Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

A KMP megalakulásának

emlékmúzeumában

VI. A

A termelőszövetkezeti gazdaság minden elvi, vagy általános kérdésében a szövetkezet közgyűlése, vagy választott vezetősége dönt tehát a kollektív vezetés el- ve érvényesül. Az üzem irányításában dolgozó vezetők beosztásuknak megfelelően egyéni felelősséggel látják el munkakörüket. Azokat a határozatokat váltják valóra, amelyeket a kollektív testület hoz. Az ő dolguk: legjobb tudásuk

szerint, felelősségteljesen szolgálni a közösség érdekeit.

A tapasztalatok gyarapodásával sokan szóba hozzák: a termelőszövetkezet vezetőinek tulajdonképpen kettős feladatot kell ellátó niok. Egyrészt a gazdaságon belül irányitaniok kell a termelő munkát, a szövetkezet kereskedelmi,

számadási feladatait. Ezt nevezik üzemvezetésnek. Ugyanakkor rendezni kell a szövetkezeti tagok ügyes- bajos dolgait, képviselni kell a közös gazdaságot különböző fórumokon, fog- lalkozniok kell a szövetkezeti tagság szocialista nevelésével. Bizonyos mértékig tehát kétfelé lehet választani a szövetkezeti vezetéssel összefügő teendőket. Egyik csoportba az üzemvezetéssel kapcsolatos feladatok, a másikba az egyéb bizonyos mértékig társadalmi jellegű teendők tartoznak.

Éppen ebből a helyzetből fakadnak mostanában viták. Ezek központjában az áll, hogy a kétféle vezetési teendőt a szövetkezeti vezetők között személy szerint is kétfelé válasszák-e, vagy sem? Vannak, akik amellett törnek lándzsát, hogy a szövetkezet elnöke legyen a szövetkezet képviselője, s a szövetkezet társadalmi feladataival kapcsolatos, valamint a tagok személyes ügyeivel kapcsolatos munkát lássa el. Rajta kívül legyen egy üzemvezető, aki viszont a. gazdálkodás, a nyilvántartás munkáit irányítja.

Másoknak az a véleménye, hogy ez a szétválasztás indokolatlan. A tsz elnöke képes legyen a tagság ügyeinek intézésére, a szövetkezet megfelelő képviselésére, s a gazdálkodás irányítására is. Akije azt mondják, hogy az elnöknek nagyon sok a szövetkezeten kívüli elfoglaltsága, s így nem jut ereje és ideje a közös gazdaság gazdálkodási teendőit irányítani, aligha túloznak. Valóban az a helyzet, hogy az elnöknek az esetek többségében annyi, de ann>' munkát ad a különböző szervekkel,

szakirányítás

vállalatokkal való megbeszélés, hogy alig jut ideje a tagok dolgainak rendezésére, s a gazdálkodás irányítására.

Mégis a tapasztalatok szerint — bár mindkét forma elképzelhető, tehát az is, hogy az elnök mellett legyen üzemvezető, s az is, aogy az elnök egyszemély- ben lásson el minden irányítással, vezetéssel kapcsolatos teendőt — helyesebbnek az mutatkozik, ha a szövetkezet elnöke irányítja a gazdálkodást is. Azért hogy ezt elvégezhesse jelentősen csökkenteni kellene a bürokráciát, s más vezetőkkel jobban meg kellene osztani az egyéb feladatokat.

Az nem vitás, hogy a munka pontos menete csak úgy biztosítható, ha a különböző szakvezetők feladatait pontosan tisztázzák, s papíron is rögzítik. így tudja mindenki, hogy kinek tartozik közvetlenül beszámolási kötelezettséggel, s ki-kit utasíthat a mindennapi munkák során. A megfelelő munkarend, ügyrend a szakvezetők feladatainak körülhatárolása egyrészt alkalmat ad az önálló munkára, az öntevékenység kibontakoztatására, másrészt a felelősségteljes munkára, baj, hiba esetén a személy szerinti felelősségre vonásra. S kivételes esetektől eltekintve ezt az ügyrendet nem szabad felrúgni. Az elnök ne adjon közvetlen utasítást a munkacsapatvezetőnek, vagy a íőmezőgaz- dász az üzemegységvezető megkerülésével ne rendelkezzék valamelyik brigád munkájával.

Az üzem vezetői, szakirá- nyitói ebben a minőségükben is teljes felelősséggel tartoznak a tagságnak. A fő- agronómus, a főállattenyésztő, gépcsoportvezető, s a többi szakvezető az éves termelési terv ismeretében, a közös gazdaság rendelkezésére álló minden lehetőség kihasználásával kell, hogy törekedjen az eredményesebb termelésre. Ezért a jó szakvezető munkaterületén igyekszik a legkorszerűbb eljárásokat, termelési módszereket alkalmazni. Őket a szövetkezetben arról ítélik meg, hogy a rájuk bízott területen milyenek az eredmények, mennyire gazdaságos, s magas színvonalú a termelés.

Nehezen boldogul az a szövetkezeti szakvezető, aki semmi mással nem törődik csak egyes egyedül a termelés anyagi feltételeivel, eszközeivel, s az embereket csak mint „élőmunkaerő”-t veszi számba. A szakvezetők számára éppen olyan fontos a szövetkezet tagjaihelye

val, gazdáival a megfeleld emberi kapcsolatok kialakítása, mint az elnök, vagy a párttitkár számára. Csak az emberek alapos ismeretében tudja eldönteni, kinek, milyen a szaktudása, hozzáértése, s így melyik munkára ki felel meg a legjobban. De nemcsak erről van szó. A szövetkezet tagjai joggal várják el azt mindenkitől a közös gazdaságban, hogy „na nézzen át rajtuk”, A szakvezető magatartásának, viselkedésének tükröznie kell: egy

közös célért munkálkodik az egész tagsággal, a szövetkezet gazdasági, szervezeti megerősödéséért, a közösség tagjainak jobb életéért.

Ez jelenti a szakvezetők megbecsülésének az alapját. S általában elmondható, hogy a jó szakvezetőket

mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsülik a szövetkezetben.

Felelősségteljes munka csajt attól a szakvezetőtől várható, aki ért feladatához, az emberekkel megfelelően bánik, s ez többek között azt is jelenti, hogy igazságos, határozott. Többször szóba került: adhat-e utasítást a szakvezetp? A válasz egyértelmű: helyes utasítást adhat a brigádoknak, munkacsapatoknak, tehát a szövetkezet tagjainak. De az utasítás nem azonos a parancsolgatással. A tagok — ismerve a helyi adottságokat, viszonyokat — sok hasznos észrevételt tehetnek egy-egy munkával kapcsolatosan. Hiszen így eredményesebbé válhat a munka. Ugyanakkor nem egyszer megtörténik, hogy olyan új módszert alkalmaznak, amelyet még nem ismernék a szövetkezet tagjai. Ilyenkor sem az utasítás a sikeres kivitelezés feltétele. A pontos, szakszerű magyarázat, az esetleges kételyek eloszlatása teremt olyan légkört, amelyben eredményesen alkalmazható az addig nem ismert termelési eljárás.

Szövetkezetünk zöme most formálódik igazi nagyüzemmé. Ezt a hallatlan bonyolult munkát csakis úgy lehet helyesen irányítani, ha a fejlődést ösztökélő elképzeléseiket a szakvezetők is a szövetkezet tagjaira alapozzák. Lehet, hogy ők — a tagok — egyenként nem értenek annyit az egyes kérdésekhez, mint az egyetemet végzett szakemberek. De bölcsességük, gazdálkodási tapasztalataik, helyi ismeretük figyelembe vétele nélkülözhetetlen valamennyi vezető számára.

(Tudósítónktól):

Két h«ly üresen maradt a lakókat felsoroló üvegtáblán, egyébként a szűk kapualjat fogadó lépcsöház éppen olyan félhomályos és csendes így délelőtt, mint bármelyik a Visegrádi utcában, A belépő csak később veszi észre kissé oldalt a nyilat, amely világosan mutatja, hogy ez mégsem egy ház a sok közül. Ez a Visegrádi utcai ház, a 15. szám, a Kommunisták Magyarországi Parijának hajdani székháza. És néhány napja — ezt mutatja a iépcsőházt tábla — a KMP megalakulásának emlékmúzeuma.

A hajdani előszobaajtón belépve azt is észreveszi a látogató, hogy véletlenül volt csendes ez a lépcsőház. öt perccel korábban még gyerekzajt hallott volna, kérdéseket és megilletődöt' megjegyzéseket. S ezt hallja most idebent is, mert seregnyi iskolás lesz nézőtársa t egymást sűrűn váltó csopor ' tok, akik — így mondják a múzeum dolgozói —, a nyitás óta özönlenek tanárostól.

csoportban, vagy egyénien kettesével az új múzeumba, rendkívül és izgalma' történelemórára.

Fényképekkel, fotókópiákkal és plakátokkal kezdődik ez az óra. a tananyag címe: „A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és harcai". S ahogy haladunk befelé, még izgalmasabb, még különlegesebb a kiállítás, mert ha tanári felvilágosítás is kell még a háborúról dicshimnuszokat zengő újságcikkhez. Bíró Mihály, a nagyszerű forradalmár plakátművész alkotásához már semmiféle magyarázat nem kell: az

ágyúcsőbe emberezreket lapátoló halál önmagáért beszél. És a kommunistákért, akik — érzik, tudják ezt a kisiskolások is — először emelték fel szavukat a mészárlás ellen.

Ez a plakát önmagában is, a többi röpirat, ütTli- mentum nélkül is nőssé, naggyá teszi a látogató szemében azt a pártot, amely megalakulásától az országért küzdött, s azokat a férfiakat, akik ezt a pártot létrehozták és először vitték győzelemre. Fényképek — régi, elkopott fotók óvatosan másolt változatai — ott is sorakoznak a terem falán, elől a legnagyóbbal: Kun Bélával.

—Kun Bélának — mi j csak Vezérnek szólítottuk mindnyájan — nem volt itt; külön íróasztala. Hol az egyik szobában, hol a ma-! síkban tűnt fel, ahol éppen szükség volt rá. — Kopaszodó fürge bácsi meséli a gyerekeknek, minden kérdésre türelmesen és hosszan válaszol, pontosan idéz számokat és adatokat, emlékeket és történeteket.

— Látjátok, itt volt az udvari bejárat. Később csak ezt használtuk, mert észrevettük, hogy a lépcsőházi portásfülkében — most is megvan — állandóan ott ül egy detektív fényképezőgéppel, egy mááik meg füA párt alapítóinak fényképe)

zettel, s regisztrálja, figyeli a ki- ég bemenőket,

— Ez a felvétel akkor ké- izült, amikor a központot feldúlták 1819 márciusában és Kun Béláékat bezárták Látjátok, éppen ezt a sarkot ábrázolja, ahol állunk itt a félköríves ablak és ezen a helyen volt az üvegajtó.

A tárlatvezető — menynyire tetszik ez a gyerekeknek! — maga is történeim idők tanúja. Ott is van f.

képe az egyik tablón. Persze, akkor még sűrű haja volt Klémens Béla elvtársnak, a párt vidéki szervezőtitkárának, a forradalmi törvényszék legfiatalabb bírójának, a múzeum mostani lelkes, nagytudású társadalmi munkatársának.

—A Vörös Újság szerkesztősege néhány szobával odébb volt — mutatja a gyerekeknek, akik éppen ezt nézik. Lapozzák az első kommunista újságot, mert ebben a múzeumban megdőlt a „mindent a szemnek, de semmit a kéznek” ismert kiállítási parancsolata: a muzeális példányokat műanyaglapok közé szorították,

Karcsú, gyönyörű, ú.i híd a Dunán, az „Erzsébet' Házgyár Öbudán... korszerű, hatalmas üvegházak Sasa- don... új erőmű Oroszlány ban... tojásgyár Bábolnán. Sportpalota Szombathelyen, hideghengermű Dunaújvá rosban... és még sokáig so Tolhatnánk mindazt a sok sok új gyárat, üzemet, isko lát, utat, kórházat, lakóte lepet, ipari, mezőgazdaság és kulturális létesítményi amellyel népünk gazdago dott a második ötéves tér' során.

A megvalósult tervekről számolnak be a szerzők rendkívül ízléses kiállítású, gazdagon illusztrált könyvükben. A létesítményekről készített fénykéneket tömör, lényegretörő, számokkal és adatokkal alátáelőtt.

s a látogató úgy lapozhat bele a Vörös Újságba, mint a hajdani olvasó.

Sok még itt a látnivaló, nem is tudja a kis és felnőtt néző, melyiket nézze, A letartóztatott kommunista vezetők eredeti jegyzőkönyvét vágy az emlékezetes okmányt a két párt egyesüléséről (a szociáldemokra-. ták sorában Landler Jenő az első aláíró, a kommunistákéban Kun Béla), Kun Béla celláját, vagy azt a karszalagot, amelyre fáradt írással, helyesírási hibával, de annál lelkesebben hímezték valahol vidéken, hogy .Diregtórium”?

Legjobban mégis a Kun Béla-emlékszoba ragadja meg a nézőt, ez a kié alap- területű, meghitt kabinéit, ahol szerény, keresetlen névjegy idézi ..Kun Béla külügyi népbí ztos” emlékét, ahol a Leninhez írt levelének másolatát, ruháját és tárcáját találni, s ahol így vádolja a Vörös Újsággal kapcsolatban Kun Báját a rendőrségi jegyzőkönyv: „Úgyszólván a lap minde- nik számában a fegyverkezésre és a véres proletárforradalomra izgató cikkeket írt." Itt van ez a sárga borostyánszipka, amelyet Frankel Leó hagyatékából őriztek meg, s amely így forradalmár nemzedékek nagy sorát köti már össze, itt vannak könyvei és néhány bútordarabja, keresetlen egyszerűséggel.

Kun Bélának, Tanácsköztársaságunk nagy vezérének — ezt a kisiskolások nem tudják — eddig nem volt múzeuma. Családok, hívei őrizték emlékét a vöröset sárral feketére kenő Horthy- korszakban, s később is néhány évig, a történelemtől- zítás idején. S ezért ig nagyszerű ez az emlékmúzeum, amely nemcsak a pártnak, -z- Kun Bélának is emlékhelye. Kun Bélánoz méltó, egyszerű emlékhely, oszlopcsarnok és márvány nélkül, itt a bérházban.

masztott összefoglalókkal kommentálják, hiszen munkánk eredményei önmagukért beszélnek, még azok számára is, akik — a munka során felmerülő nehézségeket látva — hajlamosak i csüggedésre.

A második ötéves terv 55 bntosabb létesítményét bemutatva Baktai Ferenc és Tatai Zoltán átfekinthető összképet ad arról, hogy miként lépett előbbre hazánk az elmúlt öt esztendőben, miként változott meg az egyes vidékek élete, arculata az új létesítmények eredményeképpen és vázolja a továbbfejlődés útjait, távlatait is. Jólesik időzni az elért sikereknél, hogy új erőt merítsünk mindnyájan az újabb sikerekhez. (Kot- suth Könyvkiadó, 1965.)

Almási István

A Nyí. gylutzl M /.ög •**'! Tct'uJLim g^Lzclí tagozatán 410 en tanulnak levelező álon. Havonta műhMygyakoil ' kon ve -k részt, ahol meg' merkednek a gyakorlati, szerelési munlával. Képünkön Szili ,yi Gyö.gy, aNyínassi Állami Gazdaság szerelője g)új!.'gyertyán szikrahézagot ellenőriz. Balról Végső Károly tanár.

Foto: Hammel József

Elsárgult újságlapok tanúskodnak a történelmi időkről.

(Dozvald János felvételei)

áj könyv;

Baktai Ferenc — Tatai Zoltán:

Megvalósult tervek