Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Ideges vagyok Mi az idegesség. Az orvosok bő magyaráza­tot adnak, mert több fajtája, s fokozata van, mi csak pedagógiai, il­letve gyermeknevelési szempontból foglalko­zunk vele. Jancsi sorra püföli társait az óvodában. Zavarja a foglalkozáso­kat, szétdobálja a játé­kokat, rendszeresen „ideges”. Mit lehet ten­ni vele? Megbüntetni? Kivonni a közösségből? Ez nem megoldás. Tibi kapkodó, szerte­len. Amikor édesanyjá­tól az okot tudakoltuk: ideges, tőlem örökölte, — mondta. — Nem kellett vol­na megszülnöm, nincs türelmem hozzá... Ki tudná megmondani, hányszor hallotta már a kisfiú ezt, a nem az ő fülének való ki­tételt Édesanyja időn­ként rádöbben arra, hogy mulasztást köve­tett el, tehát sürgősen leül „joglalkozni” Ti­bivel. Túl buzgó szere- tetével, hirtelen jött bi­zalmával elhalmozza a gyereket Utána me­gint napokig „ideges.” A felnőttek, a szülők idegessége tehát a leg­mélyebb nyomot a gyermek lelkében hagy­ja. A kicsi gyermek olyan, mint a legérzé­kenyebb műszer. Pil­lanatok alatt felfogja a körülötte vibráló ideges hangulatot, s a maga módján reagál rá. Meg­nyilvánulhat ez a ki­csiknél dac, ellenállás, ingerlékenység, stb for­májában. Az idegállapotot be­folyásoló frontátvonu­lást, időjárás változást nem tudjuk megakadá­lyozni, de keresnünk kell a megszüntethető tényezőket. Igen lénye­ges a jól átgondolt, okos napirend, vagyis a rendszer, ami a gyer­mek testi-lelki fejlődé­séhez elengedhetetlen. Tehát az, hogy a gyer­mek következetesen meghatározott időben étkezzék, pihenjen, le­vegőzzék, játszón. Ha ebből a beidegződött, megszokott rendDől ki­zökken, felborul a lel­ki egyensúlya is. Ilyen­kor szokott „megvadul­ni ”, nyugtalan, nyűgös lesz, sokszor innen származik úgynevezett „rosszasága” is­Az idegesség ellen so­kat tehetnek az édes­anyák. A bölcsődés, óvó­dás gyermekekkel yaio bánásmódnál gyakori a reggeli türelmetlenség. Nincs minden elkészít­ve, nagy a kapkodás, a zűrzavar. Ráadásul a kisgyermek önállóságán, önérzetén is csorba esik, mert anyuka „nem ér rán megjárni, amíg egyedül befűzi es megköti a cipőfűzőjét. Szánjunk időt a gyer­mek reggeli öltöztetésé­re! ' Egy-egy gyermeken az óvodában is látszik a szülők odaadó törődése, a türelmes bánásmód, a nyugodt légkör. Pe­dig mint minden szü­lőnek, — nyilván ne­kik sincs több idejük „külön" foglalkozni gyermekükkel. Délután, ha az édesanya mos, vasal, a kicsi játszék körülötte. Néha egy- egy mosoly, egy-két mondat, bíztató, kedves szó, s megteremtődik a • meghitt, nyugodt kap­csolat, s a kicsi előtt ismeretlenné válik a jelző „ideges.” DIVATLEVÉL: A téli alakításokról Érdemes tavalyi, vagy di­vatjamúlt ruháinkat átszab­ni, átalakítani, mert kis költséggel, fáradtsággal új ruhánk lesz, melyet szívesen viselünk. Néhány ötlet: Átmeneti kabátból meleg kötényszoknya készíthető. Szabása egyenes, tetszés sze­rint elől-hátul karcsúsító be varrásokkal készítet. Az anyagból készült övvel, vagy fekete lakk bőrövvel is vi­selhetjük. Utóbbi csak kar- csuaknak ajánlható. A két rátett zseb, — ha telik az anyagból — hasznos az ap­ró holmiknak, de díszítés­ként is jó. Régi ruhából blúzt és szoknyát is készíthetünk. Ha a szövetruha felsőrészét le­fejtjük, övvel használható szoknyává bővült ruhatá­runk. Régi puplin nyáriru­hából „új” blúzt alakítha­tunk. A farsang közeledése az alkalmi ruhák alakítását is aktuálissá teszi. A tava­lyi bársonyruhához düsesz bolerót készíthetünk' Feke­te gyöngyözéssel újszerű, di­vatos lesz. A régi, bőszoknyás taft táncruha szoknyájából eny­hén trapéz vonalú ruha szab­ható. A gyöngy idén igen divatos, a szabásvonalat te­hát hangsúlyozhatjuk, ezüst, vagy aranyszínű gyönggyel. A bolerós alkalmi ruhát prémszegéllyel frissíthetjük fel. Ha a ruha magas nya­kú bársony, vagy fekete szö­vet fehér teddyber szegély- lyel díszíthetjük az ujját, sőt, körben az alját is. Bútortisztítás A festett bútorokat előbb meleg vízzel lemossuk, és puha ruhával szárazra töröl­jük. Ezután kenőpasztát ké­szítünk, amibe egyenlő arány­ban teszünk viaszt, terpen­tint és petróleumot. Hogy a viasz feloldódjék, a viaszos edényt forró vízbe állítjuk. A kapott masszát egyenle­tesen a bútorra kenjük, és törlőruhával kifényesítjük. A politúrozott bútorhoz öt rész tiszta petróleumból és egy rész napraforgóolaj­ból készült keveréket hasz­náljunk. A keveréket fel- használás előtt rázzuk fel. A folyadékkal nedvesítsünk meg egy gyapjúrongyot, s azzal dörzsöljük be a bútort. Ezután ~ti!ztá,'száraz ruhával fényesítsük. Ha a fényezett asztallap valamilyen forró tárgytól el­homályosodott, egyenlő ará­nyú alkohol és növényi olaj keverékkel tüntethetjük el a foltot. A benedvesített ru­hát enyhén nyomkodva, kör- be-körbe dörzsöljük a fol­ton. A diófabútor tisztításához két rész olívaolajból és ugyanilyen mennyiségű vörös­borból készítsünk keveréket. A keveréket ne hagyjuk állni a bútoron, mert azon­nal magába szívja a port, s a bútor elveszti fényét. A tölgyfabútort a követ­kező keverékkel tisztítsuk: egy pohár meleg sörbe te­gyünk egy kávéskanál por­cukrot és egy darabka vi­aszt. Mivel tisztítsuk az ajtókat és ablakrámákat? A fehér, krém, vagy más, világos színű olaj­festékkel mázolt ajtókat és ablakrámákat meleg vízzel mossuk le, szappan nélkül. A vízbe csak egy kanál szal­miákszeszt öntsünk. (A szó­da és a szappan kifakítja a festéket!) A szalmiákos víz tökéletesen oldja a szennye­ződést, és a festék fényét sem tompítja. Az ajtót vagy ablakot lemosás után azon­nal töröljük szárazra, kü­lönben sárga foltok lesznek a fán. A szakadt öreg lámpaer­nyőt újjávarázsolhatjuk többféle módoh is. Ameny- nyiben papírból akarjuk az új lámpaernyőt elkészíteni, kenjük be dugókorommal a lámpaernyő drótvázát és óva­tosan gurítsuk végig a jó mi­nőségű rajzpapíron: meg­kapjuk az ernyő szabásmin­táját. Ha ollóval kivágtuk, fehérnemű csipeszekkel a drótvázhoz kapcsoljuk. Ez­után az esetleges kis hibá­kat még korrigálhatjuk kis­ollóval, s a papírt vastag stoppolótüvel, egyenletes öl­tésekkel rávarrjuk a drót­vázra. A szálat csokorra köt­ve eldolgozzuk. A varrás­hoz színes tressz-szalagot, rafiát, műselyem vagy gyapjú fonalat használha­tunk, de nagyon mutatós a vékony kenderspárga is. Kü­lönbözőképpen díszíthetjük a papírernyőt: ragasztha­tunk rá bűröndcimkéket, ci- garettás doboz színes részét, sőt száraz levelet is, amit előzőleg nedvesen és fonák­ján langyos vassal átvasa­lunk. Ha a t’íszítőragasztás megszáradt, lenolajba már­tott vattával kívül-belül be­kenjük a lámpaemyőt. Az olajozástól lesz áttetsző a papír, és ettől kapja szép meleg sárga fényét. Kellemes látvány a színes tresszből vagy raffiából ké­szült lámpaernyő. Változa­tosabbá azzal tehetjük, hogy a tressz-szalagok esetében színeket kombinálunk szé­les csíkozásban — a rafia­megoldásnál pedig elütő szí­nű tressz-befüzést alkalma­zunk. A szalagokat minden esetben csokorra kötve dol­gozzuk el. Receptek A levesekről általában A leveseknek nagy szere­pük van az ember táplál­kozásában. Jelentőségük, hogy fokozzák a gyomor­nedv képződést. Különösen a hús és erőlevesek hatnak serkentőleg az étvágyra, kivonat anyagaikkal mint­egy előkészítik a gyomrot az utána következő fogás­ra. Éppen ezért igen fon­tos a feltálalt levesnél, hogy meleg tálban, forrón tegyük asztalunkra. Ser­kentőleg hat étvágyunkra ha az alapanyagok (hús, burgonya stb.) vagy betétek egyenletesen oszlanak meg levesünkben. A leveseket úgy fűsze­rezzük, hogy kiemeljék a leves ízét, emeljék a le­ves élvezeti értékét. A le­vest csak az ebéd kezdeté­re készítsük el, mert az állás csökkenti értékét. Eröieves: Sovány marhahúst le­darálunk, fazékba téve csonttal s szárnyas apró­lékkal, melyet előzőleg fel­aprítunk, megfelelő tojás- fehérjével és paradicsom­pürével nyersen fakanállal jól elkeverjük. Azután ál­landó keverés mellett hi­deg vízzel felöntjük és a tűzhelyre téve nem túl erős tűzön időnként meg­keverve, hogy a darált hús és a tojásfehérje ne égjen le, felforraljuk. Fűszerezése, zöldségelése a húslevessel megegyezik. (Vegyes zöld­ség, zeller, kelkáposzta fok­hagyma, gomba, vöröshagy­ma, só, bors egész.) Ha fel­forrt, keverni nem szabad. Az egyenletes tűzön való főzés azért fontos, mert így a leves nem törik meg és nem zavarosodik. Ha a leves mégis zavarosodna tojásfehérjével tisztítjuk de a levest előbb leszűr­jük. A tisztítás úgy törté­nik, hogy a tojásfehérjét kevés hideg vízzel felver­jük, hozzáadunk egy keve­set a levesből jól elkever­jük, majd állandó keverés mellett lassan a levesbe öntjük. Utána gyengén for­raljuk amig tisztulni nem kezd. Szűrése ne ömleszt­ve történjen, kanállal merve, hogy ne törjön! A kevés zsírt papírszalvétával távolítsuk el a levesről. Nyáron hidegen is adhat­juk. Erőlevest készíthetünk még szárnyasból is, ilyen­kor a levesben a szárnyast főzzük meg, de a szűrés után csontjáról lefejtett húst vékony finom metélt­re vágva tálaljuk. Betétjei sokfélék lehet­nek pl. tojáskocsonya. Ez tejből és tojásból készül és apró kockára vágjuk. Vagy pl. tavasziasan. Ilyenkor a levesbe kis kockára vágott főtt zöldséget, gombát, sze­letekre vágott zöldbabot és cukorborsót teszünk. Erőleves öt személyre: Szárnyasaprólék 15 dkg, marhahús 25 dkg, paradi­csompüré 2 dkg, zeller 5 dkg, fokhagyma 5 gr, vö­röshagyma 3 dkg, bors 1 gr, marhacsont 40 dkg, to­jásfehérje 1 db, vegyes zöldség 25 dkg, kelkáposzta 5 dkg, gomba 2 dkg, só 2 dkg. A fűszerezés természet», sen szájíz szerint változó. Tóth Zoltán Orvosi tanácsadás: Jó étvágyat — de mihez? Hidegben nagyobb a test hővesztesége, ezért táplálé­kunknak elsősorban kalória- dús tápanyagokat, vagyis zsiradékokat kell tartalmaz­nia. Télen zsírosabb ételeket fogyasztunk, mint nyáron, ezt az évszázadok során ki­alakult étkezési szokás is bizonyítja. Arra nagyon kell ügyelni, hogy télen — kü­lönösen a szabadban dolgo­zók — gyakrabban fogyasz- szanak meleg ételt és sza­bályos időközökben étkez­zenek. így a szervezet ka­lóriaellátása egyenletes, és ez csökkenti a fázást is. A nagyobb kalóriaigény kielégítését a hideg hóna­pokban több szénhidrát, — tésztaféle — fogyasztásá­val is biztosíthatjuk. Ilyen a kenyér, a főtt tészták, a burgonya, a rizs. Biológiai szempontból legértékesebb a burgonya. A főtt tészták közül például a gombóc sok kalóriát tartalmaz, de előse­gíti a hízást is ... Az állati eredetű fehérjék közül főként a sovány hú­sokat, a tejet, sajtot, halat, tojást, a növényi eredetű fehérjék közül pedig a hü­velyeseket iktassuk a család étrendjébe. Ne feledkezzünk meg a belsőrészekről, pél­dául a májról, veséről, tü­dőről, sőt a zsemlével ke­vert vérről sem. Téli estékre, vacsorának közülük a könnyebben emészthetőket válogassuk össze: sajtot, füstölt vagy savanyított halat, s mellé orosz, vagy csipkebogyó teát adjunk, sok citrommal. Ez a szükséges C-vitamin meny- nyiséget biztosítja a szer­vezetnek. Több szénhidrát fogyasz­tása esetén a szervezetnek több B1 vitaminra van szüksége. Ezt leginkább a fekete kenyérben, élesztő­ben, a belső részekben, a húsban és a hüvelyesekben találjuk meg. C-vitamin szükségletünket a citromon kívül a burgo­nya, a káposzta, torma, sár­garépa, petrezselyem és zel­ler fogyasztásával fedezhet­jük. A hordós káposzta is értékes C-vitamin forrás. Mosás nélkül, rövid ideig főzzük, vagy gyerekeknek kenyér mellé adjuk. A boltokban sok tartósí­tott és fagyasztott zöldség- és gyümölcsféle kapható. Ha mirelit készítményt fő­zünk, fagyasztott állapotban tegyük a forró vízbe, hogy C-vitamin tartalmát meg­őrizze. A zöldségfélét ne főzzük vas edényben, mert így is veszít vitamintartalmából. A mélyhűtött húsféléket forró zsírban sütjük, hogy tápértékét teljes egészében értékesítse szervezetünk. Dr. Z. I. 1966. január 9. Hasznos tanácsok: Lámpacrnyő — házilag

Next

/
Oldalképek
Tartalom