Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
Tartalékos tisztek kommunista aktívaülése Nyíregyházán Szabolcs-Szatmár megye kommunista tartalékos tisztjei szombaton délelőtt aktívaülésen vettek részt Nyíregyházán, a Fegyveres Erők Klubjában. Az aktíván megjelent és az elnökségben helyet foglalt Mázsán István, a megyei pártbizottság főelőadója, Molnár József, az MHS Országos Elnökségének képviselője, Hurkai Sándor, a munkásőrség megyei parancsnoka, Unatenszki Pál alezredes, megyei kiegészítő parancsnok és Moravszki Pál alezredes. A megnyitó után Szanisz- ló János, az MHS megyei elnöke mondott beszédet. Három évvel ezelőtt tanácskozott a tartalékos tisztek megyei aktívaértekezlete — mondta bevezetőül — az azóta eltelt időszak bővelkedik eseményekben, amelyek azt bizonyítják, hogy a szocializmus építésének időszakában, amikor még a kapitalista környezet létezik, foko- zott mértékben válik szükségessé védelmi képességünk erősítése: A továbbiakban részletesen vázolta, miként lép az amerikai imperializmus a nyílt katonai agresszió útjára Ázsiában, Latin-Ame- rikában. Európában a nyugatnémet hadigépezet nagyfokú támogatása által igyekszik fenntartani, fokozni a háborús veszélyt az amerikai Imperializmus. Abban, hogy ma viszonylag nyugalom van Európában, a Szovjetunió és a többi szocialista ország megnövekedett külpolitikai és katonai tekintélye a döntő tényező — mondotta, majd azzal folytatta, hogy ez a hatalmas erő meggondolásra és mértéktartásra készteti a revansistákat, a háborúra spekuláló nyugati köröket, A nyugatnémet hadsereg atomfegyverrel való felszerelése is arra figyelmeztet bennünket, hogy a szocialista tábor és hazánk védelmét erősítsük, készen legyünk az agresszor visz- szaverésére. Éppen ezért a tartalékos tisztekre a béke időszakában is jelentős feladatok hárulnak, s ők eleget Is tesznek e feladatoknak, rendszeresen képezik magukat, harckészültségük mindenkor kielégítő. A tartalékos tisztek társadalmunk megbecsült tagjai, ők azok, akik élenjárói az Ifjúság honvédelmi nevelésének. A továbbiakban a tartalékos tisztek képzésével, a szövetségi munkában való aktív részvételével foglalkozott az előadó.. Beszámolt egyebek között arról, hogy a tartalékos tisztek közül több százan dolgoznak az MHS valamelyik munkaterületén, mint tanfolyamvezetők, előadók, stb. Az MHS-nél tíz éve alakultak meg a tartalékos tiszti tagozatok, amelyek már gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek s aktívan közreműködnek a továbbképzésben. A jövőben tovább szélesítik az oktatást, a korszerű honvédelmi ismeretek elsajátítását, gazdagabbá, színesebbé teszik a foglalkozásokat, például filmek vetítésével. A következő hónapokban a leszerelő, fiatat tartalékos tiszteket is aktívabban bevonják a honvédelmi nevelő munkába az MHS keretein belül, s a jól dolgozók megbecsüléséről gon- doskodnak. Jól példázza az elismerést, hogy az utóbbi 3 évben megyénkben 250 tartalékos tiszt kapott ki- tünV'tést, dicséretet, oklevelet, jutalmat. Végezetül a tartalékos tisztek előtt álló feladatokról. azok végrehajtásáról szólt az előadó. Ezt követően mintegv 90 tartalékos tisztnek nyújtottak át kitüntetéseket. jutalmakat. Harkai Sándor, az MHS megyei Intéző Bizottságának tagja, a munkásőrség megyei parancsnoka a^Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta. Húszmilliós vízmű — kútépítési terv Törpe vízmüvek a községekben — Hat nyíregyházi utcát bekapcsolnak a hálózatba — Már terven felül dolgozunk — tájékoztatott Bár- kányi Lajos, a Vízműépítő és Kútkarbantartó Vállalat igazgatója. • Az eredeti tervet az év végére másfél millió forinttal teljesítik túl. Az' 1965 év építési tevékenységük összege tizenhatmillió 500 ezer forint, míg a szolgáltalási tevékenységük meghaladja a hatmillió forintot. 1965-ben a vállalat több mint kétszáz munkahelyen dolgozott a megyében. Kilencven új kutat építettek, ötvenhármat pedig felújítottak. Különösen jeler/cősek voltak a termelőszövetkezetek vízművesítési munkálatai — új kutak és vízhálózat bővítésére négymillió forintot költötték. Tovább folytatták a községek vízművesítését, törpe vízművek építését, a csőhálózat lefektetését — Gáván, Vásárosnaményban, Hermánszegen és Számosbecsen, Az elvégzett munka értéke meghaladta a három és fél millió forintot. Nyíregyháza vízművesí- tésében, illetve a hálózat bővítésében az év végére 500 ezer forint értékű többletmunkát végeznek el. így lehetővé válik, hogy a Munkácsy út, a Kereszt és Eötvös utca, a Soltész Mihály út —Bocskai út — Incéd! sor térségeit karácsonyig bekapcsolják az új vízműbe. E munkálatokhoz a lakosság 100 ezer for/it értékű társadalmi munkát is végez. A vállalat 1965 évi munkáját nagyban elősegítette — ha -néha volt is hiány eternit, és acélcsőben — a jobb anyagellátást. A vállalat már elkészítette az 1966 évi tervét, el- kénzelését. Előre!áthatóing huszonegymillió 500 ezer forint értékű építési és vízmű építési munkálatokat fognak elvégezni. Jövőre előtérbe kerül a termelőszövetkezetek beruházási programjának megvalósítása. A tsz-ek dohánypajtáihoz szükséges víztároló megépítéséhez 100 darab az eddig beérkezett igény. Ezenkívül új kutak építése tsz majorok, központi vízhálózatának bővítése szerepel a tervben. Tovább folytatják a megkezdett törpe vízművek építését, a községek vízművesítését. 1966-ban Jékén és Kótaj- ban kezdenek új törpe vízmű építéséhez. Tiszalökön és Tunyogmatolcson az előkészítő munkát végzik el. E két községben 1967-ben kezdik el a vízművesítést. Nagyobb ütemben készül jövőre a nyírbátori, a tisza- vasvári és a rakamazi víz- művesítés — bár ezt társ- vállalatok építik. B. L. Karácsonyra otthon lesz anyukád. . . . SzabáJytaJcm riport mástél év múltán a tbc gyógyintézetből Másfél éve lassan, hogy itt járt a miniszter, s míg zúgott a televízió felvevőgép, ünnepi szavakkal átadta rendeltetésének a sóstói erdőben épült új tbcgyógyintézetet. Arról beszélt: legyen ez a létesítmény az egykori népbetegség elleni küzdelem fellegvára Szabolcsban, ett, ahol nem is olyan régen még „négy család köpte tüdejét” a közös pitvar földjére. Rövidesen kilép az intézet kapuján a hatszázadik gyógyult ember, hogy együtt töltse a békesség ünnepét, a karácsonyt réglátott családjával... • • Örökzöldek, milliók Az igazgató főorvosnak sok a dolga. Várni kell rá. Addig Perecsényi Jenő főkönyvelő kalauzol — a számok között. Másutt unta- tóak a főkönyv adatai. Itt izgalmasak, megnyugtatóak. Néhány a sok közül: 29 millióba került a 300 ágyas gyógyintézet építése, berendezése, felszerelése. Inkább beillik üdülőnek, mint kórháznak: színes, egyedi bútorok, hangulatosan festett kórtermek, a folyosón, a hallban, a szobákban égbetörő, szétterülő örökzöldek, százezerért Az átadáskor azt hitte az egyik vendég, csak ünnepi dekoráció a sok zöld... És tovább a számok: az idén 1 millió 800 ezer forintot költöttek gyógyszerre, százezerrel többet az étkezésre. Napi 17 forint egy személy étkeztetési normája, jóval magasabb, mint a bányászoké. Hetente 120 kilogramm baromfi-, 450 kilogram sertés és marhahús kerül menübe. Akit „bekísértek" Félszegen ül a fiatal férfi a puha fotelben. — Félt talán? — Nem féltem én. Csak tiltakoztam. Semmim sem fájt, végeztem a munkámat, s egyszer csak jött a rendőr: menni kell Nyíregyházára, vizsgálatra. Hittem neki, jóbarátom. Itt kötöttünk ki. — Tehát a rendőr hozta? — Az. Mit tagadjam, meg is mondtam az igazgató úrnak, velem ne erőszakoskodjanak, én érzem, hogy semmi bajom, ereszszenek haza, s én már itt se vagyok. Vártam, hogy kiabálni kezd velem, akkor majd én is felemelem a hangomat. De nem lehetett kihozni a sodrából. Lefényképeztek még egyszer, s megmutatták, melyik lesz az én ágyam. Már három hónapja. Nehéz volt rájönnöm, hogy nincs igazam, hogy veszélyben vagyok. Már híztam kilenc kilót, érzem is, hoigy egészen más ember vagyok, jobban bírom magamat. Még a cigarettáról is leszoktattak, pedig erre aztán végképp nem gondoltam... Első akadály, a lelki törés Dr. Pálfy Roland igazgató főorvos: — Nem a legtipikusabb eset, de igaz, hogy sok gátlással kerülnek hozzánk a betegek. Mindenekelőtt a lelki törés okazta állapoton kell átsegítenünk őket. Itt van például most egy fiatal fiú, alig múlt húszéves. Amikor behozták, napokig félrehúzódott, senkivel sem beszélgetett. .Csak többszöri beszélgetés után derült ki: amikor a családja megtudta a betegségét, valósággal kiközösítették. Ekkor határozta el, hogy véget vet az életének. Megmentették, de lelkileg teljesen összetörve lett a gyógyintézet lakója. Most azok között van, akik nagyobb mozgásszabadságot élveznek, kedélyes társaságban: rohamosan gyógyul, eljön a nap, amikor teljes értékű emberként térhet vissza az életbe. Sándor bácsi és a vitaminok A gazdasági vezető szinte tollba mondja: — Van négy televíziónk, ezen kívül hétfőn és pénteken filmet vetítünk az ebédlőteremben. Az 1500 kötetes könyvtárban Grimm meséitől a legújabb műszaki újdonságokig, Hemmingvay- tól a termelőszövetkezeti gazdálkodás tudnivalójáig mindent megtalál a válogató. Aztán váratlan fordulattal: — Elibém áll egyszer Sándor bácsi, öreg tsz-tag: mondja már, kedvesem, mire jó ez a sok főzelék? Ahelyett inkább nyersszalonna, vagy krumplis tészta kellene... Néhány hét múlva már ő is repetát kér a vitamindús főzelékből. Ezt a statisztikai számok nem tartják nyilván: amig meggyógyulnak a betegek, — Huszonnégy órát dolgozunk egy szuszra... De utána ugyanennyi a szabad időnk is — toldja meg nyugtatásképpen és mosolyog. — Két esztendeje ez , a munkarend. Már megszoktuk. Tegnap este jöttem el otthonról, s most ötkor lesz a váltás. Ezt várja Ambrusz Jó- zsefné. Egyszerű, szerény asszony. Azt mondják nagy munkabírású. A fáradtságnak, éjszakázásnak nyoma sem látszik arcán. Nyugodtan ül a gondosan megvetett vaságy szélén és kedélyesen magyaráz. Könnyű ujjatlan biúzt visel. Fején piros fehér pettyes kartonkendő. Egy mozdulattal megoldja. Kezét hirtelen a sötétkék melegítőnadrág alá rejti. Mintha szégyellné. Beszéd közben azonban meg-megfeledkezik, s ilyenkor újra elő villának dolgos, érdes uj.iai. — Itt töltjük az éjszakát is. Négy asszony második otthona. Szemmel látható a női gondosság. Az ágy fölött tükör. Az ajtó mellett rádióasztal. A készülék alatt horgolt terítő. Valamelyik éjszaka készült. A másik falon fésütartó, falEste a telepen védők. A széles ablak mellett íróasztal. Rajta nagy levelű filodendron, fiku- szok, legyezőpálmák. Az ablak belső párkányán muskátli. Ök gondozzák négyen: Ambrusz József né, Kiss József né, Kása Jánosné és Gyurján Józsefné. Szocialista brigád. Ambruszné „Kiváló szövetkezeti tag” is. Ködfelhő telepszik a szántóföldek fölé. Innen az ablakból csak a távoli csupasz akácfákat látni. Azon túl a város pereme. A Ságvári telep. Itt lakik az Ambrusz család is. Esténként innen jár dolgozni a Ságvári Tsz új majorjába Ambruszné, a szövetkezet nőtanácsának a titkára, a Magvar Nők Országos Tanácsának tagja. — Ilyenkor télidőben csak gyalog. Kltrappol az ember — mondja mosolyogva. — Nincs túl messze, kibírható. Tizenkettedik esztendeje. — Éjszakai szolgálatban nem szabad aludni. Bár Ilyenkor nincs munka, a csibékre kell vigyázni. A falon keresztül áthallatszik tizenhatezer kis jószág csipogása, Karácsonyra, újévre piacra kerülnek. Százezer csirkét neveltek ebben az évben. — Négyhetesek. Úgy kell vigyázni rájuk, mint az újszülöttekre. Ha a csecsemő fázik, pólyába rakjuk. Ezekkel mit kezdjünk? Ott kell lenni közöttük éjszaka is. összebújnak, mutatják, fáznak. Amikor meg 28 fok fölé emelkedik a hőmérő, bekapcsoljuk a ventillátort. Elég nekik a 24— 26 fok. De alacsonyabb sem lehet. Kérdezem a keresetét. — Nem akarok nagyot mondani, inkább a tagsági könyvemet mutatom. Keresi a fiókban, de azért mondja: — Havonta átlagosan kétezer forint. És átnyújtja a könyvet. Két asszony nyit be. Sült bécsi tökkel kínálnak. — A csomózóban sütöttük. Eszünk. Egyik dicséri, a másik szapulja. — Pedig valamikor milyen jó eledelnek számított — jegyzi meg Ambruszné. A két asszony elköszön. Ambruszné nagyot sóhajtva mondja: — Jó dolgában könnyen elfelejti az ember a rosz- szat. 11 éves koromban el kellett mennem cselédnek. Laci fiam moít 16 éves, de még nem tudja mi a munka. Tizenhét éves koromban már Debrecenben voltam szobalány. Főztem, két gyereket neveltem és öt szobát takarítottam — havi tizenkét pengőért. , Gyerekeit említi. Négy van. Egy katona, Laci villanyszerelő Ipari tanuló, Bandi hetedikes, Évike most járja a negyediket. — Nekik ez olyan, mint egy mese. Újra nyílik az ajtó. Sütő Lóránt, a fiatal állattenyésztési agronómus érkezett meg. Érdeklődik, van-e valami probléma. Nincs. Elköszön. Ambruszné utána szól: — Úgy búcsúzzon, hogy csak hétfőn találkozunk újra. Sütő nem lepődik meg. Tudja, hogy Ambruszné a nőkongresszus küldötte. — Ki fogja helyettesíteni? — kérdezi az agronómus. A baromfigondozónő — mondja. Sütő ellenkezik. — Majd beállítunk addig egy tanulólányt. — Gyerekekre nem lehet bízni tizenhatezer csirkét — érvel Ambruszné. Végül megegyeznek. Az asszony megnyugszik. * Egy egyszerű asszony kéthetenként Pestre utazik, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa ülésein részt vegyen. Most ott ül a nőkongresszus elnökségében is. A Nyírségben élő sok tízezer dolgozó nő, édesanya képviseletét látja el. ítéljék meg: érdemes-e erre? Farkas Kálmán hozzászoknak a kulturált táplálkozáshoz, amely az egészség egyik legfontosabb feltétele. Haza, haza . . . A tanítónő. — Már biztosan nagy lány Erika. A lányom. Hét hónapja nem láttam. Május 25-én feküdtem be ide. Bíztat* nyugodtan kiírhatom a nevét, hiszen ő nem „igazi” tb-s volt. A gyo* mórnál találtak betegséget, s csak a gyanú miatt került ide. „Vagy tálén ' tényleg fennállt a betegség?” önmagától kérdezi. — Otthon már talán lemondtak rólam. Szeptember ben egy éjszaka nagyon rosszul lettem. Jöttek az orvosok, még az igazgató úr is mellettem virrasztóit. Nagyon féltem, igaz, de arra gondoltam, én még fiatal va. gyök, nekem élnem kell. Erőt vettem magamon, mindent az utasítás szerint tettem. És látja, már járkálok, lassan visszakapom az arcom régi színét. Erzsiké nénit nemcsak egy gyerek, s a család várja a Nyíregyháza melletti községben. Várják a tanítványok, az elsősök is, akik nem is sejtik, hogy őt az orvosok hozták vissza az életbe. December 18-án indul haza... Kérvény és folytatás Egy férfi így vall: — Az én makacsságomnak megvolt az oka. Amikor kitudódott a betegségem, otthagyott a feleségem. Elváltunk. Két 75 éves szülőm van. Ha én elmegyeik, ki gondoskodik róluk? Közben engemet is leszázalékoltai: a dombrádi Vörös Csillag Tsz, nél. Most, hogy mégis itt vagyok, az apám nyugdija mellé az én nyugdíjam is az ő kezükbe kerül.. Nekem itt semmire sincs szükségem, mindennel ellátnak. Ez igaz. De 6k otthon: anyám beteges, sok gyógyszer keli neki. írtam hát a tsz-nek, legyenek rám tekintettel. Hónap múlva jött meg a válasz, hogy „mivel a pénzügyi tervben ilyen keret nincs...’» nem tudnak segíteni rajta. Itt van a válasz, nézze. Én nem hiszem, kérem, hogy csak itt ne volna szociális keret. írtam hát a járásnak, most várom a választ... Mert tetszik tudni én is gyorsabban gyógyulnék, ha nem kellene minden percben a szüléimre gondolni. Pedig, ha egyszer bejöttem idet meg akarok gyógyulni. Teljesen. Hogy ne legyek leszázalékolt. A doktor úr bíztat és én hiszek neki,.. Látványok nélkül Sajnálkozik az igazgató főorvos: — Felszerelésünk tökéletes, a legmodernebb, nehéz operációkat is végzünk, sikerrel, de az ön riportjához én nem tudok látványos cselekedetekkel szolgálni. Itt csak kitartó, hosszadalmas gyógyítás folyik. A mi örömünk az, hogy Szabolcs a tbc. elleni védekezésben, a gyógyításban felzárkózott az országos szinthez. Most nem szabad megállni a küzdelemben, az eredményt tartani, fokozni kell. Tíz. tizenöt év múlva már sokan elfelejtik. hogy a tbc. valaha itt népbetegség volt. Ezért dolgozunk. Angyal Sándor 1965. december 12. 5
