Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

Zalka Máté kapcsolata szülőföldjével Nemcsak téli hajrá Ezer egyszáz zenei bérletes — Tréfás vetélkedők, tehetségkutatás, a szeszmentes 36. műsora — Szabó Etelka tsz-tag hegedűszólója Pezsgő élet Fehérgyarmaton Amikor Zalka Máté 1916 nyarán az emlékezetes Brussilow-féle offenzíva ide­jén orosz hadifogságba esett, nem gondolta, hogy hazájá­tól, szülőföldjétől fizikai ér­telemben örökre elszakad. A hadifogság hosszú évei, majd a polgárháború esemé­nyei, később a megújhodó szovjet élet mozzanatai — amiben Zalkának nem kis szerepe volt! — megakadá­lyozták, hogy szülőföldjével közelebbi kapcsolatot te­remtsen. Érthető okokból haza nem jöhetett, hiszen ismeretes azoknak a sorsa, akik a forradalmi események után hazatértek és a Fehér - Magyarország vérbírái ítél­keztek forradalmi múltjuk felett. Egészen a spanyol polgár- háborúba való indulásig a Szovjetunióban élt, mint szovjet állampolgár, Az or­szághatárok nem akadályoz­hatták meg, hogy levelezés és ismerősök útján ne kí­sérje figyelemmel a hazai eseményeket. Magyarország­ra címzett leveleiből isme­retes, hogy kapcsolatot ke­resett magyar balodali la­pokkal, — sajnos, az esemé­nyek ezt a kapcsolatkere­sést meghiúsították. Még a hadifogság idején, 1916—1918-ban, a kraszna- ja-rjecskai hadifogolytábor­ban bekapcsolódott a láger irodalmi életébe. A Szibé­riai Üjság, melynek szer­kesztőségéibe több, később nevessé vált szerzők tartoz­tak, több alkalommal kö­zölte Zalka Máté írásait. Je­lentős esemény életében, hogy itt ismerkedik meg először a forradalmi esemé­nyekkel, de a forradalom megvalósításához még nem jut el. Itt veszi fel végleges nevét, a Zalka Máté nevet. Ezzel kapcsolatban álljon itt egyik kortársa visszaemlé­kezése: .....Rendre-szerre aztán kitudó­dott róla, hogy a Dotoerdón is járt. Kézigránáttól sebesült meg... Az ilyen életre való vi­tézt a galíciai fronton is kel­lett szerepeltetni. ...Tyúkod, Ma- tolcs, Mátészalka, jó, kuruc-ízü helyek. Ezeket hozta fel egyszer előttem is, ...versei alatt már Zalka Máté áll... Máté Szálkából formálva. Tulajdonképpen segéd­jegyző volna, de a háború... a kadettségnek is befutott a fog­ság... maradt tehát az íróság. A ládilcóban máris kész művek ágálnak”. Színdarab: A Petőfi uccai Harpagon, Jeruzsálem fel­szabadulása... Könnyen és g57or- san Ír. Gyalázatos kézírását csak a kis Krausz és Guth Manó tud­ják folyékonyan olvasni... ,.Ga­lambok a viharban” c. novel­lájára emlékszem, amely talán második írásaként jelent meg a SZU-ban. ,,Smafu” címen szat­mári diákélményeit írta meg... Olyan könyv ez. amelyet vona­ton utazók unaloműzésre hasz­náljanak... Egyik színdarabjában minden tárgy és fogalom meg­irányítja, akárcsak a civil gárdákat, melyekben ifjú­munkások, lányok, asszo­nyok, párttag és párton kí­vüli munkások harcoltak, szerveződtek a megszállók elleni harcra. Ebben az időben derítette fel a területi bizottság megbízásából Szabó Piroska, hogy Újpest határában a horthysta különítmény a víztornyot készül felrobban­tani. A partizánok ekkor és ezért fogták el a később hozzájuk csatlakozó magyar utászokat. Dávid tizedes, K. Szabó Lajos, Fromberger és a többiek tettekkel bizo­nyították be. hogy hajlandók hazájuk szabadságáért har­colni. A partizánszálláson elha­tározták, hogy behatolnak a nyilasházba és kiszabadít­ják az ott kínzott embere­ket. Elkészült a pontos helyrajz, megbeszélték a teendőket. Egy Bárkász nevű kato­naszökevény, főhadnagyi egyenruhában vezette a par­tizánokat az akcióra. A fő­hadnagy a nyilasok vezető­jének átnyújtotta a hami­sított parancsot, amelyben az állt, hogy a foglyokat ki kel] szolgáltatni. A nyilas gyanakodva néz­te a papírt, majd a főhad­nagyot: „Miért akarják maguk el­vinni ezeket?” Bárkász ordított: — Mert itt nem csinálnak személyesül: Idő, Gondolat, Igaz­ság, Hazugság, Jóság, Rossz... stb. Pompás dialógusok, frap­páns kiszólások tették élvezetes­sé... Többeknek is felolvasta. Egy nagyfeje. de különben csü- kött termetű könyvmoly magyar jött látogatóba hozzám... s ne­hezményezte, hogy nem az Ili­ász modorában irta ezt az alko­tását. Miért nem respektálja Zal­ka a „céhbeli” nagyokat, görö­göket...?” (Bartha István vissza­emlékezései. Románia.) Amikor a forradalmi ese­mények Zalkát is esatasorha szólították, már megfogal­mazódott benne későbbi re­gényének, a Bolygók vissza­térnek egyik jelentős mo­mentuma: „Fegyverrel Ma­gyarországért”! A magyar internacionalisták közül majdnem egy szűk zászló­alj szatmári volt!! Egykori harcostársa szeretettel emlé­kezik erről az időkről: „Omszk és Irkuck között ta­lálkoztam Zalka Mátéval. Kér­dezte, hogy kik vannak Szat- már megyeiek. Sokan jelentkez- tünk. Mikor megtudtuk, hogy matolcsi, nagy volt az örömünk. Szatmáriak sokan voltak, majd­nem egy szűk zászlóalj... Meg­mondta Kun Béla elvtárs, hogy hazajövünk fegyverrel, itt ren­det csinálunk. Még Zalka Máté is mondta sokszor.” (Faras Ber­talan visszaemlékezése. Jósa András Múzeum, :75. s'z.). A polgárháború befejezése után különböző funkciókat tölt be. A Moszkvai Forra­dalmi Színház igazgatója 1925—1928 években. Ebben az időben erről a tevékeny­ségéről hírt ad osztálytársá­nak Mátészalkára. Sajnos, a levél a nyilas idők zavará­ban . megsemmisül. Fonal­ka Sándor szives közlése.) Elterjedt egy legendakor, miszerint Zalka Nyíregyhá­zára a huszárokhoz vonult be katonai szolgálatra. Ez nem felel meg a valóságnak. Mégis van bizonyos alapja ennek, amit Antal Miklós visszaemlékezése igazol: s,...1930-ban Nyíregyházán lak­tam, ahol részt vettem az illegális mozgalomban. Egy este feleségemmel a rádiót hallgattuk, mikor is a kondenzátort csavargatva egy akkor még előttem ismeretlen állomás bemondója németül kö­zölte, hogy rövid szünet után magyar előadás következik. A magyar szpíker ismertette, hogy négy forradalmi magyar író ke­rül a mikrofon elé, köztük volt Zalka Máté és Illés Béla. Zalka egy készülő regényéből olvasott fel részleteket, melyben többek között elmondta, hogy a fogságba került nyíregyházi 14-es huszárok milyen vitézül harcoltak a pol­gárháborúban a vörösök olda­lán. Az előadás természetesen igen nagy hatással volt rám és még azon a héten... felkerestem Matolcson Mihály bácsit, Máté édesapját, akinek elmondtam, hogy hallottam a fiát rádióban beszélni, majd elkértem moszk­vai címét. Ennek birtokában le­velet intéztem hozzá, melyre két hét múlva válasz érkezett tqle. A válaszában leírta, hogy nagyon örült annak, hogy hallottam az előadását. Háromszor váltottunk még egymással levelet és az utolsó levélben közölte* hogy egy etnográfiai tanulmányútra velük semmit! Talán nyug­díjba akarják küldeni őket? A nyilas kételye eloszlott, arca tisztelettudóvá vált. A partizánok nagyszerűen játszották szerepüket. Ká­romkodva lökdösték a kifelé tartó embereket, majd sor­ba állították őket, s a fegy­veres „őrök” kíséretében el­indult a menet először a Duna felé, majd visszaka­nyarodtak a Munkásotthon­ba. Amikor beértek a körlet­be, boldogan ösSzeölelkez- tek. Negyvennyolc ember menekült meg ezen a na­pon. A partizán katonai cso­port létszáma 22 főről, idő­közben 71-re szaporodott. És szinte megszámlálhatat­lan volt azoknak a száma, akik segítették őket, figyel­meztetéssel, élelmiszerrel, akik rejtegették az általuk megmentett embereket. Január 10-én, éjfélkor el­érkezett talán legveszélye­sebb feladatuk: megsemmi­síteni a gyilkosok tanyáját. Utoljára játszódott le a jólismert jelenet. A pa­rancsnok feltette a szokásos kérdést: — Ki jön velünk? Ezt követte a szokásos kép: mindenki előrelépett. A parancsnok részletesen is­mertette tervét. — Baj társak, elvtársak! Nehéz akció előtt állunk. Néhányunk bemegy a nyi­lasok házába és robbantó­készül... Erre a levélre már nem válaszoltam, miután a nyíregy­házi rendőrség tudomására ju­tott a levélváltásunk és ezzel kapcsolatban több ízben kihall­gattak.” (Antal Miklós vissza­emlékezése, Budapest). Zalkáról különben tudott a magyar rendőrség. A nyíregyházi Levéltárban őriznek egy értékes doku­mentumot, amelyben Szálka Máté, oroszországi író sze­mélye után érdeklődik a M. Kir. Belügyminisztérium. Feltűnő, hogy Zalka írói tevékenységéről már — mint a dokumentum is igazolja — a huszas évek elején tud­tak a magyar rendőri szer­vek, nem kétséges, hogy a hadifogolytáborokból haza- érkezettek információi alap­ján. (Nyíregyházi Állami Levéltár, Szatmár m. alisp. ir. 548/1922.) 1932 év elején özv. Ecsedi Gedeonná csengeri kocsmá- ros — akinek férje 1916-ban a harctéren eltűnt, időköz­ben holttá nyilvánították — levelet kapott a Szovjetuni­óból, amikoris férje jelent­kezett. Miután hazaérkezett, elmondta, hogy , Zalka elv­társ” őt Moszkvába hozatta, ahol egy hétig a Zalka laká­sán élt, majd Törökországon keresztül küldette Magyaror­szágra. Hozzátehetjük, hogy Ecsedi Gedeon egy Máté­szalkáról küldött levél ha­tására került haza, eddig tisztázatlan körülmények kö­zött, amiben a legjelentő­sebb szerepe Zalka Máté­nak volt. Leveleiből kiderül, hogy a hazai eseményeket illetően igen tájékozott volt. Több esetben említi matolcsi, má­tészalkai, nyíregyházi roko­nait, ismerőseit. Itt kell még megemlítenünk, hogy ez ide­ig teljesen megállapíthatat­lan annak a legendának a valósága, hogy Zalka ille­gális úton, Csehszlovákián keresztül hazaérkezett volna és talán találkozott testvér­bátyjával. Sajnos, ezt bizo­nyítani telejesen képtelen­ség. Amikor a spanyol polgár- háborúban az egyik magyar egységet látogatta meg, ha­zai ismerősöket fedezett fel. többek között saját unoka- testvérét. Egyik volt máté­szalkai osztálytársának ro­kona. Springer János máté­szalkai kereskedősegéd a nevezetes STEFI-század tag­ja volt. aki az ebrói harcok folyamán hősi halált halt. Zalka szeretettel támogat­ta ezeket a „hazulról jött embereket”, akik a szatmári táj, a magyar vidék hangu­latát közvetítették minden­hova, ahol a népek szabad­ságharcáért küzdöttek. anyagot helyeznek el. Aliik kint maradnak, tűzzel fe­dezik a visszavonulók út­ját. Minden pillanat drága. Ha a robbantókat a nyila­sok bármilyen okból egy­két percre feltartóztatják, akkor mindenki ottpusztul. Feldörgött a Botond motor­ja, s nem sokkal éjfél előtt elindult a partizánok külö­nítménye a nyilasokhoz. A bejárat előtt egy-két méter­re megálltak, majd From­berger vezetésével néhány partizán elindult a kapuőr­höz. Fromberger kezében hatalmas csomag. — Mit cipelsz, testvér? — érdeklődött az egyenru­hás nyilas. — A parancsnok testvér­hez jövünk — tisztelgett fe­szesen Fromberger. — Éj­szakai munkán voltunk, egy kis szajrét hoztunk le­adásra. A nyilas mosolyogva nyi­tott kaput és befelé muta­tott: — Tessék,' menjetek. Egyenesen a mellékhelyi­ségbe siettek. A központi fal mellé Fromberger nyu­godt, szakszerű mozdulatok­kal elhelyezte a robbanó­anyagot. Az egyik csomagba bedugta a gyutacsot és a gytjtózsinórt. Néhány pillanatig feszülten hall­gatóztak. A folyosón nehéz léptek hallat­szottak, valaki lenyomta a kilincset. Szívdobogva álltak, figyel­tek és keményen markol­Aki unatkozik, jöjjön Fe­hérgyarmatra — ezzel kezd­te a téli „szórakoztatási hajrá” krónikájá Kosa Pál, művészeti vezető. A szíves meghívásban némi túlzást véltünk felfedezni. Talán mégse olyan szórakoztató hely az a Fehérgyarmat? Vagy ott más mércével mé­rik a népművelést, hasznos szórakoztatást, mint más járási székhelyen? Először is elhatároztuk, hogy nem esünk a számok kultuszába. Ennyi és ennyi látogató a művelődési ház­ban és így tovább. Mégis egy számmal találkoztunk mindjárt: 1174 fehérgyar­mati és környékbeli iskolás gyerek váltott állandó zenei bérletet az őszi-téli hang­versenyévadra. Köztük mintegy 700 középiskolás. Nyele sor „elkelt“ — Olyan nevek fordulnak meg Gyarmaton, mint leg­utóbb Béres Ferenc, Jancsó Andrien. Egyesek azt hitték nem érett még meg a falu a komoly zenére. A bérle­tek, a telt házak azonban mást bizonyítanak. A jövő évben már a felnőttekkel is megpróbálkozunk. Már nyolc „sor” (a művelődési ház nézőterén) el is kelt. így ismerteti természetes hangnemben az eseményeket Kosa Pál. Együtt töpren­günk, vajon tényleg fogad­juk el, hogy a falusi em­berek műélvezetet találnak Verdi, Vágner, Puccini, Offenbach, Erkel muzsiká­jában? Egyáltalán mit tud­nak róluk? A művészeti ve­zető válasz helyett folytat­ja: — Megint szám, de ta­lán megbocsiíj tható: egyik zenei vetélkedőnkön 150 fiatal közül 21 kilencnél több zeneszerző nevét és műveit sorolta fel. Persze, igaza van, ez még nem egyenlő azzal, hogy rajon­ganak is a komoly muzsi­káért. De van Gyarmaton már zenetagozatú általános iskolai osztály is, szép számmal járnak oda gyere­kek- S ez nemcsak a fiata­labb, hanem az idősebb kor­osztály érdeklődését is mu­tatja. De azt csak nem akarja beh/zonyítani, hogy a köny- nyű műfaj múzsájával bánik ták géppisztolyukat. Aztán újból hallatszottak a lép­tek, majd elcsendesedett a folyosó. Csak távolról szü- remlett ide a szovjet tüz­érség nehéz dörömbölése. Fromberger kezében gyufa villant, meggyújtotta a gyújtózsinórt, mely szikráz­va, füstölögve égni kezdett. Felnyitották az ajtót, s rohantak a kijárat felé, ahonnan már puskák ropo­gását hallották. A nyilasok felfedezték a partizánokat. Az ablakból lövöldöztek ki­felé. Frombergeréknek si­került kimenekülniük, kivé­ve egy Bán Tibor nevű katonát, akit golyó ért. A következő pillanatban hatalmas detonáció után be­omlott a ház. A ködös éjszakában rótt fénnyel égett a nyilasok háza, amelyet annyira gyű­löltek az újpesti emberek, ahol annyi embert kínoztak halálra. * Aznap reggel dübörögtek végig Újpest utcáin a fel­szabadító szovjet hadsereg tankjai. Reggel 8 órakor pedig, akik az éjszaka fegy­verrel harcoltak, már afelől intézkedtek, hogyan kezd­jenek munkához a gyárak, nyíljanak ki az üzletek, jöj­jenek fel az emberek a pin­cékből, süljön) friss kenyér a lakosság számára, hogyan induljon meg újból és más­ként az élet. Ordas Nándor [ mostohábban a közönség! — vetjük közbe, élezve a vi­tát. Szeszmentes műfaj — Lehet, hogy úgy tűnik, mi csak a fiatalokkal törő­dünk. Ebben van valami, de nem teljes ez a véle­mény. Annyi azonban biz­tos, hogy a gyarmati fia­talok nem unatkoznak. Ez főleg a szeszmentes esték­nek köszönhető. Egy kis já­ratlanság, egy kis huzavo­na, lehangolódás is, elfo­gott bennünket néha, de va­lósággal új műfajt honosí­tottunk meg a szeszmentes estékkel... Elmondja, nem annyiból áll a csütörtöki szeszmen­tes ifjúsági délután, hogy a fiatalok összejönnek a cukrászdában táncolni. Most tartották a 36. műsoros ren­dezvényt, szinte minden al­kalommal várja meglepetés a részvevőket. Sorolja: Ke­resd a párod, Hogyan vi­selkedjünk, Az író keresi könyvét... Mind egy-egy tréfás, játékos versengés, melyben részt vesz mind a 150—170 fiatal. — Az író keresi könyvét, pédául nem más mint a legújabb könyvek ismerte­tője, de szórakoztató for­mában, ahol a helyes vála­szokat még díjazzuk is. Az egytk alkalommal a Füles egyik számából állítottuk össze a fejtörő, ismeretbőví­tő műsorunkat, máskor pe­dig a kívánságláda alapján melyet a fiatalok töltenek meg kérdésekkel, vélemé­nyekkel. A zenei vetélkedőt a nagyari agronómus állí­totta össze, fellépett itt A földrajz tudománya s ál­talában a térképészettan iránt kevésbé érdeklődök aligha tudják az első pillantásra voltaképpen meghökkentő tényt: nem készült még Földünkről nemzetközileg elfogadott egységes világ­térkép. — Hosszú út vezetett Idáig — mondja Radó Sán­dor dr, a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem gazdaság- földrajzi tanszékének veze­tője, a földrajzi tudományok doktora. Ahol beszélgetünk, a pro­fesszor második munkahe­lyének — a térképészeti hív# talnak — egyik szobá­jában „stílusos” a környezet: az asztalon, a székeken, de még a padlón is térképta­nulmányok, rajzok, külföldi és hazai földrajztudósok megannyi dolgozata. Ter­mészetes, hogy a térképek szokásos helye, a fal is tele aggatva. A legnagyobb­ra rámutat: Nyugat-Euró­pa rajzolatait ismerem fel benne. — A Német Demokratikus Köztársaság tudósai készí­tették, ők készültek el leg­gyorsabban az első szelvé­nyekkel. A mi térképlap­jaink is még az idén na­gyobb részben elkészülnek, s jövőre kiadásra kerülnek. — Miről nyújt tájékozta­tást a munka. — Tartalmilag a legújabb földrajzi ismeretek színvo­nalán áll és kifejezi az or­szágok természeti, politikai és gazdaságföldrajzi viszo­nyait. Az óceánokat is a lehető legpontosabban áb­rázolja, amire eddig nem volt példa. A szelvények el­több kezdő tehetséges éne­kelni, zenélni szerető fiatal: Nagy Mária, a gitáros fiúk Nagy Gyuri, Zsellér Jenő, Szabó Etelka, szamosújlaki tsz tagja hegedűszólóval Korponai Zsófia cégénydá- nyádi tsz-tag táncdallal. Népművelés a presszóban? Tehát így állunk, a köny- nyű műfaj... — állapíthat­juk meg. Ám a további fejtegetés óvatosságra int, inkább csak a keret, a ve­télkedő, a játékos forma emlékeztet itt a könnyű műfajra, a szeszmentes mű­sorok gazdag ismereteket nyújtanak. S még valamit: felébresztik a fiatalokban az önálló búvárkodás. ol­vasás, a sokoldalú érdeklő­dés igényét. Újabban a já­rási művelődési ház klubjá­nak kötött foglalkozásait is a szeszmentes délutánokon tartják. Szép dolog az. hogy csaknem az egész község kí­váncsi volt a művelődési házban elhelyezett Benczúr kiállításra, elismerésre mél­tó, hogy a gyarmatiak csil­lagászati távcsövet sürgettek a megyétől, melyet meg is kaptak. Jó látni az érdek­lődők tömegét a színházi plakátok előtt, a mozikban, a természettudományos elő­adásokon, a könyvtárban. Fehérgyarmaton valóban nem unatkozik az, aki fel­ismerte, milyen erő rejlik az önművelésben. De még van tennivaló, hogv akik üldögéléssel, üres pihenés­sel töltik szabad idejüket; ráébredjenek, milyen kin­cset fecsérelnek el. (PG) nevezése orosz és angol nyelven szerepel, mint aho­gyan a jelmagyarázat, a mé­retarányra vonatkozó ada­tok is. A földrajzi nevek latin betűsek, a nem latin beűvel író orfl ágok terüle­tein pedig az ott hivatalos, illetve ha ilyen nincs, a nemzetközileg # lfogadott la­tin betűs átírást alkalmaz­zuk. Hogy mennyire merész a vállalkozás, azt legjobban talán a tartalom néhány részletének megemlítésével illusztrálhatnék. Nemcsak a szokásos természetföldrajzi — partok, vízrajz, dombor­zat és egyéb felszíni ténye­zők —, valamint gazdaság- ős politikai földrajzi — te­lepülések, közlekedési háló­zat, határok — elemek van­nak feltüntetve, de például történelmi vonatkozások is. Kiemelik a fjordokat, jel mutatja a víz alatti homok­zátonyokat, a tengerfené­ket, amely apály idejét» szárazra kerül, megkülön­böztetik a csapadékos és a vízszegény területeket, a jelentősebb zuhatagokat, ön­tözőcsatornákat, külön jel mutatja még a korall-szir- teket is. Az első méter-rendszer­ben és mindenütt azonos méretarányban most már megszülető munka hamaro­san a szakemberek kezébe kerül. K. jy. Nyéki Károly^ Készül az egységes világtérkép 9 1965. december 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom