellyel szállítják & lapot. Az expe­díció teljesen automatizált, mindössze tíz ember dolgozik itt. Az automati­zálás előtt 500 ember vé­gezte ugyanezt a munkát. Mióta a Mirror új szék­háza felépült, seregnyi in­tézmény települt melléje: postahivatal, könyvüzlet, éttermek, s nem utolsó­sorban a „Betű öi'dogé"- hez címzett nyomdasz­kocsma, ahol a falon a nyomdászat fejlődését be­mutató képek, rajzok, áb­rák, nevezetes nyomtatvá­nyok, a vitrinekben pedig ősi nyomdászszerszámok illetve azok kicsinyített másai láthatók. S ami nem kevésbé fontos, kocsma lé­vén — kitűnő whiskit, bo­rokat és finom sört mér­nek, mely utóbbinak mi­nőségéről személyesen is meggyőződtem, így adózva a „Betű ördögé’’-nek. Következik: Az emberi tehetség hallatlan pazar­lása'. Boros Béla Indira Gcndhi: Támogatni kell a taskenti nyilatkozatot A Hold felé halad a Luna—9 Bába Mihály: Egymástól távol 25. — Nem panaszkodott). — En igen! Adjuk már azt a blokkot, kérem, tes­sék, tovább, tovább. Mi lesz? Gyorsan, fürgén dolgo­zott. Jó volt nézni mozdu­latait. Talpra esett asszony. Olyan határozottan beszel, hogy az ember megriad tő­le és nem meri megszólí­tani. Megittam a két de­cit, mentem új blokkot vál­tani. — Ugyanazt? Bólintottam. — Es tisztán? Pedig jó lenne ebbe egy kis víz. 1966. február 1. — N«m, nem. Inkább kü­lön iszom meg a vizet... Hangosan felkacagott. A régi helyemre húzódtam. Amikor egy kis szünet volt megkérdeztem: — Mindennap itt van? — Hétfő kivételével. Ak­kor szabadnapos vagyok. Lassan iddogáltam. Egyik cigarettáról a másikra gyúj­tottam. Szólni kellene ne­ki, elhívni sétálni, vagy máshova, ir>ni. De hogyan mondja meg neki. Másnap hat után már ott voltam. — Megint tisztán? — kérdeze, amikor meglátott. — Csakis — mondtam felbátorodva. A második két decit it­tam, amikor egy fekete pu- lóveres dagi odajött hoz­zám és részegen gesztiku­lálva motyogta: — Elvtársam, az úrban. Nincs vész, ugye? — Nincs — mondtam mosolyogva. — Akkor jó. Mert én nem szeretem, ha valaki harag­szik rám. Arra én is ha­ragszom... érted, pajtikám. A dagi egészen közel lé­pett hozzám. Az arcomba pöfékelt, lehellete büdös volt. Részeg — gondoltam. Nem érdemes vele kikez­deni. Húzódtam hát hát­rább. Klári idegesen pislogott felénk. — Azt hiszed csóró va­gyok? Mi — villogtatta rám a szemét a bolond. — Dehogy — húzódtam még hátrább. Arca, nyaka piszkos volt, ing nélkül, testére húzott pulóver­ben undort keltett bennem. De láttam, hogy részeg, nem akartam vele össze­kapni. Klári megint ránk lesett. Közelebb jött. — Dagi, gyere csak ide intette magához a fekete pulóverest. — Szállj le ró­la, mert kinyitom a szá­mat, érted. Es jó lenne, ha másutt ütnéd fel a ta­nyádat, mert a Markóba szeded össze magad. Érted? Na, gyerünk apuskátm, to­vább nem várok. Indulás kifelé: egy-kettő. Dagi hápogva gesztiku­lált. — Jól van, jól van. Na. Nem haragszol, pajtikám? — Nem. — Kezet rá. Vastag ujju tenyere olyan volt, mint egy hentesé. De puhán, lagymatagon fogott kezet. Alig vártam, hogy elengedje. Dagi egy ideig tiblábolt ott, aztán eloldal- gott és kiment. — Szóba ne álljon vele többet, markecolós. Bajba kever mindenkit. Jól isme­rem. Felőlem csináljon, «mit akar, de ha magát be­húzza a csőbe, akkor né­hány évre leültetem, az szent. — Köszönöm, hogy,.. — mondtam, de abbahagy­tam, mert Klári már a blok­kokat szedte el. Tetszett nekem, hogy Klári védelmemre kelt. Amikor egy szabad ideje lett, megint közelebb jött hozzám. — Veszedelmes fajzat ez. Es az olyan jámborképű pa­rasztokra vadászik, mint maga. Tudja az, hogy hol eshet le valami. Ha szóba állna magával, csak mondja neki nyugod­tan: Dagi, kopj le rólam, mert Ennyi elég. De ke­ményen mondja, ne olyan jámboran, érti? Mert akkor nem menekülhet tőle töb­bet, mindig molesztálni fog­ja. És rászedi valamire... Én ismerem ezeket az embere­ket, mindennap látom őket eleget. — Értem. A harmadik két decinél felvonta szemöldökét. — Nem lesz sok? Igya vizzeh — Nem bánom. — Pénztár. Blokk csere. Kisfröccs. Visszavittem a blokkot, másikat kaptam és vissza­kaptam a pépzt. Klári már kiöntötte a bort, szódát spriccelt bele. — Rossz bor, fejfájást okoz. — Meddig vgn itt? — néztem Klárira. — Tízig. Kezembe vettem a poha­rat. — Megvárom. Csak egy perc múlva felelt. — Jó, de majd kint. Amikor a fehér köpe­nyes férfi kijött a kis iro­dából és hangosan felkiál­tott: záróra! — már men­tem is ki. Kellemes ta\ aszi este volt. Jólesett hűtenem a fejemet. Jó kedvem kere­kedett, íütyörésztem. Érez­tem, hogy kezd fejembe szállni az ital. A talponál­lóból kitóduló részegek gajdolva széledtek el az utcán. Mentek lefelé, a másik talponállóba, ame­lyik ma biztosan éjfélig van nyitva. Onnan meg me­gint vándorolnak tovább, oda, ahol kettőkor zárnak. Klári egy megrakott sza­tyorral jöt ki a talponálló­ból. Körülnézett és amikor meglátott, felém indult, (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom