Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-14 / 11. szám
Élni az önállósággal Termelőszövetkezeteink a második ötéves terv éveiben jelentős lépéssel haladtak előre a nagyüzemi mezőgazdaság útján. A nagyüzemi gazdálkodás ennek ellenére sem tudott teljes egészében kibontakozni. Ennek legfőbb oka abban kereshető, hogy a termelői árak, növénytermesztésben és állat- tenyésztésben egyaránt, nem tartottak lépést a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével. A termékek előállításához szükséges társadalmi munka sokkal nagyobb értéket képviselt, mint amilyen térítést a tsz-ek áruikért kaptak. Termelőszövetkezeteinkben az irányító vezetők, a termelőszövetkezeti tagok' nagy figyelemmel és számvetést készítőén olvassák, elemzik az új felvásárlási árakkal kapcsolatos rendelkezéseket. A rendelkezések terveket módosítanak és egyelőre az emberek tudatában olyan el gondolásokat formálnak, hogy egy-egy ágazat gazdálkodását előnyös is lesz módosítani. Erre jó alap a kenyérgabona, sörárpa, napraforgó, rizs, mák, és egyéb mezőgazdasági termékek fel- vásárlási árváltozása, nem utolsó sorban a vágóállat és állati termék felvásárlási árának jelentős növekedése. Megyénkben szinte nem akad termelőszövetkezet, ahol az új áraknak megfelelően már most ne készítenének kalkulációkat. Különösen vonatkozik ez a vágómarha, tej, tenyészmarha, sertés, juh és baromfitermelésben a terméstöbblet elérésére. Tiszalökön például igen helyesen három termelőszövetkezet terven felül vágómarha hizlalását irányozta elő. A három termelőszövetkezet a tiszalöki Petőfi. Rákóczi, és Kossuth a korábbi években közösen 900 holdas öntözéses rétet, kaszálót létesített. Ez a múltban nem volt teljes mértékben kihasználva. Nem ösztönözte őket a szarvasmarhatenyésztést visszatartó tenyésztési árpolitika, nem törekedtek a tömegtakarmány termelésére, hiszen a nagyobb mértékű szarvasmarha-tartás előnyét nem élvezhették. Az új árak a három termelőszövetkezet további gazdálkodásában szinte száz- százalékos fordulatot jelentenek. A három tsz vezetője az elmúlt napokban már arról tanácskozott, hogy a 900 hold öntözéses füves terület jobb kihasználására növelik gépi felszerelésüket, ezzel az eddigi kétszeres kaszálást háromra emelik és így több mint ezer mázsa szálas takarmánytöbbletet takaríthatnak be. Erre a plusz ezer mázsa szálas ■ takarmányra építve a három tsz az eredetileg tervezett hízómarhából megközelítően kétszáznál többet értékesít 1966-ban. A tiszalöki termelőszövetkezetekhez hasonlóan megyénk számos tsz-ében gondolnak arra, hogy az 1966-os gazdasági évben az elmúlt évieknél jóval nagyobb mennyiségű hízott marhát, sertést és állati terméket értékesítenek. De gondolnak arra is, hogy a többlet eléréséhez a fehérjedús és szálas takarmányokat önmaguk biztosítják. Ez nyilvánvalóan többletmunkát követel, de a termelőszövetkezetekben azt mondják, most már megéri. Természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy az elmúlt évek gazdálkodásában a termelőszövetkezetek megalakulásától napjainkig nagy utat tettek meg. Elérkezett annak az ideje is, hogy a tsz-ek gazdálkodásában a nagyüzemi termelőeszközök létrehozásánál a fő pénzügyi forrás ne az állam által nyújtott hitel legyen. A fel- vásárlási árak rendezése lehetőséget nyújt arra, hogy a tsz-ek termelőkapacitásukat a jövőben saját pénzügyi forrásaikból fedezzék, az elhasználódott termelőeszközeiket saját erőből pótolják, erre ne vegyenek újabb állami hitelt igénybe. Ezt a célt szolgálja a termelőszövetkezeti amortizációs alap képzése. Termelőszövetkezeteinkben jelenleg folyamatban van az állóeszközök újraértékelése, illetve az amortizációs alap mértékének meghatározása. A termelőszövetkezetek a jövőben elhasználódott gépeiket, gépi felszerelésüket, épületeiket és egyéb termelőeszközeiket az elhasználódás mértékének megfelelően az általuk képzett amortizációból újítják fel, illetve egészítik ki. Jelentős lépés ez az önálló gazdálkodásban. Arra is ösztönöz, hogy a tsz-ek az állóeszközökkel takarékosabban bánjanak. Az új felvásárlási árak tsz-eink számára mindenképpen előnyösek. De ezt az előnyt csak ott tudják helyesen kihasználni és a tsz-gaz- dálkodás továbbfejlődésére fordítani, ahol mindent alaposan átgondolva, a helyi adottságnak megfelelően a legjobb lehetőségeket választják ki. Seres Ernő c?h rße „Valaki megölte magát. Az hozta ezt a rút időt stb. stb.” Petőfi Sándor verssorait idézgetjük, amint a széllel küszködve, hol beledőlve a menésbe, hol nem, közös gazdaságunk leghíresebb tanyája felé tartunk. Gyalog természetesen, hogy minél tökéletesebb legyen a visz- szaemlékezés. A neve mellett — mivel Bereknek hívják — arrói híres különben. hogy itt less idővel a megye legnagyobb tsz tehenészete. A mostani 450 férőhelyes istállótér mellé még 600 férőhely fog épülni, öt tehénistálló, egy borjúnevelő mely a tervezett ötszáz tehénnek, valamint szaporulatának, egészen a meghízla- lásig helyet fog biztosítani. Fél éve nem láttam közelről, tehát indokolt kiván- csiskodásom. Kétszeresen, mely amúgy is alapja, elég nyugtalan természetemnek. A tanyában a szokott, tél eleji kép fogad. A szekér és gépek nyoma a sáros világról árulkodik. Néhol térdig ér, itt-ott mélyebb és olyan össze-visszaságban szeldelik át az épületek közötti teret, mint modern festő ecsethúzásai az ártatlan vásznat. Ez tehát nem változott — mondtam sóhajtva és szemem előtt a nem régen készült terv elevenedett meg. A tanyán körül köves út fut — idéztem a legszembetűnőbbet. Az Istállókat járda köti össze. A siló behor- dósra es a trágya eltávolítására vasút épül. Kőút vezet a magtárhoz, górékhoz, tejházhoz és az egészet a betonoszlopos drótkerítéssel párhuzamosan nyárfasor veszi körül. Jegenyenyár, mint a fegjöbb szélfogó fa. Az ártézi kút körül röppen a jelenbe tekintetem — azonban már nincsen sár. Nem is a sár hiánya tűnik fel, hanem a gádványé. A homok, a trágya, az agyag és a víz aránytalan keveréjavult az idei beruházások előkészítése Dokumentációk félmilliárdos munkára Több mint félmilliárd forintos beruházással, közel ötszáz nagyobb létesítmény megvalósítását tervezik az idén megyénkben. Nagy feladatot jelent a tervosztály és a beruházók részére a megfelelő előkészítés, hiszen ezen múlik, hogy időben lesz-e a létesítmény kész, vagy csúszik az átadási határidő. Ősszel indul a Lenin téri mozi építése Az idei beruházások előkészítése alaposabb volt, mint a korábbi években. Valameny- nyi létesítmény tervdokumentációját határidőre elkészítették. Helyenként elő- retartás is tapasztalható, mint például a Lenin téren épülő filmszínháznál. A tervek készen vannak annak ellenére, hogy a kivitelezés csak az ősz folyamán indul meg. Hasonló a helyzet a modern, minden igényt kielégítő szociális otthonnál is. A tervtárgyalások, egyeztetések során sikerül pluszként néhány üzem építését még ez évben megkezdeni. Ilyen lesz többek között az Építőanyagipari Vállalat nyíregyházi telephelye, vagy a VAGÉP bővítése. A beruházások előkészítését lényegesen elősegítette, hogy a tervező irodán jobb belső szervezéssel sikerült elérni, hogy a terveket időben szállítani tudják. A na lános tapasztalat volt, hogy a szakemberek idegenkedtek az egyes létesítmények társadalmi tervezésétől. Ma már lényes a javulás. Különösen a községfejlesztési alapból készülő épületei, cer. vezésénél. Már jövőre is dolgoznak A megyei tanács vb tervosztályán már a jövőre is gondolnak. Az 1967- ben megvalósítandó lakás- építkezésekhez mast kiadták a magbízásokat a tervek elkészítéséhez. Hasonló a helyzet néhány termelőszövetkezeti beruházásnál is. Jónéhány olyan terv is elkészült, amelyek megvalósításához még nem áll rendelkezésre a felsőbb szervek hozzájárulása. Többek között készen van a nyíregyházi, dombrádi, nyírteleki általános iskola, a tisza- vasvári és demecseri gimnázium terve is. Ahhoz azonban, hogy a beruházásokat gyorsabban előkészíthessék, szükségessé vált a beruházási kódex módosítása. Ez nem megyei, hanem országos probléma. A kódex elavult A kódex ugyanis a mai viszonyok mellett már elavult, bürokratikus. Sok bonyolult, hosszadalmas előírást tartalmaz, amely kerékkötője a gyorsabb munkának. A beruházási program jóváhagyása olykor több időt vesz igénybe, mint a kivitelezés. Egyes anyag- féleségeket a felhasználás előtt 120 nappal hamarabb kell megrendelni. Mindez indokolttá teszi, hogy a módosításokat minél előbb végre kell hajtani. A beruházások előkészítése zömmel befejeződött. A tervek reálisak, megvan az alapfeltétele, hogy valamennyi létesítményt határidőre átadják a kivitelezők. B. F. Új főiskola 1964-ben kezdték meg a Nyíregyházi .Szamuely Tibor* Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum új, korszerű, előadótermekkel és laboratóriumokkal felszerelt iskolájának építését. Az elmúlt esztendő végére már tizenötmillió forintot építettek az új létesítménybe. Idén tovább halad az építkezés és Szabolcs-Szatmár kertészeti—szőlészeti szaktechnikus utánpótlásának bázisaként hamarosan megnyitja kapuit ez az új főiskola is. Hammel J. felv. Gyári asszonyok Megyünk át a havas udvaron. A rózsafákat zsákba göngyölték, a kerten hótakaró. 5/3-as munkahely. Az ötös az épülettömböt, a hármas az emeletet jelzi. Nagyon nagy csarnok, sok lány, meg asszony. Itt készül a TUF-dohány. A természetes úton történő fermentálás fél évet is igénybe vesz. A zöld szabolcsi dohányt asztagokba rakják, s mikor az asztag hőmérséklete eléri az 50 Celsiust, csomónként átforgatják, s új asztagot raknak. Négy, de inkább ötszöri forgatás után a dohány megbámul, megszárad* megérik. Exportra küldjük — leginkább a franciáknak. Idő. ujjak, pára A műszak végéig van egy óra. Eddig valamivel több, mint felét forgatták meg az asztagnak. Három csoport szorgoskodik a dohányhalmaz körül. 36 asz- szony. Máskor leülhetnek a kis farácsokra, amit az asztagok alá szoktak tenni, de most mindenki állva dolgozik. Szorít az idő és szőrit a norma. A forgatás ahhoz hasonlít, mintha gyorsan lapozunk egy könyvet. Csakhogy a könyvnek nincsenek összeragadva a lapjai, s nem kell kitépni a penészes, vagy másként hibás leveleké az, amit a jószág lába kovászolt egybe. Nem kell lehunyni a szemem, hogy lássam a régieket. A cabukkoló jószágot, a finnyásabbakat, amint a kutya sem tudja beleszorítani a sárba és azt a hajcihőt, amivel egy reggeli, vagy esti itatás járt. Ma már nem megy ki a jószág inni. Lábukon sem díszeleg a sárból való harisnya, amitől tavaszig sem tudta megszabadítani a szegény gondozó. A nyáron épült hidroforos vízvezeték az istállókba szállítja a vizet. Kettőnél egyenesen az önitató kagylóiba, a többinél pedig, csapon és gumicsövön keresztül, a jószág faránál elhelyezett hordókba. (Annak előtte is ott volt a hordó, de szekérrel hordták tele.) Minden változás örvendetes, de ez felette áll valamennyinek. Hol van már a reggeli hangverseny! A gondozók kúrjongatása: ne üsző, ne, eridj az elejire te, a pulik csaholása és az egymás közötti vita. Mert volt kavarodás ha valamelyik eltévesztette a sorrendet. A takarmányosok helyzete, akikről igen keveset szoktak beszélni az eredmények fitogtatásánál, azonban nem sokat változott. Nekik továbbra is a régi módon kell dolgozni. A napi takarmány, az abrak, szalma, melasz, siló oda- szállítása, a trágya elszállítása ma is szekérrel történik. Fegyelmet, odaadást, lelkiismeretet követelő munka ez. Menni kell, ha esik, ak kor is ha fúj, mert a száz darabnyi jószág, mely egy- egy takarmányos párhoz tartozik, nem sokat ad az időjárásra. Azok éhesek. Meg ha nem kapják meg a megfelelő adagot, nem lesz súlygyarapodás. És ha az nincs, nincsen kereset... Esett, fújt, de őket kint találtuk. Úgy csinálták, ahogy tudták, de csinálták. „Az új Intézkedések célja: fejlődésünk meggyorsítása, mondotta Fehér Lajos Gödöllőn tartott beszédében, aminek kézzel fogható eredményét, reméljük, hogy mához esztendőre, ezek a takarmányosok is érezni fogják... Szállási László két. Normál másodosztályú dohányból egy műszak alatt 568 kg-ot kell egy munkásnak megforgatnia, ez 5680 csomó, s minden csomóban 18—20 levél van. Szédítő gyorsasággal dolgoznak. Ujjúkra sárgásbarnán tapad a dohány, az asztagból meleg pára száll, csiklandozva a garatot és a finom dohánypor belepi a pólusokat. A köpeny a testhez tapad. A hőmérő 30 fokot mutat. Csengeriné története 1942-ben 7 pengő 60 fillért kerestek hetente a forgatással. A felügyelő nem mozdult mellőlük. Az asztag végén Csengeri János- né. Alig járta ki a harmadik osztályt, rajkor először vitték el a fermentálóba. S, hogy ott szép csillagokat rakott, Mészáros nagyságos úr — a telepvezető — magához hivatta, s azt mondta: na kislányom, itt maradhatsz. Először csat: nyáron dolgozott, s mikor az iskolát kijárta, végleg elszegődött. Vajon, hány csillagot rakott annyi év alatt?... Annyit talán nem mint Halmai Jánosné. Az idős, szikár asszony mun- könyvében egyetlen bejegyzés van. 1925 óta dohánygyári munkás. A férje — malomipari munkás — táppénzes. Szinte egy keresetből élnek. De a hat gyerek már szárnyán van, s fél év múlva nyugdíjba mehet. Akkor majd nézheti a tv-t A tv még majdnem luxus, de mosógép már sok lakásban van. Az asszonyok igyekeznek könnyíteni magukon. A gyárban 6—7 milliót fordítanak műszaki fejlesztésre. Villamos csörlő, targonca, automata prések. Halmai Jánosné kiváló dolgozó. Többször kapott már jutalmat is 2—300 forintot. Ezer család megélhetése Járó Sándorné ledobja a kendőt Kontya alatt verejték gyöngyözik. Pereg, pereg a sok levél, s ez a kedves, nagymama arcú néni mosolyog. Hozzájuk nőtt a dohány, a gyár. Ezer család kapcsolódik a nyíregyházi üzemhez. Évenként mindig visz- szatémek, fiaik, lányaik nem egy esetben állandóan I itt dolgoznak. Vagy taníttatja | őket az üzem. Boravek Mi- : hályné takarítónő. A fiá- ból gépészmérnököt nevel a dohánygyár. Rajta kívül I még öt ösztöndíjas van. Az anyák régen eltitkolták a terhességet, különben nem alkalmazták őket. Most évenként többször is van rákszűrő, meg mindenféle vizsgálat. Pokroszki Júlia a műszak vezetője, nem sürget, nem biztat. Mindenki tudja * dolgát. Az átforgatott dohány nagy ponyvába kerül a mázsára, s onnan másik asztaghoz. 1 mázsánál kevesebb alig van egy mérés. Ezt négyen röpítik a másik asztaghoz. A ponyva egyik csücskét Andrási Marika fogja. Az egész lány n<m több mint 45 kiló. Az öregekkel is évelődik. Szabad neki. Az asszonyok fiatalkori magukat látják benne. Szandálok, kendők, és egy levél A nagy dohányrakások védelmében meghúzódik néhány asszony. Kicsit szégyenük, hogy rajtakapom őket, dehát hiába, ötvenen felül csak elfárad az ember. Ülnek a betonos padlón nyújtott lábbal, s kendőjükkel legyezgetik magukat. Kitaposott cipők, szandálok, a lábakból vastagon duzzadnak az erek. Azután menni kell. A műszaknak vége. Otthon vár a család, a munka. De főzni nem kell. Az ebéd jó, bőséges és olcsó. Meg a jó meleg fürdő... A boltban már reggel leadták a rendelést, a kész csomag várja őket. A normát teljesítették. S ha így megy egész hónapban, keresnek majd 1200 forintot. Évenként • hónapot dolgoznak. Aztán hozzon a kisfiamnak spenótot — szól egy fiatalasszony a másikhoz. Elválnak. Egy nagyon komoly fiatal lányt találok az üzemvezető irodájában. A* asztalán levél. A cím: Jolantha Kindrusz. Kind- rusz Jolán most fogalmaz- gatja a választ. Természetesen németül. Mint MHS sportoló járt kinn. A fiú szintén sportoló. Jolánnak nincs szabad ideje. Most érettségizett esti tagozaton. Néhány hónapja németet tanul. Aláírja a kilépőimet, s az üres irodában máris kattog az írógép: Lieber Thomas! Gyarmati Béla 1966. január 14.
