Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

Az újévi nyilatkozat Párt napokat rendeznek megyénkben Központi előadók a nagyobb üzemekben, községei»ben Túl vagyunk az ünnepe­ken, a munka új héköznap- jai koszöntenek ránk. Elbú­csúztattuk az óesztendőt, s bár még számszerű értéke­lése ezután történik meg, Kádár János elvtársnak, az új esztendei nyilatkozata bi­zakodással tölt el minden becsületesen dolgozó embert. Ügy érezzük, nem dolgoz­tunk rosszul 1965-ben, s az az áldozatos munka, melyet munkásosztályunk, termelő­szövetkezeti parasztságunk és értelmiségünk végzett, meg­érlelte a maga gyümölcsét. Ezeket a sorokat olvasva, talán egyesek berzenkednek, s csak a közeljövőben be­vezetésre kerülő ár- és bér­rendezésre gondolnak. Ki így, ki úgy. Vannak, akik megértik, akadnak jóhisze­mű vitatkozók, de szép számmal vannak olyanok is, akik kihasználva nem titkolt problémáinkat, fecse­gésükkel rést szeretnének ütni a munkás—paraszt szö­vetségen. Vannak újra, akik azt mondják: „ne be­széljünk a múlt eredmé­nyeiről.” De hisz azokat nem a mi munkásosztá­lyunk. szövetkezeti paraszt­ságunk, értelmiségünk áldo­zatos munkája teremtette meg? A Magyar Szocialista Munkáspárt immár tíz esz­tendős őszinte és nyílt politikájára a dolgo­zó tömegek mindig bi­zalommal válaszoltak és becsületesen dolgoztak. En­nek lett az eredménye töb­bek között, hogy második ötéves tervünkben az ipari termelést 48, míg a mező- gazdaságit 12—14 százalék­kal sikerült növelnünk. Sok nehézséget leküzdve fejlő­dött a közlekedés, a szállí­tás és a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett a kiskereskede­lem fogalma. Bátran kijelenthetjük or­szág-világ előtt: az évek óta sújtó aszály, ár- és belvíz, a különböző természeti csa­pások ellenére is növekedett népünk életszínvonala. Igaz. hogy a jobb és egyre javuló életkörülmények megterem­tése áldozatos munkát kö­vetelt. A bajok, gondok le­küzdése egységbe kovácsol­ta népünket, erősödött a népi nemzeti egység, s ha most az új intézkedések foglalkoztatják a dolgozókat, ennek megvan az az oldala is, hogy érzik: közös gond­jainkat, közös dolgainkat együtt kell intéznünk és rendeznünk. Szó sihcs arról, hogy ki­sebbíteni akarnék eredmé­nyeinket, az évek óta ta­pasztalható és sokszor a hő­siesség halárát is érintő szorgalmat. Mégis újra és újra ki kell jelenteni. Te­gye mindenki a szívére a kezét, s kérdezze meg ma­gától: tudása legjavát ad­va dolgozott-e mindenkor? A munkáról, a helytállás­ról újra csak azért kell szólni, mert vannak, akik az új gazdaságirányítási rendszer reformjától valami csodaszert várnak. Kádár elvtárs ezzel kapcsolatban Y ’[ nnep előtti napon még az órák is gyorsabban járnak a hivatalban, min­denki érdeklődik, „hol töl­tőd a kettős ünnepet?” — hogy aztán maga is eldi- csekedhessék a gazdag programmal. Ilonkától is mindenki megkérdezte, és az asz- szony csendesen felelte: — Ó, csak otthon, csalá­di körben... — Annak is megvan a maga bája — vigasztalták. ★ Ilonka a hivatalból egye­nesen bevásárolni sietett. Sajnos, mindent lehetett kapni, sajnos, ezt mások is tudták, és így mindenütt ton ve volt. Amikor megra­hangsúlyozta: „A reform ha­tékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron lévő feladatokat. De ne fe­ledjük el, hogy a legfonto­sabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség haj­szolása helyett a hatékony­ság növelése.” Meglehet fur­csán hangzik, de ezek is szükségessé tettek olyan in­tézkedéseket ár- és bérpo­litikánkban, amelyek a dol­gozók többségét összességé­ben kedvezően, kisebb ré­szét átmenetileg kedvezőt­lenebbül érintik. És ez ért­hető, hiszen a szóban forgó ár- és bérintézkedések köz­vetlenül érintik az embe­rek életkörülményeit, s ezért természetes, hogy fog­lalkoznak is vele. Első hallásra, első olva­sásra nem is érthetik e nagy horderejű, de a jövő­re minden vonatkozásban egyre jobb hatású intézke­dést. De mint Kádár elv­társ mondotta: „Tehát azért is beszélni kell, hogy elő­segítsük a tisztázást.” És er­ről elsősorban a kommunis­táknak, a szocializmus esz­méihez hű dolgozóknak kell szólniok. És szólniok kell még valamiről, amitől na­gyon elszoktak egyesek: az áldozatválla lásról. Nem arról van szó, hogy a bér- és árarányok meg­változtatásából haszna len­ne az államnak. Nem, ha­nem a helyesebb és igazsá­gosabb elosztásról. Bár akadnak majd olyanok, akik miután érintve lesznek, máris hangoztatják: újra a keményebb vonal, az erő­sebb kéz politikája kereke­dik felül a pártban. Szó sincs erről. Ezzel kapcso­latban kijelentette Kádár elvtárs: „Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tar­tania kell magát a régi, köz- megegyezéssel kialakított il­lemszabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dol­ga, . Nyíltan szólt Kádár elv­társ arról is, hogy az embe­rek miért értik meg nehe­zebben az elhatározott ár­emelések indokoltságát Ez­zel kapcsolatban hangsú­kodva hazaérkezett, a tér­je csodálkozva kérdezte: — Ilyen későn? Ilonka családi mondattal felelt, mint az sok eszten­dőn keresztül a mamájától hallotta: — Most aztán leállhatok főzni. „Leállt", főzni. Péntek es­tére a férje családját vár­ták. A vacsorának vizsgáz­nia kellett az anyós és a sógornők előtt. — Jól vizsgáztál! — mondta a férj büszkén, amikor a vendégek távoz­tak. — Most leállhatok mo­sogatni — válaszolt Ilonka mélabúsan. Vasárnap reggel az Ál­lyozta: „...Mert eddig nem tudták, hogy az állam ezek­nek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelen­tős mértékben hozzájá­rult ..Ezért volt alacso­nyabb a fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. És a párt őszintesége nyil­vánult meg abban is, ami­kor pártunk első titkára ki­jelentette: „Helyes lett vol­na — ez ma már világos — ha ezekről a körülmények­ről már korábban többet beszélünk.” Biztosan lesznek még a jövőben is olyanok, akik csak hosszas viták után ér­tik majd meg az intézkedé­sek szükségességét. De mint eddig, ezután is a türelmes és kitartó felvilágosító szó vezethet eredményre. Nincs semmi szükség arra, hogy azt ami átmenetileg igen is kellemetlen az emberekre, úgy magyarázzuk, hogy az milyen jó a számukra. De ez nem jelentheti azt sem, hogy most vonuljunk négy fal közé, ne magyarázzuk, ne értessük meg minden be­csületes dolgozóval a párt és a kormány intézkedéseit. Látnunk kell, hogy ezek szükségese»; voltak, s mint Kádár elvtárs mondotta: . .A munkás—paraszt szö­vetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemzet ér­deke.” Pártunk politikájának fő célja a szocializmus felépí­tése hazánkban. Ez pedig azzal jár, hogy a jövőben még biztosabb alapokat te­remtve szükséges népünk életszínvonalának az eme­lése. Közös ügy érdekében fogunk újra össze: azért, hogy még boldogabb jövőt biztosítsunk a magyar nép­nek. Ezért húzta alá a párt első titkára újévi nyilatko­zatában : „ ...Ezek az intéz­kedések egy átgondolt kon­cepció részei amely — ed­digi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocializmus építésé­ben, mind az életszínvonal emelésében.” latkertbe vitte a gyereke­ket. Micsoda vizsga ez is! Az érettségin nem kellett ennyi kérdésre felelni. De az órát is kellett nézni, el­végre ebédet is kell főzni, enni akkor is illik, ha nincs vendég. Ebéd utón felső- haj tott: — Végre van egy szabad délutánom, kimosom a dol­gaimat. Könnyű a nylonokat mos­ni, pár óra alatt végzünk vele. Szerencse, mert este a saját család érkezik. Éjiéikor távoztak és Ilon­ka elmondhatta a refrént: — Most leállhatok moso­gatni. Gyorsan elröpült a má­sodik ünnepnap. Az ebéd készen volt, csak levest, sa­látát és feketét kellett főz­ni. Aztán a szekrényeket rendbehozni, a függönyöket felrakni és egyéb dolgokat elvégezni; meg kell ragad­Januárban az időszerű kül- és belpolitikai kérdé­sekről pártnapokat rendez­nek megyénkben. Benkei András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, belügyminisz­ter január 7-én Nyíregyhá­zán a Szabolcs-Szatmár Me­gyei Gépjavító Vállalatnál, Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára január 11-én a Nyíregyházi Konzervgyárban, dr. Fekszi István, a megyei párt vb. tagja, a megyei tanács vb. elnöke január 14-én Máté­szalkán, Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára január 6-án Kisvárdán, Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkára január 12-én Nyírbátorban tartja meg előadását. Antal Pál, január 14-én Balkányban, Bánóczi Gyula január 6-án Olcsvón, Kanda Pál január 5-én Nyírmadán, Murczkó Károly január 19- én Nyíregyházán a MÁV Fűtőhézban, Szűcs Lajos január 19-én Csegöldön, Za- jácz János január 7-én Ti- szadobon, mint a megyei párt vb. tagjai lesznek a pártnapok előadói, Lónván január 12-én Mar- kovics Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Császlón január 19-én Szilá­gyi Menyhért, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Tisztaberekén január 19-én Gulyás János, a megyei pártbizottság osztályvezető­je, a Nyíregyházi Ruhagyár­ban január 13-án Mázsári István, a megyei pártbizott­ság főelőadója. Bökönyben január 14-én Biró Lászióné, n megyei pártbizottság osz­tályvezetője, Szakolyban ja­Alig tíz évvel ezelőtt még lovat patkoltak a nyíregy­házi Vasvári Pál utca ele­jén, ma pedig egy 16 mil­liós exportmunka utolsó óráinak tanúi az utca járó­kelői. A múlt év január­jában vállalta a Vas és Fémipari Ktsz, hogy az Egyesült Arab Köztársaság megrendelésére 100 darab 100 kilovoltamper teljesít­ményű, vaslemezvázas transzformátorállomást ké­szít december 31-ig. A nagy erőfeszítést, sok áldozatot és ötletességet kívánó munka utolsó aktusára a napokban került sor: becsomagolták a hatszázadik láda szállít­mányt, s az éjszaka folya­ni az alkalmat, nincs hiva­tal. Este nem rokonok jöttek vacsorára, hanem jókedé- lyű barátok, házaspárok. Nagyszerűen érezték magu­kat, már derengett amikor elbúcsúztak. Ilonka két maszatos ha­mutartó torülgetése között elrebegte: — Most leállhatok moso­gatni. •k Másnap a hivatalban min­denki a kettős ünnep ka­landjait mesélte. —■ És te hogy töltötted az ünnepet? — kérdezték Ilonkától. — Otthon családi körben. Irigykedve és kórusban hangzott fel: — Milyen okos! Legalább jól kipihented magadat! Stella Adorján nuár 14-én Cs. Nagy István, a megyei pártbizottság he­lyettes osztályvezetője, Nyír- gelsén január 5-én dr. P. Szabó Gywlo, a megyei ta­nács vb. elnökhelyettese, Tt- szavasváriban január 7-én Nemes Imre, a megyei ta­nács vb. elnökhelyettese, Pá- tyodon január 12-én Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Kálló- semjénben január 7-én dr. Fábián Lajos, a megyei ta­nács vb. titkára, Baktaló- rántházán január 6-án Or­bán József né, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Csengéiben ja­nuár 13-án Garai Róbert, az MSZMP Központi Bi­zottságénak osztályvezető- heiyettese, Tiszalökön ja­nuár 5-én Kovács Sándor. a Minisztertanács osztályve­zetője, Nyírbogában január 5-én Lakatos László, a me­gyei tanács előadója. Nagy- kállóban január 7-én Béke Albert, a megyei tanács osztályvezetője. Üjfehértón január 11-én Szilágyi Imre, a megyei statisztikai hivatal vezetője, Rakamazon január 11-én Ojtozi János, a Köz­úti Üzemi Vállalat igazgató­ja, a Nyírbogdányi Kőolaj­ipari Vállalatnál január 11- én Bojtos István, az OTP megyei vezetője. a Nagyhalászt Kendergyárban január 11-én Kovács József, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola igazgatója, a Deme- cseri Burgonyakeményítő Gyárban január 11-én Páll Miklós, a Nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola adjunk­tusa, Fehérgyarmaton január 12- én Vétek János, a Nyír­egyházi Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum igazgató­mán útnak indult a ktsz termékeivel megrakott 10 vagon. Eddig már 33 vagon ment el a nyíregyházi állo­másról. A szállítmány Ri- jekáig vonattal, onnan ha­jóval teszi meg az utat Alexandriáig, ezzel megyénk fiatal iparának újabb hírvi­vői érkeznek meg egy má­sik kontinensre. EL CORDI UR GRATULÁL Ezt az exportmunkát ke­vés lenne csupán forinttal mérni és értékelni. Nem kevés a 16 millió, de a ktsz villamosrészlege 102 dolgozójának munkája, a szó szoros értelemben vett ál­dozatvállalása mellett eltör­pül a nagy szám. A munkálatok kezdeté­től irányította, szervezte a termelést Hajdú László, a részleg vezetője. A hat bri­gád ötletességével, újításai­val hozzáláttak a célgépek, szerszámok elkészítéséhez. Megindult a gyártás a má­sodik fél évben, miután a részleg teljesítette az első félévi nyolcmilliós tervet. A terven felüli exportmunkát helyiség, terület hiánya fé­kezte. Sokszor hajrázni kel­lett, de megérte. Az első üzemszerű kipróbáláskor, a Villamosenergiai Kutató In­tézetben elismerően nyilat­koztak a nyíregyházi ktsz termékéről. A megrendelő cég — az Electric Equip­ment Cairo — képviselője, El Cordi úr is megelége- í ja, Nábrádon január 12-én Zajtai Antal, a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanára. Panyo- lán január 12-én Sipos Sán­dor, a Nyíregyházi Felsőfo­kú Mezőgazdasági Techni­kum tanára beszél a párt- nap résztvevői előtt. Jánkmajtison január 12-én Fodor Andor, a megyei ta­nács osztályvezetője, Kisna- ményban január 12-én Hor­váth Miklós, a megyéi ta­nács osztályvezetője, Vása- rosnaményban január 12-en Kovács László, a munkás­őrség megyei helyettes pa­rancsnoka, Tarpán január 12-én Bán György, a me­gyei tanács előadója, Bara­báson január 12-én Debre- czeni Imre, a Nyírségi Álla­mi Erdőgazdaság igazgatója, Vámosatyán január 12-én Filep János, a megyei párt- bizottság munkatársa, Ara- nyosápátíban január 12-én Vanczák József, a Nyíregy­házi Tanítóképző Intézet ta­nára, Tiszaszalkán január 12- én Figula György, a me­gyei tanács helyettes osz­tályvezetője, Nyírmeggyesen január 13-én Farkas Kál­mán, a Kelet-Magyarország szerkesztő bizottságának tag­ja, Nyírkátán január 13-án Marosi Károly, a Szabolcs- Szatmár megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat igazgatója. Hodászon jaViár 13- án Tripsánszki Jenő, a megyei könyvtár vezetője, Kántorjánosiban január 13- án Abari Attila, a Pedaeógus Szakszervezet megyei titkára és Jármiban január 13-án Nyitrai Miklós, az állami gazdaságok megyei igazga­tója lesz a pártnap előadója. detten távozott a részlegnél tett látogatása után. NAGY FELADAT, RENDKÍVÜLI HELYTÁLLÁS Határidő és minőség — ez a két gondolat vezérelte a részleg dolgozóit. S, hogy e két fogalom érvényt nyer­jen, s a szabolcsi ktsz hír­nevét öregbíthessék, nagy áldozatokat hoztak a brigá­dok tagjai: mindkét kará­csonyi ünnepnap dolgoztak, éjfélig. Sokat segítettek az ipari tanulók is. NYÍRSÉGIEK EGYIPTOMBAN? A megrendelő cég képvi­selője említést tett arról, hogy a jövő évre újabb 200 trafóházat kívánnak megrendelni a nyíregyházi ktsz-lől. A bemutatkozás te­hát jól sikerült. Az igazi vizsgára azonban csak majd a tavasz folyamán kerül sor. A csontszínű transzfor­mátorházakat ekkor építik fel az egyiptomi trópusokon — a jelek szerint néhány nyíregyházi szakember irá­nyításával. Hogy kik kap­ják az egyiptomi útlevelet, az még a jövő titka. A rész­leg 102 dolgozójának ön­feláldozó munkáját azonban — s ez már nem titok — a ktsz vezetősége január 8-án 60 ezer forint értékű cél­prémiummal jutalmazza. Szilágyi Szabolcs 1966. január 4. A tartalékállományba kerülő apa az esküt tett fiának át­adja a fegyver a mátészalkai munkásőr egység ünnepi gyű­lésén. Foto: Kováts Csontszínű trafóházak a trópusokon Készítette: a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz Megvette: az EÍektric Equipment Cairo Családi körben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom