Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

Teljesítette 34,7 milliós export­tervét a nyíregyházi ruhagyár Lassú ügyintézés, kivételezés MléH esőkként az újítások száma \i íi'ho»'<l:uiyI>:in ? Bátor és őszinte hangú tanácskozás zajlott le csü­törtökön délután a Nyírbog- dányi Kőolajipari Vállalat művelődési házának nagy­termében. Az újítási anké- ton, amelyet a szakszervezet javaslatára hívtak össze, megjelent az Országos Kő­olaja és Gázipari Tröszt újítási előadója is. Már Hauser Imréné, vállalati újítási előadó vitaindító beszámolójából kicsendült; a nyírbogdányi üzemben ha­nyatlóban van az újító­mozgalom. Míg tavaly 62 újítást nyújtottak be, ez évben már negyvenre csök­kent a javaslatok száma. Jó ötlet, folytatás nélkül bér a kísérletre, a kivitele­zésre — munkaidőben is. A rajzokat, számításokat a műszakiak saját munkájuk elvégzése mellett készítik el. Példa erre a savgyanta kokszosító berendezés esete. Az ötlet kivitelezése már több százezer forintba ke­rült, két éve folyik a kísér­let — eredménytelenül. A rajta dolgozó műszakiak és fizikai munkások — még siker esetén sincsenek anya­gilag érdekelve benne. Egy személy helyett kollektíva döntsön! A tanácskozáson több érté­kes javaslat hangzott el. Többek között az, hogy ne az újító beosztása hatá­rozza meg a javaslata sor- sát, hanem annak népgaz­dasági haszna. Az apróbb, de hasznosnak Ígérkező újításokat is figyelembe kell venni és ne a külön­böző szervek, hanem maga a vállalatvezetés határozza meg, milyen gazdasági előny származik annak bevezeté­séből. A tröszt újítási elő­adója javasolta a kísérlete­zésekre, kivitelezésekre kér­jenek külön béralapot, s ebből fizessék ki a munka- időn túl elvégzett munkák ellenértékét. Fontosnak tar­totta a tapasztalatcserék be­vezetését és — a lehető legrövidebb időn belül — egy újítási hónap megtartá- sát. Javasolta, hogy az egy­személyes elbírálás helyett alakítsanak 5—6 tagú kol­lektívát, amely személyre való tekintet nélkül di/.rt. Tóth Árpád Adósság nélkül akarják befejezni az idei gazdasági évet a Vörös Október Fér­firuhagyár nyíregyházi üze­mének dolgozói. December 15-én az utolsó exportra me­nő termék is elkészült. Ez azt jelenti, az idén már 34,7 millió forintos termelési érték­kel képviselték a ma­gyar könnyűipart a vi­lágpiacon. Az év hátralévő két heté­ben nyugodt munkával, tel­jesíteni tudják a belkeres­kedelem iránti kötelezettsé­güket is. Ezzel együtt ebben Reggel még az olvadó hó­ié tette síkossá az utat, délután már jeges szél ko­torja a megdermedt maradé­kot. Kiszámíthátatlanul sze­szélyes a december. A lám­pafejcseréhez felállított toló­létra veszélyesen imbolyog Horváth László közvilágítás- szerelő alatt. A megerőlte­tő munkában észre sem veszi, ho /y lentről egy ba­rátja figyeli. Csak akkor figyel rá, amikor megkérde­zi tőle; „Hogy mersz ilyen időben felmászni? Volt már nehezebb is Mindezt nevetve beszéli el a jól fűtött ügyeletes szobában, hiszen volt ettől már sokkal nehezebb fel­adat is. Az ügyeletén most is egyre másra szól a tele­fon, újabb és újabb mun­kára,., kell kimenni. Ha rossz..,az idp,, szaporodnak a bejelentések is. A ll-.es kö.rzetv szerelői r- Hanász Miklós, Mihalkó Mi­hály és Boros András — most is útra készen. > Már csak a gépkocsit várják. Szőllősi József térmester már beszólt, hogy felrakták a nyolcméteres betonoszlo­pot. Iíálmánházára mennek, ahol egy vontató kitört egy oszlopot, azt kell kicserél­ni. Vízállásos hely, gumi­csizmát is kell vinni. Latol­gatják, hogy milyen körül­mények között kell az oszlop- gödör megásásához kiter­melni a több mint másfél köbméter földet. De menni kell, mert ez a munkájuk. C«ak csákánnyal lehetett Mentek tavaly is amikor a Kiss Ernő utcában egy az esztendőben mintegy 70 milliós tervkötelezettséget teljesítenek. Néhány hete megkezdték a felkészülést 1966-ra. Meg­tudtuk : jövőre termékeiknek már több mint a fele, közel 180 ezer darab fér­finadrág jut el a hatá­ron túlra. Éppen ezért a termékek mi­nőségét kívánják elsőként javítani munkaszervezéssel, az eddiginél is jobb ellenőr­zéssel. A termelékenység nö­velését műszaki fejlesztéssel is segítik: az év első felében megcsúszott dömptr törte derékba az oszlopot. Renge­teg fogyasztó — köztük egy iskola is — áram nélkül maradt a hóviharban. Dél­előtt 11 órakor kapták az értesítést és fél egykor le­járt volna a műszak. Este hét órakor végeztek, mert negyven centis volt a föld fagya, csak csákánnyal bol­dogultak az oszlopgödör kiá­sásánál. Nem irigylésre méltó a TITÁSZ szerelőinek téli munkája. Egy ilyen kiruc­canás néha eltart 24 óráig is. Buskó Ferenc — most telefonügyeletes — beszéli, hogy egy hóvihar alkalmá­val elszakadt Tiszabercelnél a húszezer voltos nagyfe­szültségű vezeték. Derékig érő hóban cipelte a veze­téket négy és fél kilométe­ren keresztül. Vasárnap reg­gel kezdte a szolgálatot és Ajakon a községi tanács vb. elnöke és a Hazafias Népfrontbizottság elnöke a legutóbbi tanácsülésen hatá­rozati javaslatot terjesztett a vb elé, hogy a község pe­remén lévő utcákban készít­senek vízelvezető árkokat és salakjárdát társadalmi mun­kában. A terv végrehajtásá­nak előkészítését a tanács­tagok bevonásával végezték. Az elmúlt hét végén a Szegfű utca lakóinak apraja- nagyja szorgoskodott a zu­hogó esőben a csatorna épí­tésén és a salakjárda alap­újabb, több művelet el­végzésére alkalmas spe* ciálgépeket állítanak a termelésbe. Ezenkívül — még az első negyedévben — fokozatosan áttérnek a csoportos gyár­tástechnológiára: evégett át. szervezik az üzem jelenlegi beosztását. Szakítanak azzal, hogy „mindenki mindent vé. géz’“, egy munkaművelet el­végzésére specializálják a dolgozókat, amely nemcsak meggyorsítja a. feldolgo­zást, hanem a minőségre is jó hatással lesz. csak hétfőn reggel ment haza. Karácsonyra fények gyúlnak Közben Hanász Miklós, a háromtagú brigád vezetője türelmetlenkedik; sokára ér­kezik a gépkocsi. Pedig sok a munkájuk. Négyoszlopos bekötésük van a Manda bo­korban. A fogyasztónak megígérték, hogy az ünne­pekre megkapja a villanyt. Ha beköszönt a fagy, nehéz lesz kiásni a gödröket. Ezenkívül két-három bér­házban is be kell kötni vagy kétszáz fogyasztót ka­rácsonyra. Végre megérkezik a gép­kocsi, indulhatnak. Ma­gukhoz veszik a mászóva­sat, mentőövet és búcsúz­nak Lehet, hogy mire visz- szajönnek, újabb sürgős munka vár rájuk. Megeshet, hogy ma sem kerülnek ha­za vacsoraidőre. T. jának készítésén. A Hajnal utca lakói is elfogadták a vb. határozatát és utcájukat — a község egyik legsáro- sabb utcáját — vízelvezető csatornával látják el, s azzal egyidíbén készítik a salak­járda alapjait is. A munkához a salakot a községi tanács vásárolta meg, a helyszínre szállítás a termelőszövetkezet trak­toraival történik. Hován József Pál Kisvárda Ennek okait vizsgálva, a vita során többször is el­hangzott: késik az újítá­sok elbírálása, és bevezeté­se. Kolozsi György újítását például már — a megvaló­sítási szerződés szerint is — december 15-ie el kellett volna készíteni, de még most sem történt semmi. A hozzászólások egész sora bi­zonyította, hogy legtöbb esetben a kisebb beosztású dolgozók újításaival, annak elbírálásával és bevezetésé­vel van probléma. A jó öt­lethez sokszor hiányzik a megfelelő rajz és a részle­tes fizakléírás. A műszakialt nem szívesén segítenek eb­ben, mert nem érnek rá, vagy nincsenek érdekelve anyagilag. A vállalat nem vette még igénybe azokat az”. anyagi lehetőségeket, amelyekkel dotálni tudnák ezeket a plusz munkákat. ' A „felülről támogatott“ újítás A műszakiak közül töb­ben is kifogásolták, hogy újításaikat — elfogadható indokolás nélkül — szakma­köri kötelesség címén, el­utasították. Korábban pél­dául megoldották a lágy víz hűtéséi, amivel egy másfél müiiós beruházással tervezett mélyfúrású kút megépítését tették felesle­gessé. A javasolt berende­zés elkészítése viszont csak párszázezer forintot igényelt. Ezt is szakma köri köteles­ségnek bírálta el a felet­tes szerv. Másként van ez a felülről patronált újítási javaslatok esetében. Ilyenkor van em­A Tiszavasvári Gépjavító Állomáson többek között Diesel- adagolók, porlasztók fe'újítását végz'k. Molnár Ferenc mű­helyvezető mikroszkóppal ellenőrzi az alkatrészek pontos kö­szörülését. Foto: Hammel József» Szabó bácsi a Kreml Katalin-termében Újsághír; Szabó Lászlót, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége a Harci Érdemekért érem­mel tüntette ki. Tiszalök, Petőfi utca 17. Gondosan épült kis családi ház. Néhányszor meghúzzuk a házilag készített csengő zsinórját. Csontos, szikár ember nyit kaput és szíve­sen tessékel befelé. A jól fűtött konyhában beszélgetünk. Pillanatra el­nézést kér. Eltávozik. Az­tán nyílik a szoba ajtaja, s újra megjelenik. Arca ra­gyog. Jobbjában válfán sö­tét csíkos ünnepi zakót tart. Két oldalán kintüntetések. Magyarázza, melyiket miért kapta. Legfelül bal oldalon egy ezüstösen csillogó érem. Rajta a CCCP jelzés. Szov­jet kitüntetés. — Ezt a kitüntetést kap­tam november 6-án este a Kreml Katalin fogadótermé­ben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségétől. Miko- jan elvtárs nyújtotta át — magyarázta, s mutatja a fényképet is erről. Szabó László, a magyar veterán küldöttség tagja vpjt, tizenkét napot töltött a Szovjetunióban. — Negyvennyolc esztendő telt el azóta, hogy újra szovjet földön jártam. Ak­kor még csak huszonkét éves voltam. Most meg het­ven. Nagy élmény volt. Tá­bornokok fogadtak bennün­ket a repülőtéren. Ott volt Batov hacberegtábornok, Vi­nogradov vezérőrnagy és több magas rangú katona­tiszt. Voltunk Leningrád- ban, végignéztük a novem­ber 7-i díszszemlét, s ellá­togattam azokra a helyekre is, ahol 1917—18-ban har­coltam az Októberi Forra­dalom győzelméért. Rosztov és Novocserkasz városok képeit mutatja. A nagy orosz folyót, a Dont. — Itt ütköztünk meg a fehér kozákokkal. Nehezen ismertem rá a városokra. Megváltozott minden. Nem gondoltam volna soha, hogy ezt megérem. Elszorult a szívem, sírtam. A rosztovi városi pártbizottság meg­hívott bennünket. Feleleve­nítettük a régi emlékeket. És most újra emlékezik. Frissen, át meg átélve az első világháború viharait, a sok szenvedést, fogságba esését, fegyverfogást a for­radalom mellett, s a hazai üldöztetést, nélkülözést, amelyek követték. Fiatal szobafestősegéd­ként került Pestre. Itt lett szervezett munkás. Alig ti­zenkilenc esztendős volt, amikor besorozták, öt hó­napig elkerüli, hogy kivi­gyék a frontra. — Ekkor már több mint százan voltunk a Zita kór­házban. Itt estünk csapdá­ba. Megkérdezték, kik sze­retnének a pilzeni sörgyár­ban dolgozni. Jelentkeztünk. Vagonokba raktak, leblom- bálták, s Pilzen helyett Ko- lozí/.’árott kötöttünk ki. Irány a front. A 96-os né­meteket váltottuk fel a len­gyelországi Szrilnél. Az oro­szok megtudták, hogy a frontszakaszra magyarok kerültek, s beszüntették a támadást. Volt itt egy pá­rán ynokunk. Még a nevére is emlékszem. Szentpéteri százados. Egy/1 sr azt kér­dezte, hogy kik akarnak önként járőrbe menni. Mert aki el fog egy oroszt, az kisezüstöt, meg két hónapi szabadságot kap. Szabó László honvéd is jelentkezett. Szándéka az volt, hogy foglyul ejti ma­gát. Átáll. — Es csak harmadszorra sikerült. 1916 július 14-én mentem át az oroszokhoz. Elvittek bennünket Nyet- ropetrovszkba. Egy vas­gyárban dolgoztunk. Több­ször változtattunk nevet. EU/arültem a harkovi szén­bányába, innen a Kaukázus­ba majd Bakuba a Nargen szigetre. Itt érte a forradalom Sza­bó Lászlót. Beállt a Vörös Hadseregbe. Varga Gyula netét említi, akinek a pa­rancsnoksága alatt harcolt. Ö elesett az egyik csatá­ban. Szovjet földben nyug­szik. — Felszerelésünk? — kér­dez vissza. — Megmutatom. Ilyen volt — nyújt át egy fényképet. — Kinek mi. Rossz puska, zsákmányolt fegyverek, rossz civil ruha, ahogy itt látja. Ez az egyet­len fénykép maradt meg. Ezt is nehezen mentettem meg... Sok tízezer volt ma­gyar hadifogoly fogott fegy­vert 1917-ben a vörösök mellett. Mikojan elvtárs mondta is, hogy soha nem fogják elfelejteni a segítsé­günket, amit akkor nyújtot­tunk, amikor az interven­ciós hadseregek megtámad­ták a fiatal szovjet álla­mot. Szabó László 1918 augusz­tusáig harcolt a Szovjetunió Vörös Hadseregében. Ezért tüntette ki a Legfelső Ta­nács elnöksége a Harci Ér­demekért Éremmel. — Ekkor beteg lettem és leszereltettek. A csóti lá­gerból kerültem haza. Itt­hon mindenről hallgatnom kellett. Még az anyám előtt is titkoltam, hogy vöröskatona voltam... A gyanús egyének listá­jára kerül. Nem kap mun­kát. De nem szólhat. Nél­külözik. Alkalmi munkákból tengeti magát. Valójában akkor figyelnek fel rá, ami­kor líl!2-ben a tiszalöki j pártszervezetet feloszlatják. | Újabb üldöztetések. A fel­szabaduláskor az elsők kö­zött szervezi a pártot. És hűséges építője az új vi­lágnak. Az 1956-os ellenforrada­lom pusztításainak helyreál­lítására Tiszalökön brigádot szervez. — Volt abban kőműves, ács, lakatos, festő — minden féle szakember. Százszámra mentünk Pestre teherau­tókkal, vonattal. Ott dolgoz­tunk az Üllői úton. Ezért meg ezt kaptam. Dobi elv­társ adta át — mutatja a másik kitüntetést. Pedig már akkor is hat­van esztendős volt. Sűrűn gépelt papírlapokat szed elő. Nézegeti, olvas­gatja. — Megkért a pártbizott­ság, hogy tartsak élménybe­számolót a Szovjetunióban látottakról — mondja. — Most erre készülök. Harcolt fegyverrel, most folytatja szóval. Egész éle­te bizonyíték, helytállás a szocializmus ügye mellett. Farkas Kálmán „Hogy mersz felmászni ?" Villanyszerelők hóban-fagyban — Huszonnégy órás műszakok Olvasónk írja: Szorgos ajakiak s 1965. december Ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom