Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-29 / 306. szám

Egy év múltán Egy esztendő telt el az MSZMP Központi Bizottsá­gának a népgazdaság fejlő­désével foglalkozó, nagy je­lentőségű ülése és az 1965. évi terv jóváhagyása óta Eddigi munkánk, s a jövő feladatainak helyes megíté­lése végett érdemes átte­kinteni: mit tettünk a hatá­rozat megvalósításáért. A Központi Bizottság múlt év decemberi határo­zata alapján az 1965. évi terv fö célkitűzése volt, hogy megszüntessük az utóbbi évek káros gazdasá­gi jelentőségeit és határo­zottabb lépéseket tegyünk általában a hatékonyabb gazdálkodás, a termelé­kenység, az önköltségcsök­kentés, a takarékosság terü­letén. A határozat a nép­gazdaságnak úgyszólván minden területére megfogal­mazta az ezzel kapcsolatos konkrét tennivalókat, s hoz­zájárult egy egészségesebb gazdasági szemlélet kibon­takozásához. Az emberi akarattól füg­getlen körülmények — fő­leg természeti csapások — növelték a nehézségeket a határozat és a terv végre­hajtása során. Most mégis elmondhatjuk, hogy népgaz­daságunk a Központi Bi­zottság határozatában meg­jelölt irányba fejlődött. A fejlődés egyik fontos jel­lemzője, hogy a terv telje­sítése az eddigi évekénél jobban megfelelt az elő­irányzatoknak és elgondolá­soknak. Erősödött a takaré­kossági szemlélet. Az 1965. évi gazdasági munkában több új, kedvező vonást Is tapasztalhatunk, az eredmé­nyek azonban lehetősé­geinkhez mérten még kez­detiek. A határozatban megjelölt feladatok nagy része ezért továbbra is előttünk áll. Ismeretes, a határozat és az 1965. évi terv előírja, hogy gondosabb munkával, a piac követelményeihez való rugalmasabb alkalmaz­kodással, a minőség javítá­sával emeljük az export színvonalát. 1965-ben való­ban javult a kivitelre tör­ténő termelés aránya, az ipari termelés túlteljesíté­séből származó többletek eredményesen növelték az export árualapokat. Jó do­log, hogy a gazdasági és párt vezetőszervek az előző éveknél nagyobb figyelmet fordítottak erre a kérdésre. Az elért eredmények azon­ban ne vezessenek meg­nyugvásra, hiszen még műi­dig nagyok a tartalékaink ebben a vonatkozásban. Né­mely területen a göndatlán felkészülés és a szervezési hiányosságok miatt az export mennyiségében is jelentős Főszereplője egy kilenc­éves fiú. Nevezzük Péter­nek. További szereplői: Péter édesapja, a mostohaanyja, háromesztendős mostoha­testvére, Ildikó és az apa egykori nevelője, egy hetve­nen felüli özvegy, M-né. M-né tett feljelentést írás­ban: „Fájdalmas még néz­ni is, milyen kegyetlenül bánik Péterrel a mostoha­anyja. Egyik alkatommal piszkavassal beszakította a fejét. Megtörtént már áz is, hogy éjszakára kizár­ták. A nevelt fiam felesége engem is üldöz, nem ad en­ni, fenyeget. Kérem segít­senek.” ★ Fehérre meszelt sarokház Nyíregyháza utcáján. Itt lakik a kis Péter. Tágas, sok és nagy ablaké a hall. Ebből nyílik a szűk, hosszú konyha, ablaka kicsiny, az udvarra tekint. Félhomály. A konyha jobb belső sar­kában hideg tűzhely. Mel­lette áll elhanyagolt külse­jű idős asszony. Sértődötteh beszél, ö a lakás főbérlője, a lemaradás. Sók még a minőségi kifogás exportter­mékeinkkel szemben, hát­rányok érik az országot a késedelmes, vagy rendszer­telen szállítás miatt. Már­pedig expottfeládátalnk 1966-ban tovább nőnek, ami az ideinél még határozot­tabb intézkedéseket követel meg a termelés és a külke­reskedelem minden terüle­tén. Helyesnek bizonyult, hogy az 1965-ös beruházások ter­vezett összege nem volt ma­gasabb, mint 1964-ben. A beruházásokat így 1965-ben sikerült Valamelyest jobban összpontosítani. Rövidült a kivitelezési idő. Emellett a beruházási munkában to­vábbra is sok a hiányosság. Ezek főként a kivitelezés, a munkafegyelem gyengesé­geit, az építőipar létszám­problémáit mutatják, amely­ből 1966-ra ugyancsak le kell vonnunk a szükséges következtéseket. Az értékesítés számos módszerének alkalmazásával (kiárusítások, börzék, stb.) és a különböző pénzügyi intézkedésekkel sikerült kezdeti eredményeket elér­ni az elfekvő készletek hasznosításában, valamint az ilyen készletek újrater­melődésének megakadályo­zásában. Az ipari export növekedése gyorsabb Volt az ipari termelés emelkedé­sénél. Számos részadat Vi­szont azt jelzi, hogy még sok helyütt nem a szük­ségletre, hanem raktárra termelnek. Az ipari terme­lésből származó készletek ezért — kisebb mértékben ugyan, mint tavaly — to­vább nőttek. 1965-ben a lakosság vá­sárlóereje és a kiskereske­delmi forgalom a tervnek megfelelő mértékben nőtt. Ilyen módon sikerült bizto­sítani 1969-ben a vásárlóerő és az árualapok egyensú­lyát és több cikkben javult az ellátás. Az életszínvonal emelésére irányuló egyes célkitűzéseket (alacsony nyugdíjak emelése, családi- pótlék emelés) teljesítettük. A mezőgazdaságon kívül foglalkoztatottak létszáma — a tavalyinál kisebb mér­tékben — tovább nőtt. Eb­ben az évben a munkások és alkalmazottak reáljöve­delmének növekedése en­nek ellénére nem éri el a tervezettet, gyakorlatilag az 1964. évi színvonalon ma­rad. Ennek elsősorban az idénycikkek — zöldség, gyü­mölcs — árszinvónalának igen jelentős növekedése az oké. de kiszorult ide a konyhá- ba. Nyitnám a szoba ajtaját. Megszólal. — Nem lehet bemenni. Ha elmennek, bezárják. Fél­tik még tőlém is. Pedig az enyém a szoba. Ezt érdemel­tem. Amiért felneveltem, kitaníttattam, kenyeret ad­tam a kezébe — újságolja nevelt fiáról. M-né nevelt fia megnő­sült. Első házasságából szü­letett Péter. Mikor elvált a feleségétől, a kisfiú ide oda hányódott. — Én akkor azt mond­tam. Nősülj meg újra fiam, Ahya kell Péternek. Ka va­lami jóravaló asszonyt vé­szel el, ellakhattok itt. Úgy volt, hogy éltartanak. De míg nekern volt, ritkán ad­tak enni. Később már nem volt reggeli, elmaradt áz ebéd is. Egyszer szóltam. Ez így nem mehet. Letorkolták. — Ekkor azt mondtam, vagy fizetnek, Vágy menje­nek el. Erre a feleségé ne­kem állt. „Nem megyünk, He néni Is fizetünk.* A múlt héten is megvert * Kedvező változás, hogy a Központi Bizottság decem­beri határozata alapján az 1965. évi tervben konkrét intézkedés, vagy utasítás formájában megjelölt és a vezető állami szerveknek, vállalatoknak kiadott fel­adatokat (például létszám­korlátozás, normák kiigazí­tása stb.) általában fegyel­mezetten hajtották végre. Alapvetően ebből követke­zik az, hogy a termelé­kenység az idén lényegesen javult, á termélés emelke­désének mintegy 80—85 é,n-át fedezi. A termelé­kenység émelkedésének idei forrásai azónban csák idő- léaesek, nem elég tártóádk. Jobban kelleti é törekedni néldául műszaki szervezési intézkedéssel a munkaidő megtakarításra, továbbá a termelési folyamat raciona­lizálására és általában a termelés szervezettségére. A javulás ellenére nincse­nek kihasználva a munka­fegyelem betartásában rejlő tartalékok sem. Nem tart­hatjuk kielégítőnek a ter­melés hatékonyságát, a költ­ségek csökkentését sem. A mezőgazdaság 1965. évi termelése kisebb a múlt évinél. A száj- és köröm­fájás és az egyéb károk el­lenére is jobbak az ered­mények az állattenyésztés­ben, valamint a szántóföldi növénytermesztésben. A szocialista mezőgazdaság fontos eredménye, hogy ki­magasló búzatermést ér­tünk el, s így a jövő évben kenyérgabona behozatalra ném szorulunk. A jó kuko­ricatermés ellenére a nö­vekvő állatlétszám, vala­mint a még korszerűtlen takarmányozási éljárások, a magas tákarmánynormák miatt továbbra is jelentős a takarmánybehozatalunk. Számottevő volt a lemara­dás á zöldség-, gyümölös- és szőlőtermesztés tertílé- tén. A Központi Bizottság múlt év decemberi határo­zatának és az idéi terv tel­jesítésének tapasztalataiból Világosán következik: célki­tűzéseink megvalósítása ér­dekében még mélyrehatób­ban kell foglalkoznunk gaz­dasági feladatainkkal. Fej­lődésünk biztonsága megkö­veteli, hogy tovább halad­junk a Központi Bizottság határozata által megjelölt úton, 1966-bah erősítsük azokat a kezdeti eredmé­nyeket, amelyeket ebben az esztendőben elértünk. saeneslapáttal. Itt van az orromon a karcolás. Üti a mostoha fiát is. Az édes­gyermekét, Ildikót meg ba­busgatja. Péteren alig van ruha. Mondtam a fiamnak. De ő ráhagyja, hallgat, tű­ri. Vagy a feleségének ad igazat. Engem meg letorkolj kikiabál a szobából, hogy széttapos. Ö nincs itthon, nem láthatja, hogy bánik a fiával. ★ Bemutatkozáskor olajos karját nyújtja. M-nét emlí­tem. Mereven néz maga élé, majd ezeket mondja: — Tudtuk, hogy felje­lent. Ezt csinálja. Járja a bíróságot, a tanácsot. Pa­naszkodik, áskálódik. Azt akarja, hogy költözzünk el. Ö mondta, hogy lakhatunk. Nincs kibékülve a felesé­gemmel. Tudom, össze akar veszíteni bennünket. Azt szeretné, ha most is neki adnám a keresetemet. — Péternek a fejét a fe­lesége beverte. Rosszul bá­nik a kisfiúval. — Nem igaz! Nem is ölyart teremtés az én fele­ségem — tiltakozik hevesen. Elhallgat. Gondolkozik. Végül ezt mondja: — Mit tegyek? A fiam­nak anya kell. És a felesé­gem jó anya. Az elmúlt tizenkét hó­napban mezőgazdaságunk­nak nem kedvezett az idő­járás. Ez vonatkozik me­gyénk állami gazdaságaira is. Hogy áruértékesítési ter­veiket forint értékben mégis teljesítették, az nem kis­mértékben annak eredmé­nye, hogy ahol lehetett túl­termelésre törekedtek, a megtermelt áruk értékét a minőség megóvásával nö­velték, csökkentették a ter­melési költségeket. Gépekkel a termelékenységért Megyénk tizenhat állami gazdasága idén a tervezett­nél 67 vagonnal. termelt több kenyérgabonát. A terv­teljesítés 110 százalék. A kenyérgabona tervének túl­teljesítése részben annak tudható be, hogy 1964 őszén gondos magágykészítéssel, időben került földbe a mag, növelték a műtrágyafel­használást, a betakarítást 90 százalékban, minimális szemveszteséggel, géppel végezték. A burgonya termelésében jelentős károkat okozott a fitoftóra. Az áruértékesítési tervet év végéig 57 százalék­ra teljesítették, ez a tavaszi értékesítéssel 67 százalékra növekedhet A dohá.iyterme- lésben a peronoszpóra nagy- métrékű fellépése okozott mennyiségi és minőségi kie­sést. A tervezett 7,2 mázsás átlaggal szemben a termés­átlag hat, hat és fél mázsa. Napraforgó termelésében sem érték el az állami gaz­daságok az előirányzott sáintet. A napraforgó be­takarításénál és termelésé­nél jelentős költségcsökken­tést értek el azzal, hogy e munkát teljes egészében géppel végezték. Málha és szilvaexport Gyümölcstermelésben ál­talában túlteljesítést értek el az állami gazdaságok. Annak ellenére, hogy a fu- zíkládium a korábbi évek­hez viszonyítva sokkal na­gyobb mértékben jelentke­zett, a gondos védekezéssel élérték, hogy a tervezettel megegyezően, 4260 vagon álmát szüreteltek. Lényege­sen javült aZ alma export­aránya. A tavalyi 71 száza­lékkal szemben 75 száza­lékra nőtt. Hozzájárult az áruértékesítési terv teljesí­téséhez az, hogy málnából öt, szilvából 150 vagonnal szüreteltek többet a terve­zettnél. A málna ötven, a szilva 72 százaléka került exportra. A kedvezőtlen időjárás a szőlő termelésé­Törékeny fiatal asszony. Remeg az idegességtől, mi­kor szóba hozom az esetet. Amikor Péter nevét kiej­tem, hirtelen felzokog. — Óh, hogy mennyi bajt okozott már nekem az a kölyök — s fejére kulcsolja kezét. — Igen is megver­tem. Piszkavassal! Ha akar­ja tudni. Az én fiam, én nevelem. Kissé megnyugszik. — Hogy nem gondozom Pétert? Inkább megéhez­tem, de neki vettem ci­pőt. összekuporgattam a kabátra is a pénzt. M-né használja szenünket, mi fizetjük a lakbért, a vil­lany és rádiószámlát és havonta még száz forintot is kap tőlünk. És még pa­naszkodik! Éheztettük? Igen? Nem tetszett neki, hogy háromszor is megfőz­tem a paprikás krumplit. De másfél évi házasság utón kilencezer forintért bútort vettem. Ezt meg kellett spó­rolni. Egy mozdulattal megbont­ja fejkendőjét. — Látja, egészen meg­őszültem. Szerencsétlen va­gyok. Nekem sem sikerült az első házasságom. Az én Ildíkémnelc Is apa kellett, ügy érzem megtaláltam. nél okozott legnagyobb kie­sést. A növénytermesztésben és kertészetben adódott hiá­nyok megszüntetésére az állami gazdaságok a hús- és állati termékek növelésére törekedtek. Ennek eredmé­nye, hogy értékesítési ter­vüket marhahúsból 110, sertés- és baromfihúsból 100—100, tojásból 110 száza­lékra teljesítették. Az év fo­lyamán megközelítőét) öt­venezer mázsa húsfélét ér­tékesítettek. A térvtúltelje- sítés mellett javult a takar­mányfelhasználás. A több mint 10 százalékos takar- mánymegtakarítás jelentős költségcsökkentést eredmé­nyezett. Gyapjúból 100 má­zsával értékesítettek többet a tervezettnél. Végtermék bérezés Megyénk állami gazdasá­gaiban 1966-ban a termelési Levelet kaptunk a tisza- rádi tanács elnökétől. „Ez egy vicc, csak legyen, aki elhiggye, s akinek nevethet- nékje támad tőle.. Történt, hogy a község három mélyfúrású kútját javítani kezdték, mert áz idő megette egyes alkatré­szeit. Mór év elején előirá­nyozták a szükséges pénz­magot a költségvetésükben, aztán amikor eljött az ide­je, Nyíregyházára küldték egy megbízottat, vegye meg, ami kell. A tanácsi ember meghéz- te a Rákóczi úti vasbolt­ban a szívócsöveket, közöl­te a boltvezetővel, hogy közületi utalványra fog vá­sárolni, aztán megegyeztek. Másnapra gyorsan jármű­vet szereztek a helybeli tsz- től, persze kaptak is ha­marjában, mert a jő ivóvi­zet mindenki várta ä falu­ban. Bejöttek a bolthoz, ki­válogatták a megfelelő csö­veket, kirakták az udvar­ra ... Ekkor kezdett a dolog bonyolódni. A boltvezető közölte velük, hogy közben Csak hagyna bennünket M-né nyugodtan é>ni. * Pöttömnyi, fekete szemű, fekete hajú kisfiú lépi át az igazgatói iroda küszöbét. Kezében piszkos-kék sza- tyort lóbál. A bőrdíványon ülő tanító néni kiveszi a kezéből. — Péter! Ebből hiányzik a fésű. — Nekem az nem szük­séges tanító néni — és megsimogatja égnek meredő haját. Negyedikes. Kabátja alatt melegítő. Ing tiincs alatta. — Elég meleg ez. Lábán sícipő. — Nemrég kaptam anyu­tól. A másik anyu meg meg­ígérte, hogy karácsonyra kapok tőle egy játékpuskát. Ildinek megígértem, ha hem leszek otthon, ő is játszhat vele. Ildit szeretem. Reggel mindig én viszem az má­ba, mert apu hatra, anyu hétre jár dolgozni. A tanító néni Péter fejét vizsgálja. — Nem látszik már a seb helye — simogatja Pé­ter. — Most már nem ka­pok ki. Csak Ildi. Engeal csak akkor ver meg apu, ha rossz jegyet viszek ha­za. Farkas Kálmán tervben a mennyiségi mu­tatónál nem lesz lényeges módosítás. Főleg az idei eredmények stabilizálására törekednek majd. Fokozzák a termelés gazdaságosságát, csökkentik az előállítási költségeket. Ehhez az el­múlt években és idén is megfelelő technikai és mun­kaszervezési alapot terem­tettek. A munkaszervezést tovább javítják, egyes terü­letéken áttérnek a végter­mék bérezésre. Ennek lénye­ge, hogy a végzett munká­ra előleget adnak és a tel­jes értékű bért a dolgozó a termelési szakasz lezárása után kapja meg. Ez jobb kereseti lehetőséget bizto­sít. Ehhez kapcsolódik, hogy a terven felül) hozamokból az eddigieknél nagyobb arányú természetbeni jut­tatást adnak. (egy hap alatt) betelt a közületi kerete, és ő egy szál esövet sem hajlandó ki­adni Utalványra. Ha annyi­ra kell, vásároljanak kész­pénzért. (Az őt ném érde­kelte, hogy a tanács legfel­jebb ötszáz forintos vásár­lást bonyolíthat le kész­pénzért, s a csövek óra több mint ezer forint.) Ezt írja a tanács: Ne­künk nagyon fontos, hogy jó vizünk legyen. Lehet, hogy a felelőtlen boltveze­tőnek nem. Ráköltöttünk fölöslegesen útiköltséget, fuvart, mégse jártunk ered­ménnyel. Pedig ügy gon­doljuk, hogy a népgazda­ságnak mindegy akár kész­pénzzel, akár utalvánnyal fizetünk. Ugyanabba a zsebbe megy.” Mi is úgy gondoltuk, míg még nem kérdeztük az il­letékeseket. A boltvezető azonban azt mondta, hogy neki nem mindegy, mert Ra a közületi keretet túllépi, fegyelmit kap, prémiumot pedig nem. Teljesen ellentétes ma­gyarázatot adott az Ipar­cikk Kisker Vállalat terv­osztálya: A boltvezetőnek engedélyeztük, hogy a kö­zületi keretet 50 ezer fo­rinttal túllépje, ha a vásár­lás az évi munkák befeje­zéséhez szükséges. De a boltvezető mégis jól intéz­kedett. A szívócső ugyanis közületi tiltólistán van, és csak magánembernek lehet eladni. Ezért akkor követett el hibát, amikor a tanács megbízöttjávál hem közöl­te, hogy a helybeli nagy­kereskedelmi, Vagy a Buda­pesti Közületi Ellátó Válla­lattól szerezhetik be a szí­vócsöveket. Ezt a boltveze­tőnek tudnia kellett vol­na. Három szívócső, csupán ezer forint... Nem nagy ügy, „mindössze” egy köz­ség ivóvízellátásáról van szó... És a „vicces” keres­kedő lelkiismeretlen ügyin­tézéséről. Kun István S. Gy. V - ■ ­Seres Ernő Panaszos levél nyomán: Teljesítették érntervnket az állami gazdaságok „Ez egy vicc...“ 3 1965. december 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom