Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
Mire töltene 12 milliót? „OSfEK T ÍV“ OKOK NÉLKÜL . . . Amikor ipari üzemeink munkáját értékelték korábban, a tanácsi irányítású üzemekre inkább a negatív jelenségek sorolása közben utaltak. Hivatkoztak a szerteágazó termelésből, az üzemek korszerűtlenségéből- fakadó nehézségekre, a munkaszervezés hiányosságaira. Újabban két figyelemre méltó adat jelzi a kedvező változást: tanácsi üzemeink időarányosan 0,7 százalékkal teljesítették túl az évi tervet, miközben a termelékenység — az egy főre jutó termelési érték — a tervezettnél 2,1 százalékkal magasabb, a múlt évihez viszonyítva pedig még kedvezőbb a kép. Nem is olyan régen elég gyakorta hangzott el,, hogy a tanácsi iparban — a hiányosabb felszereltség, a rap- szódikusabb anyagellátás miatt — nem lehet olyan követelményeket támasztani, mint a minisztériumi vállalatoknál. Szabolcsban ehhez társult még a speciális szak- emberhiány is. Megjelent a Központi Bizottság határozata a termelékenység foko- aáaára, a takarékosság növelésére. Szabolcs-Szatmár megye tanácsi vállalatainál megértették a határozat fontosságát, szükségességét, annak szellemében szervezték az idei munkát s az eredmény sem maradt el. Példájaként annak, hogy az úgynevezett „objektív” nehézségek hangoztatása helyett sokkal hasznosabb változtatni a munkaszervezésen, feltárni a rejtett tartalékokat. LÉTSZÁMgazdálkodás Széles körű helyesléssel találkozott az az év elejei rendelkezés, hogy a „kapun belüli munkanélküliséget'’ mielőbb fel kell számolni, mert ez gátolja előrehaladásunkat. Arról volt szó, hogy a zavartalan termelés folytatásához felesleges munkaerőket a népgazdaságnak arra a területére Irányítsák, ahol munkaerőhiánnyal küzdenek. Igaz, érintette a rendelkezés végrehajtása az alkalmazotti létszámban lévőket — improduktív munkaerőket is — de nem a kívánt mértékben. Egyes helyeken még mindig túlzott, bürokratikus az ügyintézés, a termelés rovására. A vállalatok jövőbeni nagyobb önállósága egyúttal feltételezi a túlzott adminisztráció szűkítését, a munkaerők célszerűbb elosztását a közvetlen termelés segítésére. Az úgynevezett „takarékossági év” tehát nem ér véget december utolsó napjával: a gazdaságosság lehetőségét továbbra is keresniük kell vállalatainknak, üzemeinknek. LEHETŐSÉG — KIHASZNÁLATLANUL Várható hogy üzemeink jó eredménnyel zárják az 1965-ös esztendőt. Mutatja ezt egyebek között az is hogy a termelés mennyiségi növekedése, az eredmények Jövendő parancsnokok Fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnepli néphadseregünk legmagasabb szintű oktatási intézménye, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, ahol vezető szakembereket, parancsnokokat képeznek. A középiskolát, majd a négy esztendős tiszti iskolát elvégzett és legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező, kiváló minősítésű tisztek kerülhetnek ide. Az akadémia hallgatói tanulmányi éveik során általános ismereti, hadtudomány jeli egű, technikai és társadalomtudományi tantárgyak ismereteit sajátítják el a legmagasabb szinten. Bonyolult haditechnikai műszerek kezelését sajátítják el a hallgatók. Hadászati órán. Nyíregyháza jövő évi községíejlesztése — ahogy a város lakói látják javítása szinte 100 százalékosan a termelékenység emeléséből ered. Az eddiginél szigorúbb létszám- és bérgazdálkodás tehát rövid idő alatt is érezteti jó hatását. Áll ez akkor is, ha tudjuk, hogy nem minden vállalat dicsekedhet majd jó munkaszervezéssel: a többség azonban fokozta gazdaságosságát. Általános viszont, hogy a műszaki fejlesztésből viszonylag kevés eredmény realizálódik. Korántsem azért, mert a műszaki fej- lesztésben van a hiba, sokkal inkább amiatt, hogy vállalataink nem hajtották végre maradéktalanul a „műszinttervben” rögzített feladatokat. Észlelhető bizonyos óvatosság e tekintetben, a „nyereség féltése’.’ a plusz kiadások miatt. Ugyanakkor egyes gazdasági vezetők nem számolnak azzal, hogy a gazdaságosságit nem pillanatnyi, rövidéletü eredmények adják, hanem a termelés távlati javítása. A technika rohamos fejlődése a műszaki fejlesztés rugalmasságát igényli, csak így tudunk helyt állni a hazai, különösen pedig a világpiacon. (AS) Ülést tartott a INEB elnöksége November 30-án ülést tartott a Szabolcs-Szatmár megyei NEB elnöksége. Első napirendi pontként az 1965 évben a termelőszövetkezetekben tervezett öntözéses beruházások megvalósítását, s az ezekkel kapcsolatos problémákat vitatta meg, s a hibák kijavítása érdekében több fontos javaslatot tett az illetékes szerveknek. Ezt követően a mezőgazdasági áruk termelőszövetkezetektől történő felvásárlásáról, valamint a tsz-ek elárusító helyeinek működési tevékenységéről szóló jelentést tárgyalták meg. Elfogadta a NEB elnöksége az 1966 első félévi munkatervét is. Ezekután közérdekű bejelentéseket tárgyalt. Az idén Nyíregyháza fejlesztésére 10 millió 329 ezer forintot költött a városi tanács. A KÖFA jövő évi tervei megvalósítására ennél az összegnél 2 millió 31 ezer forinttal több jut. — Mire költené a 12 millió 360 ezer forintot, a város jövő évi fejlesztésére szánt összeget, hogyan gazdálkodna Nyíregyháza pénzével — tettük fel a kérdést öt nyíregyházi lakosnak: egy főmérnöknek, egy közgazdásznak, egy tanácstagnak, a megyei tanács egyik előadójának és egy háziasszonynak. Torna Péter tanácstagi — Lakást, lakást és harmadszor is lakást építtetnék, bár tudom, hogy a lakáskérdés megoldására elsősorban nem a KÖFA hivatott. Ha azt a 12 milliót rámbíznák, orvosi rendelőt, bölcsődét, művelődési házat építtetnék a Ságvári telepen: ezzel választóim legégetőbb problémáit oldanám meg. Üj tantermekkel bővíteném például a Kölcsey gimnáziumot; az 1. számú iskola helyére, amely idejétmúlt és a 6. számú iskola tehermentesítésére, amely korszerűtlen, új általános iskolát építtetnék a város nyugati részein lakó gyerekeknek. És még egy-két dolgot elintéznék: bölcsődét a gumigyárnak, ahol tudomásom szerint jövőre több száz nő dolgozót foglalkoztatnak, vizet, kutat a Derkovits utcának, korszerű közvilágítást a Kinizsi utcának, bölcsődéket, napközi otthonokat a külterületek lakóinak. — A lakosság társadalmi munkáját, — amely a fenti összeget hasznosan kiegészítheti — különösképpen a járdaépítéseknél venném igénybe, szervezettebben, mint eddig. Ángyán Zoltán előadó: (megyei tanács.) — Mindenek előtt a pocsolyákat szüntetném meg a városban, de a külvárosi részeken is. A nagy ütemben épülő Északi Alközpont bölcsődét és üzlethálózatot igényel. — A járdaépítésekhez javasolnék valamit: megfigyeltem, hogy a legtöbb nyíregyházi utcán a gyalogos közlekedésre az egyik oldalt használják. A kisvasút végállomása és a Móricz Zsigmond utca közötti szakaszon például naponta ezrek járnak a jobboldali járdán, a bal oldalon nagyon kevesen közlekednek. Ennek ellenére a kevésbé használt részen építettek korszerű járdát. Ilyen esetben a kihasználtságot kellene elsőrendű szempontként figyelembe venni. — Városunk egyik főtere a Beloiannisz tér. Kivilágítása nem megfelelő. Az esti órákban a tér impozáns épületei sötétbe vesznek. A KÖFA költségvetéséből megoldanám a város fő Útvonalainak. tereinek modern közvilágítását is. Soltz Béla, főmérnök: (megyei tervező iroda): — A községfejlesztési alap jelentős részét úgy költeném el, hogy a város kulturáltsága, lakóinak kényelme vezérelne. Bővíteném a művelődési és szórakozási lehetőségeket, szórakozóhelyeink közül legalább egyet olyanná alakítanék, hogy az egy megyeszékhely vendéglátásához méltó és rendezvények megtartására alkalmas legyen. — A Sóstót valóban a nyíregyháziak pihenő helyévé és idegenforgalmunk megalapozójává igyekeznék tenni. Modern pavilonokot, boltokat helyeznék el a fürdőhelyen, kulturálttá, vonzóvá tenném a környezetet és a strandokat. — Igen fontos feladatnak tartom a bölcsődék, napközi- otthonos óvodák számának növelését és üzlethálózatunk bővítését, korszerűsítését. Csálhy Andrásáé, háziasszony: (Incéd! sor): — A család pénzét én osztom be évek óta, de ezt a 12 milliót is jól el tudnám költeni, ha rámbíznák. Lakásom környékéről indulok: a kórház körzetében nincs háztartási bolt, trafik, nagyon kellene ide egy óvoda és rendbe lehetne hozni a sáros mellékutcákat. Az új lakónegyedben, a Bocskai út és az Incédi sor nemrég épült házaiban több száz gyerek él. Játszóteret, parkot építenék a 12 millióból a mi környékünkre és a többi új lakó- telepre is. Sürgősen megoldanám a Vöröshadsereg útján a csapadék levezetését, mert esős időben sár és víz borítja a Kert utca és a Vöröshadsereg utca torkolatát. Nem tudom, hogy a köz- ségfejlesztés pénzéből megoldható-e, de egy-két nyilvános telefonfülkét elhelyeznék a városban, különösen a központtól távolabb eső lakónegyedekben. Hajdú Pál, közgazdász: (az AKÖV személyzeti és munkaügyi osztály vezetője): — Mindenek előtt a tanya- központok kialakitását tartom legsürgetőbb feladatnak. Akár 2—3 lépcsőben is, de ki kell alakítani a tanyák kulturális és közigazgatási központjait, s ezeknek a közlekedésbe való bekapcsolását meg kellene oldani. Ugyancsak gyors intézkedés szükséges a városszéli tanyák villamosítására. — Társadalmi munka szervezéssel és KÖFA-költség. gél szükséges lenne sok nyíregyházi utca, járda kövezése, hogy kevesebb bosz- szúságot szerezzen városunk lakóinak a csapadékos időjárás. — Naponta több ezer ember közlekedik a dohánygyár melleti felüljárón, amely a város két részét köti össze. A lépcsők gyakran síkosak, életveszélyesek. Befedése, megvilágítása az ott közlekedők testi épségét óvná meg. ★ Ezúttal közreadtuk a javaslatokat. Bizonnyal vannak közöttük, amelyek már tervben szerepelnek. Más részükön érdemes gondolkodni. Szilágyi Szabolcs M ert az ember ne kiabáljon ki semmit. Azazhogy... Nagy t. Mihály és nem T Mihály — ahogyan kijavított engem az öreg, belepislogva a magam által is alig olvasható saját írásomba — ilyen filozófus elme, s bárki beláthatja, aki már ült a szőlő végében, országút mentében szalonnát bicskázva, hogy az ilyen állapot igen kedvező a filozófálgatásra. Lehet, hogy a görög bölcsek is így jöttek rá: nem lehet kétszer beleállni ugyanabba a folyóba? — ’szén meg lenne az ember. Kerülközik valami. Mert az ember él, ugye, s ha él, akkor kell lennie valaminek, hogy megéljen, nem igaz? — nézett rám ravaszkás szemmel az öreg jól körül tapogatva szavaival, mint vásáron a ló tomporát, rúgós-e, vagy sem. Ügy látszik, nem bizonyultam rágósnak! Felszúrt egy katonányi kenyeret, rá egy fojtogató nagy szalonnát, végül egy karika paradicsomot a mennykő nagy bicska hegyére és behunytam a szemem — de nem lett semmi baj. A haránt hintázó bajusz azt igazolta, hogy Nagy t. Mihálynak meg sem kottyan egy ekkora falat. Nagyot nyelt: — ...mert ugye dolgozni mindig kellett. Uraságnak, magamnak, most meg az elnöknek... — De hát az elnök — akarnám megvédeni a szövetkezeti demokráciát, egyben rávilágítván a régi uraság és a mostani nagyüzem közti társadalmi és gazdasági különbségre, de az öreg közbeint... — Nem kell éngem agitálni. Az uraság az uraság volt, az elnök meg elnök. Az uraságot leváltani nem lehetett, az elnököt igen... Nem eszik? Intek, hogy köszönöm, még tart bennem az ebéd, az iménti Nagy t. Mihály nézi egy ideig a szalonnát: — Kétmázsás volt, Juci. Értette a nevét. Képzelje el, milyen is az ember, vagy inkább az asszony. Odaállt az ól elé és elkezdte hívni, hogy gyere csak, Jucikám... ccccc... gyere... gyere... Emmeg jptt. Buta állat, vagy nagyon bízott az emberben? Lám, ugye az oktalan bizalom se nagyon jó... Az uraságban sose bíztunk, azzal tudtuk, hányadán állunk — vett egy nagy fordulatot a bizalom hátán. Ű uraság volt, mi napszámosok. Az elnök az más. Az mifélénk. Az, ha becsap, félrevezet, az más dolog ám, kérem... — Hát olyan ember az elnökük? — Ez nem. Ez nem olyan. De — tartja fel a bicskát — olyan is lehetett volna. S akkor, hogy néznénk ki. Sehogy. Mert beszélnek az emberek, néha buták, mint az ángyom kotlósa, de a végén mindenki tudja, hogy mi függ az elnöktől... Megszakadhat az ember, aztán mégsem jut valamiről valamire, hanem csak a valamiről semmire... Az elnök nekem ne kapáljon, hanem gondolkodjon. Azért elnök, nem igaz? — kattintja össze a bicskát, aztán felnéz az égre megszokott mozdulattal. Az úton autók suhannak el. Mint valami furcsa, zúgó, de sok színű sereg. Szürke. Kék, fehér, fekete, piros, még zöld is... Személyautók egymás után. — Jönnek és rohannak tovább. Nem rossz. De megtanulták a módját. Több az autó, mint ló volt valamikor, istehuccse több. — Irigyli őket? — Irigyli a kórság. Csak loholjanak. Meg aztán tán egy se báró ezekből, vagy urasag... A vejemnek is van kocsija... Felica..., vagy mi a™ Szép kocsi. De nem tetszik neki, valami Tan- nuszért, vagy hogyhivjákért töri a nyavalya. Engem olyan korban egy bicikliért vert meg az apám, igaz hogy még nem voltam a magam embere, de nem is kaptam meg a biciklit... ö meg autóért nyavalyog. Ide a kést a nyakamra, hogy meglesz az az izé... — Hát magának? Rámnéz, hogy ugratom-e* de komoly arcot vágok, pedig éppenhogy ugratni szándékozom az öreget, s még kuncogok is csak úgy befelé, mert elképzelem, hogyan nézne ki egy Ford Taunusz kormánya mögött* fejéhez nőtt kalapjával, ha- miskás arcával. — Hogy nekem? Azt kérdi? Hát éppen nekem is lehetne autóm... Olyan olcsóbbforma is megtenné... De nem lehet. — Pénz nincs, igaz? — Pénz? — méltatlankodik az öreg — pénz, az csak lenne. De hát — hajol közelebb hunyorgó szemmel, hogy most én nem tudom, tréfál-e, ugrat-e az öreg engem, vagy komolyan mondja, — mégsem lehet. Tudja, még azt mondanák, hogy jól megy az emberfia dolga ebben a szövetkezetben. Hát ezért nem. Mert az ember ne kiabáljon ki semmit. Főleg, ha mendegÄ a sorsa. Azt ne! — hajolt egész közel, hogy jól megértsem a tanácsot Gyttc&ö Gém Gazdasági jegyzetek:
