Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
XXII. ÉVFOLYAM, 304. SZÄM ÁRA: 1 forint 1965. DECEMBER 25, SZOMBAT DCellemet karáeionyi ünnepeket kívánunk minden oLaai&nknak KARÁCSONY, 1965 W Jra karácsony ran, a család, a békesség ünnepe. Áll már a talpig feldíszített fenyőfa, apró kis fények yflágolnak rajta: parányi hálatüzek a csendért, amely átöleli hajlékunkat; a mosolyért, amely az új játékát próbálgató gyermek arcára kiül, a nyugodt éjszakáért, a friss reggelért, álmainkért és a valóra váltott terveinkért, a munkáért, amit karunkkal, agyunkkal, gépeinkkel elvégezhettünk: az ételért, az italért, a meleg ruhákért, amelyekből a 21. szabad karácsonyon már egész népünk részesedhet Félénk lobbanású gyertyafény az örökzöld fán. Huszonegy éve, a háború vérzivaratá- ban pusztítóan, s egyúttal megváltóan csapott magasba a nagy láng: felperzselte az elnyomás, a zsarnokság, az embertelenség gyűlölt bástyáit, hogy helyükbe a szabadság, az emberi méltóság, az eljövendő új kor, a szocializmus. a kommunizmus és a béke örökéletű várait emelhessük. így szép és teljes ez az ünnep: emlékezéssel és számvetéssel. Sokan — a közép és az idősebb generáció tagjai — akaratlanul is idézgetik személyes karácsonyélményeiket: a „boldog” gyermekkort, amikor a nagy élményt a nagylelkű tiszteletes asszony maroknyi szeretettcsomagja, az egyházi gyűjtésből származó kopott ruhadarab, lábbeli, vagy a kirimánkodott bolti hitelből, az ínség- munka néhány pengős díjából vásárolt kocka és süvegcukor jelentette... És legalább ennyien vannak, akik tágra nyitott szemekkel csodálkoznak mindezen: a húsz szabad karácsony alatt felnőtt fiatalok, akiknek idegenül csengenek az olyan szavak, hogy éhezés, munkanélküliség, árverés, népbetegség, robot, sztrájk. Pedig félemberöltönnyi idővel ezelőtt olyan közhasználatú fogalmak voltak ezek, mint ma a néphatalom, a lakásátadás, árubőség, társadalmi méretű tanulás, ingyenes egészségvédelem, egyenlő jog a törvény előtt. Ezrek, tízezrek, a nyomorban élő munkások, parasztok legjobbjai hullatták vérüket, adták életüket mindazért, ami a mi húszéveseinknek már a legtermészetesebb dolog. Már a 21. szabad karácsony virradt ránk. Él, állandóan erősödik hazánkban a proletárdiktátúra, a munkások és a parasztok hatalma, követendő példát mutatva a gyarmati sorban élő, vagy a szabadságukért ezen a karácsonyon is fegyvert forgató népeknek. Miközben hűek maradunk az okos hagyományhoz, az év végi számvetéshez, nem feledkezhetünk meg erről a példamutatásról sem. Különösképpen fontos ez a mostani számadás önmagunknak és egymásnak, hiszen nemcsak egy, talán minden eddiginél jelentősebb gazdasági évet búcsúztatunk rövidesen, hanem befejezzük második 5 éves tervünket, s hozzálátunk az újabb, félévtizedes időszak céljainak megvalósításához. Ha most visszanézünk a lényegében véget ért második 5 éves tervre, van mire emlékeznünk: eljutottunk előre kijelölt célunkhoz a kis családokon belül és az egész nemzet viszonylatában. Eredményeink jó bizonyítványai igyekezetünknek. Iparunk termelése öt óv alatt 49 százalékkal növekedett, nőtt a mező- gazdaság termelése, beruházásokra 208 milliárd forintot költöttünk. Működik a Dunai Vasmű hideghengerműve, cementet ad a váci óriás, üveget Orosháza gyönyörű gyára, konzervet Nyíregyháza, Szabolcs legújabb ipari létesítménye. Folytathatjuk a sort a tervidőszak során ide telepített gumigyárral, az egykori elmaradott tanácsi üzemek rekonstrukciójával, az építőipar termelésének ugrásszerű növekedésével, a fehérgyarmati, a kisvárdai új kórházzal, a nyíregyházi 300 ágyas tbc-gyógyintézet- tel, az anyáscsecsemő otthonnal, iskolákkal, művelődési házakkal, az új lakónegyedekkel, termelőszövetkezeteink korszerű gépeivel, épületeivel: számba venni is nehéz mindazt, amit Szabolcs kapott és teremtett 1960 óta. Mezőgazdaságunk ma már szocialista alapokon termel, fokozatosan erősödnek a közös gazdaságok. Iparunk a helyi és a hazai igények kielégítésén felül — éppen a második 5 éves terv során — helyet foglalt a világpiacon: 1965-ben már mintegy félmilliárd forint értékű exporttermék indult útra megyénkből a világ különböző tájaira. S ok minden történt öt év alatt az emberek, a családok életkörülményeinek ' javításáért is. Emlékezzünk csak: 500 millió forint az alacsony nyugdíjak rendezésére, ennél is több a családi pótlékok felemelésére, bérrendezés néhány kategórián belül, ami közel 800 millióba került. S csak az idei árleszállítások, kiárusítások eredményeként egy- milliárd forintra tehető megtakarítás jelentkezhetett a családok pénztárcáinál. Tovább emelkedett a nagyobb beszerzésekre a takarékpénztárnál elhelyezett betétállomány Szabolcsban: a megye félretett pénze, amely a családok kiegyensúlyozottabb életének egyik biztosítéka már több, mint félmilliárd forint. Szaporodnak egyéni és közös örömeink, ugyanakkor gyarapodtak gondjaink is. Pártunk legutóbbi kongresz- szusa a szocializmus teljes felépítését tűzte ki soron következő feladatként. Küzdelmünknek ezzel egy olyan szakasza vette kezdetét, amelyben nemcsak a politikai, hanem a gazdasági harcot is az új körülményekhez kellett igazítani. Előtérbe került a gazdaságosság fokozása, a termelékenység emelése, a takarékosság kiterjesztése. Dolgozó népünk többsége felismerte ezt a történelmi szükségszerűséget és helyesléssel, megelégedéssel fogadta a Központi Bizottságnak éppen egy esztendeje hozott határozatait a gazdálkodás megjavítására. Az utóbbi év eredményei máris igazolják: helyes volt a munkaerő ésszerű átcsoportosítása, a normák felülvizsgálata, a piacon kelendő áruk termelésének szorgalmazása. Kevesebb létszámmal is teljesíteni tudják üzemeink a tervet, a váratlan természeti csapások ellenére egyes féleségekből tovább nőtt a termelés a mezőgazdaságban, nem csökkent a munkások keresete, sőt, tovább javult a reálbér. Ugyanakkor éppen az utóbbi esztendőben vált mindenki által láthatóvá, hogy az idő túlhaladta a gazdaságirányítási rendszer ma még érvényes módját, amely befolyásolja az egyes emberek életkörülményeit is. A régi módon például elég volt, ha különböző termékekből nagy mennyiség készül, s más termékek ugyanakkor hiányoztak. Ma — akárcsak (> az egyes ember — az ország, főként a világpiac igényesebb, mint volt. Korszerűbb terméket követel, magasabb színvonalat mindenben, s nem utolsó sorban rendet, nagyobb fe- gyemet a gazdálkodásban, közéletben egyaránt. Egyszerűbben szólva: véget Imii vetni a toldozásnak-foldo- zásnak a gazdaság szerkezetében. Végre meg kell teremteni a korszerű viszonyoknak megfelelő gazdasági formákat. A karácsony a pihenés, de ugyanakkor az erőgyűjtés ünnepe is a ránk váró feladatokra. Jó dolog az, hogy miként a számvetés, a visszapillantás, úgy a dolgos hétköznapokra való készülődés is hagyománya lett a mi ünnepeinknek. 1965 karácsonyán családban, társaságban az eddigieknél is érezhetőbben jelen vannak a munka hétköznapjai. Nemrég hozta nyilvánosságra kormányunk az 1966-os népgazdasági tervet, amely szerves része a harmadik 5 éves tervnek, s éppen ezért fokozott ' érdeklődés nyilvánul meg iránta. Jövő évi tervünk — amely a gazdálkodás további javítását,, a felesleges készletek csökkentését, az export növelését írja elő — kellően megalapozott, égyaránt számol rejtett tartalékainkkal és lehetőségeinkkel, szorgalmas munkával teljesíthető. Éppen ezért érezhető máris kedvező fogadtatása. Az 1966-os tervvel egyidőben került a közvélemény elé a jövő évi ár- és bérpolitika tervezete, amely a leggyakrabban vitatott téma napjainkban. Az év végi számvetésnél most ennek tükrében vizsgálódnak sokan: egyesek kétkedéssel, szorongással, mások az adott helyzet józan mérlegelésének birtokában megelégedéssel. B izonyos, hogy nem volt könnyű sem elhatározni, sem bevezetni azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek a lakosság egyes rétegeire ezúttal átmeneteiig kedvezőtlenek. De meg kellett tenni, arányosítani kellett az árakat s a terhek elosztásával nagyobb súlyt kellett hárítani a társadalomnak arra a részére,.! amely magasabb jövedelemmel rendelkezik. Egyszersmind az erők és a lehetőségek szerint adni, juttatni kellett — és kell — a kisebb keresetű rétegeknek. A jövedelmeket átcsoportosító intézkedés csak látszatra mond ellent a szocialista, bérezés törvényének, annak, hogy rpindenki a társadalom hasznára végzett munka mennyisége és minősége szerint részesedjék a megtermelt anyagi javakból. Ez a szükségszerű törvény továbbra is érvényre jut, csak úgy, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszán ne okozzon az egyes rétegek között feszültséget. Az intézkedések célja nem az állami bevételek növelése volt, hiszen a jövedelemnövelő és a jövedelemcsökkentő tételek népgazdasági szinten kiegyenlítik egymást. Jócskán vannak azonban olyan emberek, akik ezt figyelmen kívül hagyják és csak az egyes fogyasztói árak emeléséből következtetnek. Hiba lenne mellékesként kezelni azt, hogy a bér- és nyugdíjintézkedések 2 milliárd, a családi pótlék emelése pedig 800 millió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. Ugyanakkor egyes élelmiszerek, textíliák fogyasztói árának csökkentése is ellensúlyozni igyekszik a több. letkiadásokat. A jövedelem- növelő intézkedések több mint háromnegyed millió családot érintenek az országban, túlnyomó többségében a kisebb fizetésű munkások, a nagycsaládos dolgozók javára. Mindezek mellett — s ez sem közömbös a jövő szempontjából — az 1966-os népgazdasági terv a bér- és nyugdíjemelés említett intézkedésein felül a munkateljesítmények. a munkások és alkalmazottak számának mintegy 38 ezer főnyi növekedésével összhangban további 2,3 milliárd forintos keresetnövekedéssel számol! Együttesen 1966- ban a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 3,5 százalékkal nő ehhez az esztendőhöz képest. A mező- gazdaságra vonatkozó intézkedések pedig — igen helyesen — abban az irányban hatnak, hogy a parasztságnak érdemesebb legyen még jobban gazdálkodni, még többet és jobbat adni az országnak. Sza'oolcs-Szat- már megye túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának most új lehetőségek nyíltak a közös gazdaságok további szilárdítására, a mezőgazdasági termelés. az állattenyésztés fejlesztésére. A termelőszövetkezeti parasztság társadalmi juttatásainak rendezése pedig új kedvet ad majd a napi munkához, az eddiginél is nagyobb ragaszkodást a kollektív élethez. K rácsony után néhány lapfordítás a naptáron, s új évet kezdünk. 1966 első napjai nemcsak hétköznapi gondokat, hanem szerény örömöket *s hoznak. Uj év, új tervidőszak: munkával teli idő következik. Életünkben ezután is örömök és gondok váltogatják majd egvmást. Az pedig, hogy melyikből lesz több. raitunk. önmagunkon múlik. Ha az ünneneket követő dolgos hétköznapokon nem hiányzik maid a szorgalom, a gazdaságosság a termelésben, a megfontoltság a közvaevon felhasználásában, a mértéktartó szerénység a magánéletben, örömünk lesz gyakoribb. Uj lakótömbök a nyíregyházi Északi Alközpontban. Foto: Hammel József