Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Henry Büttner jeles német karikaturista A Német Demokratikus Köztársaság lapjainak egyik legnépszerűbb munkatársa már évek óta Henry Büttner, a kiváló karikaturista. Egy kis faluban él, az 5000 lelket számláló Wiu- gensdorfban, néhány kilométerre Kari Marx Stadtól. Életének egyetlen hosszú útját 1945 januárjában tette meg, amikor egyenruhát húztak 17 esztendős alakjára, s fegyvert nyomtak a kezébe (még kezelni sem tudta), hogy Hamburg környékén feltartóztassa a szövetségesek előrenyomulását. Innen sok-sok hetes gyaloglás után érkezett haza. > Egész életében nem járt többször Berlinben, mint három-négyszer —, amikor már elkerülhetetlenül fel kellett keresnie azokat a szerkesztőségeket és kiadóhivatalokat, amelyeknek dolgozott. Egyébként postán küldi be munkáit. A legtöbb szerkesztő, noha évek óta együtt dolgoznak, még sosem látta. Olvasóinak milliói közül, akik naponta nevetnek rajzain, alig néhányan ismerik személyesen. Tíz évvel ezelőtt Büttner maga sem tudta, hogy humorista. Karl Marx Stadt nagy áruházának egyik reklámgrafikusaként dolgozott, árcédulákat írt és plakátokat rajzolt. Egyik rajzát közölte az NDK népszerű szatirikus hetilapja, az Eulen- spiegel: ez volt Büttner belépője, első lépése a hírnév felé Azóta küldi rajzait az újságoknak. Általában reggel kilenctől délig rajzol, naponta három karikatúrái készít évek óta. Rajzait azonnal fel lehet ismerni, ha véletlenül nincs is ott a monogramja, annyira egyéniek, jellegzetesek. Úgyszólván soha nem ír szöveget, képaláírást karikatúráihoz. Fő hlakja egy hosszú, nyúrga alak, széles karimáju kalappal a fején: német kispolgár, aki mindent a legteljesebb komolysággal csinál, még a szemmel láthatóan értelmetlent és a különöst is. Olyan családi körben él, amelyben a feleség az igazi úr a háznál. A módszeresség, a rend a legjellemzőbb tulajdonságai. Az az ember, aki egy, a falon függő rajzos útmutató alapján köti be a cipőfűzőjét, aki szemét, fülét, orrát egy másik, ugyancsak s falra függesztett rajz szerint mossa meg, aki úgy utazik el szabadságra, hogy előzőleg megbízza a szobalányt: mindennap tépje le a naptárról az elmúlt napokat, aki hivatali főnökként órával a kezében várja a „fájront’* pillanatát, hogy a már régen az ablakhoz csődült személyzetnek akkor adja ki a parancsot a redőnyök lehúzására. Rendes, házias ember: szenet hoz fel a pincéből, s a felhordásnál a legfelső lépcsőfokon „Isten hozott” feliratot talál, amelyet a felesége ragasztott ki. Ha látogatóba megy, magával viszi a saját díványát, ha borítékot akar leragasztani, nyelvét a vízvezetékcső alatt nedvesíti meg. Olyan holmikat visz be a hivatalba — egy melltartót, például —, amelyeket az ágyában talált, s leemeli a kalpját. ha a főnök szobája előtt halad el. Utcai balesetnél, összeütközéskor elgörbült kocsijának egyik ülését kiemeli, s a jegyzőkönyvet felvevő rendőrnek kínálja oda. hogy kényelmesebbé tegye az életét... A berlini Eulenspiegel kiadó közreadta Büttner rajzainak gyűjteményeit. A legutóbbi kötetének Scherzo curioso a címe. A zenei életből vett címmel Büttner egy régi gyermekkori vágyának is emléket állított: operaénekes akart lenni. Ez az álma nem valósulhatott meg: Henry Büttnernek „nincs” hangja... (Panorama) „Nyurga alak, széles kalappal
