Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 24. szám

SANTO DOMINGO: Juan Bosch volt domini­kai elnök pártjának, a Do­minikai Forradalmi Pártnak három vezető tagja csütör-! tökön nyilatkozatot adott : ki, amelyen azzal vádolja az I AÁSZ Dominikába kiküldött j bizottságának elnökét, hogy j beavatkozik Dominika bel-! ügyeibe. A tiltakozásra az i adott okot. hogy Penna Ma- j í'inho, a bizottság elnöke, egy interjúban kijelentette, j Juan Boschnak nem kelle-; ne jelöltetnie magát a jú-1 idusra tervezett elnökválasz-. tásokon. LONDON: Csütörtökön az angol kon- I zervativ ellenzék az alsóház. I ban felvetette a bizalmi kér-! dést a munkáspárt gazda­ságpolitikája miatt. Anthony Barber konzervatív képvi­selő azzal vádolta a Wil- son-kormányt, hogy az inf­láció szakadéka felé sodorja a nemzetet, s hatalomra ju­tása óta Angliában 5,3 szá­zalékkal emelkedtek a meg­élhetési költségek. Ezután szavazásra került sor, amelyből a kormánypárt há­rom szavazattöbbséggel ke­rült ki győztesen: 287:284. PÁRIZS: Párizs környékén, St. De- nisben mondott beszédében Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára I foglalkozott azzal a nyilat­kozattal. amelyben a Fran­cia Szocialista Párt irodája válaszolt az FKP egységja­vaslatára. Rochet hangsú­lyozta, hogy csak az összes demokratikus erők közös programon alapuló egysége teheti lehetővé egy olyan többség megteremtését, amely véget vet a személyi hatalom rendszerének. HELSINKI: Az SZKP küldöttsége amely részt vesz a Finn Kommunista Párt szombaton megnyíló 14. kongresszusá­nak munkájában, pénteken Helsinkibe érkezett. A kül­döttség vezetője V. V. Gri- sin. az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének pót­tagja. BELGRAD: Joszip Broz Tito elnök, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára pénteken Brioniban fogadta Ion Gheorghe Maurert, a Román Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának és a Központi Bizottság állan­dó elnökségének tagját, a Román Szocialista Köztár­saság minisztertanácsának elnökét. A szívélyes baráti légkörben lefolyt találkozás során megtárgyalták a két országot érintő kérdéseket. Súlyos harcok Dél-V ietnamban Saigon, (MTI): A helikoptereken szállí­tott amerikai katonaság és dél-vietnami szabadsághar­cosok között pénteken reg­gel harcokra került sor a dél-vietnami partvidék két különböző pontján. A har­cokról közelebbi részletek még nem ismeretesek, de az AFP saigoni tudósításá­ban megjegyzi, hogy a holdújévi fegyverszünet óta a legsúlyosabb harcokról van szó. B—52-es amerikai bom­bázók pénteken délelőtt há­rom hullámban intéztek tá­madást dél-vietnami terü­let ellen: Saigontól hat­van. illetve nyolcvan kilo­méterre. Nguyen Huu Tho. a Dél­Vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front elnöke válasz­szolt Szufanuvong herceg­nek, a Laoszi Hazafias Front Pártja Központi Bi­zottsága elnökének január 17-i nyilatkozatára. A DNFF vezetője elítéli a fel­szabadított laoszi területek amerikai gépek általi bom­bázását, mérgező vegyi anyagok laoszi területeken történő felhasználását. Szato japán miniszterel­nök a parlament pénteki ülésén hangoztatta, hogy kormánya folytatja erőfeszí­téseit a vietnami konflik­tus békés megoldása érde­kében. Szato felhívta az érdekelt országokat, tár­gyalások útján rendezzék a vietnami problémát. Pravda-kommentár a leszerelési érteSiezlelről Genf, (MTI): A Pravda pénteki száma kommentárban foglalkozik a genfi leszerelési értekez­let megnyitójával. A jelen nemzetközi helyzetben ha­laszthatatlan feladat meg­akadályozni az atomfegy­verek elterjedését — mutat rá a lap, majd hangoztatja, hogy a nyugati hatalmak egyáltalán nem foglalnak el konstruktív álláspontot, szemmel láthatólag nem kí­vánnak lemondan' a NATO nukleáris terveiről, ame­lyeknek célja támogatni Bonn atomköveteléseit. A Szovjetunió és más szocia­lista országok világos ál­láspontra helyezkedtek ez­zel kapcsolatban; semmi­lyen atomfegyvert nem sza­bad adni a nyugatnémet revansistáknak. Befejezésül a Pravda hangoztatja, hogy a ne­hézségek ellenére vannak lehetőségek arra, hogy el­mozdítsák a holtpontról azokat a kérdéseket, ame­lyek a leszerelési értekez­let napirendjén szerepelnek. Ha a bizottság lemond e lehetőségek valóra váltásáról, ha negatív álláspontra he­lyezkedik, az atomfegyve­rek elterjedésének veszélye fokozódni fog — mutat rá a Pravda. Az AP hírügynökség rá­mutat, hogy Johnson elnök­nek a leszerelési értekezlet­hez intézett üzenete tovább­ra sem nyújt biztosítékot arra, hogy Nyugat-Német- országot kizárják az atom­fegyverkezésből, s ez sú­lyos akadály a megegyezés útjában. Tüntetés Algírban a Ben Barka-ügy miatt Algír, <MT­Algirban tanuló marok­kói diákok 40—50 főnyi cso­portja, tiltakozásul a Ben Barka-ügy miatt, pénteken délelőtt erőszakkal behatolt a Marokkói Királyság nagy- követségéül szolgáló belvá­rosi lakosztályba. A sze­mélyzetet kidobták, majd az ajtókat páncélszekré­nyekkel eltorlaszolták és iratokat égettek el. Guy Chavanon francia államügyész csütörtökön es­te hivatalos közleményben Is a sajtó tudtára adta, hogy a Figon lakásán ta­lált magnetofonszalag sem­miféle új elemet nem tar­talmazott a Ben Barka-ügy felderítése szempontjából. A Figon lakásán talált töb­bi okmány elsősorban kéz­iratokból áll, amelyek a Ben Barka-üggyel kap­csolatban egyes lapokhoz intézett levelek első fogal­mazványainak tűnnek. A nyomozók figyelmét felkel­tette egy kézirat. amely nem Figon kezétől szárma­zik, s a marokkói belpoli­tikával kapcsolatos kérdése­ket tartalmaz. Az állam­ügyész végül közölte a saj­tóval. hogy Figon két ha­misított személyi igazol­vánnyal rendelkezett, útle­velében bejegyzés található egy 1964-ben tett marokkói utazásról. Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) 1965-tel országépítő mun­kánk fontos szakasza zárult le. Befejeztük II. ötéves tervünket. Meg­valósítottuk ezen idő­szak alapvető, forra­dalmi célkitűzéseit. Munkásosztályunk segítsé­gével dolgozó parasztsá­gunk is a szocializmus út­jára lépett A mezőgazda­ságban is a szocialista ter­melési viszonyok váltak uralkodóvá, leraktuk ha­zánkban a szocializmus alapjait. Tovább szilárdí­tottuk a munkáshatalmat. Történelmi .szakaszt zártunk Fejlődésünknek ez az időszaka jelentős abból a szempontból is, hogy kö&- ben lézárult iparosításunk extenzív szakasza és meg­kezdtük az iparfejlesztés ma már időszerű feladatai­nak végrehajtását: meglévő ipari létesítményeink kor­szerűsítését. Most már olyan jellegű gazdasági növeke­désre kell áttérnünk, amely főleg a technika és technológia fejlesztésével, a munka és a termelés jobb megszervezésével, a munka termelékenységé­nek emelkedésével valósul meg. Fejlődésünk eredménye­képpen gazdaságunk mé­retei megnövekedtek, de bonyolultabbá is vál­tak. Mindez megkíván­ja, hogy a szocialista gazdálkodás hatéko­nyabb legyen. Második ötéves tervünk so­rán — nem végleges ada­tok szerint — több, mint 200 milliárd forintot fordí­tottunk beruházásokra, 1500-nál több ipari létesít­ményt helyeztünk üzembe, illetve rekontruáltunk. öt év alatt 280 ezer új lakás épült, 40 új nagy áruház, 800 új kiskereskedelni üz­let, 5000 kórházi és mint­egy 18 000 óvodai és napkö­zi helyet biztosító létesít­mény készült el. Üj, vagy kibővített kulturális intéz­ményeink befogadóképessé­ge 110 ezerrel gyarapodott. A bérből és fizetésből élők száma öt esztendő alátt csaknem 400 000-rel nőtt. Mindezekkel együtt a ter­vezettnél valamivel nagyobb mértékben, mintegy 19—20 százalékkal emelkedett a lakosság reáljövedelme, bár a reálbérek terén nem ér­tük el a tervezett emelke­dést Iparunk nemcsak új lé­tesítményekkel gyarapodott, hanem jelentős mértékben korszerűsödött is. Az új, modern gépekkel együtt növekedett a munkabizton­ság, csökkent a balesetek száma, javultak az élet- és munkakörülmények. Tisztelt képviselőtársak! Engedjék meg, hogy en­nek a történelmi szakasz­nak a lezárása kapcsán né­hány szót szóljak szocialis­ta tervgazdálkodásunkról. Annál is inkább érdemes erről beszélni, most gaz­A tervgazdálkodás min­den szocialista ország fej­lődésének közös törvénysze­rűsége, a szocialista társa­dalmi rendszer sajátja, ariely az emberek érdeké­ben a céltudatosságot, a tu­dományos megalapozottsá­got, az előrelátást állítja szembe a kapitalista gaz­dálkodási rendszer anarchi­ájával, az embert kiszipo­lyozó konkurrencia harcá­val. Nem állítjuk, hogy a fej­lődésnek ez az útja prob­lémamentes. Mi is keres­sük a hazai, sajátos viszo­nyainknak, errőforrásainh- nak legjobban megfelelő utakat és módszereket a szocialista gazdaság továb­bi fejlesztésére. A felszabadulás óta megtett utunk, de kü­lönösen az utóbbi csak­nem egy évtized gaz­dasági eredményei szem­léltetően bizonyítják, hogy gazdaságunk fej­lesztésében — összes gondjainkkal együtt he­lyes úton jártunk és járunk. Elegendő, ha csak né­hány alapvető tényre hivat­kozom. Az ipar részesedé­se a nemzeti jövedelemből 1949-hez képest csaknem háromszorosra, ipari ter­melésünk ez idő alatt csak­nem ötszörösére nőtt. Az iparban dolgozók száma kereken megháromszorozó­dott!. Történelmi mércével mérve hihetetlenül rö­vid idő, kőt évtized alatt, a magyar dolgozó nép olyan utat tett meg a termelőerők fejleszté­sében az élet- és műn­Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Ez évi programunk, III. ötéves tervünk első évének alapvető céljai ismeretesek. A terv a reáljövedelem 3.5 százalékos, a reálbérek 1.6 százalékos emelkedését irá­nyozza elő. Mintegy 48 mil­liárd forintot fordítunk be­ruházásokra, 340 új létesít­ményt helyezünk üzembe. 1965-höz képest az ipari és dasági vezetési rendszerünk tervezett reformja, vala­mint a február 1-én életbe lépő ár-, bér- és szociálpo­litikai intézkedések kap­csán egyesek kétségbevon­ják népgazdaságunk szi­lárdságát, s vannak olya­nok is, akik a szocialista tervgazdálkodás létjogosult­ságát vitatják. kakörülmények javításá­ban, amihez a fejtett tő­kés országoknak több, mint száz esztendőre volt szükségük. A szocializmust azonban nem azért építjük, hogy kivívjuk ellenségeink elis­merését, hanem azért, mert az népünk akarata. Fele­lősséggel is csak a magyar dolgozó népnek és a nem­zetközi munkásosztálynak tartozunk. Természetes az ellenség­nek semmi sem drága és minden eszköz jó arra, hogy megkísérelje rendszerünket lejáratni. A nyugati „sajtó- szabadság” nagyobb dicsősé­gére a legutóbbi napokban is olyan híreket kürtőit vi­lággá az amerikai AP hír- ügynökség, hogy az ár- és bérintézkedések kapcsán Csepelen a dolgozók kivo­nultak az utcára, táblákkal és jelszavakkal tüntettek. A „kitűnően informált” hír­forrás még azt is hozzátet­te, hogy a tüntetőket a rendőrség oszlatta szét és több munkást letartóztat­tak. Mit mondhatunk erről a minden alapot nélkülöző rá­galomról, amelyet számos nyugati lap — köztük a ve­lünk jószomszédi viszony­ban levő, semleges Ausztria magát tárgyilagosnak neve­ző polgári sajtója — sem átallott elsőoldalas szenzá­cióként feltálalni. Ebben a parlamenti teremben itt ül­nek a csepeli dolgozók vá­lasztott képviselői is. Talán meghívhatnánk az AP tu­dósítóját és néhány nyugati szerkesztőt Csepelre a mun­kások közé. hogy ott próbál­ják elsütni ezt a szenzáció­jukat — bar kétlem, hogy lenne hozzá bátorságuk. mezőgazdasági termelést egyaránt növeljük. A kivi­tel és a behozatal mintegy 6—8 százalékkal lesz maga­sabb az ez évinél. Nő a foglalkoztatottak száma, bár a termelés emelésének mintegy 80 százalékát to­vábbra is a termelékenység növelésével kell biztosíta­nunk. (Folytatás a 3. oldalon.) A gazdasági irányítás reformjával összefüggő feladatok Helyes úton járunk Bába Mihály: Egymástól távol 23. Egy-egy kupac volt egybe halmozva és rajta egy táb­la: lopta ettől és ettől a vállalattól ez és ez. Ott volt a Serestől elszedett holmi is. Az övé nem is volt olyan sok. Egy-két név mellett ott állt az _ is, hogy a munkásszállásról azonnali hatállyal elküld­ték, mert az állam nem a tolvajoknak tartja fenn a munkásszállást. Az ügy to­vább bonyolódott, mert a vállalatnál is fegyelmi elé állították őket. meg a nagy­ban üzérkedőknél otthon, a faluban is körülszaglásztak a nyomozók, hogy nem ta­lálnak-e valamit. Hetekig csak erről folyt a vita. De amint múlt a 1966. január 29. tél, és közeledett a tavasz, lassan megfeledkeztünk er­ről. Mindenkinek meg volt a maga gondja-baja, nem igen volt ideje a másikéval foglalkozni. Otthon Bözsi újságolta, hogy ha eladjuk a hízókat, akkor beszélhetünk az épí­tésszel és elkezdhetik a munkát. Mondtam Bözsinek, hogy várjunk még egy hó­napot, hogy még több pénzt tudjunk összeszedni. Bözsi türelmetlen volt, de ezt azért 6 is belátta. Március közepén Vas Gyuri szólt, hogy találkozott Kormos úrral a takarék- pénztár volt igazgatójával, házat épít Budán és ha ked­vünk van, mehetünk dol­gozni. Szombaton meg va­sárnap. Nem sókat gondol­koztam. mentem. Bodnár Pista nem jött. Azt mond­ta, hogy neki kell az az egy nap, mert otthon is kö­rül akar nézni. Én meg arra gondoltam, hogy a két nap kétszázötvenet is ke­reshetek, fgy eszembe se jutott, hogy haza is kéne menni. Egy kőműves irá­nyította a munkát, Vas Gyuri összehozta vele a csoportvezetőnket. Kormos úr ezért külön ötszázat adott Gyurinak. Gyuri be­csületes volt, felezett ve­lem. — Nagy hasznuk lehet ebből az ismeretségből, ha ezért ötszázat adtak, de ne­kem már ahhoz semmi kö­zöm. Nem ártom bele ma­gam. Akármilyen késő volt, ha­zafelé mindig bementünk a talponállóba és megittunk kétszer kétdecit tisztán. De sohasem engedtem, hogy Gyuri fizessen. Hiszen ne­ki köszönhettem, hogy olyan jól keresek. Bözsinek hazaküldtem a pénzt, mert féltem, hogy el­hagyom. vagy ellopják Egy-két százast tartottam magamnál csak. Bözsi irta, hogy eladta a hízókat, megvan az induláshoz a pénz, az építész azt mond­ja. hogy elkezdhetnénk. Én még mindig szerettem vol­na várni egy hónapot, de Bözsi már nem hagyott bé­kén írtam hát, hogy csak kezdjék el és a többit megbeszéljük, ha hazame­gyek. Egy vasárnap tárgyalás­sal. szaladgálással telt el otthon. Kiderült, hogy még két hónap is eltelhet, mire megkezdhetik az építkezést, mert nem olyan könnyű az engedély megszerzése, meg az OTP hitelengedélyre is várni kell. Ketté kerítettem az ud­vart, hogy a kőművesek nyugodtan dolgozhassanak, a disznót, a tyúkot kire­kesztettük onnan, hogy az se zavarja a munkájukat. Még szabadnapot is kér­tem, hogy a hivatalos dol­gokban el tudjak járni. Vagy húsz féle papírt kel­lett aláimom, a fejem már zúgott, azt se nagyon értet­tem. amit az építész beszél Mindent rábíztam. pedig tudtam, hogy ott csap be, ahol akar. Este még beugrottam a kocsmába, mielőtt haza­mentem volna az építésszel — Két decit tisztán — mondtam a csaposnak. Elémtolta. Az egyik asz­talnál két asszony meg há­rom legény hangoskodott. Nem ismertem őket. — Ki az a két asszony? — kérdeztem a csapost. — Az, hát nem ismeri? — közel hajol hozzám és súgja a nevüket. — A vo­natosok feleségei. Ingajára­tos asszonyok, ahogy mi mondjuk. Felvontam a szemöldökö­met. — Mind a kettőnek Pest­re jár az ura. Egy héten egyszer jönnek haza. Ezek­nek meg sűrű a vérük, hát azt fognak meg maguknak hétköznapra, akit tudnak. Kikapós menyecskék — vi­hogott a csapos. Megnéztem a két asz- szonyt. Talán ketten lehet­te!^. hatvanévesek. Csak­ugyan fiatalok még. Az egyiknek, az idősebbiknek aki örökké nevetgélt — táskás szeme volt Hüvelyk meg mutató ujiával mind­untalan szála szétehez ka­pott. mintha étel maradé­kot törülne le. Megittam a bort és el­mentem. Még egy félévig dolgozom Pesten, aztán ott­hagyom. Amíg kész nem lesz a ház. csak addig. Nem hagyom Bözsit egye­dül. Nem lehet, sokáig nem lehet! Ot is meg kell érteni. — Csak amíg kész nem lesz a ház — töprengtem haza­felé menet. Otthon Bözsi gulyás va­csorával várt Az anyósom, meg a gyerekek már ágy­ban voltaik. Vacsora közben, elmondtam Bözsinek, hogy mit intéztem, aztán lefe­küdtünk. Bözsi kedves volt, odaadó és ugyanolyan nyug­talanul mohó. mint há­zasságunk első heteiben. Négy napig voltam otthon, négy éjszaka, de nekem úgy tetszett, egyetlen éjsza­ka az. csak néha pihentünk egy keveset. ★ ötkor befejeztük a mun­kát. aztán hazamentem át­öltözni. Pistát megint el akartam csalni magammal, de nem akart jönni. Bejöt­tem a Nyugatiig. végig­mentem a Szent István kőrúton a Margit-hídig, meg vissza nézegettem * kirakatokat, bámészkodtam, aztán nekivágtam a kör­útnak mégegyszer. A járókelők szélesen el­foglalták a járdát. (Folytatjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom