Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

XXm. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM ÁRA: 80 fillér 1966. JANUAR 30, VASARNAP Befejezte munkáját az országgyűlés As országgyűlés szombati ülésén folytatta az 1966. éri «Samt költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke, Fehér Lagos, Gáspár Sándor, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, s a Politikai Bi­zottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kor­mány tagjai. Az ülést dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alel- nöke nyitotta meg. Az első felszólaló dr. Mészöly Gyula Bács-Kiskun me­gyei képviselő volt. Majd Barcs Sándor budapesti képviselő szólalt fel, aki bevezetőben hazánk külpolitikai kapcsalatai- nak nemzetközi aktivitásáról beszélt Megnyugodva könyvelhetjük el azt az aktivitást, amely­nek jegyében minden megnyilatkozásunk az internacionalista módon és a szocialista országokkal együttműködve történt. A magyar külpolitika eredményei között első helyen kell említeni Péter János elvtárs ausztriai, franciaországi és ang­liai útját tárgyalását Rusk amerikai külügyminiszterrel és az ENSZ-ben elmondott beszédét, amely a világsajtóban a szokottnál bővebb helyet kapott. Ismeretes, hogy az ENSZ első számú politikai bizottságának magyar elnöke volt, és az is, hogy Genfben az Európai Gazdasági Tanács üléseit szintén magyar elnök vezette. Az elmúlt időszakban 22 or­szágból 35 kormánytag járt nálunk, és nem kevesebb mint 2000 újságíró vendégünk volt, azokról nem is beszélve, akik turistaként látogattak Magyarországra. A magyar országgyűlés nemzetközi kapcsolatairól szólva Barcs Sándor emlékeztetett arra, hogy nemrégiben szovjet, indiai, francia, angol, japán és chilei parlamenti küldöttség járt hazánkban, magyar képviselők pedig tevékenyen részt vettek az Interparlamentáris Unió különböző rendezvényein, — a magyar külpolitika új színnel jelentkezett a nemzetközi diplomáciai élet palettáján, s aktív tevékenységünket ebben az esztendőben is folytatjuk — hangsúlyozta. Péter János felszólalása Tisztelt országgyűlés! Éppen most, a jelenlegi nemzetközi helyzetben kü­lönösen indokolt, hogy az országgyűlés ennél a saját­ságosán belpolitikai vitánál, a költségvetés tárgyalásánál nagy fi gyeimet fordítson a nemzetközi visaonyok ala­kulására is. Az egész eddigi vita fő­ként belpolitikai viszonya­inkkal foglalkozott, termé­szetesen néhány utalással a nemzetközi helyzetre is. Szükséges azonban éppen népgazdaságunk életével foglalkozó parlamenti vi­tánk során I a nemzetközi viszonyokat is felméri. A Magyar Népköztársa­ság képviseleteinek tevé­kenysége az időszerű, konk­rét nemzetközi vitás kérdé­sek kedvező megoldása ér­dekében az utóbbi időben növekedett és talán haté­konyságuk sem jelentékte­len. A mi ilyen tevékenysé­günkről az aktuális kérdé­sekben — amelyeken végr eredményben a jelenlegi nemzedék sorsa dől el — részben okkal, részben ok­talanul, híreszteléseket is terjesztenek a ndpnzetközi sajtóban. Külpolitikai hatékony­ságunk növekedésének magyarázata gazdasági es társadalmi eredmé­nyeinkben, végered­ményben belpolitikánk I ban található. Abbaln található, hogy a szocialista világrendszerhez tartozunk és abban, hogy ezt a korszakalkotó átren­deződést összes megrázkód­tatásaival az emberiesség maximumára irányuló tö­rekvésben, s a problémák megvitatásának szabad lég­körével éljük át. Ilyen egészséges belpolitikai vi­szonyok nélkül nem lehet­ne olyan hatékony külpoli­tikai tevékenységben él­nünk, mint amilyennel részt veszünk — annak el­lenére, hogy kicsiny or­szág vagyunk, a nemzetközi aréna valódi gladiátoraihoz mérten — a nemzetközi események alakításában. Országgyűlésünk most a második ötéves terv be­fejezésének és a harmadik ötéves terv kezdetének a határmezsgyéjén ülésezik. A dolgozók becsületes helytállását tükrözik az eredmények és ezt igénylik a tervek. Ugyanakkor a nemzetközi helyzetnek is szerepe volt abban, hogy a második ötéves tervet — vagyis életünk legutóbbi öt évét — nem rossz eredmé­nyekkel zárjuk. Ha a mö­göttünk levő öt-nyolc-tíz év alatt nem változott vol­na meg alapjaiban-a nem­zetközi erők viszonya a szocialista Világrendszer ja­vára és népi bővültek vol­na gazdasági kapcsolataink, akkor második ötéves ter­vünket sokkal kedvezőtle­nebb adatokkal kellene most zárnunk és harmadik ötéves tervünk hajnala sok­kal borúsabb lenne. Péter János ezután a kül­politikai helyzetet ismer­tette. A mai nemzetközi hely­zetnek központi kérdése az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agresszió­ja és minden jószándé- ku nemzetközi össze­fogásnak az ma a fő feladata, hogy ezt az agressziót megfékezze. A Magyar Népköztársa­ság minden lehetőséget fel­használja, hogy a többi szo­cialista országgal és min­den haladó erővel együtt­működve támogassa a viet­nami népet az Egyesült Ál­lamok agressziója ellen. Ezután Péter János az ENSZ-ről szólva kijelentet­te: — Népköztársaságunk küldöttsége, külpolitikánk alapelveinek megfelelően, tevékenyen vett részt a közgyűlés munkáiban. Ja­vaslatainkat kellő figyelem kísérte és azok sok kedve­ző visszhangot kaptak. Nemcsak a Magyar Nép- köztársaság, hanem a szocia­lista országok általános nemzetközi tevékenysége szempontjából is jelentős, hogy ezen a közgyűlésen a legfontosabb bizottság el­nöki tisztét a Magyar Nép- köztársaság állandó ENSZ- képviselője látta el. Ilyen jelentős tisztséget az Egyesült Nemzetek Szervezetében szocialista delegátus 1946 óta nem töltött be. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a világtörténe­lem első olyan államközi szövetségi rendszere, amely alapelvei szerint valóban egyetemességre, a földke rekség minden népének fel­ölelésére törekszik. Az ős­régi városállamok hullám­zó kapcsolataitól kezdve, minden államközi szervezet és szövetség csak a népek és államok kisebb, vagy na­gyobb szekcióját foglalta magába. így volt ez a ró­mai birodalomtól a szent­szövetségen, a kisantanton és a nagyantanton át nép- szövetségig Az antifasiszta koalíció világtörténelmi győzelme, amelyért a leg­nagyobb áldozatokat a Szovjetunió hozta, ez te­remtett olyan nemzetközi helyzetet, amelyben reális lehetőséggé vált a földke­rekség minden népének magába foglalására törekvő nemzetközi szervezet létre­hozása. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmá­nyát ennek megfelelően szerkesztették meg, de már a New York-i ENSZ-szék- ház építésénél elszámítot­ták magukat a szervezet akkori urai. Ma már 56 országról több mint kétszeresére nőtt a tag­országok száma. Az ENSZ jellegzetes üvegpalotájának építői el sem tudtak volna képzelni ennyi országot a föld kerekségén. Ugyanis még a második világháború végén is gyarmatbirodal­makban gondolkodtak. En­nek következtében ma már a közgyűlési ülésteremben a tagországok asztalainál a delegációk teljes létszámban el sem fémek. Az országok számát te­kintve már valóban nem sok ország képviselete hiányzik az Egyesült Nemzetek Szervezetéből. A szervezet további sorsa a nemzetközi helyzet ala­kulásától függ. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vál" sága ugyanis egyáltalában nem oldódott meg. Annak ellenére, hogy a múlt köz­gyűlés viszonylag normáli­san működött, a felszín alá húzódott válság bármely pil­lanatban a felszínre törhet és az egész szervezetet fel­bomlaszthatja. Az ENSZ a második világháború végén úgy jött létre, hogy az anti. fasiszta szövetség különböző társadalmi rendszerben élő győztes hatalmai szövetkez­tek egymással az új háborús veszélyek kiküszöbölése és a népek jószomszédi viszo­nyainak ápolása érdekében. Péter János külügyminiszter beszél. Ennek az alapelvnek az elfogadására kell az im­perialista hatalmakat rá­kényszeríteni: a normá­lis nemze közi érintke­zésre, az ENSZ alapok­mányának tiszteletben tartására nemzetközi te­vékenységeik során. Emellett el kell érni, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban döntő jogokat élvező, s az ENSZ sorsáért, a nem­zetközi helyzet alakulásáért nagy felelősséget hordozó öt állandó tagsággal rendel­kező nagyhatalom sorában a Kínai Népköztársaság el­foglalja jogos helyét Az öt, atomfegyverrel rendel­kező hatalom és a többi, különböző rendszerű ország együttműködése tud olyan nemzetközi helyzetet létre­hozni, amelyben hatékonyan működhet az Egyesült Nem­zetek Szervezete a nemzet­közi béke és biztonság ja­vára. A szocialista országok részvétele és hatékonysága a nemzetközi életben — mindenféle vita és megha- sonlás ellenére — nőttön nő. Éppen ma. a megtévesz­tő és sokszor megzavaró negatív látszatokkal szem­ben annak a tételnek az ér­vényességét és egyre növek­vő erejű érvényességét lát­hatjuk igazolva, amelyet, az 1960. évi moszkvai nyi­latkozott így fogalmazott meg: „A szocialista világ­rendszer a történelmi események meghatározó tényezőjévé válik”. A világtörténelemben pél­dátlan az a gazdasági fej­lődés. amelyet a szocialista országok a szocialista rend­szer építésének kezdete óta elértek. Mostanában szo­kás beszélni egyik-másik nyugati országgal kapcsolat­ban prosperitásról. Nem egyszerűen prosperitásnak, hanem nemzedékek és év­századok elmaradottságát felszámoló példátlan fejlő­désnek kell nevezni azt, ami a szocialista országokban végbemegy -- mindenféle zavar, nehézség és hullám­zás ellenére. Szeretnék néhány szemlé­letes számadattal ízelítőt adni abból, hogy az euró­pai szocialista országok ré­gi helyzetükhöz és a nyu­gat-európai országokhoz vi­szonyítva, éppen a szocialis­ta társadalmi viszonyok kö­vetkeztében, milyen fejlő­dést értek eL A kelet-európai szocia­lista országok a világ ősszipari termelésének ma közel egyharmadát, mintegy 33 százalékát adják. Tizenöt évvel ezelőtt vi­szont 33 százalék helyett csak 18 százalék volt a ke let-európai országok termelé­sének részaránya a világ ősszipari termelésében A nemzeti jövedelem a kelet­európai szocialista országok­ban 15 év alatt 217 száza­lékkal emelkedett; a nyu­gat-európai országokban ez az emelkedés 217-el szem­ben: 119 százalék, az Ame­rikai Egyesült Államokban pedig 56 százalék. 1960 és 1964 között a ke­let-európai szocialista or­szágok ipari termelése 37 százalékkal emelkedett; a fejlett kapitalista országoké (az Egyesült Államokkal és a gyorsabban fejlődő Ja­pánnal együtt) viszont csak 25 százalékkal nőtt. A szocialista országoknak különösen nagy gondot kell fordftaniok egymáshoz fű­ződő gazdasági kapcsolata­ikra. Erre a mi kormányunk nagymértékben figvel. Min­den új, meg új. természe­tes és váratlan akadály el­lenére a KGST-hez tartozó országok egymáshoz fűző­dő külkereskedelmi forgal­ma általában nőttön nő, a legtöbb esetben nagyobb mértékben, mint a más or­szágokhoz fűződő külkeres­kedelmi kapcsolatok növe­kedésének üteme. Az elmúlt négy év alatt Magyarország külkeres­kedelmi forgalma 54 százalékkal nőtt általá­ban. Ugyanezen idő alatt Magyarország külkeres­kedelmi forgalma a KGST országokk-’l 60 szá­zalékkal növekedett. A szocialista országok gazdasági és politikai együttműködése fejlesztésé­nek szolgálatában megnöve­kedett az utóbbi időben az állami és pártvezetők köl­csönös látogatásainak gya­korisága. Ezeknek a láto­gatásoknak a jellege mos­tanában sokat változott, külsőségeiben kevésbé lát­ványos. sokkal egyszerűbbé lett. Az eszmecserék és a megállapodások hatékonysá­ga viszont megnőtt. Ebben a vonatkozásban mind pártunk Központi Bi­zottságának, mind kormá­nyunknak a nemzetközi tárgyalásait figyelembe kell venni, mert ezek egyaránt szerves részei népköztársa­ságunk külpolitikai tevé­kenységének. A Magyar Népköztársa­ság saját érdekei és általá­ban a nemzetközi helyzet javítása szolgálatában a hazafiság és a proletár in­ternacionalizmus elveinek helyes alkalmazásával, kez­deményezésekre is töreked­ve támogat minden olyan törekvést, amely a szocia­lista országok együttműkö­désének erősítését szolgál­ja. Teljesen újszerű történel­mi tapasztalat az emberi­ség számára a gyarmati sorból felszabadult orszá­gok megjelenése a törté­nelem színpadán, új mi­nőségben, a nemzetközi po­litikai, gazdasági, diplo­máciai élet alakításának cselekvő részeseiként. Ezeknek az országoknak a megjelenése a nemzet­közi életben nagymértékben segítette az erőviszonyok megváltozását a béke és haladás javára, s a nemzet­közi szervezetekben, min­denekelőtt az ENSZ-bcn, jelenlétükkel és tevékenysé­gükkel nagyban járultak ahhoz hozzá, hogy az im­perialisták propaganda fó­rumait és hatalmi eszköze­it jelentős mértékben az antikolonializmus és anti- imperializmus fórumaivá, s a béke eszközeivé sikerült átalakítani, A népek alapvető érdekei fűződnek ahhoz, hogy ezek az úgynevezett harmadik világbeli országok és a szo­cialista országok egymással szoros szövetsésben fei- lesszék gazdasági és politi­kai kapcsolataikat és közös erővel küzdjenek a nemzet­közi diplomácia porondján a veszélyes, vitás kérdések tárgyalásos megoldásáért. A szocialista országoknak ez a nemzetközi szövetségi po­litikája a világ népei leg­alapvetőbb érdekeit, békés, boldog jövőjét szolgálja, Lehetőségeink mértéke szerint mi is részt veszünk ennek a szövetségi politi­kának az érvényre juttatá­sában. A szovjetunió jól jelké­pezte és hatásosan fejezte ki a szocialista országok he­lyesen értelmezett felelőssé­gét a nemzetközi helyzet alakulásáért, amikor fel­ajánlotta jószolgálatait In­dia és Pakisztán kormá­nyainak a közöttük folyó fegyveres konfliktus rende­zése érdekében. Fel lehet tételezni, hogy még a tár­gyalás résztvevőit is kelle­mesen lepte meg, de tény­leg meglepte az a kedvező eredmény, amely a tárgya­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom