Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
Fock Jenő nyilatkozata (Folytatás a 1. oldalról.) milliárd forint megtakarítást jelentett. . A, . 1966-ban további intezke- déseket teszünk a készletek alakulásának szabályozása, ra, elsősorban a feleslegek keletkezésének meggátlásá- ra. Ennek fő eszköze, hogy helyesen, megalapozottan mérjük fel az igényeket, a termelés rugalmasan kövesse a szükségletek változását. Azokat a korábbi években felhalmozódott és ez év végéig feltárt ipari termelői készleteket, amelyek a továbbiakban sem értékesíthetők, a költségvetés terhére ki fogjuk selejtezni. A belkereskedelemben a jövőben is folytatjuk a leszállított áru kiárusításokat, hiszen a legjobb tervezés és igényfelmérés mellett is mindig lesznek olyan áruk, amelyek iránt az érdeklődés idényjellegű, vagy amelyeket a divat gyors változása miatt már kevésbé vásárolnak. így február második felében 1966-ban is sor kerül a szokásos szezon végi kiárusításra. KÉRDÉS: Az 1966. évi terv az ipari termelés 4—6 százalékos növekedését irányozza elő. Sokan azt tartják, hogy meg kellene gyorsítani fejlődésünk ütemét. Mi erről a véleménye? VÁLASZ: Természetesen törekednünk kell fejlődésünk gyorsítására. Ez azonban nem csupán elhatározás dolga. Az ipari termelés, növekedésének mértékét mindenekelőtt a bel- és a külföldi piacok igénye szabja meg. Hozzáteszem. hogy nemcsak mennyiségi igényekről, hanem — mind nagyobb mértékben — minőségi követelményekről Van szó. Az ipari termelés ütemének növelése tehát mindenekelőtt akkor lehetséges, ha meggyorsul a műszaki fejlődés, javul termékeinek megbízhatósága, korszerűsége. Másik fontos követelmény, hogy termékeink kevesebb anyag- és munkaerőfelhasználással, azaz gazdaságosabban készüljenek, s ezáltal is növekedjék versenyképességük. Csak így tarthatjuk meg tradicionális piacainkat és szerezhetünk újakat. Csak az ilyen jellegű fejlődés teszi lehetővé, hogy a népgazdaság két legfontosabb ága, az ipar és a mezőgazdaság, egymással összehangoltan fejlődjék: az ipar ne vonja el a mezőgazdaságtól a munkaerőt, mielőtt ott a feltételek a gépesítéssel, a kemizálársal erre megteremtődnek. A gazdaságosan exportálható termékek termelésének növelése egyben biztos fedezete a nagyobb fejlődési ütem által megkívánt többlett importanyag beszerzésének. Az ez évi bíztató eredmények alapján és a gazdaság- irányítási reform várható hatására gondolva, bízom abban, hogy ez a folyamat és így egész fejlődésünk, a következő időszakban kedvezőbb lesz. KÉRDÉS: Az év végével lezárul II. ötéves tervünk időszaka. Hol tart az új ötéves terv kidolgozása? VÁLASZ: A következő esztendőkben népgazdaságunkat ugyanazon elvek szerint fejlesztjük, melyeket; a VIII. pártkongresszus elfogadott, s melyek leglényegesebb vonásaira az 1964 decemberi központi bizottsági határozat nyomatékosan rámutatott. 1966. évi népgazdásági tervünk tehát nem „átmeneti terv” két ötéves terv között, hanem harmadik ötéves tervünk első éve. A párt Központi Bizottsága úgy határozott, hogy az új ötéves tervet a jövő év elején a gazdasági irányítás reformtervezetével egy- időben tárgyalja meg. Az addig hátralevő 2—3 hónapot arra akarjuk felhasználni, hogy tovább tanulmányozzuk az ötéves terv időszakára tervezett nagy jelentőségű beruházások hatékonyságát, a mezőgazdaság fejlesztésének leggazdaságosabb módszereit és néhány más kérdést Uj ötéves tervünk előkészítésének megalapozottságára utal, hogy a legtöbb szocialista országgal már megkötöttük az 1966—1970- re szóló kereskedelmi egyezményt. Köztudott, hogy külkereskedelmi forgalmunk mintegy 70 százaléka, mint eddig, a következő idő- szakban is a szocialista országokkal bonyolódik. KÉRDÉS: A jövő évben — mint ezt az 1966. évi tervről szóló közlemény hírül adja — néhány ár- és bérintézkedésre kerül sor. Ezzel kapcsolatban első kérdésünk: mi indokolja egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási, s közi ük néhány termék fogyasztói árának változtatását? VÁLASZ: A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok létrehozásával, és fokozatos megszilárdulásával megteremtődött a mezőgazdasági termelés fellendítésének legfontosabb előfeltétele. A nagyüzemi termelési módban rejlő lehetőségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében ma még hiányoznak az önálló gazdálkodás anyagi-pénzügyi feltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a termelésből elért jövedelmükből a tagoknak munkájuk ellenében juttatott megfelelő részesedésen kívül pótolják az elhasználódott termelő- eszközöket és saját erőforrásból jobban hozzájáruljanak a termelés bővítéséhez szükséges új beruházásokhoz. Ez főleg annak a következménye, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mezőgazdaság termelési költségekhez, mind az iparcikkek áraihoz viszonyítva — alacsony. Miután a jelenlegi árviszonyok mellett a szövetkezetek nem képezhetnek amortációs alapot, nemcsak a beruházásokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési eszközök pótlásához is hitelt kénytelenek felvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekednek. így aztán a szövetkezetek jövedelme mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hitelvisz- szafizetési kedvezméhyeket — elengedést, vagy fizetési haladékot — nyújt az állam. Ez csökkenti az anyagi érdekeltséget, nem ösztönöz megfelelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági árszínvonal emelésével változtatni kell. Negativ vonása a jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag éppen azoknak a mezőgazdasági termékeknek az ára a legalacsonyabb, amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak. A mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztéséhez tehát az árszínvonal emelése mellett az árarányok javítása is szükséges. Ezek alapján határozta el a kormány, hogy január 1- től több fontos mezőgazda- sági termék felvásárlási árát felemeli. A legfontosabb ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása, a vágómarha- átlagárak kg-ként 3 forintos, a tenyészmarha áránák ezzel arányos, valamint a tej felvásárlási árának literenkénti 80 filléres emelése. Kisebb, de viszonylag számottevő mértékben emelkedett a hízott sertés, ä vágójuk ára és a vágócsirke nagyüzem felára is. Kilónként 19 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú fel- vásárlási ára. A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a kenyérgabona árának 22 százalékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi a mezőgazdaságot, a parasztságot abbén, hogy hazai termelésből elégítse ki az ország kenyérgabona- szükségletét. Jelentősen emelkedik a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási ára is. A kenyérgabona árának emelése ellenére, változatlan marad a kenyér, a péksütemény és a liszt, továbbá a tej felvásárlási árának emelése ellenére, a tej fogyasztói ára. Szükségessé vált viszont a hús és a húskészítmények és a tejtermékek fogyasztói árának felemelése. Ugyanakkor a zsír és a szalonnafélék ára csökken. A hús, mindenekelőtt a marhahús és a tejtermékek fogyasztói árát az eddigi alacsony felvásárlási ár mellett is csak állami ártámogatással, dotációval lehetett tartani. A marhahús fogyasztói árát kilogrammonként például eddig mintegy hat forinttal dotálták. Ez a dotáció a vágómarha felvásárlási árának emelésével — változatlan fogyasztói ár mellett — csaknem a kétszeresére emelkedne, s 1 kg élőmarha felvásárlási ára már csaknem azonos lenne 1 kg. csontos marhahús fogyasztói árával. Miután a vágómarhákból kitermelhető hús részaránya 50—59 százalék, nyilvánvaló, hogy a felvásárlási és a fogyasztói árnak ez az aránya nem tartható. Nemcsak azért, mert ez súlyos terhet róna az államkasszára, hanem méginkább azért, mert közgazdaságilag sem indokolt, hogy mikor a kínálat növelésének lehetősége amúgy is korlátozott, a tényleges termelési költségeknek csak viszonylag kis hányada térüljön meg a fogyasztói árakban. A nemzetközi összehasonlítás is azt mutatja, hogy a húsfélék hazai fogyasztói árai viszonylag alacsonyak. Az idegenforgalom növekedése ugyancsak megkívánja, hogy a hazai fogyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvényes árarányokhoz. A hazánkba irányuló turista- forgalom növekedése a népgazdaság számára igen előnyös, de jövedelmezőségét csökkenti,» ha a legfontosabb élelmiszereket, a húsféléket az ide utazók az állam számára jelentős veszteséget magában foglaló árakon vásárolják. Ezenkívül — mint ismeretes — sokan a külföldi utazások során az árarányokban meglévő nagymértékű eltéréseket üzletelésre használják ki. A marhahús árának átlagos 50 százalékos emelkedésével szemben a sertéshús árát ennél kisebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emelkedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz viszonyított árarányok. Számottevően csökken viszont a zsír és a szalonhafélék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, legfeljebb némi- kép csökkenti a húsáremelkedések kihatását. KÉRDÉS: A jövő évben egyéb árintézkedésekre is sor kerül. Kérjük szóljon ezekről is néhány szót. VÁLASZ: Mint a jövő évi tervről szóló közleményből kitűnik, a mór említetteken kívül három területen történik árváltozás. Növekszenek a városi helyi közlekedési díjak és a szilárd tüzelőanyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai, a gáz- és villanyárak tehát változatlanok maradnak —, viszont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét esetben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A jelenlegi áremelés a tüzelőanyagoknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közlekedésnél pedig 50 százalékkal csökkenti az állami ártámogatást. Nyilván sokan szeretnék tudni pontosan hogyan alakulnak majd az érjntett árak. Az árjegyzékeket, viteldíjtarifákat azonban még ezután fogják kidolgozni. A helyi közlekedés díjbevételét — a mai forgalmat figyelembe véve — a tarifa- emelés évi 300 millió forinttal növeli. A tarifamódosítást egyben egyszerűsítésre is fel kell használni. Ilyen egyszerűsítés lehet az átszállói egyek megszüntetése. A tarifaemelés során feltétlenül törekedni kell arra, hogy a dolgozók és a tanulók hetijegyének ára kevésbé növekedjék. A tarifaemelés valószínűleg csökkenti majd a zsúfoltságot, s így legalábbis a bevezetés utáni első évben az említett 300 millió forintnál kisebb többletbevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj, hiszen a zsúfoltság csökkentésivel kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldíjak június 1-től lépnek életbe, van tehát még idő a leghelyesebb megoldás kidolgozására. Azt hiszem, a ruházati cikkek árleszállításának helyességét nem kell különösebben indokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalékkal szállítják le, s ezzel a ruházati cikkek árszínvonala összességében mintegy 4 százalékkal csökken. Ez a csökkentés évi mintegy 700 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. Az árleszállítással érintett textiláruk, cipőféleségek részletes árjegyzékeit az illetékes szervek ezután állapítják meg. A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedéseket, amelyekre 1966- ban sor kerül. KÉRDÉS: Hogyan befolyásolják a dolgozók élet- színvonalát a tervbe vett ár- és bérintézkedéseké VÁLASZ: Ahogy a hivatalos tájékoztató is hangsúlyozza, a Minisztertanács által elhatározott ár- és bérpolitikai, valamint szociális jellegű Intézkedések kihatása összességében kiegyenlíti egymást. Az intézkedések célja nem az állami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is növekszenek —, hanem a helyesebb és ösztönzőbb ár- és bérarányok kialakítása, egyes jelenlegi feszültségek csökkentése. A jövedelemnövelő és jövedelem csökkentő intézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli —, egyaránt mintegy 3—3 milliárd forint. Az intézkedések hatása azonban nemcsak az egész lakosságra nézve egyenlítődik ki, hanem őzen belül a munkás és alkalmazott népességre vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazottakat érintő árváltozások egyenlege, valamint az 1700 forintnál magasabb keresetűek nyugdíjjárulékának progresszív emelése ugyanis mintegy 2.8 milliárd forint többlet- kiadással jár. Ezt azonban összességében visszakapják, hiszen a bér- és nyugdíj - intézkedések mintegy kétmilliárd forinttal, a családi pótlék emelése pedig m-ntegy 800 millió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. A parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói árintézkedések, sokkal inkább a felvásárlási árak emelése. Meg kell azonban mondani, hogy a felvásárlási ár emelésének nagyobb része — mintegy háromnegyede — nem a parasztság életszínvonalának közvetlen emelését szolgálja, hanem a termelőszövetkezetek tulajdonában levő gépi felszerelés saját erőből történő felújításához nyújt fedezetet. Az új fel- vásárlási árak valószínűleg csak a későbbi években növelik nagyobb mértékben a parasztság életszínvonalát, amikor — a magasabb termelői árak ösztönző hatására — jelentősen emelkedni fog a termelés, különösen az állattenyésztés színvonala, összegezve tehát.: közepes termés esetén a jövő évben a parasztság életszínvonala előre láthatólag ugyanolyan mértékben emelkedik, mint a bérből és fizetésből élő dolgozóké. KÉRDÉS: Mint Fock elvtárs említette, az intézkedések összegszerűen ugyan kiegyenlítik egymást, hatásuk azonban várhatóan eléggé eltérő lesz az egyes családokra, dolgozó rétegekre. VÁLASZ: Ez valóban így van. A béremelési intézkedések következtében a számítások szerint mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentősen nő, Igaz, a béremelés hatását valamelyest csökkentik az árintézkedések, de a reálbéremelés mértéke ezeknél a rétegeknél így is számottevő, és javítja a bérarányokat. Más munkás-, illetve alkalmazotti családoknál a különböző intézkedések hatása kiegyenlíti egymást, nem kis számban lesznek azonban olyan családok, elsősorban a jobban kereső, nagyobb jövedelmű rétegekben, ahol átmenetileg csökken a reáljövedelem. Az intézkedések kidolgozásakor messzemenően tekintette] voltunk az alacsonyabb keresetűek helyzetére. Erre utal, hogy csökkentettük a zsír és a szalonnafélék árát; mindkettőnek az alacsonyabb keresetűek háztartásában van nagyobb jelentősége. A ruházati cikkek közül is elsősorban az alacsonyabb keresetűek által vásárolt cikkek árát csökkentjük. A nyugdíjjárulék progresszív emelése viszont a nagyobb keresetűeket érinti. Valószínűleg felvetődik, hogy a magasabb keresetűek nyugdíj járulékának emelése a keresetek kiegyenlítődése, az „egyen- losdi” irányába hat; s hogy ez összhangban Van-e a szó- cialista bérezés elveivel és a gazdasági irányítás re- formjában körvonalazott elképzelésekkel? A szocialista bérezésnek valóban alapvető elve, hogy, aki többet ad a népgazdaságnak, az többet is keressen, Mostani intézkedésünk némelyike — statikusan vizsgálva — ezzel valóban nincs teljesen összhangban. Figyelembe kell azonban vennünk bizonyos szociális szempontok elsőbbségét, tehát azt, hogy az intézkedések terhei mi- nél kevésbé érintsék az alacsonyabb jövedelműeket. Ugyanakkor a gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban több intézkedésen dolgozunk, amelyek a szocialista bérezés említett helyes elvét messzemenően érvényre juttatják. így a vállalatok nagyobb anyagi önállósága lehetőséget nyújt majd a kiemelkedő teljesítmények fokozott anyagi elismerésére. Az új prémium- rendszer már a jövő esztendőben nagyobb lehetőséget ad e tekintetben a jobb munka elismerésére. KÉRDÉS: Az eddigiekből kitűnik, hogy a Minisztertanács határozatában szereplő ár-, bér- és egyéb intézkedések hatása végső soron kiegyenlíti egymást. A jövő évi népgazdasági terv ugyanakkor a munkások és alkalmazottak reáljövedelmének 3,5, reálbérének 1.5 százalékos növekedését irányozza elő. Hogyan valósul ez meg? VÁLASZ: A jövő évi terv az ismertetett intézkedésektől függetlenül tartalmazza az életszínvonalnak a kérdésben szereplő növekedését. így az említett kétmilliárd forint bér- és nyugdíjemelésen felül a munkateljesítmények és a munkások és alkalmazottak számának mintegy 38 ezer főnyi növekedésével összhangban, körülbelül 2,3 milliárd forinttal emelkedik a bérből és fizetésből élők keresete. A különböző szociális juttatások növekedése az 1965 júliusában felemelt családi pótlék egész évi hatása szintén reáljövedelem-növelő tényező. Mindez 3,5 százalékkal, összesen több mint 4 milliárd forinttal növeli a bérből és fizetésből élők reáljövedelmét. A termelékenység gyorsabb növelésével további terven kfvüli lehetőség nyílik arra, hogy a központilag elhatá- rozottakon túl, az üzemek bérkorrekciókat hajtsanak végre. Ezt szolgálja az is, hogy a vállalatok a tarló.; létszámcsökkentéssel megtakarított béralapnak 75 százalékát fordíthatják a dolgozók fizetésének növelésére, valamint jutalmazására, az eddigi 50 százalék helyett. Az üzemek az eddiginél jobban érdekeltek az export növelésében és az import csökkentésében. Ez remélheti leg ugyancsak azt eredmc nyezi, hogy béremelésre t. jutalmazásra is felhasznál ható terven felüli összegek hez jutnak. KÉRDÉS: A húsárak emse nyilván módosítja a ii tartások étrendet Fi:: elégítjük kt a más é élni - rek iránt várhatóan meg vcltedő igényeket? e VÁLASZ: A disznó-« a marhahús fogyasz' sá várható csökkenését re nekelőtt több tojás romfi fogyasztásávs (ó. pótolni. Intézkedése M szünk, hogy e c: Jef megfelelő legyen az íeI és az árak ne emelk ké A marhahús a tőkés- íe! jó exportcikkünk. -~ ebből többet tud,, exportálni, a baromfi és tojás kevésbé gazdasági exportjának csökkentésével, ez utóbbiakból jobban el tudjuk látni a haza; piacot. Terveink szerint. 66-ban az ideinél körülbelt 'C—40 százalékkal több b, miit juttatunk — a hazai fog> tóknak. Ami a zöldség- és mölcsellátást Illeti, joggt reméljük, hogy közepes idő. járás mellett az ideinél l°palább 30 százalékkal na- ' lesz a zöldség- és gy / termelés; ennek ,s tében az ez f ^ csökkenni fc, /'‘'•íz A hazai ellát, q nyeit a cikket - is lényegesen lembe vesszük,' mint e az esztendőben. KÉRDÉS: A tájéko, bői kitűnik, hogy a jövi bér- és árintézkedések me csak február 1-től. részük még később ki bevezetésre. Mi indokolj hopry, az eddigi gyakorlati eltérően már most nyílt nopságra hozták a terv1 vett Intézkedéseket? VÁLASZ: Árintézkedéseknél ez valóban szokatlan. Úgy gondoltuk azonban hogy helyes, ha éves tervünk nyilvánosságra hozatalaim- teljes összefüggésükben dolgozók elé tárjuk szándékainkat. A részletes árjegyzékek — ahogy már említettem — csak a későbbiekben készülnek el és csupán a bevezetés napján kerülnek nyilvánosságra. A Központi Bizottság' n< vemberi ülésén, a gaz^asái irányítás reformjával is csolatban, már nyíltan s tunk életszínvonal-poliíik. irányelveiről és a nyilván Ságra hozott beszámoló említi az ár- és kereseti a nyok fokozatos megváltó tatásának szükségességét. A tiszaszederkér avató ünnepségen < több ezer hallgató már nyíltan beszé ármódosításokra \ akkor jórészt kial. képzeléseinkről. a liszt, a kenyér, a zsír árának emelkedés terjedt híreket cát mert ezek a hiresztelge akkor sok helyen bizo.. mértékű felvásárláshoz \ zettek. Mivel határozatok^ kor még nem voltak, a : n csak egy-két kiragadott \ s éppen ezért, sajnos ft f érthető — mondatban m? hatott beszédemnek erre részére. Ez a „ríividí* azonban, enyhén szólva, > túl jól sikerült. Népünk felnőtt, öntur erősödött. Joggal bíz abban, hogy meg fogja teni intézkedéseink cé amely a népgazdaság vábbfejlesztését, a do nép érdekeit szolgálj- pártnak és a koi-mányr a kérése, hogy járuljoi zá minden dolgozó jö tervünk hiánytalan me sításához, munkája konyságának fokozás- termelés újabb sikere fejezte be nyilatkozata JenS. 1965. december lf "
