Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
S zabolcs-Szatmár múltjának egészségügyi helyzetét József Attila, — a nagy forradalmár költő — szaraival tudom legjobban jellemezni: „Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál...” Dr. Fodor József, — a Magyar Közegészség tan megalapítója — 90 évvel ezelőtt írja: ,.Az élettan és társadalomtudomány szoros viszonyban vannak egymással. Az ember egészségét fenyegető legnagyobb vészé-' delmek és csapások elháríthatok bizonyos társadalmi viszonyok változása által.” Ugyancsak ő idézi Claude Bemard — a nagy francia fiziológus szavait: „Az ember ugyanazon törvények szerint hal meg. amelyek szerint él, s mikor a halál pusztít, akkor tulajdonképpen az emberek életviszonyai pusztítanak.” Ezeket a tudományos megállapításokat tükrözi vissza megyénk lakosságának múltbeli állapota és az a döntő fejlődés is amely a szocialista forradalom eredményeképpen népünk életének, egészségének megjavulásá- ban létrejött. Az 1938-as Szabolcs vármegyei monográfia a következőket írja: „A táplálkozás elég silány a szegény napszámos világban. Évszakonként változik: kenyér, köles, paszuj, kukoricamáié, burgonya, káposzta, sült tök, borsó, — nyáron dinnye is akad. Szalonna, tej, tojás, túró csak ha jobb sorsuk van. Aprójószág csak vasárnap és minél ritkábban. Jellemző a közmondás: ha a szegény paraszt baromfit eszik, akkor vagy a paraszt beteg, vagy a majorság,” 1938-ban, az úgynevezett „utolsó békeévben” a megye lakosainak a száma közel 370 000 fő, és meghalt 8 ezer 147 ember, ebből 500 tuberkulózisban — mely betegséget ebben az időben nemzetközi viszonylatban morbus hungaricusnak neveztek, és országos viszonylatban is legmagasabb a mi megyénkben volt ez a megbetegedés. Az 1938-as év halálozási adatait az azt megelőző fél évszázaddal —, ’ az 1890-es év megyei közegészségügyi jelentés adataival — összehasonlítva megdöbbentő, hogy egy fél évszázad alatt a javulás mennyire kismértékű volt. 1891-ben a megye lakosainak a száma 245 ezer volt, és meghalt 8700 ember, ebből 5652 nem érte el a 7. éves kort, tehát az összes elhaltak 65 százaléka hét éven aluli gyermek volt —, évenként pedig több mint ezer ember halt meg tuberkulózisban. Fél évszázad alatt a csökkenés a halálozás számában 553 fő volt. A társadalmi tényezőknek a népbetegségekben való szerepéről dr. Jósa András — a vármegye egykori neves tisztiorvosa — jelentésében a következőket írta: ...hogy tüdőgümőkorban ezer egyén hal meg, nem lehet csodálkozni, ha tudjuk, hogy minden — az emberi szervezetet gyengítő hatások — a tüdőgümőkort előmozdítja. A köznép — családjával — rendszeresen egy kis földes, gyéren világított szobát használ lakásul, melynek ablakai egész télen át a fűtőanyag megtakarítása végett, hermetice zárva van. Szellőzés nem szándékos, hanem csak ki s bejáráskor ajtón át történik. Legegészségtelenebb lakásaik vannak a gazdaságokban alkalmazott cselédeknek és dohányosoknak. Egy szobában gyakran több család van bezsúfolva, sőt vannak olyan takarékos gazdák, akik cselédségüket föld alatti, — tehát leg- egeszségtelenebb lakásokban un. putrikban, helyezik el. Járványok esetén a halál ezek közü] szedi leginkább áldozatait. Miután ezen putrik jobbára nagybirtoktesteken vannak, nem csoda, ha ezeknek elpusztítására való törekvés sikeres ellenállásba ütközik.” A feudálkapitalista rendszer béklyói nem tették lehetővé, hogy a nép életviszonyai megváltozzanak, és 1938-ban — az „utolsó békeévben”, a halál még Egészségfi^jüok fejlődése Irta: Dr. Moskovits Károly megyei főorvos, a megyei pártbizottság tagja fel az új, modem, 140 sz^ mélyes anyás-csecsemőotthon, ahol a koraszülöttek utógondozását is mego'dani kívánjuk. Kislétán a szelie- mifogydtékos gvemeltek részére 16 éves korig, 90 személye^ otthonunk var. ugyanazon törvények szerint pusztít. A betegségek pedig ugyanazon társadalmi rendszer törvényeinek függvényei és ennek alapján jönnek létre, pusztítanak, mint a tuberkulózis, vérbaj, tífusz, diftéria, vérhas és malária. A szociális és kulturális viszonyoknak az egészségügyre döntő kinatasa van. A kulturális életről az 1938- as monográfia a következőket írja: „A gyermekek nem bővelkednek csizma dolgában, legtöbb átmezitlá- báskodja a telet is. 1930-ban hatezer iskolaköteles gyermek csizmahiány miatt nem járhatott iskolába. Azóta a gyermekek száma jelentékenyen megnövekedett, a csizmáké valószínűleg nem.” Az elmúlt 20 év társadalmi átalakulásából adódóan, az életerőt sanyargató kizsákmányolás megszüntetése, a nehéz fizikai munka alól való felszabadulás, a jobb szociális és egészség- ügyi ellátás, a magasabb kultúra eredményeképpen az életkor határa mintegy 20 évvel kitolódott. Az ijesztően magas csecsemőhalandóság — amelyben Szabolcs-Szatmár megye a legutolsók közé tartozott. — a 17 százalékosról 3,7 százalékra csökkent le. Egészségügyünk fejlődésének legfőbb irányítója a felszabadulás idejétől kezdve pártunk politikája volt: az emberről való gondoskodás, a legmagasabb humanizmus szellemében. Egészségügyünk kiépítését mélyen az országos szint alatt kellett megkezdenünk. Bár fejlődésünk nem éri el még ma sem az országos szintet, de országosan a legmeredekebb az emelkedés. A tudomány gyors ütemű fejlődése, a lakosság kulturális igényeinek rohamos növekedése az egészségügy: szervezéstől az ellátás kiszélesítését és minőségi fejlesztését igényli. Ezeknek az elveknek alapján történt 1945-től szocialista egészségügyünk építése, sok irányú szervezeti formában. Mindezek megvalósításában döntő szerepük van a felszabadult társadalmi erők tevékenységének, a helyi kezdeményezésnek és erőfelhasználásoknak, különösen a tanácsi rendszer kialakulásától. 1945-ben 73 községi körorvos dolgozott SzabolcsSzatmár megye területén. Ma 180 orvosi körzetünk van, — jelenleg 10 körzet betöltetlen. Körzeti orvosi betegforgalom 1964-ben 2 448 537 — 1965 év I. felében 1 300 000. Körzeti orvosaink munkája ma már nemcsak gyógyításból, hanem megelőzésből és gondozásból is áll. A rendszeres védőoltások következtében a diftéria, himlő, tífusz, malária, gyermekbénulás, — gyakorlatilag megszűnt, — friss vérbajos eset 1954 óta nem fordult elő megyénkben. Körzeti orvosaink munkakörülményeit a helyi tanácsok és az Egészségügyi Minisztérium támogatja rendelő felszerelésekkel, s szolgálati lakások juttatásával. 1959-től 1964-ig bezáróan 30 orvosi lakás vásárlása történt megyénkben, az elmúlt időszak alatt 14 új körzeti orvosi lakás — rendelő épült és 10 lakás, rendelő építése folyamatban van. Körzeti orvosaink mellett 1961 óta körzeti ápolónők dolgoznak, akik a házi betegápolást végzik és munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a jobb egészségügyi ellátáshoz. Gyógyító intézményeink közé tartoznak a rendelőintézetek. 1945 előtt a biztosító intézetek egész sora működött: OTI, MAB1, OTBA, MÁV stb. Ezen intézmények azonban a megye lakosságának a zömét, — az agrárproletáriátust — nem biztosította. A mező- gazdasági munkások betegellátását az 1907 évi törvény a munkaadó kötelességévé teszi ugyan, de végrehajtása a munkaadótól függött. 1945 után a betegbiztosításokat, egységesítettük és az alkalmazottakon, ipari munkásokon kívül a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek, kisipari szövetkezetek dolgozóira is. 1945 előtt megyénkben csak Nyíregyházán működött rendelőintézet (OTI), igen alacsony óraszámmal, mindössze napi 25 órával. 1950-től Mátészalkán, 1953- tól Kisvárdán, 1958-tól Vásárosnaményban, 1962-től Nagykállóban, 1963-tól Fehérgyarmaton működik rendelőintézet és járási szakrendelő indult be 1964-ben Csengerben. Ezenkívül valamennyi járási székhelyen van gyermekgyógyászat, szülészet, nőgyógyászat és fogászati szakrendelés. A 20 évvel ezelőtti 25 órával szemben jelenleg 630 rendelőintézeti orvosi munkaóra van. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a szakrendelések forgalma jelentősen megnövekedett. 1964-ben 1 300 044 kezelési eset volt, 1965 első felében 728 978 volt a kezelési esetek száma. A zsúfoltság csökkentésére a jobb szakorvosi ellátás érdekében létesítettük a fenti új rendelőintézeteket. Nyíregyházán a megyei rendelőintézet tehermentesítésére a volt SZTK alközpont helyén több munkahelyes városi szakrendelőt létesítünk. A harmadik 5 éves tervben megépül Nyírbátorban és Tiszalökön is az új rendelőintézet. Kórházi ágyszámunk a felszabadulást követően lényegesen megnövekedett. 1945-ben 1262 kórházi ágy működött —, 1955-ben 1797, s 1965 novemberében 2859 ágy áll a betegek rendelkezésére. Uj kórházak létesültek, a meglévőket korszerűsítettük és különböző szakvonalakon ágyszámmai fejlesztettük. Általános kórházi ágyszámunk 1945-ben 862 volt, jelenleg 1684 (ezekben nem szerepelnek az elme, ideg és tbc-s ágyak.) Agyeilátousá- gunk az utóbbi 10 év alatt jelentős mértékben növekedett. 1956-ban 10 000 lakosra megyénkben 18,2 általános ágy jutott, — az országos vidéki átlag 32,1 volt, 1965- ben ez az arányszám megyénkben 27,9-re emelkedett, az országos vidéki átlag pedig 1964-ben 36,9 volt. Nagyfokú lemaradásunk megszüntetésére 1958-ban Vásárosnaményban új kórház indult, kezdte meg működését; belgyógyászati és gyermekosztállyal. Ugyanezen évben a kisvárdai kórházban új szülészeti és nő- gyógyászati osztály indult 60 ággyal, — a legyengült csecsemők részére ugyanitt 20 ágyas osztályt szerveztünk. 1963-ban beindult a 260 ágyas fehérgyarmati járási kórház rendelőintézettel''együtt. 1965-ben megkezdte működését Kisvárdán az új, modern 60 ágyas gyermekosztály. Rövidesen beindul a vásárosnaményi járási kórház új, három- emeletes modern pavilonja és ezzel ágy létszáma 157 lesz. A nyíregyházi megyei kórházban folyamatban van a 150 ágyas gyermekosztály, a 80 ágyas fertőző osztály építése és a harmadik 5 éves tervben megkezdődik a 40 ágyas rheumatol'ógiai osztály építése, a harmadik 5 éves tervben Mátészalkán új, 60 férőhelyes pavilon létesül, megkezdődik az új kisvárdai kórház és rendelőintézet építése is. Ugyancsak ebben a tervidőszakban kerül sorra Nagykállóban egy 90 ágyas idegosztály létesítése, a jelenlegi idegosztályból pedig alkoholel- vonó osztályt fogunk létesíteni. A 16. életévet meghaladó szellemi fogyatékosok részére Nagykállóban egy 90 ágyas pavilon épül. Uj véradóállomások létesültek Nyíregyházán. Fehérgyarmaton. Kisvárdán és Vásárosnaményban. Az anya-, csecsemő és gyermekvédelem a múltban a rossz szöciál, kulturális és egészségügyi ellátottság miatt nem tudott, kedvező eredményeket elérni. A fel- szabaduláskor összesen 36 gyermekágy volt megyénkben, A szülészeti- és nő- gyógyászati ágyak száma pedig mindössze 90. Évente 17 ezer szülés volt megyénkben és az egy éven aluli elhalt csecsemők száma elér'« a 2500-at A felszabadulás után következő években nagy erőkifejtéseket tettünk az anya-, csecsemő- védelmi munka megjavítása érdekében. Uj gyermekosztályokat létesítettünk Mátészalkán, Kisvárdán, Vásárosnaményban, Fehérgyarmaton és jelenleg a megyei kórházban. Ez idő szerint gyermekágyaink száma 285, az új nyíregyházi gyermek- osztállyal 340-re emelkedik. A szülészeti, nőgyógyászati ágyak száma jelenleg 427. Az ágyszámok fejlesztése által lehetővé vált. hogy az intézeti szülések arányszáma a 93 százalékot elérje. Minden járásunkban van szülészeti osztály, vagy szülőotthon, — a nagykállói járás kivételével. A nyíregyházi járásnak két szülő- ottnona van: Kemecsén és Ujfehértón. Ez utóbbi községfejlesztési alapból épült. 1945-ben 37 védőnő dolgozott megyénkben, jelenleg 192. Lelkes munkájukkal nagymértékben segítették csecsemőhaladóságunk nagy7í. mérvű csökkenését. A fokozott csecsemő- és gyermekvédelmet szolgálják bölcsődéink is. Első bölcsődénket 1952-ben ! adtuk át rendeltetésének' Nyírbátorban, 35 férőhellyel. Bölcsődéink száma ma 42, összesen 1398 férőhellyel üzemelnek. Ezen a területen az igények kielégítésére további jelentős fejlesztésre van szükség. 1945 után a szociális, egészségügyi vagy erkölcsi okok miatt elhagyatott gyermekek ellátásáról, neveléséről államunk gondoskodik, korszerűen felszerelt csecsemőotthonokkal. Csecsemőotthon működik Nyírbátorban, Máriapócson. Nyíregyházán Sóstón épült A múltban a legmagasabb volt országos viszonylatban a gümőkoros megbetegedés Szabolcs-Sza'. aar megyében. Tbc-s kórháza a megyének nem volt. gondozóintézete is mindössze három: Nyíregyházán, Mátészalkán és Nyírbátorban. Lényeges változást itt is a felszabadulás utáni húsz esztendő hozott. A volt kastélyokból tbc-s kórházakat létesítettünk. Első kórházunk a párt szervezése útján 1946. októberében indult be Baktalóránlházán, — jelenleg 120 ággyal működik. Ezt követően létesült 1949-ben a koem-öj tbc-kórház, 76 ággyal, most 135 ágyas. 1954-ben 6a- csályban létesült tbc-s kórház, ágyszáma 90. 1955-ben Nyírbe! teken csont-tbc kórházat létesítettünk 80 ágy- gyal. 1955-ben a sóstói úton, p volt polgármesteri villában 30 ágyas gyermek tbc- ösztályt létesítettünk. 1958- ban Mándokon 60 ágyas iskola tbc-kórházat alakítottunk ki. 1964-ben a sóstói erdőben megkezdte működését az ország legszebb, 300 ágyas tbc gyógyintézete. Ma tehát öt kórházban összesen 815 ágy áll a betegek rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy a kiszúrt tbc-s betegeket 3 héten belül intézetben tudjuk elhelyezni, ahol a legmegfelelőbb, modern gyógykezelésben részesülnek. A tbc-gondozó intézetek száma 3-ról 14-re emelkedett, valamennyi járási székhelyen működik, ezenkívül a nyíregyházi járásban: Gáván és Ujfehértón is. A tbc elleni küzdelemben elért eredményeket néhány statisztikai adat is jellemzően tükrözi: 1958- ban a nyilvántartott betegek száma 7796. az összes szűrések száma 147 136. 1964-ben a tbc-gondozó intézetek száma 14, a nyilvántartott betegek száma 6681, az összes szűrések száma 408 200. A nagyarányú szűrések mellett a kiszűrt tbc-betegek száma csökkenő tendenciát mutat. Súlyos, elhanyagolt esetek ma már nem fordulnak elő, — az elhalálozások is a régi, súlyos tbc-s megbetegedettekből adódnak. A rendszeresen véghez vitt védőoltások, valamint a szűrések és izolálások eredményeképpen 14 éven aluli gyermek tbc-ben való elhalálozása 1961 óta nem fordult elő megyénkben. Az idős, tehetetlen, családjuk nélkül maradott embertársaink eltartásáról államunk jól felszerelt szociális otthonokban gondoskodik. Megyénkben jelenleg 6 szociális otthon működik, összesen 670 férőhellyel. A harmadik ötéves terv keretében a Sóstón modern. 200 ágyas szociális otthon épüL Igen fontos feladatunk a külső gondozás továbbfejlesztése érdekében az öregek napközi otthonának szervezése, ahol nappaii tartózkodásukat és ebéd étkeztetésüket biztosítják. Az ilyen napközi otthon Tar- pán idén, októberben kezdte meg működését. Igen fontos feladatunk, hogy ilyeneket Nyíregyházán és nagyobb járási székhelyeken is létesíthessünk, a társadalmi erők segítségével. Egészségügyünk fejlesztése területén a rövid két évtized alatt nagy eredményeket tudtunk elérni. az előttünk álló feladatok azonban még mindig hasonlóan nagyok. Követjük pártunk útmutatását, hogy a tudomány alkotásait, eredményeit az egészségügy területén minden ember számára könnyen hozzáférhető kózkincsé tegyük. E cél megvalósulásáért végzi odaadóan munkáját megyénk ma már közel négyezerre tehető egészség- ügyi dolgozója. Elkészült és átadás előtt áü a legújabb egészségügyi létesítmény: a vásárosnaményi kórház. Hammel József felv.| 1966. január 16.
