Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

A nagy űt után. Molnár Gáborné anyjával. anyósával és édes­Van annak már vagy harminc éve, hogy a kis Kővágó Maris, a kalocsai „külvárosban”, Negyvenszál. láson, először kezdett raj­zolni, festegetni. Szülei nem nagyon örültek ennek, hi­szen rpindent összefirkált,— ami a keze ügyébe került — tulipánokkal, tarka-barka virágokkal. — Mögvertem a körmit! — mondja enyhe restellke- déssel hangjában Kővágó néni, s mosolyogva, anyai büszkeséggel néz lányára, Molnár Gáboméra, akit nem a legalkalmasabb idő­ben leptük meg Kalocsa környéki otthonában. Az éjjel érkezett haza Svájc­ból, pontosabban Genfből, ahol három hétig tartózko­dott az OKISZ megbízásá­ból, hogy többedmagával együtt egy kiállításon kép­viselje a magyar népművé­szetet. . Miközben a bőröndök tartalmával bíbelődött, hol magáról, hol pedig a nagy útról, s utazásairól me­sélt kedves közvetlenséggel. —Édesapám is neheztelt eleinte ezért a hajlamaimért, így aztán a szomszédba, Tóth Ignácékhoz mentem rajzol- gatni, festegetni. Egy ke­mence festése volt az első munkám. Képzelheti, mi­lyen lehetett, merev szárai voltak a virágoknak, a ko­pott ecset sem a legalkal­masabb, de azért nagyon büszkén néztem rá. Áthív­tuk a szüléimét. Attól kezd- ___ ve ők is megenyhültek. Sőt, apám hozzájárult, hogy ki- pingáljam a kiskonyhát, de csak délben, amikor a töb­biek pihentek. Egy hónap alatt készültem el vele. Egyszer rámnyitott a hely­beli népművészeti ház ve­zetője, Gábor Lajos. Hal­lott valamit rólam és most . eljött megnézni, mit csi­nálok. Tetszett a munkám. Le is fényképezett. Leve­lezőlap lett belőle, bejárta az országot ez a lap. így figyeltek .fel rám. De akkor még nem gondoltam, hogy valaha ez lesz a hivatásom. ■ Itt, Negyvenszálláson nem volt szokás a festés, kézi- munkázás, nem úgy, mint a környékbeli falvakban. De aztán hamarosan megked­velték a pingált falakat. Hívtak sokfelé. Jól is jött a segítség a családnak, hi­szen szegényebb lány vol­tam. Ekkor már apám is örült a tudásomnak. Hogy miféle motívumo­kat festek? A . magamét. A másét nem tudom utánozni. Próbáltam, de nem megy, csak amit magam „érzek” a kezemben. így van ezzel mindegyik népművész, Ki­rály Ilus néni, András La- josné, Vén Lajosné, meg a lánya, Szvétek Antalné is, akik érdemes művészek valamennyien és a szövet­kezetünk tagjai. — Mert —, hogy el ne felejtsem —, 1952-ben be­léptem a szövetkezetbe. Akkor alakult meg Kalo­csán a népművészeti és há­ziipari szövetkezet. Irós- asszony voltam két évig, aztán meghívtak művészeti vezetőnek. Akkor talán öt- venen-hatvanan voltunk. Most ezerkétszázan. Akkor százezer forintot termeltünk egy évben, most húszmil­liót. Ebből 15 milliót kül­földnek, exportra. És mesél a genfi magyar hetekről, a Grand Passage­ban — ottani nagy áruház­ban — megrendezett kiállí­tásukról, ahol a népművé­szet volt a fő látványosság. Egy külön szobát kapott és azt — illetve a falat be­borító kartonokat — tele festette szebbnél-szebb ka­locsai motívumokkal. Ügy kapkodták ki a kezéből a látogatók. De így volt ez Bulgáriában, Csehszlovákiá­ban, Moszkvában, Párizs­ban, Helsinkiben, ahol az utóbbi hét-nyolc esztendő­ben megfordult és tavaly Braziliában, a Sao Pauló- ban megrendezett magyar kiállításon is, ahol sok-sok elismerést és barátot szer­zett hazájának, a kalocsai népművészetnek. Megtörtént, hogy el akar­ták csalogatni gazdag ígé­rettel, kintmaradásra bírni előnyös ajánlatokkal, de ő mindannyiszor visszautasí­totta. Mint most is, haza­tért kis otthonába, Negyven­szállásra. Világlátott asz- szony, akinek azonban nem szállt fejébe a dicsőség, családjának, hivatásának él. Amikor aznap délután Felkerestük a Kalocsa-vidé- ki Népművészeti Szövetke­zet stílszerűen berendezett, — múzeumnak is beillő — központját, már Molnárnét is ott találtuk. Éppen Or­bán Gyulánéval, az elnök­asszonnyal tárgyalt. Az új negyedévi kollekció ter­veit állították össze, ame­lyek még több munkát ad­nak majd a környékbeli, öregcsertői, homokmégyi, drágszéli asszonyoknak, lá­nyoknak. Mert hiszen ma már nem­csak szenvedély és szóra­kozás a kalocsai népművé­szet, de tisztes jövedelmi forrás is ezen a vidéken, s jelentős devizaforrása a népgazdaságnak. S ebben a hajdani kis Kővágó lány­nak, a világjáró népművész Molnár Gábornénak nem kis része van. F. Tóth Pál Készül a negyedévi kollekció. Molnárné és a szövetkezet elnöke, Orbán Gyuláné megbeszélik a külföldre küldendő ajánlatokat. (Pásztor Zoltán felvételei) Az iskolareform nyomán Anyagi lehetőségek - tantermek, felszerelés, közlekedés Parlamentünk legutóbbi ülésén napirendre kerültek az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztala­tai és a további feladatok. Egy-egy önmagában is vas­kos témát jelentő problé­mát kísérelünk meg me­gyei szemüvegen vizsgálni. Nyomon követni a reform- törvény további megvalósu­lását, az akadályokat, a tennivalókat. Jelentőségéhez mérten beszéltek a képviselők a re­formtörvény anyagi alapjai­ról, melyek biztatóan fej­lődtek a második ötéves terv időszakában. Tizenkét százalékkal nőttek a közok­tatásra, a felsőoktatásra és a kulturálődásra fordított összegek. Lényegesen gyor­sabban, mint a nemzeti jövedelem. 3580 általános iskolai tanterem, 530 mű­helyterem és 760 középis­kolai tanterem épült az or­szágban. Megyénkben csak az utóbbi három évben 400 tanteremmel bővültek az iskolák. S négy új általá­nos iskolai diákotthont lé­tesítettek a tanyai gyerekek szakrendszerű oktatásának elősegítésére. Ezek a számok. Nem lebecsülendőek, hisz amig a régi Magyarországon a 14 éveseknek csak húsz százaléka járt iskolába, ma már egész iskolarendszerünk szilárd és biztos alapjává vált az általános iskola. Az 5—8 osztályba járó tanulók 90,7 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban. „Változatlanul fontos a kör­zeti iskolahálózat további fejlesztése” — hangsúlyoz­ta Ilku Pál művelődésügyi miniszter. A további fejlődés azon­ban megkívánja a technikai feltételek erőteljesebb ja­vítását is. Megyénk ezelőtt négy évvel 1963 tanterem­mel rendelkezett, jelenleg 2035-tel. Az új létesítmények azonban csak kis mértékben javítottak a tanterem-ellá­tottságon, az egy tanteremre jutó tanulók aránya 55,7-ről csak 53,2-re javult. Az or­szágosan egy tanteremre jutó átlagos tanulólétszám 46,6. Tantermeink közül 172 szükségtanterem. A községek különösen az utób­bi években komoly anyagi áldozatokat hoztak a tan­termek építésére. Az utób­bi 3 évben Szabolcs-Szat- márban elkészült 400 új tanterem, létrehozásához a községek 50 százalékban járultak hozzá. Megyénk­ben is elterjedőben vannak a modern oktatási eszkö­zök, a film, a magnetofon, a rádió, a televízió. Nem hunyhatunk azonban szemet afelett, hogy egyes iskolákban, főleg a kiseb­bekben, a legminimálisabb szemléltető és segédeszkö­zök is hiányoznak. Külö­nösen figyelmet érdemelnek a tanyai és kültelki iskolák, ahol nem egy helyen ko­moly gondot okoz a kísér­letek bemutatása, a diafil­mes oktatás, a szemléltetés. Egyes újonnan épült isko­lák felszerelése nem kielé­gítő. Mindezek összefügg­nek a reform gyakorlati ki­vitelezésével, s azzal az igénnyel, hogy minden ta­nulónak azonosan jó felté­teleket biztosítsanak tanulá­sukhoz az iskolák. Ehhez kapcsolódik a szakrendsze­rű oktatás, melyben me­gyénkben a tanulók 90 szá­zaléka részesül. De azt is Művelődési tennivalók a nyíregyházi járásban A nyíregyházi járás mű­velődési otthonainak ren­dezvényein évenként 222 500 ember ves.z részt. A film­vetítéseket nyolcszázezren látogatják, a könyvtáraknak 14 500 rendszeres olvasójuk van. A járás felnőtt lakos­sága átlagosan ötször for­dul meg a művelődési ott­honban, hatszor a moziban. Egy-egy olvasóra IS kötet könyvforgalom jut. Nagyjá­ból ezek a számok jel­zik a nyíregyházi járás népművelési tevékenységét. Az eredményekhez hozzájá­rul az is, hogy számos köz­ségben a népművelési in­tézmények vezetői már a korábbi években felismer­ték az együttműködés szük­ségességét és hasznosságát, s törekedtek a feltételek megteremtésére és a megvál­tozott körülményeknek leg­jobban megfelelő korszerű népművelésre — állapítot­ták meg a Nyíregyházi Já­rási Tanács Végrehajtó Bi­zottságának szerdai ülésén. Mai történet Az irodában az íróasz­talnál öten ülnek. Írógép zörög, monoton beszélgetés hallik. Bejön egy asszony, ötven-hatvan év körüli. Fekete gumicsizma, kopott fekete kosztüm, fekete fej- kendő. Közli, hogy kit ke­res. Mutatják; a másik szo­bában találhatja. Az asz- szony csak pillanatokig tar­tózkodik a másik szobában, aztán visszatér: Az asszony: Elbújt elő­lem. Férfihang: Miért bujt volna el. Lehet, hogy ki­ment valahová. Az asszony: Én velem a bolondját járatják, (daco­san) De nem hagyom any­agiba. Nem én. Férfihang: Mit? Az asszony: Az igazamat. Az én igazságom az, hogy a három sógornőm ellopta a kendőmet. Még 12 éve ellopták a bíróságon, de én nem hagyom annyiban. Ti­zenkét éve tart a per, de ha kell tartson ameddig élek. Férfihang: Milyen ken­dőt loptak el? Mennyit ért az a kendő? Az asszony: Hát nagy­kendőt loptak el. Szép nagykendőm volt megért az még ezer forintot is. De én nem hagyom annyi­ba. Férfihang: És mennyit költött már a pereskedés­re? Az asszony: Ügy nyolcezer forintot. De akkor sem ha­gyom a kendőt. Az asszony áll és továb­bi kérdésekre vár. Nincs több kérdés. Az íróasztal­nál ülők egymásra néznek, összemosolyognak. Lehet, hogy egyre gondolnok. Az asszony pedig kisvártatva kimegy. Seres Ernő A népművelési fel­adatok meghatározásánál ir*ár roo*t is, de a jövőben még inkább fi­gyelembe kell venni a he­lyi viszonyokat, s törekedni kell a különféle termelési ágban dolgozók művelődési igényeinek kielégítésére. A végrehajtó bizottság ha­tározata szerint valameny- nyi népművelési intézmény­nek ezt a célt kell szolgál­ni. A jelentés szerint máris sokat tettek az elgondolás megvalósítására. Jelenleg 20 községben működik egy épületben a művelődési ott­hon és a könyvtár, tizenhét­ben a művelődési otthon és a mozi. Ezen intézmények együttműködésének célja az azonos, vagy rokon törek­vések összefoglalása, egyez­tetése, a munka hatásfoká­nak növelése, a rendelke­zésre álló anyagi eszközök célszerű felhasználása. Pél­dák mutatják, hogy ered­ményesen dolgozhatnak együtt a kulturális meg­mozdulások, szellemi vetél­kedők. film, irodalmi anké­tok, kiállítások, ismeretter­jesztések, évfordulók, egyéb ünnepségek rendezésében, olvasók, filmnézők, klub­tagok szervezésében. Sok helyen megtalálták a módját annak is, hogy a pedagógusokon kívül a mezőgazdaságban és más területen dolgozó értelmisé­gieket bevonják a népmű­velési munkába. A jövőben még inkább számítanak a falun dolgozó értelmiségiek­re. A korszerű népművelés feltételei nagyjából már megtalálhatók. Hiszen a járásban mindössze négy község nem rendelkezik művelődési otthonnal, min­denütt van — a nagyobb ta­nyákat is beleértve — könyv­kölcsönzés, filmvetítés. To­vábbi fontos feladatként határozták meg a népműve­lési intézmények együttmű­ködésének javítását, az anyagi eszközök takarékos és célszerű felhasználását. figyelembe kell venni — jegyezte meg felszólalásá­ban megyénk országgyűlési képviselője^ dr. Fekszi Ist­ván, — hogy az általános iskolákban megtartott óra­számnak megyénkben csak valamivel több mint felét látja el szakos nevelő.” Ke­vés a szakos nevelő, bár egyre jelentősebb szerepet tölt be a szaktanárigény kielégítésében a tanárkép­ző főiskola. Sok áldozatot hoznak a szakrendszerű oktatásért a gyermekek és a szülök egyaránt. Különösen a téli időben nehézkes a beutazás a körzeti iskolába. Órákat vesz el, míg a bejárók tel­jes nyugodtsággal bekapcso­lódhatnak a tanítás munká­jába. Ez azonban még a kisebb gond. Nagyobb en­nél, hogy a tanulók szállí­tási költségeinek megtéríté­se, a költségek viselése nincs megnyugtatóan meg­oldva. A Művelődésügyi- és a Pénzügyminisztérium csak részleges megoldást alakí­tott ki, hiányzik az egyér­telmű és hathatós intézke­dés. S van itt egy nyitott kérdés is. Helyes lenne-e ezekkel a költsége’sei azo­kat terheli, akik az isko­láztatás vonatkozásában egyébként is hátrányos helyzetben vannak, mert távolesö, külteleki helyeken élnek ? Nem mondhatjuk, hogy az anyagi, technikai felté­telek mindenhatóak, s egycsápásra megoldják az oktató-nevelő munka, a re­formtörvény összes felada­tait. De közrejátszanak ab­ban, hogy az országgyűlési gondolatok megvalósulja­nak. P. G. Cli könyv: Politikai gazdaságtan ábrákban Az oktatásban mindig ki­emelkedő szerepe volt a szemléltetésnek. Érvényes ez a politikai-ideológiai ok­tatásra is: a hallgatók job­ban és alaposabban elsajá­títják a tananyagot, hg azt előadás, magyarázat mellett vizuális eszközökkel is könnyebben érthetővé te­szik, A szemléltetés alkalmazá­sa a politikai tantárgyak anyagának elsajátításánál nehéz és bonyolult feladat: ezért dicséretes kezdemé­nyezés a Kossuth Könyv­kiadó részéről a politikai gazdaságtan oktatását se­gítő szemléltető anyagok könyvformában való meg­jelentetése. Az anyagot a Budapesti Műszaki Egye­tem politikai gazdaságtan tanszék módszertani bizott­sága — dr. Devics József, Kerékgyártó György, Mar- janek Károly né — állította össze. A kiadó első próbálkozá­sa, ez a több mint 200 oldalas mű, a marxista-le­ninista politikai gazdaság­tan legfontosabb kategóriái­nak, törvényszerűségeinek illusztrálásával — diagram­mák, táblázatok stb. se­gítségével — igyekszik szemléltető anyagot biztosí­tani a kapitalizmus és szo­cializmus politikai gazda­ságtanának tanulmányozá­sához. Sémák, diagrammok, táb­lázatok, idézetek vezetik szemléltetően végig az egyetemi, pártiskolai, vagy középiskolai tanulókat az egész tananyagon. Az alap­fogalmak, a tőkés termelési mód és a szocialista ter­melési mód témánkénti il­lusztrálása és csoportosítá­sa megkönnyíti a könyvben összegyűjtött szemléltető ábrák felhasználását. Kővágó Maris, a világjáró népművész Ha per . ,.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom