Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
Partizán offenzívak Dél-Vietnam kait MegnövekedeU a hadsereg nyomása az indonéz kormányra Salazar hóhérainak újabb veresé«© Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tovább vizsgálja a portugál gyarmatok kérdését. Nogueira portugál külügyminiszter igyekezett meggyőzni a Tanácsot arról, hogy Angolában, Mo- zambiqueban és „portugál” Guineában állítólag ismét helyre állt a „béke és a nyugalom”. Az alábbiakban egy beszélgetést közlünk Jósé Pereiráva , a „portugál” és a Zöldfoki Szigetek Afrikai Függetlenségi Pártiénak képviselőivel, aki Salazar ottani afrikai gyarmatainak helyzetéről nyilatkozott. — A felszabadító háború lángja mind magasabbra csap az u. n. „portugál” Guineában. A Salazar-klikk több mint 20 000 válogatott katonáját vonta össze Afrikának ebben a sarkában. A hőslelkű hazafiak negyedik éve harcolnak ellenük, fegyverrel a szabadságukért. A gyarmatosítók idén újból növelték fegyveres erejüket ezen a gyarmatukon, gyors sikerükben bizakodva. Néphadseregünk azonban továbbra is csapást csapásra mér az elnyomókra. A hazafiak osztagai augusztusban és szeptemberben, két hónap alatt mintegy 30 támadó hadműveletre indultak. Szétzúzzák Salazar katonáinak támaszpontjait és szállító oszlopait; kiszabadítják a parasztokat az u. n. „stratégiai falvakból”, amelyek lényegileg gyűjtőtáborok. Két hónap alatt mintegy 340 portugál katonát és tisztet tettek harcképtelenné; használhatatlanná tettek jelentős mennyiségű fegyvert és elpusztítottak hét megerősített laktanyát. Az ellenség csak az általa megszállt városokban ura a helyzetnek Salazar katonái közül egyre többen kezdik megérteni a népünk ellen folytatott szennyes háború értelmetlenségét. Erről tanúskodik az a levél, amelyet a „portugál” Guinea Afrikai Függetlenségi Pártjának vezetői nemrégiben kaptak az ország egyik belső körzetében állomásozó portugál tiszttől. „Ezen a támaszponton”, — írja a tiszt, — „a parancsnokság beismeri, hogy semmit sem kezdhet önök ellen. Tudja jól: önöknek elegendő erejük van ahhoz, hogy súlyos veszteségeket okozzanak nekünk és visszaverjenek bennünket, ha megpróbálunk előrenyomulni az önök által ellenőrzött övezetbe. Nem tehetünk egyebet, mint hogy várjuk az önök támadásait, védekezünk, igyekszünk menteni az életünket, s lassan szét- züllünk az egyre fokozódó nehézségek láttán. Napról napra mind világosabban érezzük, hogy rabjai vagyunk kormányunk esztelen követelésének: annak, hogy továbbra is fenn akarja tartani az önök országának megszállását.” — A Salazar-fcle hadfiak tehetetlenek a mi népünk hősies ellenállásával szemben ,— folytatja Jósé Pereira. — Ezért barbár megtorló intézkedésekhez folyamodnak, s napalmmal felgyújtják a parasztok házait. A gyarmatosítók a legpiszkosabb provokációkat alkalmazzák. Néhány zsoldos bandát alakítottak kalandorokból és árulókból, hogy rossz hírét keltsék a párt hőslelkű harcosainak. Ezek a bandák rablótámadásokat intéznek a határmenti falvak ellen és terrorizálják a lakosságot. A portugálok igyekeznek megfélemlíteni a gyarmatukkal szomszédos független országokat; ezeket arra akarják rákényszeríteni, hogy mondjanak le az irányukban tanúsított szolidaritásról. A fegyveres harc kezdetétől fogva a portugál katonai parancsnokság több ízben megpróbálta blokád alá venni az ország déli határát, de hiába. A gyarmatosítók a laktanyák és őrállomások hálózatát alakították ki a Kaszin és Korubal folyók mentén. A néphadsereg egységei azonban ezeket az őrállomásokat már régóta elszigetelték, elvágták a belső körzetektől. Bár a hóhéroknak nagy mennyiségű korszerű harceszköz áll rendelkezésükre, amelyeket Portugália NATO- SLÖvetségeseitől kapott, a kezdeményezés továbbra is a mi kezünkben van. A függetlenségi párt harcosainak egységei szabadon mozoghatnak az egész országban, a főváros, Bissao és néhány más központ körzetének kivételével, ahol egyelőre csali illegálisan tevékenykedünk. Hazánk területének több mint a felét megszabadítottuk a megszállóktól. Ott már normális élet folyik: demokratikus alapon szervezik meg az önkormányzatot; iskolákat építenek és szövetkezeteket alapítanak; fejlesztik a kereskedelmet és felszámolják a parasztokat kifosztó gyarmati társaságokat. Jellemző, hogy a felszabadult területekre kezdenek visszatérni a lakosok, akik a háborús borzalmak elől a szomszédos országokba menekültek. — Bizonyosak vagyunk népünk végső győzelmében, — mondotta befejezésül Jósé Pereira. — Az összes portugál gyarmatok népének együttes fellépése, a testvéri afrikai országok szolidaritása, a szocialista államok támogatása, a Salazar-rendszer fokozódó nemzetközi elszigetelődése és a Portugáliában megindult fasisztaellenes mozgalom következtében egyre közeledik az a nap, amelyen hazánk elfoglalhatja helyét az afrikai független államok családjában. BAGDAD: Az AFP hírügynökség jelentése szerint az iraki hatóságok elfogatási parancsot adtak ki Aref Abdel Razak volt miniszterelnök, a légierő volt főparancsnoka, valamint további 9 polgári és katonai vezető, a szeptember 15-i államcsíny-kísérlet szervezői ellen. ISZTAMBUL: A csütörtöki török sajtó olyan értesüléseket közöl, hogy előző este Szíriában katonai puccskísérlet történt. A török lapok azt írják, hogy a hatalomátvételt 300 tiszt kísérelte meg. de a hadsereg kormányhű része ellenállt és páncélosokkal verte le a mozgolódást. Ezek a jelentések Szíriából érkező utasokat jelölnek meg forrásul. PEKING: A vientianei hatóságok a Laosz középső részében elterülő Cammon megyében és az ország déli részében lévő Savannakhet megyében szükségállapotot rendeltek el. A Patet Lao rádiója szerint ezen a két területen az amerikai imperialisták hídfőállást akarnak kiépíteni — a vientianei kormány hallgatólagos beleegyezésével — vietnami agressziójuk céljaira. KOPPENHÁGA: Krag miniszterelnök a parlamentben csütörtökön kijelentette: a dán kormány továbbra is helyesnek tartja azt a politikát, hogy nem enged nukleáris fegyvert elhelyezni az ország területén. SANTO DOMINGO: Hector Garcia Godoy elnök ideiglenes kormánya 1966. június 1-ére tűzte ki a dominikai általános választásokat. E napon a dominikaiak általános, titkos szavazással megválasztják a köztársaság elnökét, alelnö- két, a képviselőház és a szenátus tagjait. London, (MTI): A csütörtökön este Lusaka ból érkezett hírügynökségi jelentések szerint Bottomley, a nemzetközösségi ügyek brit minisztere ismételt tárgyalásai során megegyezést ért el Kaunda elnökkel angol csapatok zambiai állomásoztatásának kérdésében. Wilson miniszterelnök az alsóházban azonnal bejelentette a lu- sakai egyezmény hírét és ismertette annak főbb Ez a humoreszk A. P. H. aláírással jelent meg a Punch című angol szatirikus hetilap 1965. február 7. számában. Hát szép dolog ez? Valószínűleg már kitalálták: arra n gyakorlatra gondolok, hogy nálunk a választáson fellépő képviselőnek közszemlére kell kiállítania a feleségét, mert különben még csak nem is reménykedhet a sikerben. Ez a szó. kás egyre jobban terjed, pedig jobb lenne, ha nem lenne. Miért is kellene egy feleségnek szerepet játszania férje politikai tevékenységében, s ha igen, a fordítottját miért nem kívánják meg? Tegyük fel, hogy egy asz- szony aspiráns ösztöndíjért folyamodik az orvostovább- képzőintézetbe, kinevezik a Képzőművészeti Tanácsba, Saigon, (MTI): A dél-vietnami szabadságharcosok szerda reggeltől csütörtök reggelig az ország különböző részein több támadást intéztek az amerikai és a dél-vietnami kormánycsapatok állásai ellen. A felszabadító erők egyik egysége Quang Tin tartományban behatolt Tam Ky kerületi székhelyére, s tűz alá vette a kerületi főhadiszállás épületét, valamint az amerikaiak katonai táborát. A támadás után az egység kivonult a városból. A Mekong deltájában a gerillák aknatüzzel támadták a Saigontól 170 kilométernyire délnyugatra fekvő Dua Tho-i kiképző-' tábort. Szerdán éjjel a felszabadító hadsereg három órán át támadta a Saigontól csak 15 kilométernyire délnyugatra fekvő Binh Chanh kerületi székhelyt. A kormánycsapatok támogatására fegyveres helikopterek szálltak fel és világító rakétákat dobtak le. Dél-vietnami és amerikai közlések az összetűzések során elszenvedett saját veszteségüket „csekélynek” minősítették. A dél-vietnami felszabadító erők sajtóügynökségének jelentése szerint a felszabadító erők októberben és novemberben teljesen harcképtelenné tették az ellenség 19 zászlóalját, köztük az amerikai agresszorok négy gyalogos és négy gépontjait. Kaunda elnök — közölte Wilson — repülőgépeket kért az ország légvédelmének biztosítására, szárazföldi csapatok Zambiába küldéséről a megbeszélések tovább folynak. Semmi akadálya sincs annak, hogy a brit légierő gépei azonnal leszáll janak Zambiában — mondotta a miniszterelnök. Wilson szerint bizonyos nehézségeket okoz az angol kormánynak az a tény, hogy az Egyesült Arab avagy filmszerepet játszik a Drury Lane színházban, ilyenkor miért nem viszi magával a férjét és mutatja be a következőképpen: „íme a férjem nem csupán vonzó külsejű és jól öltözött, mint látják, de éppoly kiválóan ért a sebészethez, a képzőművészethez, vagy a színházhoz (nem kívánt tör. lendő), mint én magam. Sőt, mi több, a foglalkozásommal kapcsolatos minden kérdésben azonos véleményen vagyunk.” Lám-lám, a fér) ilyenfajta közreműködésére ma még nem tartunk igényt, a feleségekére viszont igen. Márpedig az asszonyt sok minden gátolhatja abban, hogy a férje oldalán szerepeljen. S nem csupán az időhiányra gondolunk, hanem esetleges politikai nézetkülönbségekre is. Miért ne történhetne meg, hogy egy meggyózödéses pesített zászlóalját. Az amerikaiak novemberi veszteségeinek összlétszáma még nem ismeretes — mondotta a parancsnok —, de csak a Plei Me-i csatában több mint 1700, Nam Bo keleti részén pedig november első húsz napjában közel 4 ezer amerikai katona vált harcképtelenné. A dél-vietnami kormányhadsereg, illetve az amerikai fegyveres erők közel 300 repülőgépét lőtték le, vagy rongálták meg október 15 és november 15 között. Az Enterprise nevű amerikai atommeghajtású re- pülőgépanyahajó, a világ legnagyobb hadihajója csüDjakarta, (MTI): A UPI amerikai hírügynökség ismerteti az indonéz „legfelső hadműveleti parancsnokság” szerdán kiadott rendeletét, amelynek értelmében különleges katonai bíróság elé állítják mindazokat, akiknek közük volt a szeptember 30-a mozgalomhoz. Ez a rendelkezés lehetőséget ad a jobboldali katonai vezetőknek a kommunistaellenes hajsza fokozására. A UPI ennek kapcsán azt a véleményét hangsúlyozza, hogy megnöKöztársaság mindeddig nem adott engedélyt angol gépek átrepülésére az ország területe fölött. Az alsóházi bejelentéssel csaknem egyidőben a nyugati hírügynökségek „magas rangú rhodesiai diplomáciai körökre” hivatkozva közölték: a Salisbury-i kormánynak az a terve, hogy elpusztítja a Kariba-erőmű berendezéseit, ha a brit csapatok „ellenséges szándékkal” behatolnak rhodesiai területre. konzervatív képviselő feleségül vesz egy bájos haja- dont, aki később mindinkább más eszmék felé sodródik — s talán éppen a férje beszédeinek hatására? Igaz, a kortesbizottságokat nem is a feleségek nézetei, hanem külső megjelenésük érdekli. S erről az embernek óhatatlanul nagyon vidám dolgok jutnak eszébe. Mert tény például, hogy a házasság az erény rendíthetetlen alapja, de az is tény, hogy minél régebben házasodott a férfiú, a kedves felesége annál kevésbé lehet elbájoló, avagy mágnesesen vonzó jelenség. S ha ez a hitvestársi parádé még soká tart, akkor lassanként szabályként szögezhetjük le: ha képviselő akarsz lenni, előbb végy feleségül egy babát. Szerintem legfeljebb any- nyit kívánhatnak a jelölt feleségétől, amennyit a régi szép napokban szoktak. Áttörtökön először avatkozott be — közvetve — a harcokba és rögtön elvesztette két sugárhajtású harci repülőgépét. Az egyik repülőgépet Saigontól északra 80 kilomérre lelőtték a szabadságharcosok, a másik: géphiba miatt lezuhant és megsemmisült. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a VDK területe fölött szerdán lelőttek két amerikai bombázógépet, miközben — hír- ügynökségi jelentések szerint — több gép Hanoitól 65 kilométerre északkeletre egy légvédelmi rakétakilövő állomás ellen intézett támadást. vekedett a hadsereg nyomása a kormányra. Indonéziában csütörtökön hivatalosan is reagáltak a kínai—indonéz kapcsolatok megromlására és a Kínai Népköztársaság diplomáciai tiltakozásaira. Ismeretes, hogy Kína több jegyzékben is tiltakozott amiatt, hogy Indonéziában Kína-ellenes incidensekre került sor. Subandrio külügyminiszter csütörtökön reggel sajtónyilatkozatot adott közre és ebben jelezte, hogy Indonézia a maga belügyének tekinti, mi történjék az ott élő kínai nemzetiségű polgárokkal. A külügyminiszter rámutatott, hogy voltak sajnálatos események, mert előfordult, hogy indonézek megsértették a kínai diplomáciai képviselet sérthetetlenségét. Emiatt Sukarno elnök már sajnálkozását fejezte ki és hangot adott reményének, hogy Indonézia és Kína jóviszonya helyreáll. A sajtóközlemény ugyanakkor Kínát is bírálja, mert „kívülről beavatkozik Indonézia belügyeibe”. A külügyminiszter elsősorban a pekingi rádió Indonéziával kapcsolatos állásfoglalását helytelenítette. koriban csupán meg kellett jelennie a díszvacsorán, avagy meg kellett nyitnia a jótékony bazárt és mindehhez mosolyognia kellett. Ez jogos kívánság, hiszen ha nem mosolyog, még azt hihetik az emberek, hogy ún- ja a férjét, avagy hogy az veri öt, és ez már rossz. Azt viszont nem tudom felfogni, miért kellene szépnek, vagy elbűvölőnek lennie: ez csupán családi ügy. Természetesen, ha a feleség olyan mint egy filmsztár, és a cserzett arcú walesi bányászokat is meggyózödéses konzervatívokká igézné, az tiszta haszon, de követelményként támasztani?! Suttognak olyanfélét is, hogy a feleségek megvizitá- lásának különleges okai vannak. Saját szemükkel akarják látni, hogy a képviselő házastársa nem néger-e, avagy alkoholista. Dehát ezt egyszerűbben is megoldhatnánk, nem igaz? A kortesbizottság elnöke kis dolgozó- szobájába invitálhatná a jelöltet és nejét, megkínálhatná az asszonyt egy dupla ginnel, és figyelhetné, hogy mit szól hozzá. Avagy minden feleségnek három-négytagú bizottság előtt kellene megjelennie, akik megbizonyosodnának bőre színéről és ravaszul kevert koktélokkal kísértenék. A megdöbbentő azonban az, hogy ez a nagy rabszolgavásár három-négyszáz jelölt és választó jelenlétében történik, akik körülrajzzák azt a néhány szerencsétlen feleséget, és felmérik bájaikat a kalapjuktól a csípőjükig. „Melyik házaspárba fektessük a pénzünket?” — ilyenkor ez a nagy kérdés. Az egész dolog a hanyatló római birodalom napjaira emlékeztet engem, s szinte csodálom, hogy a kereskedők nem állnak be középre, nem méricskélik az árut a helyszínen, hogy kikiálthassák az értékét a régi jó arab kalmárok módjára. Egyébként, ha már olyan nagy jelentőséget tulajdonítunk a női nem szerepének a politikában, miért nem választunk több női képviselőt? A magam részéről mellette vagyok. Sőt, mi több, hogy segítőkészségemet bizonyítsam, megfogalmaztam egy „mintaválaszt”, amelyet a képviselő küldhet a kortesbizottságnak az esetben, ha felkérik, hogy mutassa be feleségét a gyűlésen. „Tisztelt Elnök úr! örömmel szolgál, ha szeretett Daísymet magammal vihetem a gyűlésre. Ha majd meglátják őt, önök is bizonyosak lesznek benne, hogy engem kell megválasztaniuk. Feleségem legfőbb adatai egyébként: mellbőség 90, de- rékböség 60, csipőbőség 95. Arra gondolunk, hogy öt gyermekünket is magunkkal visszük. Cecil, a legkisebb ugyan még csak hároméves és meglehetősen nagy zajt csap, viszont mindezzel demons Irálhatjuk, hogy milyen boldog család is vagyunk! Oh, és majdnem elfelejtettem, elvisszük magunkkal két kutyánkat is, mindkettő elzászi fajta. Mélyen konzervatív érzelműek és fa- sírttá aprítják a közbeszólókat, ha a gyűlés viharosan alakul. Remélem nem. várják, hogy én is felszólaljak, Daisy és a kutyák majd elintézik a dolgot. Őszinte hívük: Daisy férje (George)” Utóirat: Daisy nem bánját ha megmérik a rabszolga- piacon, de ha meg találnál: csipkedni, akkor az elzá-, sziak határozott kifogás* emelnek. Fordította: Zilahi Judit Brit légierő támogatása Zambiának Smith a Kariba-erőmű elpusztításával fenyegetőzik Modern politika, vagy ókori rabszolgar r vásár Egy szegény angol képviselő panaszai
