Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

- Pályaválasztás \ lig van szebb ajándéka az ifjú kornak, mint a V szelesen csapongó fantázia, a szüntelen tervezés. , . , leszek, ha nagy leszek? — kérdi már a gye­r^t is es kedvenc mese, vagy regényhőse szerint válaszol rá avagy a kor ritmusa mértékében adja a feleletet. Hol az a fiú manapság, aki ne képzelné oda magát a szu- perszónikus repülőgép pilótafülkéjébe, az űrhajóba, vagy éppen az űrbe, aki nem álmodna arról, hogy feltaláló, vagy világraszóló sportsikerek birtokosa lesz... S tervez a serdültebb ifjú is, természetesen józanabbul. Vétek, hiba lenne elvitatni az ifjúságtól a tervezés, az álmodozás nagy és szép lehetőségét, jogát. A vá­gyakért, a szárnyaló fantáziáért dohogni, felháborodni ira és nálunk igaztalan, korunk nagy, jellemző vo­násaival ellentétes. Csak megértésre és csak támoga­tásra méltó minden merész terv és magasra tűzött életcél, s a törekvés, amelynek serkentője a felemelke­dés vágya. S hozzátehetjük még a kérdést: lehet-e bol­dogabb a szülő, mint akkor, ha gyermekét tervezni, pályát keresni és választani látja, ha örülhet sikerének, a megtalált életútnak. Mégis: az álmodozás és a realitás, a vágy és a va­lóság gyakran ellentmond egymásnak, s a feloldás ilyen­kor nem mindig pozitív. Éppen az országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán hangzott el a józan igazság, iskolarend- szerünk ma még olyan, hogy a középiskola bőven bo­csát ki falai közül éré ttségizetteket, az egyetemi létszámnak viszont adottak a határai. S ez így helyes is: egy ország életéhez nemcsak mérnökök kellenek és tanárok, orvosok, jogászok — kellenek öntők, esztergá­lyosok, traktorosok, kovácsok, szövőnők. S itt és ebben ütközik manapság olykor a vágy és a valóság, a fan­tázia és a munkás hétköznapok szolid egyszerűsége. Nem csekély gond ez és egyáltalán nem szabad lebe­csülni ezt a jelenséget. Leggyakrabban, az estek túl­nyomó többségében az első megtorpanást józan mérle­gelés és új elhatározás, megfelelő pályaválasztás követi. Még így sem kevés az olyan fiatal, aki — ha nem teljesül első elképzelése —, csalódott, sértett emberré válik, mert úgy érzi, megfosztották őt vágyaitól, remé­nyeitől. S okszor felemlítettük, és igazát nem kevés kül­földet járt hazánkfia bizonyíthatja: a fejlett, gazdag nyugati országokban is milyen távol esik ma egymás­tól az ifjúság nagy tömegeinek vágya, álmodozása és a valóság. Ott színdarabokat írnak a céltalanságról, fi­lozófiai elméletek próbálják magyarázni lényegét, fil­mek egész sora ábrázolja a fantázia és a lehetőségek között kallódó életeket. Persze mindez nálunk még csak megközelítően sem így áll. S bátran állíthatjuk: nálunk nem is annyira az álmok teljesülése körül van baj, mint Inkább' a vágyak felkeltésében, az érdeklődés, a fantázia irányításával. Másként foglalkozva: odáig el­jutottunk, hogy felkeltettük általában a tanulás, kü­lönösen egyes fontos pál yák iránt az érdeklődést, a ked­vet. Abban viszont elmaradtunk, hogy tudatosan irá­nyítsuk a figyelmet, s a fiatalember, mint kikötőben a hajó révkalauzának jeleire, pontosan helyére álljon az élet, a munka rendjében. Az elhivatottság érzése nagy érzés. Ámde nem ma­gától támad, s nem magától erősödik. Ha az eszmélő kisdiákot — tehetsége, képessége, akaratereje szerint mérlegelve — nevelői, — iskolában, családban egyaránt — közös akarattal egy cél, egy pálya, egy leendő élet­hivatás felé kormányozzák, a végső döntés minden bi­zonnyal helyes, hasznos lesz. S itt a haszon kettős &rtelmű. Az egyén, a fiatal, ha valamely pályán megtalálja mindazt, amit elképzelt, boldog, elégedett ember lesz egy életen át. S ehhez neki személy szerint azzal kell hozzájárulnia, hogy nem kerget valamely fantáziaszülte „kék madarat”. Reális korban élünk, a holnapot, több-kevesebb; siker­rel bár, de biztonságosan számítjuk. Ilyen kodban és ilyen életrendben nem túlzó követelmény, ha a fiatalt és a nevelőt józan tervek megalkotására kéri a társada­lom. S fordítva: az ifjú is jogosan igényli, hogy a nagy közösség tárja fel előtte — jóval megelőzve a döntést —. a lehetőségek minden valóságos válto­zatát. Ilyen körülmények között bizonyos, hogy nem marad el a kettős haszon: célbaért, minden pályán hi­vatásukra talált emberek, s minden területen a leg­hasznosabb munka a társadalomnak. M inden fokon és bőven van tennivaló. A cél, a lényeg megéri a fáradozást, a kitartást. Társa­dalmi rendünk magában hordja a siker minden feltételét és tényezőjét — élnünk kell vele. Lantos László Receptek rántott libamáj Fél kilós, vagy 60 dekás májat tejben áztatunk, majd megszárítunk, és 12—14 egyenlő részre vágva, hús­verővel óvatosan kiverve sózzuk, utána lisztben fel­vert két tojásban és szitált zsemlemorzsában megforgat­juk. Forró zsírban mindkét oldalán rózsaszínűre sütjük. KÜLÖNLEGES CSOKOLADÉTORTA 10 deka lisztet 14 deka cu­korral, 8 deka vajjal, 6 to­jássárgáióval, 14 deka őrült csokoládéval és 6 tojás ke­ményre vert habjával ke­verünk össze, majd hosszú­kás tepsibe öntve megsüt­jük. Ha kihűlt két hosszú lapba vágjuk, és megtöltjük. (Lehetőleg egy nappal a fo­gyasztás előtt készítsük el). Töltelék: 12 deka cukrot két evőkanál erős feketeká­véval sűrűre főzünk, majd 12 deka reszelt csokoládét és a tűzről levéve, 3 tojássár­gáját keverünk hozzá. Ki­hűtjük, és 12 deka vajjal együtt habosra keverjük. Divallevél: A finom, meleg, s még­sem vastag kötöttruha elő­nyös viselet a nap minden szakában. Néhány többrészes kötöttruha-modellt választot­tunk ki, ezek — az olasz pulóverekkel vetekedve — nagy sikert arattak a milá­nói magyar kiállításon. Otthonra és sporthoz is alkalmas viselet a fekete- fehérmintás, japánujjú kar­digán és az azonos mintájú pulóver. Hosszú fekete nad­rággal, vagy egyszínű szok­nyával szép is kényelmes is. (Első kép). Munkába, délutánra mo­ziba, látogatásra igen alkal­mas a képen látható három­részes kosztüm. Az egyenes szoknyából, ujjatlan mel­lényből és egyenes szabású, hosszúujjas kabátból álló együttes többféle — fekete, sötétkék, középkék, négerbarna és drapp — szín­ben készült. Ujját, gallérját és elejét finom himzett sze­gély díszíti. Az öltözék elő­nye, hogy többféle módon variálható. A szoknya ka­báttal együtt kosztümként viselhető. Blúzzal a szoknya­mellény Ismét más öltözéket ad. A szoknyához természe­tesen más felsőrészt, a mel­lényhez más szoknyát is le­het ölteni. (Második kép). Elegáns háromrészes kosz­tüm. Tengerkék és fehér — a legdivatosabb téli szín. Ér­dekes a négyszögletes, hur­kos horgolásu borzas sapka is. (Harmadik kép). Alkalmi öltözékként eddig nem nagyon viselték a kö­tött ruhát, ez a modell azon­ban azt bizonyítja, hogy színházba, koncertre, sőt tánchoz is elegáns lehet. A fehér pulóvert és a sötét­kék kardigánt kézihímzés díszíti. (Negyedik képünk). Orvosi tanácsadás: A rossz fogak és az emberi szervezet A gyakorlóorvosok évi- századok óta tapasztalják, hogy bizonyos betegségek, amelyek makacsul ellenáll­tak mindenféle gyógymód­nak, elmúlnak, vagy leg­alábbis javulnak, ha a be­teg rossz fogait eltávolít­ják. A fogakhoz később csatlakozott a mandula, majd — bár ritkában — néhány más szerv is, a vakbél, az epehólyag, stb. A foggyökerek között, -ez állcsontban, a mandulában néha lassú, lappangó, pa­naszokat alig, vagy egyál­talán nem okozó gyulladá­sos folyamatok zajlanak, amelyek ugyanakkor, a Szervezet más helyein okozhatnak gyulladásos megbetegedéseket, például a szívben, vesében, ízüle­tekben, a szemben, a bő­rön, stb. Ezeket nevezik „második betegségek­nek“ Az első ugyanis a fog, vagy a mandula betegsége. A „második betegség” je­lentéktelen lehet, de sú­lyos is, amely a beteg munkaképességét, vagy akár életét veszélyezteti. Régen úgy képzelték, hogy azok a baktériumok, amelyek a fog-, vagy a mandulagyulladást okoz­zák: a véráram útján el­jutnak a test különböző szerveibe, s ott gyulladást okoznak. Később ez a fel­fogás megdőlt, a kutatók megállapították, hogy nem maguk a baktériumok, ha­nem az általuk termelt mérgek okozzák a „máso­dik betegséget”. A fogban, mandulában lévő elváltozást gócnak nevezik, orvosi szóval: fó­kusznak. Az általuk előidé­zett betegségeket pedig gócfertőzés névvel jelölik. A ..gócelmélet” megszü­letésekor az orvostudo­mányban nagy szenzációt keltett. Fogak és mandulák százezrei estek áldozatául. Azóta a beteg sorsát min­den szempontból alapo­sabban mérlegelő, kritiku­sabb, körültekintőbb állás­pont győzedelmeskedett. Ma sem vitás, hogy gennyes, súlyos gyulladásokat fenn­tartó fogakat, mandulákat, a második betegségtől tel­jesen függetlenül is el kell távolítani. Ilyeneket nem szabad megtűrni a szervezetben. Mi történjék azonban a kétes esetekben? Ilyenkor a második betegség jellege befolyásolja döntően az or­vos elhatározását, Ha a második betegség súlyos, akkor nincs helye bizony­talankodásnak. Egy vagy több rossz fog, vagy man­dula egyszerűen nem éri meg, hogy miattuk veszély­ben forogjon egy ember ál­talános egészségi állapota. Ha viszont jelentéktelen második betegségről van szó, akkor felesleges na gyobbszabású fogászati, gégészeti, sebészeti beavat­kozásnak kitenni a beteget. Ezt egy orvos többnyire nem tudja eldönteni: a második betegséget kezelő orvos rendszerint kikéri a fogorvos, a gégész, a se­bész véleményét és együtt döntenek. Ha csupán egy­két foggyökérről van szó, akkor a döntés nem nehéz. Ha a mandula kivételéről, vagy nagyobb szájműtétről, akkor a góctalanítás elha­tározása már nehezebben megy. A gócfertőzés körül te­hát vannak még bizonyta­lan pontok: sok orvoskuta­tó foglalkozik tisztázásuk­kal. Mit tegyen a beteg? Rá kell bíznia magát az orvosok alapos meggondo­láson nyugvó elhatározásá­ra: s még kellemetlenségek árán is vállalnia kell a kisebb bait a nagyobb ve­szély elkerülése érdekében. Dr. Kovács György, az orvostudományok kandi­dátusa. Kozmetikai jó tanács: Az ajak és az arcbőr ápolásáról Kellemetlen érzést okoz az apró repedésekkel teli, hámló ajak, és nem szép látvány a petyhüdt szájzug sem. Mindennek kialakulá­sát azonban el is kerülhet­jük. Az ajak felrepedezését és hámlásáit megakadályoz­hatjuk, ha ajkunkat éjsza­kára, de nappal is — mi­előtt az utcára mennénk — bekenjük lágyító krémmel. Egy tojássárgájából és két evőkanálnyi glicerinből pia- gunk is készíthetünk ilyen krémet. Az étkezéssel kap­csolatban pedig azt taná­csoljuk, hogy az ételt ne együk túlságosan forrón, és ne harapdáljuk, nyaldossuk az ajkunkat. Ha mégis repedések ke­letkeznének rajta, masszí­rozzuk az ajkunkat bármi­lyen tápláló krémmel. A masszírozás úgy történik, hogy mindkét kezünk kö­zépső ujjával könnyed kö- , röző mozgásokat végzünk az ajak közepe felől a száj­sarkok felé, és vigyázunk rá, hogy ajkunkat ne fe­szítsük meg. A masszírozás befejezése után ajkunkat gyengén ütögessük ujjhe­gyünkkel. A szájsarkok petyhüdtsé- gének megszüntetésére vé­gezzük el ötször-hatszor a következő gyakorlatot: be­csukott szájjal húzogassuk oldalra a szájzugokat, mint­ha nevetnénk. Ugyanezt a gyakorlatot ismételjük meg félig nyitott szájjal is. ★ Az arcbőr masszírozását magunk is elvégezhetjük. Ehhez csupán lemoeószer, zsíros króm, növényolaj és törülköző szükséges. Mindenekelőtt gondosan tisztítsuk meg az arcbőr pórusait a púdertől, krém­től, portól és váladéktól úgy, hogy bedörzsöljük le­mosószerrel az arc közepe felől oldalra és felfelé ha­ladva. Ezután meleg borogatást alkalmazunk. A hosszában összehajtott törülközőt be­mártjuk forró vízbe, kifa­csarjuk és középső részét állunkra helyezve, végivel befedjük az arc mindkét fe­lét, de ugyanakkor a szájat és az orrlyukat szabadon hagyjuk. Amint a boroga­tás hűlni kezd, megint for­ró vízbe mártjuk. 3—5 perc elteltével a borogatást levesszük és arcunkat be­kenjük krémmel. Utána olajjal bekent ujjhegyünk­kel finoman, lassan, egyen­letesen simogatva és titö- getve a bőrt, masszírozzuk az arcát, vigyázva arra, hogy ne gyúródjék ráncba a bőr. Homlokunkat először hói az egyik, hol a másik ke­zünkkel folyamatosan si- mítgassuk az orrtő és a szemöldök felől a haj felé. Azután mindkét kézzel egy­szerre középről oldalra, a halánték felé. A szem körüli területet csak egészen könnyed moz­dulatokkal simítgassuk az orrtő felől mindkét kéz ujjaival a halánték felé és a szem alatt az orr irányá­ban. Az orrot felülről lefelé masszírozzuk. Az arcunk felső részét a2 orrnyereg felől a halánték felé masszírozzuk, a közép­ső részt pedig az orrcim- pák és szájsarkok felől a fül irányában. Arcunk’ alsó részét, az állunkat és az alatta levő nyakrészt szintén közép­irányból masszírozzuk a fül felé, egyszerre mind­két kezünkkel. Minden egyes simítást többször is­mételjünk meg. Ezután uj­jainkkal ütögessük az ar­cot, mintegy beütögetve a krémet a pórusokba. A homlokot, az arcot, az állat egyszerre valamennyi uj­junkkal ütögessük. A szem alatti részt ujjhegyünkkel • paskolgassuk. A masszírozás kb 10 per- cig tart. Végül az arcot is­mét gondosan dörzsöljük lé lemosószerrel. Ezután hid.ej borogatást alkalmazhatunk; de csak egy-két másodper ctg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom