Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

FIGYELEM! Befejeződtek megyénkben a takarékossági napok. A közös munka eredmé­nyeként november hónap­ban 10188 szabolcsi dolgo­zó helyezett el pénzt a ta­karékintézeteknél. Az új be­tétkönyvtulajdonosok szá­ma 2150 fővel emelkedett. E széles körű társadalmi össze­fogás eredményére jellemző, hogy míg október hónapban 22,4 millió forintot helye­zett el a lakosság betétbe, addig ez az összeg a taka­rékossági napok idején 32,1 millió forintot tett ki. Me­gyénk betétállománya no­vember végén 483,3 millió forint volt, mely december hónapban tovább emelke­dett. Az új betétesek több mint 60 százaléka a termelőszövet­kezeti tagság köréből tevő­dött össze. Az év végére előre látha­tóan, már 32 takarékos köz­ség lesz megyénkben. Az üzemekben működő KST-k taglétszáma 470 fővel növe­kedett. Visszafizetésre kerültek a KST betétek is. Az ünnepi időszak előtt 15,5 millió fo­rintot kapnak kézhez a ta­gok. Nemes Gyula Ez év június 25-én ad­ták át Tiszalökön az ál­lami beruházásból épült 9 lakásos lakóházat, amely a községi tanács kezelésébe került. Az új lakók július közepén be is költözhettek. A vízszolgáltatással azon­ban azóta állandóan baj van. Vagy a kút, vagy a szivattyúk hibájából több alkalommal szünetelt a vízszolgáltatás. Most végül hosszabb időre leálltak a gépek. December 10-e óta nincs víz a lakásokban. Le­égtek, rosszak a motorok, s még jó pár napig nem is lehet számítani rájuk. De nemcsak a lakóknak, a környékbelieknek is nagy gondot okoz a vízhiány az utcai kút leállása miatt. Legközelebb 7—800 méterre van iható víz, s immár második hete hordják nagy távolságról a vizet. Szabó Alfréd levelező Tiszalök Nem azért a 20 fillérért... Nevelés a napközikben A mátészalkai általános iskolai napközi otthon peda­gógusai elhatározták, hogy egy-egy csoport foglalkozá­sára, az egyes csoportok he­ti értékelésére meghívják a szülőket is. így a szülők be­tekintést nyernek az ott fo­lyó munkába, megláthatják, hogyan igyekszik helyettesí­teni a napközi otthon a csa­ládi nevelést. Helyes ez a kezdeménye­zés azért is, mert az utóbbi időben jelentősen nőtt a napközi otthonokban elhelye­zett tanulók száma. Járá­sunkban az elmúlt két évben Mátészalka és Nagyecsed mellett Fábiánháza, Mérk és Vállaj kapott napközi ott­hont. A takarékosság sokféle formájával találkoztunk már. Volt olyan „takarékos em­ber’* aki például úgy kezdte a rendelkezés végrehajtását, hogy az Összes újság előfize­tését lemondotta, semmiféle újságot azóta nem olvas. Legutóbb a takarékosság egy másik érdekes formájá­val találkoztunk. A szikvíz- gyár takarékoskodik. Nem ad elegendő szódavizet a fogyasztóknak. Gyakran látni, üres szó- davízes üvegekkel járják az üzleteket és nyomoznak az után, hol lehet kapni egy üveg szódavizet. Megtudtuk, hogy a Szóda­víz azért lett hiánycikk, mert a szikvízüzem csak másodnaponként ad az üzle­teknek Szódavizet. Hogy miért, arra talán csak a gyár A TY MELLETT B&köfo úf Lászlófalva és Kecskemét között bekötő út készült. Ha hírként hallom, vagy olvasom, a következő perc­ben már el is felejtem és azt hiszem így vagyunk ve­le valamennyien. A vegyi­kombinátok, a szanatóriu­mok, e lakótelepek, a kul- túrházak építésének korsza­kában miért is lenne em­lékezetes egy 13 kilométer­nyi bekötő út elkészültének a híre. Hogy mégis több lett, hogy mégis emlékeze­tes marad az a TV-magazin munkatársainak az erről szóló kisfilm készítőinek köszönhető. Néhány perces kisfilm, — vagy csak mi, a nézői érez­tük néhány percesnek? — mégis évszázadokat villant fel, s részeltet újfajta em­beri örömökben. Bekötő útu. Tanyán élők ezrei tud­ják mi az mikor nincs. Ta­nyán élők ezrei tudják mit jelent, ha van. Néhány he­te a lászlofalviak is tudják. És előtte? Amíg nem volt? I néhány — látszólag — A közelmúltban részt vet­tem a mátészalkai napkö­zi otthon egyik heti értéke­lésén. Azt tapasztaltam, hogy a tanulás körültekintő meg­szervezése, a pedagógiailag helyesen vezetett játék mel­lett nagy gondot fordítanak a tanulók önállóságra neve­lésére is. A 10 éves csoport­felelősök hasonlókorú paj­tásaikról mondtak bírálatot. Őszintén, bátran elmondták: ki hogyan járult hozzá a csoport jobb eredményeihez, ki gátolta gyenge feleletei­vel az élcsoportot megillető zászló elnyerését. Toronieza Gyula tanfelügyelő adhat feleletet. Takarékos- kodnak a szódavízzel? Tény hogy az utóbbi időben a délutáni órákban egyetlen üzletben nem árusítanak szódavizet. De 50 százalékos felárral a vendéglők igen. Jó lenne ezen az intézke­désen változtatni! A má­sodnaponkénti szállítás nem oldja meg a szikvízhiányt. Ugyanis annyi üres üveg­gel nem rendelkeznek a boltok, hogy kétnapos kész­letet átvehetnének egyszer­re. Hasonló nagy városokban naponta két ízben is szállít a szikvízgyár a viszontel­adók részére. Miért kell Nyíregyházán bevezetni a másodnaponkénti szállítást? (—f —p.) szaggatott képsor, mondani­valójában mégis micsoda logikai lánc fogja össze őket. Két keréknyom... Láb­szárig, kerékagyig érő sár, — Tegnap, tegnapelőtt, száz esztendeje apák, nagyapák, ükapák útja. A képen csak egy-egy pár lábat egy-egy szekér, vagy kerékpár ke­rekeit látjuk, de látatlanba is olt érezzük a tanyasiak minden szenvedését, a vi­lágtól való elszakítottságükat az ezzel járó sötétséget. Egy szekérnyom. — Ezen a nyo­mon vonszolták a lovak a szekeret, s rajta hányszor a vajúdó asszonyt. Sokszor nem értek be a városba. És hányszor ragadt a sárba a jóindulat, hányszor maradt el az orvosi segítség. A mi­se azonban sohasem! A mi­secsengő mindig szólt. Ezt juttatja eszünkbe a mise kezdetét hirdető csenaety- tyű, az imára térdeplő öregasszony. E szavak nél­küli képsorok döbbentenek újra rá, hogyan is éltünk és e képsorok nézése köz­ben érezzük újból, meg új­ból eszméink emberségét. Arcokat látunk, embere­ket, — azután az új utat. És az első autóbuszt. Lász­Budapestre utaztam. A nyíregyházi állomáson a kért gyorsvonati jegyre — megkérdezésem nélkül, de ezt már megszoktam — 60 filléres biztosítási bélyeget ragasztottak. Budapestről Nyíregyháza felé a Nyugati pályaudvaron már csökkent a biztosítási értékem, mert a jegyre csak 40 filléres bé­lyeg került. Nem azért a 20 fillérért, de kissé elgon­„ Meddig várjunk még?" A Kelet-Magyarország de­cember 11-i számában „Meddig várjunk még?" címmel közölte Oláh Jó- zsefné eperjeskei SZMK el­nök levelét, az ottani isko­la átvételi késedelmével kapcsolatban. A levél sze­rint a döntőbizottságon is múlik az átvétel elhúzódá­sa, mert a felek közötti vi­tában három hónap eltel­te után sem tudott határo­zatot hozni. Ezzel kapcsolatban szük­ségesnek tartom közölni, hogy a Megyei Beruházási Iroda 1965 október 7-én perelte be a döntőbizottság előtt a Megyei Építő- és Szerelő Vállalatot az eper­jeskei iskola kivitelezésé­nek késedelme miatt. Az iskola befejezési határideje ugyanis szeptember 5-e volt, s erre az időpontra a munka nem készült el. Ok­tóber 18-án viszont a kivi­telező perelte be az építte­tőt, s kérte megállapítani, hogy az iskola szeptember 6-án — amikor az építtető megtagadta az átvételt ■— átvehető állapotban volt-e? lófalviak utaznak rajta. A fénybe érkeztek. Megrendí- tőén szép film, köszönet érte készítőinek, Szép Zsig- mondnak és Szurok János­nak. Megmutatták hogyan lehet egy egyszerű hírből múltat, jelent és jövőt mű­vészien ábrázolni. Arató Erzsébet Imre riportjához A kis Rácz Imre, a pe­nészleki parasztgyerek tv- sztár lett. Másodszor szere­pelt a képernyőn, s bizo­nyította kivételes matemati­kai képességét. Imre jelen­leg a berkesei gyermekott­hon lakója, de nem sokáig. Amikor Imrét „felfedez­ték” a Kelet-Magyarország is írt róla. Azóta tettek a hónapok, évek. A „csoda­gyerek’* megízlelte a közös­ségi élet örömeit, a gyer­mekotthon gondoskodását. Közben újabb és újabb ri­portok jelentek meg róla a lapokban. S a televízió is­mét meglátogatta. dolkoztató, hogy az út hosz- sza oda és vissza azonos, az utazási időtartam egy, a biztosítási díjban mégis különbözet van. Minden esetre furcsának találom, hogy Pestre menet drágább az életem, mint Pestről Nyíregyházára jövet. Gaál József Nyíregyháza A november 22-j tárgya­láson tárta fel a kivitelező, hogy a villanyáram bekap­csolását már július 28-án megrendelte a UTÁSZ kis- várdai üzemvezetőségétől, de ezt a munkát csak szeptember 23-án végezték el. Tekintettel arra, hogy a villanyáram nélkül az Isko­la nem használható, ezért azt szeptember 6-án nem vehették át. A dön­tőbizottság megállapítot­ta, hogy az épület a2 árambekapcsoláet követően már használható volt, de ezt a kivitelező nem jelen­tette az építtetőnek. Ezért a döntőbizottság november 29-én levélben hívta fel az Építő és Szerelő Vállalat igazgatójának figyelmét a készrejelentésre. Ugyanak­kor értesítette a beruházá­si iroda ügyintézőjét, hogy amennyiben a készrejelen- tés mégsem történne meg, úgy anélkül is tűzze ki az átadás-átvételi eljárást. Az átadás-átvétel december 14-én történt meg. Ezek azok a tények, ame­lyek ebben az ügyben a késedelmet okozták, tehát a döntőbizottság nem aka­dályozta meg az iskolaépü­let használatba vételét. Dr. Mélykúti Attila döntőbizottság vezetője „Jó lenne Imrét egy bu­dapesti intézetben elhelyez­ni, hogy kivételes tehetsége jobban kibontakozzon.” — mondta a riportert útjára elkísérő egyetemi adjunk­tus. Alig telt el két nap, levelek tucatja érkezett a berkeszi gyermekotthonba. Érdeklődő segíteni akaró emberek keresték meg a kis Rácz Imrét. S újra a kép­ernyőre került Imre, vissza­pergették az előző berkesei riport képsorait. Végül a fővárosi tanács művelődési osztályvezetője nyilatkozott arról, hogy intézkedett Im­re budapesti elhelyezéséről, és valószínű személyesen megy Imréért Berkeszre. Ennyi a folytatás, amely melegséggel tölti az embert, íme az ország szeme a pe- nészleki parasztgyerekre irányul. Sorsáért, fejlődé­séért aggódó és érte fele­lősséget érző emberek áll­nak mellé, szeretnék örök­be fogadni, támogatni, előbbre juttatni a tehetség útjain. A kis matematikus, — akire, ha néhány évti­zeddel előbb születik —, a kapanyél várt volna — nem kallódik el. Imrét pártfogás­ba vette az ország. S a riport ezután az élet­ben folytatódik... Páll Géa Szódavízhiány Válaszol az illetékes Felhívjuk a vállalatok, intézmények mg. tsz-ek, ktsz-ek figyelmét, hogy a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság felesleges és elfekvő készleteiből a 114/1965. PM. OT. számú utasítás alapján gépüzemi raktárában (Nyíregyháza, Simái út 9.) Értékesítési napokat rendez 1965. december 20—21—22-én 8—15 h-ig, ahol MEGVÉTELRE AJÁNL: gépalkatrészeket villanyszerelési építési acél- és színesfém vízvezetékszerelési egyéb segédanyagokat és fogyóeszközöket. A felajánlott alkatrészeket és anyagokat a helyszínen meg lehet rendelni Ennek érdekében a megbízottak bélyegzőt hozzanak magukkal. Felvilágosítást ad: Barátfalvi István anyaggaz­dálkodási csop. vezető. Telefon: 32—80. (19255) Férfiak számára ajánljuk ajándékként: Terytál nyakkendő 59,— Ft Terytál nyakkendő dobozolt 64,— Ft Gyapjú sál 117,— Ft Puplin ingek 111,— Ft-tól 240,— Ft-ig kapható az IPARCIKK KISKER VÄLLALAT FÉRFI DIVATÁRU SZAKÜZLETEIBEN Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán (19254) 50-szer újratölthető akkumulátortelep bármilyen tranzisztoros zsebrádió működtetéséhez, Használata igen gazdaságos, csereszabatos, bármely 9 V feszültségű tranzisztoros rádiókészülékhez al­kalmas. VILÁGSZÍNVONAL 1 L 809 AKKU (Bp. M15f 483 millió forintos szabolcsi betét Tiszalöki bérházpanasz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom