Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
Gazdasági fejlőJésünk időszerű kérdései Népgazdaságunk iejlesztésének módszerei í,Az extenzív jellegű fejlődés tartalékai ma már... kinierüiöben vannak, helyenként már kimerültek. Mindinkább át kell térnünk az intenzív fejlődésre...’’ hangoztatta a Központi Bizottság novemberi ülésén tartott beszámolójában Nyers Rezső. Ez a kérdés nemcsak új gazdaságirányítási rendszer kidolgozásával kapcsolatban merül fel, hanem a közgazdasági élet egyik, úgyszólván mindennapos témája. Ennek az a magyarázata, hogy az áttérés a gazdasági fejlődés egyik szakaszáról a másik szakaszra minőségi változást jelent, amely egy sor feltétel megteremtését — például éppen új irányítási módszereket — és egy sor újszerű probléma megoldását követeli. A gazdaságfejlesztés ex- tenziv módszerei azt jelentik, hogy a gazdasági növekedés fő módszere a termelés mennyiségének növelése, zömmel új munkaerő munkába állításával, új munkahelyek létesítésével a termelői kapacitások növelésével. A magyar népgazdaság 1949-től lényegében napjainkig ezt az utat járta. A különböző gazdaság- fejlesztési módszereknek gazdaságilag és történelmileg megvan a maguk lét- jogosultságuk. Olyan körülmények között, amikor hazánkban a tőkés rendszer hagyatékaként nagy fokú munkanélküliség volt, a legkézenfekvőbb volt — szociális és gazdasági szempontból egyaránt — az annak idején bőviben lévő munkaerőforrás felhasználása. Félreértés ne essék: az extenzív fejlesztés sem engedi meg a bőségesen rendelkezésre álló erőforrások pazarlását. Az extenzív fejlesztést is a lehető legész- szerűbben kell végrehajtani. Erre azért kell felhívni a figyelmet, mert van olyan felfogás, amely azt sugallja, mintha az extenzív fejlesztési módszerek „lazább” gazdálkodást indokolnának. Miért mondjuk, hogy ezekben az években a gazdaságfejlesztés extenzív módszeréről at kell térni a gazdaságfejlesztés intenzív módszereire? Azért, mert elérkeztünk egy olyan fejlődési szakaszhoz, amelynek az a jellemzője, hogy a munkaerő kezd szűkös erőforrássá válni. amikor tehát a gazdasági növekedés nagymértékben attól függ, milyen mértékben vagyunk képesek gépesítéssel, technológiai módszerek tökéletesítésével élő munkát felszabadítani, illetve helyettesíteni. A körülményekre jellemző, hogy a munkaképes korú lakosságból az aktiv keresők aránya (nyugdíjasok nélkül számítva) immár 82 százalékra emelkedett. ügy tűnik, ennek az aránynak a további lényeges emelése már nem lehetséges. Ezért a gazdasági előrehaladás kulcsa: p munka társadalmi termelékenységének fokozott ütemű emelése. Az intenzív módszerek Jellemző vonásai: a munka technikai ellátottságának. felszereltségének. fokozása: a dinamikus szerkezeit étalakulás; a technológiai módszerek tökéletesítése; a termelés technikai feltételeivel összhangban lévő munka- és üzemszervezés. Meg kell jegyezni, hogy „az intenzív fejlődés szakasza” nem zárja ki az ex- tenzív fejleszés lehetőségét. Továbbra is szükség lehet új bányák nyitására, egyéb kapacitásbővítésre stb. Arról van szó, hogy a gazdasági növekedés fö forrása az intenzív fejlesztési módszerekből fakad Miután fontos feladattá válik a munka'/ő felszabadítása és helyettesítése, ezt a munka fokozott gépesítésével érhetjük el. Természetesen nem mindegy, hogy az élő munkát milyen sorrendben, hol helyettesítjük holt wwnkévM tnwrtán » házási erőforrások is korlátozottak.) Ez szorosan ösz- szeíügg a népgazdaság ágazati szerkezetevei, fejlesztési kérdéseivel. De ezen túlmenően: nem közömbös, hogy az élő munka technikai ellátottságát, felszereltségét (ezt általában az egy munkásra jutó állóalapok értékével fejezzük ki) milyen minőségű, korszerűségi gépekkel, berendezésekkel fokozzuk. Az ellátottság azonos (tehát a régi) technikai színvonalon is nőhet és ebben az esetben lényegében extenzív fejlődéssel állunk szemben. Az általános az, hogy ez a fejlesztés valóban a korábbinál fejlettebb műszaki színvonalon történik (nagyobb teljesítmény, nagyobb pontosság stb.) Ilyenkor a felszereltség emelkedése munkamegtakarítást eredményez. Ámde mi a helyzet olyan ágazatokban, melyek nagyrészt a külföldi piacokon értékesítik termékeiket. Ezekben az ágazatokban nem elégséges, ha a korábbi színvonalhoz viszonyítva történt előrehaladás. Tegyük fel, hogy üzembe helyezünk a korábbinál korszerűbb kapacitást; ez kétségtelenül növeli a munka termelékenységet. Am ha a külföldi versenytárs ennél is korszerűbb kapacitást helyez üzembe, úgy elmaradásunk valójában nőtt, a szóban forgó termék cserearányai kedvezőtlenebbül alakulnak, a termelékenység nemzetközi szinti" ösz- szehasonlításában hátrányosabb „besorolást” érünk el. Ezért a kifejezetten exportágazatokban a mérce: a számításba jöhető versenytárs technikai színvonala,. Ezzel szorosan összefügg a népgazdasági szerkezet dinamikus átalakítása. A versenytársa k színvonalát csak úgy tarthatjuk, ha eszközeinket megfelelően koncentráljuk néhány versenyképes ágazatunk fejlesztésére. Ez a „kiemelt” ágazatok dinamikus fejlődésével, ezzel szemben más agazatok (ezenbelül esetleg termékcsoportok) lassúbb ütemű növekedésével jár együtt. így megtörténhet, hogy például egy bizonyos időszakban az ipari termelés volumene ugyan egyáltalán nem, vagy csak kismértékben növekszik, ezzel szemben az iparban termelt nemzeti jövedelem jelentősen emelkedik: Ez a gazdaságosabb termelési szerkezet eredménye, annak n következménye, hogv elhagyunk néhány kevésbé „fizető” terméket és a felszabaduló kapacitásokon más, gazdaságosabb termékek gyártását kezdjük el. így tehát anélkül is növelhetjük a nemzeti jövedelmet, hogy a termelés volumenét is emelni kellene. Ez a jelenség az intenzív gazdaságfejlesztés jellemvonása. (Extenzív fejlesztés esetén — ezzel szemben — a termelési volumen növelése áll az előtérben.) A technológiai módszerek fejlesztése — mint az intenzív fejlesztés feltétele — kézenfekvő. A technológia fejlesztésének előnye, hogy viszonylag kis ráfordítással nagy eredmény áll szemben. A technológiai folyamatok tökéletesítése jelentős élő- és holtmunka megtakarítást eredményez (például a forgácsolási eljárás helyettesítése sajtolással), javítja a termék minőségét (pontosságát, ellenállóképességét stb.) Tehát a technológia fejlesztése a munkatermelékenység emelésének jelentős tartaléka. Ma már mindennapos dolog, hogy új, korszerű berendezéseket, gépeket helyeznek üzembe. Növekszik a munka technikai felszereltsége, a gépesítettség színvonala. És eredményeink — elsősorban a termelékenység alakulásában — nem arányosak ezekkel a változásokkal. Ennek okait keresve azt találjuk, hogy a termelés műszaki fejlesztését gyakran nem követi az új technikának megfelelő korszerűbb munka- és üzem- szervezés. Pedig hiába helyezünk üzembe mondjuk egy nagy telmelékenységű automata présgépet, ha az anyagellátást (a gép „táplálását”) és a késztermék gépi úton való elszállítását nem szervezzük meg. Egyik esetben a gépet — az akadozó anyagellátás miatt nem lehet kihasználni, a másik esetben a félkész-, vagy késztermék elszállításához az eddiginél lényegesen több munkaerőre van szükség. Ebben az xsetben tehát a szervezés hibájából elveszítjük a gépben rejlő magas termelékenységi lehetőségeket. Ezért az intenzív fejlesztés feltételezi az ugyancsak intenzív, magas színvonalú szervezőmunkát. Ha valóban gazdaságos megoldásra és az új technika optimális kihasználására törekszünk, akkor a szervező munkának meg kell előznie, az új gép, berendezés üzembe helyezését. A rekonstrukció, a gépfelújítás nemcsak beruházási műve1 és nemcsak kivitelezési terveket igényel. Az ideális állapot az, amíkor ezekkel a tervekkel egyide- jüíeg elkészítik az új szervezési megoldásokat. Amint látjuk, az intenzív fejlesztés tartalmi vonásai valóban aktív termelékenységi politika irányában hatnak és jelentősen eltérnek a gazdaságfejlesztés korábbi, extenzív módszereitől. Többek között gazdasági fejlődésünk jellegének ez a minőségi változása is indokolja, hogy gazdaságirányítási rendszerünkben lényeges változtatásokra kerüljön sor Or. Varga György Képzőművészeink vázlat-könyvéből Műemlék templom Nyírbátorban Soltész Albert rajza Új könyvek: Kahána Mózes: Biharvári taktika A Szovjetunióból a közelmúltban hazatért Kahána Mózes több esztendős fogsága alatt, a romániai Doí- tána börtönében, 1927-ben kezdte írni regényét, és most, Budapesten fejezte be. Az 1919-es magyar Tanács- köztársaságot követő időszakot idézi fel, azokat az eseményeket, amelyeknek maga is cselekvő és szenvedő hőse volt egy Bihar- vár néven emlegetett határmenti magyar városban és a'ül ózza közel fekvő gyártelepen. Sztrájk robban ki a gyár vezetőségének munkáselle- nes intézkedései miatt; megszigorították az amúgy is embertelen munkafeltételeket, tömegesen bocsátották el, sőt, a gyári lakóépü- . letekből családostul kitették a kommunistagyanus munkásokat. Az ügy csattanó® bizonyítéka annak, hogy a román - belpolitikában bekövetkezett enyhülés: a fogságban tartott kommunisták szabadon bocsátása és a szakszervezetek működésének újbóli engedélyezésé csupán választási kortesfogás volt és a legkevésbé sem gátolta a közigazgatási és állambiztonsági szerveket abban, hogy továbbra is üldözzék a munkásosztályt és csirájában fojtsanak el minden forradalmi megmozdulást, így történt, hogy a sztrájkolok nemcsak, az államhatalom képviselőivel találták szemben magukat, hanem érdekképviseletük, a szak- szervezet munkásáruló vezetőivel is, akik nemcsak, hogy semmiféle támogatásban nem részesítették a munkásokat, hanem közrejátszottak a mozgalom szervezőinek börtönbe vetésében. Ekkor határozza el'néhány lelkes ifjú kommunista, hogy a biharvári taktikát alkalmazza. A bátor fiatalok beállnak a sztrájktörők közé, de a gyár falain belül konspirálnak, agitációval, röpiratterjesz- téssel és szabotázs cselekményekkel harcolnak igazukért. Kellő szervezettségük hiányzik, olyanok is közéjük keverednek, akik megbízhatósága kétes, s akik fegyelmezetlensége széthúzást szül, s végül is meggondolatlanságuk rendőrkézre juttatja mindany- nyiukat. A biharvári taktika azonban bevált! A gyárvezetőség — a közvélemény- nyomására — jónak látta visszavonni intézkedéseit, visszafogadta az elbocsátott munkásokat. A biharvári taktika, jóllehet írója egyik hősével sem azonosítható, a személyes élmény közvetlenségével, s reális előadásmódjával olyan beszámolónak tekinthető, amely kor- történeti hitelességénél fogva is érdeklődésre tarthat számot. (Kossuth Könyvkiadó), Gazdaszemmel a nagyvilágban Érdekes könyv jelent meg a napokban a Kossuth Kiadó gondozásában: Gazdaszemmel a nagyvilágban. Parasztemberekről szól, róluk, akikről a kötet bevezető tanulmányában Erdei Ferenc így ír: „Valamikor az emberiség nagy többsége paraszt volt, ha a parasztsághoz számítjuk a halász, vadász, pásztor, gyűjtögető és egyéb „őstermelő” népeket is. 1930-ban az emberiség kétharmada dolgozott a mezőgazdaságban, beleértve a halászatot, vadászatot és az erdészetet. 1948-ban ez már csak 58 százalék volt, 1965-ben pedig valószínűleg az emberiségnek éppen a fele, de lehet, hogy már csak a kisebbik fele. De tíz év múlva biztosan már érméi is jóval kevesebb”. Úf MAGYAR FILM! Vajon tényleg elavult-e a házasság intézménye? Rényi Tamás a Mindennap élünk, a Legenda a vonaton rendezője ezúttal a szerelem és házasság kérdését veti fel könnyed, humoros hangon a Tilos a szerelem című új filmvígjátékában. Főhőse Frank, az exkavá- toros brigád vezetője, megrögzött házasságellenes; elvét rákényszeríti brigádjának tagjaira is, de elérkezik a nap, amikor sutba dobja eddig vallott nézeteit, mert rátéved arra az útra, amely óhatatlanul a házassághoz vezet. Rényi Tamás filmjéről elmondhatjuk, hogy az valóban a „tévedések ingjátéka”. Bővelkedik humorban, félreértésekben, komikus szituációkban, araéfkül, hogy «teBukadna a valóságból. P4_ guráí önmagukban is humorosak, és az adott szituációban, amelyekbe kerülnek, ellenállhatatlan kacagást fakasztanak. A filmben például van egy körhinta jelenet, amely tulajdonképpen drámai indítású, hiszen bosszúvágyról van benne szó. Társai félrevezették az egyik brigádtagot, s ő bosszút akar állni, ezért gavallérosar megfizeti a körhintást, hogy addig pörgesse kollégáit mig azok el nem áléinak a hintán. A helyzet- és jellemkomikum szerencsés ötvözete kacagtató szituációt teremt. Rényi Tamás biztos kézzel, szellemesen irányítja a színészi játékot A két fő~ SBevepikk Tttrőcstk Man és Avar István kitűnően fogta fel szerepét. Törőcsik jól motiválja a kezdetben közömbös lány fokozatos átalakulását. A nagy hangú, magabiztos brigádvezető — Avar István —, a nőtlenség feWtcwt mpotMm la ■>. műnk előtt válik kedves és felszeg szerelmessé. A többi brigádtagot is neves művészek keltik életre: Darvas Ivám, Pécsi Sándor, Pongrác?. Imre, Koncz Gábor éa * flotaá BÍrtáac PóMégis, milyen sokat lehet még róluk elmondani! Maga a könyv is erről tanúskodik, hiszen 280 oldalon át valóságos tárházát adja a paraszti életnek, a világ agrárproblémáinak, a falu társadalmi helyzetének. Mindezt igen változatos módon találja meg az olvasó. Tanulmányok, riportok. tárcák, novellák, úti- jegyzetek, táblázatok sorakoznak a könyv lapjain. És emellett igen sok kép. A mintegy 200 fotó nem csupán illusztráció vagy dísz, hanem a kötet jelentős alkotórésze. amely önmagában is elmondja, milyen sokrétű a paraszti élet földünkön, mennyi a hasonlóság és mennyi a különbség az egyes országok mezőgazdasága között. A könyv — amellett, hogy képet ad a falu életéről, a szokásokról, a munka fo-mái- ról — a világ úgyszólván minden lényegesebb agrár- problémáját érinti. Megmutatja a szocialista országok eredményeit, gondjait, a nyugati félteke termelési sikerei mögött meghúzódó ellentmondásokat, a „harmadik világ” útkeresését, amelyben egyre világosabban kirajzolódik az, hogy a függetlenséget elnyert országokban a mezőgazdaság csak a társadalmi átalakulás keretei között fejlődhet eredményesen. A szerkesztők igyekeztek a könyv mondanivalóit ágy csoportosítani, hogy minél könnyebb és gyorsabb áttekintést nyújtsanak. Emellett az írások változatossága azt is elősegíti hogy a felvázolt ismereteket olvasmányos formában, irodalmi alkotásokban is megtalálja az olvasó. 7
