Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
A „hajrá64 és háttere AHOGY ŐK LÁTIÁK Szövetkezeti iparunk feladatai a gazdaságirányítási reform tükrében Megyénk szövetkezeti iparát is élénken foglalkoztatja a gazdaságirányítási rendszer átfogó felülvizsgálatáról készült jelentés. A reform hatása itt sem kisebb jelentőségű, mint az állami vállalatoknál, hisz az eddigieknél sokkal jobban ösztönöz majd a gazdaságosságra, a termelékenységre, a lakosságnak leginkább szükséges termékek gyártására. Beszélgetésre hívtuk meg e témáról Czimbalmos Istvánt, a KISZÖV elnökét, Csutkái Lászlót, a Nyírség Ruházati Szövetkezet elnökét és Halkó Andrást, a Nyíregyházi Cipész Kisipari Szövetkezet elnökét: miben látják a gazdaságirányítási rendszerben tervezett változások hatását területükön CZIMBALMOS ISTVÄN: A reform nálunk is természetes, szükségszerű, hiszen a tárgyi és a személyi feltételek már adottak ehhez. Az erről megjelent anyagból úgy látom, hogy a gazdaságirányítási rendszer végrehajtásához két- három évre van szükség. Felkészülést és fokozatos végrehajtást igényel ez az időszak tőlünk is. Előzetesen két dolgon kell gondolkodnunk. Az egyik: mit kell tennünk azonnal. Az OKISZ-nak és a KI- SZÖV-nek is növelni kell a szövetkezetek önállóságát, S ösztönözni a legfontosab- bakra, a gazdaságosságra, a termelékenységre, a munkafegyelem szilárdítására. Helyeslem, hogy ne Budapesten döntsék el, milyen terméket gyártsunk a helyi igények kielégítésére, hanem a gyártó szövetkezet és a kereskedelem együtt határozzon .Ezt kell elősegíteni az új szállítási szereződésnek, ami már jamtar elején életbe lép az anyagnál, a készterméknél. A szabolcsi szövetkezetek önállósága az új esztendőben feltétlenül nőni fog. Máris határoztunk arról — s nem vártunk fenti utasításra —, hogy például az eddigi építőipari kijelölési rendszert meglazítjuk, a bürokráciát kiiktatjuK, s építőipari szövetkezeteink szabadon köthetnek építési szerződést. A vas-, textiles bőripari szövetkezeteinket felhívtuk, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat a bel- és külkereskedelemmel, s azokat a termékeket vállalják, amelyekre a kereskedelemnek, a fogyasztónak szüksége van — az eddigi • kijelölések helyett. Természetesen ezután is ragaszkodunk ahhoz, hogy a műszaki irányítás ezzel együtt javuljon, ezek tegyenek a biztosítékai a termelékenységnek, a gazdaságosságnak. Tovább kell csökkenni a papírmunkának. Ebben az évben is csökkent a nem termelői létszámunk, de nőtt a bürokrácia, ezért nem lehetünk elégedettek. Elhatároztuk: 1966-ban a havi két termelési statisztika helyett csak egyet kérünk a szövetkezetektől. Egy sor havi statisztikai jelentést csak negyedévenként kérünk és egyszerűbü megoldásokkal próbáljuk biztosítani a társadalmi tulajdon megvédését szolgáló adminisztrációs rendszert. Mit., kell tenni a továbbiakban? Szükséges, hogy a szövetkezetek az átlagbérrel szabadon rendelkezzenek, s annak minél nagyobb százalékát használják fel létszámmegtakarítás esetén a jól dolgozók ösztönzésére. (Aki többet dolgozik, az többet is kapjon elv szerint.) Mivel a szövetkezeti iparban a rövid sorozat az irányadó, ezért többször keli átállni, feltétlenül igényeljük, hogy a készletező vállalatok nem az eddigi százhúsz nap, hanem jóval rö- videbb idő alatt szállítsák az anyagot, hogy az igényt mi is gyorsabban elégíthessük ki. Egyszerűbb, rugalmasabb hitelpolitikára is számítunk a jövőben. Különösen az exportnál — amennyiben a szövetkezet biztosítva látja a megrendelés teljesítését — legyen joga megfelelő létszám beállítására, kisebb célgépek vásárlására, amit azonnal munkába tud állítani. A szövetkezeti ipar technikai színvonala a gazdaságirányítás új rendszere nyomán a minőségben, az árakban, az egészséges versennyel kényszerítőén tovább javul majd. Szerintem nem csodavárás kell, hanem az, hogy az eddigiektől bátrabb, határozottabb, lelkiismeretesebb munkával már most fogjunk hozzá tevékenységünk megjavításához. Az . kell, hogy ne kössék meg a kezünket olyan elgondolások, amelyek nem ritkán az élettel ellentétesek. A legfontosabb, hogy a reform segítségével élve teljesítsük legfőbb megbízatásunkat, a lakosság igényeinek jobb kielégítését. CSUTKÁI LÁSZLÓ: A reformnak még nagyobb a jelentősége nálunk, ahol már középüzemben termelünk. Ez évben ötvenezer, jövőre már százhúszezer női ruhát küldünk a szocialista és a nyugati országokba. Igen sok gondot okoz ma is a minőség. Tőlünk csak az első osztályú terméket veszik át, s az alapanyag nagyon sokszor olyan hibás, hogy abból alig lehet megfelelő exportárut készíteni. A szabványunk sem egyezik a gyáréval. Ezek kihatnak a munkánkra, kárt okoznak a népgazdaságnak és nekünk is. Egyetértek azokkal, akik a terv központi kijelölése ellen vannak. Most is tele vagyunk emiatt tervmódosítással, hisz a kijelölés és a kereskedelem igénye sokszor nem találkozik. Ezután labilissá válik a terv megvalósítása is. Jó, hogy az új irányítási rendszer kimondja, hogy a tervet csak globálisan kapjuk, s a kereskedelemmel mi egyezzünk meg, miből menny;! termeljünk. Ennek a gazdálkodásnak az alapja azonban a megfelelő anyagellátás. Helyesnek tartanám, ha a középüzemű szövetkezeteket a nagykereskedelem kirekesztésével közvetlenül a gyár látná el» anyaggal — lényegesen meggyorsíthatnánk így az ellátást. Az új gazdasági reformtól a termelékenység növekedését várom, hiszen a dolgozókat jobban tudjuk erre ösztönözni. Ezenkívül a műszaki fejlesztési tervben szereplő beruházások megvalósításával a gazdaságosságot is lehet fokozni, korszerűbbek, a világpiacon még keresettebbek lehetnek áruink, s a versenyt árban is bírni fogjuk. Végezetül: úgy hiszem, nem a tárgyalások, a civakodás, hanem az állandó és biztonságos termelés jellemzi majd a szövetkezeti ipar és a gyárak. a kereskedelem együttműködését. HALKO ANDRÁS: Az OKISZ-nak és a KÍSZÖV- nek biztosítani kell az üzemfejlesztés előfeltételeit, a gyorsan megtérülő beruházások engedélyezését. — mindezek a termelést segítik. Megoldásra vár az évek óta legfájóbb másik problémánk is: az állami ipartól eltérően a szövetkezetek nem rendelkezhetnek megfelelő tartalékanyaggal, holott a késztermékgyártásnál legalább egyhónapi tartalékanyagnak kellene lenni. Ennek hiányában minden év elején hosszú napokig áll náíunk a munka — a kereskedelem csak később szállít. Kihat ez a munkafegyelemre és súlyos nép- gazdasági veszteség is. Februárban ugyanakkor tui- óráztatni kell, hogy pótoljuk az elmaradást. A megoldás tehát folyamatos tervszerű termelést biztosítana. Eddig a bőriparban — mint importanyaggal dolgozó szakmában — nem lehetett alkalmazni az anyagmegtakarítási prémiumot Nem tehettük érdekeltté a dolgozókat a gazdaságosabb munkára. A jelenlegi bérezés mellett csak azt tartja szem előtt a dolgozó, nogy az adott időszakban minél több terméket állítson elő, függetlenül az anyag gazdaságos felhasználásától, az önköltség alakulásától, a minőségtől. Megfelelő premizálási módot kell találni, hogy a vezetőnek joga legyen befolyásolni e tevékenységet is. Tapasztalat, hogy az ipar lehetőségei és a kereskedelem igényei sokszor nincsenek összhangban. Ez legtöbbször az anyag hiányát jelenti — amivel lassul a forgási sebesség, nő a munkaidőkiesés. Ha mechanizmusunk ezeket megoldja, sokat tett. Bízom abban, hogy az önállóság, a gazdálkodás, az anyagellátásban is kedvezően érezteti majd a hatását, s így többet nyújthatunk a népgazdaságnak, a lakosságnak, s jól jár az a szövetkezet is, amely szervezetten, előrelátóan, a piachoz jobban igazodva gazdálkodik. Kopka János Most a bal hármas záp- foggal járok az SZTK-ba. Lám, Ervin is itt ül a váróhelyiségben, még a jobb felső szemfogidőkből ismerem. Keserű a képe, kezét az arcához szorítja. És bizony esze ágában sincs már szemét legeltetni a sorstársakon. Most nem súg neki a szíve. Akkor a jobb felső szemfog ügyem idején, egyedül én ültem itt derűsen cigarettázva, annak a gyakran tapasztalható jelenségnek a jóvoltából, hogy a fogászat küszöbét átlépve, egyszerre kiállt a fogamból a háromnapos fájás. És rajtam kívül csak ezen a hullámos hajú, rokonszenves fítal mackón nem látszott a szenvedés. A szeme ugyan izgatottan csillogott, de később kiderült, hogy nem a félelem, hanem a reménység miatt. Látszott, hogy valami kikivánkozik a fiúból. Ahányszor futólag rápillantottam, el akarta fogni a tekintetemet. Végül mellém húzódott a pádon, megszólított. — Talán nem is kezelésre tetszett jönni? — Hát mi az ördögért? Nincs alkalmasabb idő az év végénél arra, hogy szóljunk a termelési hajrákról. Ilyenkor sokfelé szorít a cipő „ráhúznak” egy kicsit, hogy kedvezőre kerekítsék a terv fontos mutatóit. Szép munkasikerek, kiugró teljesítmények születnek az év utolsó napjaiban. Talán mégsem tűnik ünneprontásnak, ha újból leírjuk: van ennek a hajrának sok hátránya is. Ha valaki vállalkozna rá és összegezné például, mennyit veszítenek a vállalatok — akár forintban, akár hírnévben — a gyors munka okozta minőségromlás miatt, meglepődnénk a kapott eredményen. De ilyenkor szökik fel az üzemek túlóraszámlája is, ilyenkor adódik a legtöbb ok az elszámolás körüli vitára. Tipikus eset Mátészalkán Túl egyszerű lenne — és Igaztalan is azt állítani, hogy az év közi lazítást, kényelmeskedést igyekeznek pótolni az üzemek dolgozói. Igaz, vannak akik az év során inkább azon igyekeznek, miként kerülhetik a munkát, de nem ez a jellemző. Munkásaink többsége becsülettel dolgozik, igyekszik tudása legjavát adni, Miért kell hát 1/tjráz- ni az esztendő végén? Egy két lógós döntően nem Veszélyeztetheti az egész kollektíva eredményét... Egyenes, józan következtetés ez, amely egyúttal arra is utal, hogy a dolog nyitját másutt kell keresni. De hol? Pár nappal ezelőtt az iránt érdeklődtem az idei esztendőt adósság nélkül záró Szatmárvidéki Faipari Vállalat főmérnökétől, miként készülnek az 1666-os gazdasági évre. Megnyugtató — Mert én nem azért járok ám ide — közölte cinkos mosollyal. — Hanem ugyanazért, amiért szeretek a mozik előcsarnokában is várakozni. Két jegyet veszek, és úgy nézelődök partner után. De az rossz hely, pocsék hely. Moziba mindenki a párjával megy. Tetszik tudni, nálunk, tetőfedőknél almás ám a szaktáránő. A legényszállá- son se látni nőt Ne adj isten hát, hogy egy valamire való ismefettségre szert tehessek. Egyébként, ha megengedi... Ekkor mondta meg a nevét, amiből csak az „Ervint” tudtam megjegyezni. — A tippet tulajdonképpen a Handzel szakinak köszönhetem. Az injekciónak még a gondolatától is hideglelést kap az öreg, hát idekísértem múltkor a rossz fogával. Akkor láttam, ez jó hely. Itt sokáig üldögélnek a pacik, és szívesen tárgyalják egymással a fogfájásukat. Azóta eljárok ide. Már a harmadik estén súgott a szívem: itt az igazi! Egyre kényszeredettebben hallgattam a kitárulkozását. Mert a szemfogam megint nyugtalankodni kezdett, mintha valami izegne benne, s attól kis áramütések érnék az állkapcsomat. Ez a fiú még boldogságot mer választ adott. Azt azért nem hallgatta el, hogy bár minden szükséges anyagot lekötöttek a jövő évi 2000 „Balassa” szekrényhez, a 10 ezer darab párizsi dohányzóasztalhoz, ő mégis óvatos. Az anyag még csak papíron van meg, a szállító vállalatok a visszaigazolást csak negyedéves szinten „eszközük”, méghozzá a negyedéveknek is általában az utolsó harmadában. Mi van emiatt — kérdezte szinte önmagától. — Jön a hajrá, a tempómunka, ha végre kapun belülre került az alapanyag. Hiába készítenek ilyen esetben tudományos programozást, felborul az egész, idegesebbek a vezetők, a beosztottak s a bosszúságot leginkább a tehetetlenség okozza. Kötbér — de miért? Említhetünk más példákat is. Exportra termelő kisipari szövetkezeteink — cipész, textil — nem egy esetben drága kötbért fizettek az alapanyag késedelmes szállítása, vagy a leszállított anyag minőségi kifogásolása miatt. Az építőiparban, de a vasas szakmában is elég sűrűn hangzik el az elmaradás, az adósság igazolására ez az objektív akadály. Objektív akadály? Az, mert hiába szeretne dolgozni a vállalat, ha nincsenek meg az alapvető anyagai. Nagy baj, ha az érintett vállalatok belenyugszanak ebbe. Nem nyugodnak bele, hanem szakembereik nyakukba veszik az' országot, kilincselnek, olykor kedvezőtlen feltételek mellett is ragaszkodnak a szükséges anyaghoz. Harsoghatják erre egyesek: de miért, hiszen minden vállalat terv szerint dolgozik, a terveket felsőbb szinten egyeztetik, ilyen kiskapuzásnak nem lenne szabad előfordulnia. De előfordul, elég sűrűn. „Menűsszuk egy figyelmeztetéssel...“ Ha az okát keressük, csak félútig jutunk, amikor a váratlan eseményeket — mint például a tavaszi nagy árvíz volt — hozzuk fel magyarázatként. Kétségtelen : a tervgazdálkodásra is kedvezőtlen hatással vannak az ilyen események. A károk pótlására például soron kívül rengeteg építőanyagot, gépet, járművet kell átcsoportosítani, elvonni más, már épülő létesítményektől. Váratlan, rendkívüli exportálási lehetőség is közre játszhat az előzetes tervek felborulásában: ennek azonban népgazdasági szinten mindig többszörös fontossága van. Hol hát a titok »ivitja? Ott, hogy hajhászni itt, ahol szenvedő emberek keresik a nyugalmukat! Felpattant az ajtó, és Ervin felugrásán, villanó tekintetén láttam, Erzsi az, aki kilép a rendelőből. Egy egyszerű, rokonszenves, üde fiatal lány. Ennél jobbat Ervinnek az SZTK-ban receptre se írhattak volna fel. A fogam rosszindulatú viselkedése ellenére megszólalt bennem az együttérzés. Kedves fiatalok. Milyen szép is ez! Az is cenk, aki irigykedik rátok! Elvégre nemcsak házibulin, meg munkahelyen születhetnek szerelmek. A fogászaton is! Miért ne? Éppen elismerően akartam hunyorítani, amikor valami számításon kívüli dolog történt. Sokan szoktak várakozni, ezúttal aránylag kevesen voltunk. Az asszisztensnők gyakran unottan szedik ösz- sze a beteglapokat, most azonban a szívbemászó Erzsivel együtt egy lelkes asz. szisztensnő lépett ki a rendelőből. S miközben Erzsi tekintete kíváncsian szántott végig a váróhelyiségen és örömmel állapodott meg Ervinen, az asszisztensnő szeme is megakadt a fiún. — Ne éljek, ha nem másfél óra óta látom itt ücsörögni — kiáltotta az asz- szisztensnő. — Hogyhogy az utóbbi években — sajnos — gyakran tapasztalhattuk: egyes vállalatok, intézmények ügyeskedése nyomán a legkülönbözőbb, tervben nem szereplő létesítmények valósultak meg. A községfejlesztésben szinte már gyakorlat lett: kezdjük meg építeni, készíteni, majd ha látják, hogy félben vagyunk vele, úgyis segítenek. Legfeljebb megússzuk egy figyelmeztetéssel. .. A termékprofil labilitása több tanácsi üzemben, ktsz- ben arra vezetett, hogy nagyitóval keresték a jövedelmező, foglalkoztatást nyújtó munkákat, nem volt olyan ajánlat, amit el ne fogadtak volna. Önös. szűk vállalati érdek irányította ezeket az akciókat, amelyek látszatra igen népszerűnek tűntek ugyan, de népgazdasági szinten bonyodalmakat okoztak. Egyes területeken valóságos kalmárkodás honosodott meg az indokolatlan és káros ..konkurencia” miatt, másutt a szükségesnél jóval több anyagot tároltak hónapokig, évekig „biztonság” képpen. Börze és folytatás Divat — és igen okos divat — lett utóbb az anyag- börze. ahol a felesleges készletektől igyekeznek megszabadulni a vállalatok. Persze, most már szigorú rendelkezések is szorítják a vállalatokat erre. Maga a kezdeményezés is a népgazdasági szemlélet uralkodóvá válásának a bizonyítéka: a gazdasági vezetők látják, hogy önmaguknak is ártanak, ha másoktól elvonják a legszükségesebb anyagokat, alkatrészeket, szerszámokat. önmagunknak is káros, hiszen lehetséges, hogy holnap, holnapután éppen az a társ- vállalat nem tud eleget tenni időben kötelezettségének, melynek arra az anyagra volna szüksége, amely magánál a megrendelőnél fekszik el. Soha sem a tervben van tehát a hiba, hanem a végrehajtásban. Ezen a ponton viszont valamennyi vállalat érdeke egybeesik. Érdekük ugyanakkor a közép- és felsőbb irányító szerveknek is, hogy következetesen és eréllyeí vegyék eleiét a zavart keltő próbálkozásoknak. Gazdaságirányításunk reformja éppen azt célozza, hogy a terv szabta lehetőségeken belül — és nem azon kívül legyenek még gazdaságosabbak a vállalatok, az üzemek. Ez pedig korántsem „ügyeskedést”, mohó és alaptalan nyerészkedést jelent, hanem a termelés jobb megszervezését, a munkafegyelem érvényesítését az irányításban és a végrehajtásban egvaránt. Angyal Sándor nem került sorra még? Az igazolványa? Be sem adta még? Idetartozik a mi rendelőnkhöz? Hadd lám! A fiú elsápadt. Megzavarta az erélyes fellépés, a kérdések özöne, de még- inkább attól való félelme, hogy fortélya lelepleződik Erzsi előtt. Vesztére elővette igazolványát, s az asszisztensnő amint belepillantott abba, már karon is ragadta. — No, jöjjön velem, maga gyámoltalan... — De... — Ervin Erzsire nézett, és a homlokán megjelent egy verítékcsöpp. — Én... — Hát persze, csak menjen... — lehelte Erzsi. Mondhatott mást? És Ervin mögött becsapódott az ajtó. Ervin negyedóra múltán kioldódott nyakkendővel, izzadtságban úszva került elő. Az asszisztensnő utána szólt. — Aztán he felejtse, még négy fogát kell kihúznia, mert baj lesz. Ettől Ervin vakdühvel rontott le a lépcsőn, és egy pillanat alatt nyoma veszett. Hát igen. Ember legyen az, akinek ilyenkor mást súg a szíve. Földes Péter Az elektromos földkábelekkel egyidőben elosztószekrényeket is szerelnek fel Nyíregyházán. Eddig közel ötven szekrényt szereltek fel. Fényes János, Takács János es Hegedűs István a TITÁSZ villanyszerelői elosztó 1 szerelésén dolgoznak. Foto: Hamme, József
