Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
Nagyobb önállóság, nagyobb felelősség AT MSZMP SZABOLCS- SZATMÁR Megyei Végrehajtó Bizottsága ak- tivaülésen vitatta meg a Központi Bizottságnak a gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatos kiinduló irányelveit. Az ak- tivaülésen részt vették a párt megyei végrehajtó bizottságának tagjai, a járási pártbizottságok első titkárai, a megyei tanács vb. vezetői, gyárigazgatók, főmérnökök, főkönyvelők, közgazdászok és tsz-elnö- kök. egésznapos tanácskozás résztvevői sokoldalúan vitatták meg a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer hiányosságait fogyatékosságait. A véleményekből kicsendült: időszerűek a Központi Bizottság irányelvei, szükség van a gazdaságirányítás reformjára. Meggyőzően bizonyította a vita, hogy a KB kiinduló irányelvei már eddig is kedvező hatást váltottak ki a gazdasági vezetők és azok körében, akik a termelést közvetlenül irányítják. Éppen ezért nagyfokú bizalom nyilvánult meg ezen a tanácskozáson a Központi Bizottság kiinduló irányelvei iránt. Az aktivaülés résztvevői számtalan gyakorlati példával támasztották alá a kiinduló irányelvek kritikai megállapításait, a felszólalók bátran és őszintén tárták fel a jelenlegi gondjainkat, azokat a nehézségeket, amelyek ma még gátolják a gyorsabb ütemű előrehaladást. Gyakorlati tapasztalatokkal vázolták azokat a bürokratikus intézkedéseket, amelyek jelenleg megkötik az állami és a gazdasági vezetők kezét a szükségszerű önállóság él-vényre jutásában. Elhangzott például: tarthatatlan helyzet, hogy valamely üzem tervteljesítése, egész éves eredménye, jó vagy rossz munkája — a jelenlegi rendszeren belül — már a tervtárgyalásnál eldől. Tervezésünkre jellemző az elaprózódás, az indokolatlanul sok tervmutató. A minisztériumok sűrűn adnak ki új intézkedéseket anélkül, hogy a korábbiakat hatálytalanítanák. A rendelkezések következetlensége nemcsak zavart kelt a termelésben, hanem a tárcák túlzott beavatkozását is bizonyítja a vállalatok közvetlen ügyeibe. Felvetődött, hogy egy igazgatóra például milliós értékeket bíznak álló- és forgóeszközökben, ugyanakkor néhány forintos beruházáshoz külön engedélyt kell kérniük a felsőbb szervektől. Jól példázza ezt a konzervgyáriak esete: egyetlen csapágy beszerzéséhez 12 oldalas formanyomtatványt kell kitölteni hat példányban. s azt szétküldözni láncolatszerűen a felettes szervekhez. A felduzzasztott adminisztráció miatt a műszakiak egy része nem a termeléssel foglalkozik, hanem az akták gyártásával, .rendezésével. Például a TITÁSZ-nál 18 mérnökből 16 foglalkozik adminisztrációval. Több felszólaló ennek kapcsán bírálta az ipar eddigi átszervezését azért, mert az nem a termelő erők koncentrálását, hanem az adminisztráció további felduzzasztását hozta. A dohányiparban így 200 fővel nőtt az irányító apparátus, a konzerviparban megháromszorozódott a papírmunkát végzők száma, s a villamosiparban végrehajtott trösztösítés ugyancsak növelte a nem termelő, inproduktiv létszámot. FELVETETTÉK TÖBBEN: a beruházásoknál sok esetben nem a népgazdasági érdek, hanem a tervezői önkény érvényesül. A beruházóknak a jelenlegi viszonyok között alig van beleszólásuk a létesítmények megvalósításába. Hátráltató tényező az is, hogy a 3 millión felüli beruházásnál az Országos Tervhivatal állásfoglalására van szükség, amelyre legtöbbször nyolc hónapot is várni kell. A túlzott koncentrálás egyrészt hátráltatja a beruházások készítését, másrészt indokolatlanul leszűkíti a középirányítók, a vállalatok cselekvési készségét. Többen hangoztatták: helyes, hogy a kiinduló Irányelvek nagyobb önállóságot, bizalmat sürgetnek a vállalatok, üzemek vezetőinek, akik az évek során felnőttek a nagyobb feladatokhoz és képesek azok ellátására. Teljes egyetértésüket fejezték ki a jelenlévők a gazdaságirányítási reform céljaival azzal, hogy bevezetése által hatékonyabbá válik a termelés minden területen. Hangoztatták: megteremtődött annak a feltétele, hogy átállítsuk népgazdaságunkat a még gazdaságosabb termelésre. Ennek viszont fontos feltétele, hogy a termelő egységek valóban önállóan gazdálkodjanak az állóeszközökkel, a beruházásokkal. Továbbra is szükség van központi tervezésre a főbb mutatók tekintetében, de köz- gazdasági eszközökkel ki kell szűrni minden áltervszerűséget, el kell vetni a termelés bürokratikus vonásait. Ugyanakkor — mondották a felszólalók — nagy gondot kell fordítani a végrehajtás megszervezésére. A jelenlegi szemléleten kell először változtatni, és fel kell lépni azokkal szemben, akik korlátozni akarják, vagy tudatosan akadályozzák a reform céljainak megvalósítását. Már itt is elhangzott az aggály: félő, hogy éppen a középirányító szervek lesznek az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének hátráltatói, mert pozíciójuk gyengülését, jelentőségük csökkenését látják abban, s igyekeznek majd az eddiginél is jobban „gyámkodni” a vállalatok felett. Anélkül, hogy az önállóság növelésével szabadjára engednénk a termelést meg lehet — és meg kell — találni az összhangot a tervszerűség igénye és az önálló cselekvés bővítése között. EZEKNEK A FŐBB alapelveknek a jegyében hangzottak el azok a javaslatok, amelyek tovább gazdagítják a Központi Bizottság kiinduló irányelveit, amelyek alapul szolgálhatnak a gazdaságirányítás reformjának minél jobb végrehajtásához. Melyek ezek? Elhangzott például, hogy a nagykereskedelmet nemcsak az áru elosztásában, hanem a fogyasztóknál történő értékesítésben is érdekeltté kell termi. A nagy- és a kiskereskedelem érdekazonossága felveti tevékenységük összevonását, mely által a fogyasztó igénye és az ipar érdeke is közelebb kerülne egymáshoz. Hasonlóan szükségszerű, hogy mielőbb szüntessék meg a tervezési munkáknál a merev limit határt, amely a vidéki, kisebb tervező irodák munkáját gátolja. Attól kell függővé tenni a tervezői megbízást a vidéki irodáknál, hogy képesek-e az adott tervdokumentációk elkészítésére. Ebből következik, hogy a megyei tervező irodákat képessé kell tenni általános rendezési tervek készítésére, mely által számottevő megtakarítás érhető el.- Indokolt, hogy az egész tervezési munka megyén belül kerüljön egy kézbe: a mezőgazdasági és a kereskedelmi tervezés is tartozzék a tanácsi szervekhez, s ezeknek a szerveknek évközi tervmódosításra is legyen joguk limit határ nélkül. Mindez sürgeti azt is, hogy a beruházóknak nagyobb beleszólási joguk legyen a tervezői munkába, hiszen a szükségszerűséget, a gazdaságosságot is ők ismerik jobban. A TERMELÉS HATÉKONYSÁGÁNAK fokozása megkívánja, hogy a jó szakemberek minél nagyobb számban legyenek ott a közvetlen termelésnél. Ezért indokolt a középirányító szervek létszámának a csökkentése, az adminisztráció egyszerűsítése, a felesleges gazdasági mutatók megszüntetése. Ebben is — akárcsak más fontos kérdésekben — olyan jogkört és önállóságot szükséges adni a vállalat vezetőinek, amely egyúttal fokozza az egyszemélyi felelősséget a feladatok végrehajtásában. Mindehhez tisztázni kell a gyáregységek jogkörét, érződnie kell annak, hogy az önálfóság nemcsak az országos vállalatok, trösztök privilégiuma. Más vonatkozásban javasolták: korlátozni kel] az ÉM településpolitikai főosztályának jogkörét a megyék, városok viszonylatában. Indokolt, hogy a várospolitikai kérdések kidolgozásában és végrehajtásában az eddiginél nagyobb önállósággal rendelkezzenek a tnegyei és a városi tanácsok. Eddig sok gondot okozott tervezőknek, beruházóknak és kivitelezőknek a beruházási kódex, amelyet mielőbb meg kell szabadítani a bürokratikus kötöttségektől. A beruházási törvényeket jobban a való élethez kell igazítani. Ha mindemellett a területi beruházásokra komplex tervek készülnének, sok milliós megtakarítást lehetne felmutatni. (Ilyen eset például a városok közművesítése.) A LÉTREHOZANDÓ felügyelő bizottságoknak igen fontos szerepük lesz a vállalatok ellenőrzésében. De vigyázni kell arra, hogy ne csorbítsák a vállalati vezetők önállóságát, tevékenységük az ellenőrzés mellett tanácsadásra, véleményezésre terjedjen ki. Elhangzott: devizagazdálkodásunk megjavítására — fenntartva a központosítást — könnyíteni kell a külföldi gépek, alapanyagok beszerzését, ha az gazdaságos kihozatalt jelent. A vállalatokat közvetlenül érintő kérdésekben elhangzott, hogy — az önállóság érvényesüléséért — kívánatos eltörölni a létszámgazdálkodásban az állománycsoportot, korszerűsíteni kell a számvitelt, egyszerűsíteni az adatszolgáltatást, melynél az legyen a mérvadó, hogy a népgazdaság irányítása szempontjából mire van feltétlenül szükség. Változtatni szükséges a jelenlegi hitelrendszeren is úgy, hogy az a saját alap felhasználására legyen előnyös. Az igazgató önállóságának, felelősségének növelésével egyidőben szabályozni kellene a főmérnökök és a főkönyvelők jogi helyzetét. Vigyázni kell arra, hogy a bérintézkedéseknél a tárca, vagy más felettes szerv a kormány intézkedéseivel ellentétes utasítást ne adjon ki. A végrehajtás alapvető feltétele a következetesség, a véleményazonosság. Elmondták továbbá: legcélszerűbbnek az látszik, ha iparáganként hoznak létre műszaki fejlesztési bizottságokat: ezek határozzák meg az iparág fejlesztésének irányát, figyelembe véve a nemzetközi színvonalat. Mezőgazdasági üzemeinknél olyan kalkulációs rendszert kell kidolgoznia a Földművelésügyi Minisztériumnak, amely könnyen mérhetővé teszi a gazdálkodást. A melléküzemági tevékenységet úgy ajánlatos szervezni a termelőszövetkezetekben, hogy a munka itt is folyamatos legyen. Szükség van ezenkívül arra is, hogy mielőbb kidolgozzák a termelőszövetkezetek jogi képviseletének, összefogásának egységes rendszerét megyei és járási szinten. Miként az iparban, a mezőgazdaságban is rugalmas hitelpolitikát kell érvényre juttatni. Abban az esetben legyen rugalmas, gyors a hitelnyújtás, ha az a gazdaságosságot, a termelést, a termelőszövetkezetek megszilárdítását, gyorsabb előrehaladását segíti. A KÖZPONTI BIZOTTSÁGNAK a gazdaságirányítás reformjára vonatkozó kiinduló irányelvei jegyében hangzottak el ezek a javaslatok az aktivaülé- sen, annak reményében, hogy segítik az új gazdasági mechanizmus minél eredményesebb érvényesülését. Megyénk életéből A TITASZ nyíregyházi t őműtelepe látja el gőzzel a dohányfermentálót, a konzervgyárat, gumigyárat és a húsipart. Innen kapja majd a gőzt a most épülő távfűtő« is. Képen a kazánház egy része látható. A nagykállól szakközépiskolában növényvédő gépész szakembereket képeznek Madár István, Országh József, Petrohai György tanulók Nagy Éva tanárnő irányításával mikroszkópiái vizsgálatot végeznek. Hammel József felvételei Kívül hó borítja az Arany János utcai lakásépítkezést, de belül szorgalmasan dől* goznak a szerelők. Elek Emil felvétele
