Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

Felállt az ember és Így kezdte:

Az újsorosiak nevében... Erre oldalt fordultak a fejek, mindenki odafigyelt, merthogy Pálus, az elnök a beszámolóban alaposan odamondogatott az újsorosiak- Tiak.

— En csak azt akarom elmondani itten, amit az elnök elvtárs kifelejtett. Elég baj az nekünk kérem, hogy kevesebb az egységünk most a zárszámadáskor, mint a falubelieknek. Hiszen sok 38 forint sokra gyűl. Dehát miért kevés a mi teljesítményünk, kérdezem én a magamfajta emberek helyett is. Azért, tisztelt hallgatóság, mert ap. újsoron lakunk. Öt kilométerre innen. Mármost gondoljuk csak meg, a magamfajta idős ember amíg begyalogol ilyen mesz- sziségből, örül, ha leülhet, nemhogy beálljon a munkába. Nem bírja a láb a nagy gyaloglást, öt kilométer ide, öt vissza, az már összesen tíz. Hát ez az kérem. A falubeliek előnyben vannak, nekik itt van a föld a kértük alatt, alighogy kilépnek a kapun, máris nekiláthatnak. Persze, ha kijönne értünk valamilyen jármű, amire felkapaszkodhatnánk! Az más lenne. De nem jön, kérem, hát úgy érezzük magunkat, mint a számkivetettek. Igaz, hogy nincs munkaegységünk annyi, amennyi lehetne, érezzük is mi azt a bőrünkön. Mármost mondja meg nekem az elnök elvtárs, mi lesz hát velünk, kiváltképp az öregebbjével ? Csak ennyit kívántam szólni.

Amikor Pálus, az elnök válaszolni kezdett, tetőfokára ért a kíváncsiság:

— Én nem mondom, hogy nincs igazság abban, amit Feri bátyám említett. Van. De ha már figyelmeztetett arra, amit kifelejtett a vezetőség a beszámolóból, én is hadd mondjam el ezeket. Nincs elég járművünk, ez igaz, de kerítettünk rá módot, hogy egyszer-egyszer behozzuk az újsorosiakat. Feri bátyám tudja a legjobban, mi volt ilyenkor, nem voltak együtt, mindenkiért külön kellett volna menni. Azt is tudja mindenki, hogy merre voltak. Jó, mindenkinek legyen annyi sertése, amennyit akar. De amikor sürgős munkáról van szó, ne legeltessék a 20—30 süldőt, míg közben pereg a szem, vagy eszi a gyom a kapásokat. Mert süldő, az van az Újsoron. Megyek egyszer arra, látom az egyik újsorosit vagy 25 süldő mögött. Kérdem, ez a konda? Fenét, válaszolja, az mind az övé. Legyen, minél

több, de a közös munkáról

sem kell megfeledkezni. És arra emlékszik-e Feri bátyám, hogy az egyik újsoro- si az értesítés után begyalogolt a faluba, csak éppen szerszámot, villát nem hozott magával. A brigádvezető adott neki villát. Akkor meg azt mondta: erre nem számolt, nem tarisznyázott, és ő tarisznya nélkül nem szokott dolgozni. Tudja Feri bátyám, miért maradt mégis? Mert a brigád vezető megosztotta vele a tarisznyáját. így van ez, higyje el. Hisz küldenénk mi mindennap autót, meg vontatót oda ki, de ami van, nagyon kevés. A szállítani való meg, hogy jó órában mondjam, mindig több. Na azután, a falubelieknek sem minden fenékig tejfel: Feri bátyám márcsak tudja, hogy széles a határunk, mindig másutt van munka. És a többség szó nélkül megy. gyalog is, úgy mint egyéni korában. Meg is látszik a jövedelmükön. Azon leszünk Feri bátyám, hogy többet segítsünk, leginkább az idősebbeken, de maguknak is jobban meg kell gondolnunk ezt a „kive- tettséget.”

A tiborszállási zárszámadó közgyűlésen feljegyezte:

Angyal Sándor

Évi 7 millióval több bért kapnak megyénk kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozói

Kategóriákba sorolják a boltokat — Milyen mérvű a béremelés? Első helyen: a vásárlók közvetlen kiszolgálói

A február elsején életbe lépő bérintézkedés komoly mértékben érinti a kereskedelmi dolgozókat is. A központi utasítások alapján már elkészült a megyei lebontás. Érmeik alapján az fmsz-boltokban és vendéglátóipari egységekben dolgozók bére összesen havonta 370 ezer forinttal emelkedik. A zöldség-gyümölcs és vegyes felvásárlók béremelése meghaladja a hatvanezer forintot. A tanácshoz tartozó Élelmiszer és Iiparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Vendéglátóipari Vállalat dolgozóinak keresete havonta 163 ezer forinttal no- szik. Mindent összevetve

az fmsz-ncl és a tanácsi kereskedelmi és vendéglátó vállalatoknál foglalkoztatottak jövedelme éves szinten meghaladja a hétmillió forintot.

A rendelkezésre álló keret elosztásánál elsősorban a szakképzettséget, a gyakorlati időt veszik figyelembe.

De nem marad el olyan —= szempont sem, mint hogy az illető dolgozó milyen udvarias a vevőikkel szemben, hogyan képezi magát.

A béremelés a kereskedelmi dolgozóknak a kétharmadát érinti. Az emelés 100 forintnál kevesebb nem lehet. Kivételt képeznek a szakmai átlagosnál kedvezőbb körülmények között és kevesebb fizikai erőkifejtést igénylő munkakörben dolgozók, ahol az emelés alsó határa ötven forint. Általában

az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói 260, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat alkalmazottai 203, az fmsz-eknél dolgozók pedig 150—200 forint fizetésemelésben részesülnek.

Nem részesülnek béremelésben a húsboltok, dohányboltok, zöldség-gyü- mölcsboltok, tejboltok, tejivók, a leértékelt cikkeket árusító boltok, kantinok, a vásározó részlegek dolgozói, valamint a mozgóárusok; a vendéglátásban a

felszolgálók és a zenészek, a nagykereskedelemben a gépjárművezetők, felvásárlók, agronómusok, kiren- deltségvezétök és helyettesek, az adminisztratív vezetők és eladási ügyintézők.

A béremelés előtt a boltokat, — forgalomtól függően — kategóriákba sorolják.

Ez is alapját képezi az ott dolgozat besorolásának. Méltányos, hogy egy olyan nagyforgalmú boltban, ahol az eladónak szinte percnyi megállása nincs, anyagilag is jobban elismerjék a munkáját. Éppen ezért a bérrendezés főleg azokat érinti. akik fi vásárlókkal foglalkoznak. Tehát kiszolgálókat, pénztárosokat.

A KPVDSZ a megyei tanács kereskedelmi osztályával és a MESZÖV- vel közösen már elosztotta a keretet az egyes vállalatok, fmsz-ek között

Ezt a munkát már január 20-án befejezték. Most folyik a keret dolgozónkénti elosztása. Ebben a munkában részt vesz az igazgató és a szakszervezet is. Nemcsak a munkakör adta lehetőségeket, hanem az illető magatartását, szorgalmát is figyelembe veszik.

Addig nem adják ki a besorolásról szóló értesítést, amíg nincs meg a teljes egyetértés a gazdasági vezető és a szakszervezet között. Vitás esetekben a dolgozók fellebbezhetnek a megyei szervekhez. Az alapos, meggondolt elosztást bizonyítja, hogy eddig még egyetlen fellebbezés sem érkezett a KPVDSZ megyei titkárságára.

B. F.

Szikszay Gyula igazságkeresése

Eg> többszörösen kitüntetett munkás tortúrája

Szikszay Gyula géplakatos iuegiíeg már kimerült az igazságkeresésben, ügyelőre kényszerült feladni a küzdelmet. De nem tud megnyugodni, beletörődni abba, anogyan vele elbántak a vasútnál. Fojtogatja a sírás. Türtőzteti magát.

Kezében kopottas aktatáskát szorongat. Tömve iratokkal, levelekkel, biztatással. Egyik a reménykedés, másik a lemondás jele. Gyötrődik. Másféi esztendei tortúra után behívatták az irodába és közölték vele: ide figyeljen Szikszay, magának nem jósolok jövőt a vasútnál azok után, ami történt. Jobb lesz, ha felmond, kiveszi a munkakönyvét.

így vált meg csaknem két évtizedes szolgálat után a MAV-tól. Szive azonban visszahúzza, úgy érzi nem tud a vasút nélkül, a munkatársai nélkül létezni.

Remegő kézzel szedi elő az iratokat, kitüntetéseit. Kirakja az asztalra. „Nem tudom elhinni, ami történt”. Kiváló munkásként dicsérték ország világ előtt, s most megcsúfolják.

De vajon miért? Pergessük vissza a történteket.

így kezdődött

Árva gyerek. Ide-oda veti a sors. Krampácsolóként 1941-ben kezdi a munkát a vasútnál. Később átrakómunkás. Nehéz posztokon dolgozik. A háborúban légnyomást kap. Felszabadulás után változik életesora. Sóstóhegyen részt vesz a szövetkezet megalapításában. Géplakatos szakmát tanul. Visszakerül a vasúthoz. A nyíregyházi fűtőházban dolgozik mozdonylakatosként. Példamutató a munkában. Helytáll az eljenforradalom idején.

Munkatársai, vezetői szeretik, becsülik. Eljöveteléig párttitkár, vagy helyettes. Elvhű és megingathatatlan. A közvagyon védelmezője. Kérlelhetetlenül harcol a hibák ellen. Emiatt több nézeteltérése támadt

1963-at írunk. Üj főművezetőt kap a fűtőház. Jó ideig megértik egymást Szikszayval. Egyik alkalommal szóvá teszik Szikszay párttitkár-helyettesnek a munkások, hogy valaki dézsmálja az állam vagyonát Kályhák, az építkezésekről deszkák és üveglapok tűnnek el. Jelenti feletteseinek. Azok kételkednek. Szikszay kéri, hogy hallgassák meg a dolgozókat Ezek elmondják, hogy igaz. Átadják az ügyet a rendőrségnek. Itt is meghallgatják a munkásokat. Ügy döntenek, hogy átadják az ügyet a MÁV Debreceni igazgatóságnak. Néhány hét múlva megkezdődik a vizsgálat. Az új főművezető közben a feljelentőt keresi. Ezt Szikszay szóvá teszi a vizsgálatban résztvevő jogásznak. Felfüggesztik állásából a főművezetőt Néhány nap múlva azonban újra szolgálatba állítják. Később mégis úgy döntenek, hogy fegyelmi határozattal leváltják és alacsonyabb munkakörbe helyezik.

Áthelyezik a kisvasúihoz

Ezzel befejezést is nyerne az ügy. Tisztázták a szabálytalanságokat, ezek elkövetőjét. Akadtak azonban, akik ebbe nem nyugodtak bele. Szikszay Gyula lakatost az igazgatóság fegyelmi alá vonja. Indok? Furcsa. Tudomással birt a szabálytalanságról, sőt figyelemmel kísérte, de erről idejében nem tett jelentést az illetékeseknek. Ekkor már pedzegetik azt is, hogy Szikszay különben sem valami jó munkás, sok kifogásolni való van a szak- szolgálatában. A fűtőházban Szikszay körül egyre mérgesedik a légkör. Több az összeütközés, hivatják az irodába, beszélgetések, jegyzőkönyvek, kihallgatások követik egymást.

A helyzet annyira romlik, hogy zavarja a közös munkát, az együtt dolgozást. Ebben a szituációban úgy tűnik, hogy Szikszay összeférhetetlen. Mi a megoldás módja? Szikszay Gyula géplakatost áthelyezik a kisvasúti fűtőházba. A vasúti pártbizottság javaslatával egyetért a nyíregyházi városi pártbizottság is. De arról nem tudnak, hogy 1 forinttal csökkentik a lakatos órabérét. Ebbe még bele is nyugodott volna Szikszay Gyula, de abba már nem, hogy továbbra Is molesztálják.

Fellebbezik. Első és másodfokon foglalkozik ügyével a döntőbizottság a vasútnál. Érdemleges döntés nam születik. Öt elsősorban az igazságtalanság bántja. „Egyszerű munkásember vagyok, de idegileg már tönkrementem ebbe a kálváriába. Már a feleségem is azt mondta, nem bírja, hagyjam ott a vasútat”.

Újabb

kifogásokat

keresnek

Egy ideig megnyugszik. Dolgozik. Kifogásokat keresnek a munkájában. Hívogatják az irodába, jegyzőkönyveléssel ijesztgetik.

Arra kényszerül, hogy tovább folytassa. „A minisztériumhoz fordultam. Minden iratot felvittem. Később azt írták, nem tudnak ebbe az ügybe bele- tolyni. Ekkor minden pa pírt széttéptem. Nincs igazság.” Ezek után fordultam a párt Központi Bizottságához segítségért. A párt javaslatára a KÉM megindította a vizsgálatot.

Szikszay Gyula a MÁV kétszeres kiváló dolgozuja. Először oklevelet kapott, s 1961-ben a felszabadulas évfordulóján jelvény kitüntetést. A munkásőrségtől „A haza, a nép hűséges szolgálatáért” érdemérmet, „Munkásőr emlékérmet”, és az „5 éves szolgálatáért” jelvényt kapta.

Okleveleket, emléklapokat kapott a párttól a szocialista építésben végzett hűséges és áldozatos tevékenységéért.

Az egyébként is világos, de egyesek által homályba kevert ügy tisztul. A párt javaslatára a KPM mérlegelte Szikszay Gyula ügyét. Intézkednek a MÁV kötelékébe való visszavételéről. Erről 1965 december 29. keltezéssel értesítést kap. Csakhogy... ö Sóstóhegyen lakik, s Debrecenbe akarják helyezni mérlegjavító lakatosnak. Ez speciális képzettséget igényel. Távol is van családjához hazajárni. Talán arra gondoltak, úgy se ti fogadja el? így akarnak megszabadulni tőle?! Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy a levélben azt is közölték: Nyíregyházán

nem tudják munkáját biztosítani béralap hiányában. De vajon ez így van-e?

Mi lesz vele?

Most segédmunkásként dolgozik szerződéssel a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalatnál. Mi következik, ha a szerződés lejár? Kikerül az utcára. S miért? Kinek a lelkiismerete nyugodt Szikszay Gyula ügyében?! Nem, nem állíthatja senki, hogy a mozdonylakatos makulátlan ember. Olyan mint a többi. Valami plusz azért van benne a rossz tulajdonságok mellett is. Igazságos, őszinte, s kérlelhetetlen a hibákkal szemben. Ezért szabad-e elbuknia?

Egy sokszorosan kitüntetett, becsületes munkásember keresi az igazságot. S benne egy kommunista, aki két évtizede tagja a pártnak. És mindig a barikádon volt.

Farkas Kálmán

Mai történet

r7f/í/ lett prémium

A

z idő a késő éjszakában járt. A két állatgondozó egy pillanatra sem hunyta le szemét. Virrasztottak. Az Istállót félhomály lengte be, s a tehenek eldőlve az almon, csendesen kérődztek. Ami a gondozókat ébren tartotta, a Rózsi, elkülönítve nyugtalankodott, hol feküdni kívánt, hol a felállással bajlódott. Az állat nyugtalansága kismértékben a gondozókra is hatott. A fiatalabbik nem egyszer emlegette is:

— Csak baj ne legyen.

Az idősebbik gondozó villájával a tehén körül a szalmát igazgatva mondta;

— Nem először bábáskodom. Mi baj lehet.

Annak rendje és módja szerint megtörtént az elletés. A két gondozó előírás szerint, szakszerűen hajtott végre mindent. És mégis amitől a fiatalabbik tartott, megtörtént a baj. Az új borjú körül sem nézhetett a világon, kimúlt. A két gondozóban a látványra meghűlt a vér. A fiatalabbik homlokát hidegverejték gyöngyözte be. az idősebbik kacska- ringós fohászát pedig nemigen vették szívesen az égiek.

Nagy oka volt az elkeseredésnek. Nem az új borjú, számukra a prémium múlt ki. Két ember 2 ezer forintra tervezett elgondolása, álma esett kútba. Ugyanis a prémiumfeltételük úgy szólt: ha a 23 tehén 80 százalékban leellik minden egészséges barjú után 100 forintot kapnak. A 80 százalékot kitevő borjú, a huszadik, ott feküdt a szalmán mozdulatlanul.

A nagy megdöbbenés, révület után, az idősebb gon- gozónak mentő ötlete támadt.

— Takarítsd ezt el — szólt társának — és várj meg itt.

Az öreg elment a falu felé és már a hajnal derengett amikor visszaérkezett kötőféken egy borjút húzva. Kínlódott vele eleget az úton, s a fejőszékre rogyott kifújni magát. A fiatalabb gondozó ott topogott körülötte, faggatta:

— Honnan vette ezt jószágot?

— Vettem — volt a kurta válasz — majd a prémiumból kifogjuk az árát.

így történhetett, hogy a két ember vidáman jelentette az elnöknek:

— Megvan a huszadik borjú. Kapjuk hát azt a prémiumot?

—• Már hogyne kapnák — mondta az elnök — megkapják ha az ideje eljön.

Estefelé amikor az elnök útja az istálló fele vitt, gondolta bemegy megnézi az újszülöttet. Ott volt Rózsi és mellette egy borjú. Nézte az elnök, jobbról, nézte ba’ról, csóválta a fejét, majd magához kiabálta az idős gondozót aki az istálló másik végén ugyancsak viliázott. Az öregnek sehogyan sem akarózott menni, az elnök lépett hát közelebb hozzá.

— Hol az újszülött borjú — kérdezte az elnök?

— Hát ott az anyja mellett. Láthatja elnök elvtárs.

— Az — nevetett az elnök hiszen az a borjú testvérek között is kéthetes

— Nem a — mondta a gondozó — az csak a látszat, elnök elvtárs. a Rózsinak mindig nagy a borja. Ez meg különösen is hagy.

Az öreg gondozó a kalapkarima alól pislogott, na mit mond erre az elnök. Az elnök szájszögéről nem kopott le a mosoly, ahogy kételkedve kijelentette:

— Na ne mondja?

De mondom én elnök elvtárs. Az éjjel is mondtam; „de különösen nagy egy borjú ez”. Ez nem a 100 forint prémiumot éri, de többet is annál.

A gondozó elhallgatott. Mit is mondjon még, hogy ne mosolyogjon már az elnök. mint az olyan gyermek aki szép mesét hall. Az elnök meg mintha kitalálná a tehenész gondolatát, szólt.

— No most már az igazat mondja. A prémium ígyis- úgyis meglesz, megdolgoztak érte becsületesei, meg aztán a húsz borjú is csak megvan. Minek mellébeszélni, a valót mondja, hogy lett meg a húsz barjú.

A tehenész villáját a falhoz támasztotta, mélyről lélegzett:

— A prémium meglesz?

— Meg.

— Hát akkor... De higyje el elnök elvtárs, ezt még meg kell mondanom, ráfizettünk mi erre a prémium boltra...

És mondta a gondozó. Az elnök kétkedő mosolyát jóízű nevetés váltotta fel.

Seres Ernő

A távolság