Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM ÁRA: 80 fillér 1966. JANUAR 1, SZOMBAT Kádár János elvtárs «[évi nyilatkozata időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről Az újév alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait KÉRDÉS: A vietnami agresszió kiterjesztése, a a Dominika belügyeibe va­ló beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatné­met militaristák nyílt igénybejelentése az atom­fegyverekre és más nem­zetközi események azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi időben magukhoz ragad­ták volna a kezdeménye­zést. Mi erről az ön vé­leménye? VALASF: Az imperializ­mus a nemzetközi politi­kában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mu­tató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk van­nak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó ter­ve a jövőt illetően, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer válságban van: szorongatja a szocialista világrendszer országainak növekvő ereje, nyomást gyakorolnának rá a gyarmati örökség min­den formája ellen küzdő népek és saját dolgozói­nak* osztály harca, nehezítik helyzetét a vezető kapita­lista országok egymás kö­zötti, egyre éleződő ellenté­tei is. Csak arról lehet beszél­ni, hogy egyes imperialis­ta hatalmak s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, bé­kebontó támadásaikat A választások idején hangoz­tatott békeszólamokkal szemben az új elnök kor­mánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Ali amok polgárait. A nem­zetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverénítását lábbal tipor­va. csapatokat szállítottak parira Dominikában, fo­kozták a „különleges” há­borút Dél-Vietnamban, bembatámadások sorozatát intézte a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen s újabban katonai támadás­sal fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét Ázsiában nemcsak hábo­rút folytatnak, hanem fel­szítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felsza­badult országok között és országokon belül, ellenfor­radalmi akciókat szervez­nek; bátorítják a népelle­nes erőket, védelmezik a kolonialista rendszer ma­radványait Afrikában is; Latin-Amerikában terrort alkalmaznak a haladó moz­galmak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatné­met militaristáknak a kezé­be akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek. De az is tény, — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e „furkósbot-politikával” szemben magában az Egye­sült Államokban is nö­vekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségesei­ket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadot­takat nem tudták megfé­lemlíteni, még kevésbé lei- gázni, mind növekvő ellen­állással találkoznak, győ­zelem számukra nem lát­ható, s mindjobban lelep­leződnek a világ közvéle­ménye előtt. így értem azt, hogy az imperialisták nem ragad­ták kezükbe a kezdemé­nyezést. Agresszív cseleke­deteik sokkal inkább a szo­rongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KÉRDÉS: Milyen lehető­séget lát a f5ekés egymás mellett élés elvének ér­vényesítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben? reinkkel és minden, az im­perialisták által megtá­madott néppel, s tőlünk tel­hetőén támogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdé­sek politikai tárgyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kap­csolatok bővítésére törek­szünk a kapitalista világgal is, ideértve a hozzánk kö­zelebb eső európai országo­kat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett eles értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy abékeoszt- hatalan, képtelenség azt fel­tételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista or­szágokkal fejleszthetik poli­tikai kapcsolataikat. A né­peknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az impe­rialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van fel­adatuk, hanem minden em­bernek, aki bármilyen ok­ból ellene van a háborúnak, a föld bármely részén éljen is. ciaországgal és Angliával is. Tovább fejlődtek kapcso­lataink Ázsia, Afrika or­szágaival, Latin-Ameriká- val. Növekedett szerepünk a különböző nemzetközi szervezetekben, közöttük az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, ahol kormányunk álláspontját képviselő kül­ügyminiszterünk ismert fel­lépésével széles körű elis­merést vívott ki, és a leg­utóbbi ülésszakon, a mi képviselőnk töltötte be az X. számú Politikai Bizottság elnöki tisztét. Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és köte­lességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytas­suk es szélesítsük a Ma­gyar Népköztársaság külpo­litikai tevékenységét. Ha­zánk képviselőire a nem­zetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedje­nek és önálló kezdeménye­zéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke ja­vára, a vitás . nemzetközi kérdések megoldása érdeké­ben, szoros együttműküu*s- ben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagálla­maival, valamennyi szocia­lista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogy»« látja » szocialista országok együttműködésének ered­ményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista n\ozgalom egységének problémáit, s ezek hatását á jelenlegi nemzetközi helyzetre? VÄLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nem­zetközi kommunista moz­galmon belül és a szocialis­ta országok együttműködé­sében is új problémák me­rültek fel. MiVel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965-ben részt, vettem a 'Varsói Szerződés politikai tanácskozó testü­letének varsói ülésén, jár­tam a Szovjetunióban, Ju­goszláviában, Mongóliában, s több, itthon folytatott nemzetközi tanácskozáson is sok személyes tapaszta­latot szereztem. • Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az ösz- szes szocialista ország és az összes kommunista párt egységét nem sikerült meg­teremteni. Mégis kijelent­hetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szo­cialista országok, a nem­zetközi kommunista mozga­lom, a haladó erők kapcso­lata és együttműködése: Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörekvések erő­södtek az egységbontó sza- kadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szo­cialista országok együttmű­ködése mind a Varsói Szer­ződésnek, mind a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Vi­szonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, in­ternacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országok­kal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló 'né­zeteltéréseink korábbról is­mertek. A szocialista országok egy­ségének, együttműködésének nemzetközi politikai jelentő­sége felbecsülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vív­mányaink, a népek szabad­ságharcának és a világbéké­nek legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma, ki is hasz­nálják saját céljaik érdeké­ben és nemcsak propagan­dájukban. A' jelenkor viszonyai kö­zött, amikor már három vi­lágrészben léteznek szoci­alista államok, amelyek mas-más gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség különböző fokán állnak, amikor a kommunista test­vérpártok egy része kor­mányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a kapitalizmus viszonyai kö­zött, megint más része ille­galitásban, kegyetlen üldöz­tetések közepette harcol, természetszerű, hogy egyes kérdések megítélésében kü­lönböző vélemények alakul­nak ki, és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azon­ban elvtársiasan, a marxis­ta—leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Elle­ne vagyunk minden olyan vitának, amelyben sértő jel­zőkkel, címkékkel és frázi­sokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azon­ban azt tartjuk, hogy min­den vitás kérdést és min­den vitát az internacionaliz­mus szellemében feltétlenül glá kell rendelni az impe­rializmussal, az osztályellen­séggel szembeni akcióegység érdekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mindegyike bizto­sította szolidaritásáról har­coló vietnami testvéreinket, és ténylegesen segíti fs őkét. Ez jó. de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egység­ben és még összehangoltab- ban tennénk. Mi ennek ér­dekében léptünk fel eddig is s ezt fogiuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig ar­ra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folya­mán már sok nehézséget le­küzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS: Mindent egy­bevetve. hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondot­takból is kiviláglik talán, hogy 1966-től a szocializmus és a haladás erőinek és egy­ségének növekedését, az im­perialista agresszió vissza­szorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkésállamok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jog­nak és a népek akaratának semmibe vételével, a kihívó agressziókkal, mert külön­ben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ez­előtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kez­deniük hidegháborús politi­kájuk „fájdalmas újraér­tékelését". Ez nem jóslat kíván len­ni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocia­lizmust építő magyar _ né­pünk — állhatatosan kitar­tanak eddig követett el­veink, céljaink, a békepoli­tika mellett, s annak szel­lemében összefogva cselek­szenek, dolgoznak, harcol­nak. KÉRDÉS: Belső fejlődé­sünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye sze­rint általában mi határoz­ta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a tár­sadalom helyzetét hazánk­ban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és kö­römfájás volt. árvizek vol­tak, és egyéb természeti csaDások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályo­zása. és jelentős anyagi, esz­közöket vett igénybe a ká­rok pótlása. A különböző megpróbáltatások közeneúe társadalmunk erői meg­mozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti eevség merhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi hala­dásunkra jellemző, hogy a szocialikmus eszméi mind mélyebben hatják át a né­pet, hogy a nemzet és a szocializmus ' mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztá­lyunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepe i méltóképpen betölti. Csek elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz kö­rülmények között végre* i munkájáról is, a paraszt- emberekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szö­vetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunká­ban mindjobban összeforr (Folytatás a 2. oMafonJ VÄLASZ: A békés egy­más mellett élés elve szá­munkra nem propaganda- szólam, nem taktika, ha­nem egész korunkra ér­vényes lenini elv, amely­nek érvényesítéséért min­den körülmények között a mostani nemzetközi hely­zetben is lehet és kell küz­deni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építő- munkánkhoz békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb vi- • lágháború megakadályozá­sáért, azért is, mert a szo­cializmus eszméjének vi­lágméretű győzelméhez nincs szükség háborúra. Az emberiség szerencséjé­re a világháború immár nem végzetszerűen elkerül­hetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország a gyarma­ti iga alól felszabadúlt né­pek s a kapitalista orszá­gok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket, képesek meggátolni az imperializ­must egy új, világháború ki- robbantásában. A békés egymás mellett élés eivének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak va­gyunk az amerikai agresszor ellen küzdő vietnami testvé­KÉRDÉS: Milyen lehe­tőségek nyílnak* ebben a helyzetben a Magyar Nép­köztársaság nemzetkö­zi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? VÄLASZ: A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi te­kintélye 1965-ben is erősö­dött. Ezzel együtt külpoli­tikai tevékenységének lehe­tőségei is tovább növeked­tek. A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis or­szágnak, nincs döntő befo­lyásunk a világpolitika ala­kulására. Mégis, hála né­pünk politikai és az épí­tésben elért sikereinek, szo­cialista társadalmi rendsze­rünknek, szavunk súlya nö­vekszik a nemzetközi élet­ben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordítjuk. .A múlt évben bővítettük kapcsolatainkat és együtt­működésünket ja ' Szovjet­unióval, az európai szocia­lista országokkal, távol-ke­leti szocialista országokkal, elsősorban a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal. Bővültek kapcsolataink az európai kapitalista orszá­gokkal, közöttük jelentő­sebb politikai lépéseket rea­lizáltunk Ausztriával, Fran-

Next

/
Oldalképek
Tartalom