Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Amikor belépek a Parlamentbe... Neve: Esze Gábor. Kora: 51 év. Különös ismertetőjele: nincs. Tartása: egyenes, termete: magas. A szeme tisztán kék, haja sima, öltözéke egyszerű. A cigaretta, amit szív és kínál: Kossuth. „Mire gondolok én, Esze Gábor képviselő, amikor belépek a Parlamentbe? Nem is tudom hirtelenjében, hiszen annyi minden foglalkoztatja az embert, akár képviselő, akár nem. A legtöbbször talán az jut eszem, be, mégiscsak nagy dolog, hogy a magamfajta, egykori középparasztnak kijelölt széke van az ország házában.*5 Országház, hatodik szektor, közvetlenül a szószék szomszédsága. Itt foglalnak helyet a szabolcsiak, itt űl mindig Esze Gábor is, tizenegy beregi falu népének képviseletében. • „Négy éve lassan, hogy először léptem át a Parlament küszöbét. Azt a pillanatot sohasem felejtem 'el. Ha valaki akkor azt mondja nekem, lámpalázam van, igazat adok neki. De nem a környezet, a nekem szokatlan ünnepélyesség miatt ille- tődtem meg. Ekkor éreztem át annak a megbízatásnak a súlyát, amit én a választóiktól kaptam.*5 Tizenkét holdon gazdálkodott egyéni korában. Jól élt, sok volt a munkája, nem kevesebb a jövedelme. Aztán hatvanban jött a tsz. „Mondjam azt, hogy legelsőként ismertem fel a szövetkezet szükségességét? Ez nem igaz. Ráment nékem is néhány átvirrasztott éjszakám. Azért mégiscsak az elsők között írtam alá az ívet így magyaráztam ma- Barmiak a saját döntésemet: a kormány nem akar rosszat nekünk, s majdcsak kisegít bennünket a jó útra. Persze, ez jobbára csak reménykedés volt akkor. Aztán bekövetkezett, amire egyáltalán nem számítottam. Ki akartak kiáltani elnöknek. Mondtam, emberek, 12 holddal megbír. tam, de tízezerrel mit kezd- jek? Nagynehezen elfogadták mentségemet, az elnökhelyettesi funkcióra azonban már keresve sem találtam tiltakozást Hát így kezdődött az én közéleti életem.‘! Felidézem Esze Tamást, Rákóczi kurucainak vezérét, akinek Bereg mostani képviselője, a tarpai „Győzelem” Tsz elnökhelyettese negyed-ötödizigleni egyenes leszármazottja. Célzás ez a felidézés. Lesem a hatást. Esze Gábor újabb cigarettára gyújt „Milyen érzés egy ilyen történelmi nagyság árnyékában élni? Dolgozni? Nehéz. Az emberek ugyanis nehezen ismerik fel, mit jelentett akkor és mit jelent ma forradalminak lenni. Két és fél évszázada egyszerűbb volt ez a kérdés: fegyvert -kellett fogni a rabság, a szegénység ellen, a szabadság zászlaja alatt. Ma? Nincs rabság, húsz éve szabad a nemzet, van munka, s aki dolgozik szépen megél. Harc azért maradt nekünk is, jócskán. Ott volt például a tsz. megalakítása. Egyik napról a másikra belecseppentem a küzdelem kellős közepébe. A leltározáskor. a közös vagyon megteremtésénél magamon éreztem a szúró pillantásokat, mintha csak azt mondták volna: rólad se gondoltuk volna ezt, Gábor.” Messze kifújja a füstöt. Gondolkodik, s közben lágy vonásokkal mosoly ül ki az arcára. Hirtelen feláll, halom kartonlappal tér vissza. „Ha csak erre nézek, a kimutatásra, mindig megkönnyebbülök. Válassza ki bármelyiket, meglátja, hová jutottunk. Ezekben tartjuk nyilván a keresetet. Van itt tehenész, kapás meg kocsisember, aki eddig majdcsak húszezer forintot vett fel munkájáért a pénztárban. Pedig a zárszámadás még hátra van. Hej, pedig de keserves volt egy időtájt! Sorállás az irodán: adják ki a földet, maradunk mi a réginél. Ha megszakadt is a vezetőség az elején akkor sem tudott csodákat művelni. És most? Beért a sok fáradozás. Határozat van rá, akárki nem lehet a tsz. tagja, az emberek nagy becsben tartják a szövetkezetét." Dehát a képviselőség! ö visszakérdez: ez talán nem képviselőség? „Az ez, kérem a javából. Hallgassa csak mondom egy. szer Biszku elvtársnak a Parlament folyosóján, kellene ez is, az is, kövesút, kultúrház, orvos, meg minden. Mire ő: igaz Gábor kellene, még nagyon sok minden kellene. De miből, máról hónapra?... Én elgondolkodtam ezen. A csudába is, az én szerepem csak annyi volna a Parlamentben, hogy kérjem ezt is, meg az is? És rájöttem, ha kérek magamtól, magunktól kérek. Dolgoznom, igyekeznünk kell egyre jobban, aztán lesz villany, iskola, híd, bekötő út. Ezért mondom hát én, hogy a képviselőségem itt kezdődik a mindennapi munkámnál." Mint aki valamit rosszul mondott volna, gyorsan „helyesbít”: 6 egyáltalán nem akar babérokat magának, különben is, nála sokkal rátermettebb képviselők vannak Szabolcsban, az országban. így mondja. Látni zavarban van. „Itt van például a gulácsi kultúrház. Évekkel ezelőtt leszállították hozzá a téglát, verte az eső a drága anyagot, jöttek, hogy segítsek rajtuk. Mondom a megyénél, elvtársak, pontot kellene már tenni ennek az ügynek a végére. Ekkor elém terítették a tervet: nézd Esze Gábor hatvanötre terveztük, ők siettek előre... Ha arra jár nézze meg: már kész a ház, terv szerint. Vertem volna talán az asztalt? Nem volt rá okom." Gondolhatnám: Esze Gábor nem szeret hadakozni a bajok ellen. Aztán csak hallgatom. „Mindennek meg van a maga ideje. Amikor például a mezőgazdaság volt napirenden, szót kértem a Parlamentben. Elmondtam, hiába a nagy gyümölcstelepítés, ha késik a járulékos beruházás. Minden szó a szivemből jött. Losonczi miniszter aztán megnyugtató választ adott. Vagy ott van például a tsz-tagok SZTK- juttatása. Ha egy gépállomási traktoros véletlenül megrokkan munka közben, tekintélyes nyugdíjat kap. Társa, aki átment a tsz-hez, ugyanilyen esetben legfeljebb 260 forintot. De nincs minden rendben az orvosi ellátás körül sem. Nem állítom, hogy az én érdemem a Központi Bizottság legutóbbi határozata, de talán valamit magam is tettem a mostani, megoldást hozó rendelkezésekért.” Amíg beszél, homlokán barázdák gyűrűznek, jelei az élet árnyasabb oldalainak. „Épül kövesút, járda, két- nyomsávos híd, iskola, s ki tudja még, mi minden. Valami közöm nekem is van ezekhez. De ahhoz is közöm van, hogy találni Be- regben néhány deficites tszt, olyanokat amelyek éveken át az államkasszából csinálnak zárszámadást. Látom emitt idegenkednek a szakemberektől, ha fogadják is, hamar elüldözik, mert féltik a pozíciójukat. Másutt meg a dotációs szakember háttal áll a munkának, fintorog a gumicsizmától, legszívesebben siminyakkendő. ben irányítaná a munkát. Mennyi fáradtság lesz ezt legyűrni! Különösen nekem, aki két szék között vagyok. Itt élek azok között, akik rámbízták a sorsukat a Parlamentben, s ha törvényt hozunk, határozunk, sietek haza, végrehajtani. Előre nem minden világosodik meg az emberek előtt, vitatkozni, néha hangoskodni kell.” Tizennyolc hónapja özvegy Esze Gábor. Felesége a ma még gyógyíthatatlan betegség áldozata lett. „Pesten gyógyíttattuk. Volt idő, minden héten vonatra szálltam, a kórházba siettem. Ilyenkor az országgyűlés szüneteiben is a betegágyához igyekeztem... Mire gondolok én, amikor belépek a Parlamentbe? Ne értsen félre: most, hogy egyedül maradtam, a legkevesebbet magamra. Nincsenek sajátos szenvedélyeim, a munkámat most már szenvedélyesen szeretem. Igaz, sikeresen levizsgáztam Zsámbékon, az elnökképző iskolán, de a családi tragédia közbeszólt a továbbhaladásban. Pedig tudom, érzem, hogy van pótolnivalóm. Hát erre is sokszor gondolok én fenn a Parlamentben. És el lehet-e felejteni az emberek apró gondjait, a gyermek továbbtanulásától a háztáji területig? Jönnek, a legkülönfélébb kérésekkel. Öröm, ha teljesítheti az ember, de az is jólesik, ha sikerül egyikkel másikkal megértetni, hogy nemcsak az ő érdeke a fontos, hanem a közösségé is az. Nem is olyan régen még kézzel lábbal tiltakoztam az ellen, hogy mások gondját, baját a nyakamba szedjem. Most itt vagyok, egyetlen szabad perc nélkül. Észrevétlenül megszoktam és meg is szerettem ezt az új helyzetemet A beszélgetés színhelye a tsz-iroda, az elnök szobája. Két ajtóval odébb már vagy tízen várnak Esze Gáborra. Nem a képviselőre, hanem az elnök- helyettesre. ö a gazdája a „Győzelem“’ anyagainak, ő irányítja a segédüzemeket. Számlák, bizonylatok csomósodnak asztalán, ő minden tételt alaposan szemügyre vesz, amíg aláír. Közben már újabb vendégek érkeznek hozzá: a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola küldöttei, a pat- ronánsok, akik Esze Tamás születésének jubileumi évfordulóját jöttek előkészíteni. Angyal Sándor Korszerűsödő üzemek, 547 új nyirenykázi lakás — Száz kiloméíeres villanyhálózat- bővítés, megkezdik az új szálloda tervezéséti a filmszínház építését — Ötmilliót költenek Sóstóra — Megépül a tanyai kollégium Az 1965 évi tanácsi beruházások teljesítéséről és az 1966 évi létesítmények előkészítéséről folytattunk beszélgetést Kocsis Lászlóval, a megyei tanács vb. tervosztályának vezetőjével.. Megtudtuk: a beruházás iránya és felhasználása más volt, mint a korábbi években. A tanácsi iparfejlesztést, a kapcsolódó kommunális és szociális létesítményeket, valamint az egészségügy és művelődés fejlődését reális alapokra tervezték. Az üzemek termelése tervszerűbb gazdálkodásból és a munka termelékenységéből növekedett — bár az önköltségcsökkentésben még nem sikerült elérni a kitűzött célt. Az eddigi és a várható eredmények azt mutatják —- kivéve a tanácsi építőipari vállalatot, — hogy az éves tervet teljesítik, néhány vállalatnál túl is teljesítik. Örvendetes, hogy a túlteljesítés exportcikkekből lesz. A gondosabb tervezés és a terv teljesítése lehetővé tette, hogy a beruházási célok is megvalósuljanak, amely újabb alapot teremt a fejlődésnek. 1965-ben a tanácsi beruházás összege meghaladta a félmilliárd forintot. Terv szerint haladt a megyei lakásépítkezési program végrehajtása, Nyíregyháza város és a falvak közművesítése, egészségügyi és művelődési célok megvalósulása. Néhány területen terven felüli beruházást is sikerült eszközölni. A lakásépítkezési program keretében ez évben átadtak, vagy átadnák Nyíregyházán 323 lakást, — Kisvárdán 18, Fehérgyarmaton 12, Baktaló- rántházán 8, Záhonyban 26, Tiszalökön 9, Csengerben 8, és Nagykállóban 9 lakást. A megkezdett de áthúzódj lakásokból Vásárosnar t?iy- ban 18, Mátészalkán 24 lakást adnak át 1966-ban. Az új lakások építésére költött összeg meghaladja a 80 millió forintot. A napokban adták át Nyíregyházán az ország egyik legszebb, legmodernebb anyáscsecsemő-intéze- tét, a nagyecsedi, ibrányi, nagykállói és az új fehértói gimnáziumokat. Most van átadás alatt a vásárosna- ményi, 212 ágyas új kórház, amely a beregi rész régen húzódó egészségügyi gondját oldja meg. Ez évben adták át Kisvárdán az új gyermekosztályt is. Tanácsi beruházásból az év folyamán egészség- ügyi és művelődés fejlesztésére 120 millió forintot költöttek. De jelentős volt a tsz-épít- kezésekre fordított összeg is, amely meghaladta a 200 millió forintot. Több új major, központ, dohánypajta, istálló és más létesítmény épült a fenti összegből. Az 1966. évi tanácsi beruházás — amely több száz millió forint lesz — még céltudatosabb lesz. Cél: az exporttevékenység növelése, a szükségletekre való termelés, a munka hatékonyságának emelése — amely lehetővé teszi az évi 5 százalékos termelési felfutást. Természetesen tovább folyik az üzemek korszerűsítése, új beruházások megvalósítása. A tervben szerepel többek között a nyomdaipari vállalat új kliséüzemének létesítése, a fehérgyarmati kenyérgyár és más rekonstrukciós építkezés. Tovább folytatják a falvak és települések villamo- sitásának bővítését, a vízellátás és csatornázás fejlesztését, az utak és járdák korszerűsítését, új egészség- ügyi és művelődést szolgáló létesítmények bővítését. Jelentős lesz a lakásépitési program bővülése is. A megye területén — tanácsi beruházásból — 1966-ban 547 lakás építését fejezik be. Nyíregyházán több, mint 500, Vásárosnaményban 14, Mátészalkán 24 lakásos tömböt építenek. Továbbá eredményes tárgyalás folyik — Nagykállóban, Nyírbátorban és Kisvárdán épülő újabb 36 lakás építésére. Jövőre — a fenti lakásokon kívül — Nyíregyházán újabb 275 lakás építését kezdik meg, amit 1967-re fejeznek be. Az új villanyhálózat bővítése meghaladja a 100 kilométer hosszúságot. Hálózatfejlesztést kap Nyíregyháza, Fehérgyarmat, Nyír- mada, Apagy, Ófehértó, Tyúkod, Mándok, Nyírkárász, Nagyecsed, Nyírbéltek, Nyírmihálydi, Ibrány, Nagyhalász, Ujfehértó, Tiszadob, Tiszavasvári és Petneháza. A villanyhálózatba bekapcsolnak több tanyát is: Bal- kány-Perketpuszta, Tyukod- Szalmaváros, Nyíregyháza- Bálint bokor, Oros-Nagy- szállás-tanya. Nyíregyháza városban tovább folytatják a gázés távfűtésvezeték építését. 1966-ban befejezést nyer a Zrínyi Ilona úti üzlethelyiségek építése. Megkezdik a 120 személyes új szálloda tervezését. A Sóstó strandfürdő fejlesztésére ötmillió forintot ruháznak be. Befejezik a 210 személyes tanyai kollégium építését. Megkezdik a nyíregyházi 600 személyes új filmszínház építését. Nyíribrony- ban és Jánkmajtison egy- egy négytantermes iskola épül. Bővítik a tiszavasvári és a demecseri gimnáziumot. Újabb nagyobb összeget fordítanak tsz-létesítmé- nyekre A Nyíregyházi Vasipari Ktsz szerelői csomagolják aa egyiptomi megrendelésre készített trafóházakat. Foto: Hammel J. A juhász meg a mérnök Ünnep előtti hangulatban koccintottunk a gyűszűnyi pohárral, s beszélgettünk erről is, arról is az agrármérnökkel, aki néhány esztendős gépállomási szolgálat után, az egyik beregi közös gazdaságban dolgozott, majd járási osztályvezető lett. Élmények? Olyan ünnepélyes fajták? A mezőgazdasági szakember akkor sem ünnepel, pihen igazán, ha három napot egyvégté- be tesznek. Jönnek, zörgetnek, a tv nézését is gyakran félbe kell szakítani, intézni ezt, vagy azt a dolgot a közösnek. — Ha nem is ünnepi, elmondok valamit, ami ünnepszámba megy, bármenynyire is hétköznapi — szánja el magát az agro- nómus-mémök. — Kihelyeztek abba a beregi tsz-be. Erősíteni. Mondják, azt üzeni a juhász, felé se nézzek az akolnak, mert a hátamhoz csapkodja a bárányokat. Ilyenkor az ember, csakazértis, mielőbb megteszi, amitől óvják. Magam is, beállítok az akolba. Szó nélkül, köszönés nélkül. Meghajlok, a hátam megfeszül. Állok, öt percig, tíz percig, tizenöt percig. A juhász meg körbe rajtam. Mind közelebb. Hallgatok. A javakorabeli ember nézeget. Aztán megszólal: — ■ mondja már, mi az isten van magával? Gyomorgörcsöt kapott? Segítsek valamit? — Várok — vetem oda. — Mire? — Hát arra, hogy a bárányokat a hátamhoz verje. Én vagyok az agronómus. Nem úgy gondolta ő, szabadkozott a juhász. Csak- hát agronómus jön, agronómus megy, ők meg esztendők óta alig látnak egy árva petákot. Azt hiszem, hogy tőlem többet várhatnak? Ez volt az egyik bemutatkozás. A gyenge lábon álló szerfás épület tetejét foltozgatta néhány idős ember. Leültem egy gerendára. Jöjjenek már egy kicsit, emberek, beszélgessünk. Csak egy pipaszivásnyi időre, mondom nekik. Méregetnek onnan fentről, aztán apránként lekászálódnak. — Maga is gyorstalpaló? — kérdi a legidősebb. — Hogy-hogy...? — Már csak úgy, hogy lassan a tarka kutya is ag- romóniás ember lesz. A határban meg kiderül, hogy a búzát se tudja megkülönböztetni az árpától. Ka- i lászban gém. — Majd elválik — válaszoltam, mivel akkor éppen nem mutathattam meg, decemberben, melyik a búza, melyik az árpa. — Tudja mit? — szögezte nekem egy másikuk. — Ha maga annyi pénzt ösz- szehoz nekünk, hogy a napi csomag dohányt — mert szűzdohányhoz nem jut manapság az ember — meg az egy pohárkára valót biztosítsuk, akkor maid nő*- zük valaminek. Különben maga is csak gyorstalpaló, mégha annyi iskolája van is. Az én fiam igazi mérnök, gépészeti — húzta ki magát a bácsi önérzetesen. A zárszámadáson aztán koccintottunk. Többre futotta, mint a pakli dohány. v Samu Andrá» 3 1965. december 25.