Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-18 / 272. szám
... és Nyíregyháza? Az esztendő vége a számvetés ideje. Szokás ilyenkor mérlegelni, hány új lakás épült meg a tervezettből, hol, merre mennyi utat, járdát készítettünk, miként alakult a termelékenység, stb. Arra a kérdésre — sajnos — ritkán keresünk választ: a Nyírség fővárosa rendelkezik-e olyan hagyománnyal, amely — évenként, rendszeresen — ide vonzaná a hazai és a kül- földi látogatóitat? Valamely város kezdeményezése, igyekezete tükörkér- pe — és nem is akármilyen! — az ott élő .emberek érdeklődésének, műveltségi .»sínvonalának, s egészséges patriotizmusának is. Olvashattunk arról, hogy a szegediek például milyen nagy igyekezettel készítik elő a szabadtéri játékokat, hogy a szombathelyi Sava- ria Napok megmozgatják az egész lakosságot, hogy a miskolciak a rövidfilmek fesztiválját és á hagyományos biennálét kivételes becsben tartják, büszkék rá, áldoznak érte. Sorolhatunk más városokat ÍS- Keszthelyt a Helikon ünnepségekért, a Nyíregyházánál jóval kisebb Gyulát 3 várnapokr ért, Debrecent a nyári sza? badegyetemért és az egyetemi szabadtéri játékokért, Sárospatakot a diáknapokért, Mohácsot a busójárásuk Nagyvázsonyt a lovasjátékokért és így tovább. Újabban Pécs lépett be a ..valamiért neves városok” sorába: itt tartják meg a magyar játékfilmek fesztiválját. önmagukért, csak a hír- r évért való rendezvények ozpk? Korántsem- A rangot, , open az kölcsönzi ezeknek a rendezvényeknek, ami az érték bennük. Látogatóik azért igények é? várják a kezdetüket, mert gazdag élményt kapnak tólük, szellemi, művészi és esztétikai igényeik kielégülését nyújtják. így már nagyonis meggondolandó az az ellenvetés, hogy költséges, sok munkával járó rendezvények ezek, hiszen az ilyenfajta kielégülésért nem lehet eleget áldozni. Van azonban ezeknek az eseményeknek egy másik hasznuk is. Az tudniillik, hogy a látogatók, a résztvevő idegenek mindig felfedeznek valami újat, valami sajátosat a rendező város szépségeiből, fizetetten hírverői lesznek a település kultúrájának, gazdasági és politikai atmoszférájának. Emellett a hagyományos rendezvények serkentőleg hatnak magukra, a rendezőkre is, újabb eredmények, kellemes meglepetések produkálására sarkallják őket. Igaz, Nyíregyháza az egyik legfiatalabb magyar város. Sőt: csak most kezd igazán város lenni, miután több évtizedes mulasztást pótol a közművesítésben, a szolgáltató hálózat kiszélesítésében, stb. Nem igaz viszont, hogy a táj, amelyet méltóképpen kell képviselnie egyetlen városának, szegény volna hagyományokban, különböző művészeti értékben. Nemcsak az innen kibontakozó szabadságmozgalmakra, az innen elindult írókra, költőkre, tudósokra hivatkozhatunk. A magyar folklórnak még napjainkban is felbecsülhetetlen értékű gyöngyszemeit találhatjuk itt; a beregi, a nyírségi népművészet remekei állandóan ébren tartják a külföldiek érdeklődését; termelvényeink egyikének másikának nincs konkurenciája a világpiacon. S közben arról kell hallanunk, hogy a nagykállói, a mátészalkai, az ököritói öntevékeny együtteseknek az ország más vidékeire kell száz kilométereken utazniuk, hogy részt vegyenek a fesztiválokon. Arról olvashatunk, hogy a kisvárdai várban mindig csak készülnek a rendkívüli adpttsú-- gok kihasználására, vagy, hogy népművészeinknek legfeljebb a termékeivel ismerkedhet a világ. Életükkel, csodálni való ügyességükkel nem! Akárcsak ez, a világhírű jonatánalma. a szabolcsi dohány termesztőinek munkája is vonzaná ide az idegeneket, há.. . Ha nemcsak várnánk, hanem következetes szervezéssel fel is keltenénk irántuk a személyes érdeklődést. Kínálkoznak más lehetőségek is. Nyíregyháza kőszínháza sajátos helyzetben van: állandó társulat híján több vidéki társulat lép fel benne rendszeresen. Újszerű, országos érdeklődést kiváltó kezdeményezés lenne, ha fesztiválra invitálnánk ide a vidéki színházakat. Ha feltételként új, mai magyar művek betanulását szabnánk meg, nemcsak a nyírségi színházszerető közönségnek, hanem az egész magyar színi kultúrának is nagy szolgálatot tennénk. A példálózás helyett most csak annyit: lehetőségeink kihasználása idegenforgalmunk fellendülését is hozná. Felszámolnánk az elszigetelődés korlátáit, közvetlenebb kapcsolatba kerülnénk az országgal, a világgal. Es ez egyáltalán nem lehet közömbös dolog. Van még gondunk jócskán, alapvető feltételek hiányoznak, de van már mivel dicsekednünk >s! Jelek szerint 1966 elején — hosszú Vajúdás után — végre megnyílik a megye idegenforgalmi hivatala, már megjs- lent, a Szabolcsi útikalauz című könyv. Ez azonban csak az első lépés. Újabbak megtételéhez áldozatra, kitartó szorgalomra van szükség. Angyal Sándor Felkészült a téli szállításra megyénk aníéközSekcdése ,,Collag-Start“ ampulla és URH készülék »«- Fagybrigádok A téli időjárás kedvezőtlen hutását sehol sem köny- nyű megszüntetni, de találj legnehezebb a közlekedésben. A napokban ellátogattunk a nyíregyházi 5- számú AKÜV-hüz. a teher- és személyszállítás egyik legfontosabb őrhelyére, ahpl Vitéz Józseftől, a forgalmi osztály vezetőjétől kértüpk felvilágosítást: milyen lesz a téli közlekedés biztonsága, megtették-e a szükséges intézkedést. Megtudtuk: már korábban elkészítették a forgalom téli intézkedési tervét a nyíregyházi, kisvárdai és a mátészalkai telepek részére. Ez tartalmazza a műszaki, forgalomszervezési Íeladg-tolígt és a dolgozókról való gondoskodást, amihez felhasználták a korábbi évek tapasztalatait is. A három telepen felülvizsgálták a gépjárművek műszaki állapotát, felszerelését, szerszámkészletét, a f p irgalom biztonsági és elektromos berendezéseket. Az ellenőrzés azt motetta: k2 állományba tartozó gépjárművek műszaki állapota — különös gonddal az autóbuszokba — a téli üzemeléshez megfelelő. A téli reggeli indításhpz az „akku Indítókocsikat” már üzemképes állapotban készenlétbe helyezték. A kartelkályhák javítását elvégezték, tartalékról _ is gondoskodtak. A fűtéshez szükséges faszénből 130 mázsa már raktáron van. A külső telephelyeken a gépkocsik indításának megkönnyítésére a Collag-Start indítófolyadékot idejében megrendelték, amiből már háromezer ampulla rendelkezésükre áll. Gondoskodtak az indításhoz szükséges meleg víz biztosításáról is. A külső telephelyekre vízmelegítő üstöket szereztek 'pe, amit a helyszínre szállították. A különböző épületekben felülvizsgálták a fűtőberendezéseket, ajtókat, ablakokat mosdókat, öltözőket a téli üzemeltetéshez. A javítóműhelyek — mind a három telepen — lényegesen jpbb Itörülményúk között dolgoznak az idén, mint az elmúlt évben- Számolva a sürgős és nehéz munkára a legjobb szerelőket állítják a téli javítási műszakba. A zavartalanabb közlekedés érdekében megszervezték a fagybrigádokat. A műhelykocsik és a két szervizállomás létszámát megerősítették ŐS szakmailag is jól felkészült szerelőket osztottak ide. A mentőosztagokat, bri- gáűőkáti megszervezték * rendkívüli mentésekre, a hóakadályok elhárítására. A különböző telephelyeket, járatokat, URH-adóvővő ál- lomá&saj kötik össze, hogy bgjhújüiástík esetén azonnal a segítségükre siessenek. Állandó ügyeleti szolgálatot tartanak és rendszeres összeköttetésben lesznek a Közúti Igazgatósággal. A pihenőhelyeket, szállásokat már ellátták kályhával, tüzelővel és petróleummal. Minden dolgozónak biztosították a té}i me- íegruha, lábbeli és más felszerelést. A tél beálltával elegendő és jobb minőségű védőital áll majd a dolgozók repdelkezésére, mint az elmúlt évben. | Bálint Lajos Külföldi vendég Egy ismerősöm mesélte, hogy párizsi tartózkodása alatt megismerkedett agy pipaszurkálőgyár igazgatójával, bizonyos DuvaUni. Á villogó szemű, deresedö ba- juszú francia nagyon megörült az ismerősömnek, amikor megtudta róla, hogy magyar. Kiderült: Duval úr az elmúlt év folyamán három napot töltött Magyarországon, a Bárpexbumfért vállalat vendégeként. — Ó, szpp Magyarország! — kiáltott fel Duval lehunyt szemmel, szívére szorítva kezét. — Felejthetetlen élmény volt. Igazán felejthetetlen! — Merre járt, Duval úr? — érdeklődött az ismerősöm büszkén. — Látta a Balatont? — A Balatont, sajnos, nem láttam, de voltam Agárdpn — halkította le a hangját és az arca egészen átszellemült a visszaemlékezéstől. — Agárdon, a pogány magyarok szent helyén, ahol évente egyszer lőáldozato- kat mutattak be a törzsek. Megilletődötten, elszorult szívvel jártam be Agáid történelmi utcájf... — Pardon, minek az utcáit járta be? — kérdezte csodálkozva az ismerősöm. — Agárd utcáit -r felelte Duval meghökkenve. — Lehetséges, hogy ön nem ismeri ezt a történelmi nevezetességű helyet? — Dehogynem... izé... többször is jártam ott — hebegte az ismerősöm. Kínos pillanat volt. Mintha gúnyos, lenéző mosoly suhant volna végig a francia arcán. — Ö, hogyne... Persze, persze... — Verpeléti úr vitt le kocsin ebbe a kis községbe. Ö volt az utimarsallom. Verpeléti úr megmutatta azt a helyet is, ahol annak idején azt a vérszerződést kötötték. Most egy fából készült vikendházgeska áll azon a helyen, s körülötte néhány barackfa. Festői látvány. Ebéd után lehevered tem az egyik fa a'á és a történelem szelét éreztem fujdogálni. Nagy élmény volt. Szerettem volna valami emléket dT úlzott importálás helyett takarékos &:»xilálk«dást a faanyagokkal Négy megye NEG és ipán vezetői tanácskoztak Miskolcon Négy megye — Borsod, Heves, Nógrád, Szabolcs- Szatmár — népi ellenőrzési bizottságainak nagyobb ipari üzemeinek képviselői kedden Miskolcon tanácskoztak a hazai t'aanyaggaz- dálkodás helyzetéről a NEB ezzel kapcsolatos vizsgálata és a kormány nemrég hozott határozata alapján. Dérföldi Antal, a KNEB munkabizottságának tagja terjesztette a résztvevők elé a faanyaggal történő gazdálkodás tapasztalatait és a legsürgősebb tennivalókat. Elmondta: hazánk területének mindössze 15,3 százaléka erdő, s ennek is csunán elenyésző része fenyő, amely ipari célokra felhasználható. Nagy megterhelést jelent az országnak a növekvő faigény kielégítése iipport útján: 1964-ben például a külföldről behozott alapanyagok 13,3 százaléka la volt, amelyért nagy összegű devizaforiníot kellett kiadnunk. Ennek ellenére gzt tapasztalni, hogy nem gazdaságosan használjuk fel a fát, sok értékes anyag megy veszendőbe. Kívánnivalót hagy maga után az élőía- készlettel való gazdálkodás: amíg rohamosan nő az import, az elmúlt 5 éyben 2 millió köbméter vágásúiéit fát nem termeltünk ki, közben — a kedvezőbb feltételek miatt — több, mint misfél rjjittió köbméter fát vágtunk ki jóval az érés előtt. Ugyanakkor a feldolgozó és felhasználó ipar fejlesztve §em a hazai alapanyagforrásokkal összháhgban történt. E téren előrelépést jelentett a tuzspri és a mátészalkai telepek létrehozása, fejlesztése. Elhangzott az értekezleten: már végzik a gazdaságossági számításokat egy újabb, a tuzsérihqz hasonló szabolcsi leldolgozó telep létrehozására, ahol a Szovjetunióból mind nagyobb mennyiségben érkező alapanyagot fogadják, dolgozzák fel. Megyénk szempontjából is figyelemre méltó az a megállapítás, hogy a jövőben erőteljesen fejleszteni kell a farostlemez, a faforgács- lap és a pozdqrjalap készítését, felhasználását, hiszen ilyen tevékenységet gzaboles-Szalmáiban is végeznek már. Ugyanakkor a faglapú göngyölegek gyártása —■ megyénkben enngk 1$ jelentős bázisai vannak — egyhelyben topog: erőtlenek az importpótló kezdeményezések. A fahelyettesítő anyagok alkalmazása és a hulladék ésszerű felhasználása számottevő megtakarítást jelentene népgazdaságunknak. Szabolcsban már ennek eredménye is van: a Tiszalöki Faipari 'Vállalatnál importanyag helyett hazaiból készítettek az idén ládákat exportra! A fahelyettesítő anyagok alkalmazását a jövőben fokozni ßel] országszerte. Emellett a lehetőségekhez mérten maximálisan hasznosítani kell azt a 600 ezer köbméter fahulla’dékbt, amely a feldolgozás során egy év alatt keletkezik. E tekintetben a szabolcsi üzemeknek is jócskán van még tennivalójuk. Javítani kell a faanyagok kezelésén, megóvásán addig is, amíg új ösztönzési rendszereket dolgoznak ki és új, a jelenleginél jobb árarányokat állapítanak meg a faanyagok hasznosítására.->-----<-----------r-— A Nyíregyházi Vasipari Ktsz készítményén a .Nyírség” teherszállító kísérleti munkáin dolgozik Antal Kálmán esztergályos (jobbról) és szorgalmas munkatársa s harmadéves tanuló Ferencz Mihály. A 250-es Pannónia motorral hajtott szállító hűtését megoldották a szerkesztők, s az esztergályosokra vár a kivitelezés. Jelenleg a 29 darabos 0 szérián dolgoznak. Foto: Hammel .....--------------- ■ ■ ■■ '...........— vinpi erről a helyről, hallottam ugyanis, hogy gyakran tálálnak ezen a telken régi pénzeket serlegeket, kürtöket. Nem voltam rest és felástam a fél kertet. Verpelgti ÚF Volt olyan szíves és nemcsak ásót adott, de meg is mutatta, hogy a kertecske mely részét ássam tél. Sajnos, pechem volt: nem találtam sgmmit... — S mi a véleménye a Margitszigetről ? — Micsodáról? A Margitszigetről? Nem láttam. Mondo,m, csak három napot tölthettem az önök szép hazájában. A másik napon Zömölki úr vett pártfogásába, ővele utaztam le Kadarkáira... — Pardon, hová? — Kadarkptra. A híres kadarkuti csata színhelyére, ahol egy maroknyi magyar vitéz legyőzte a félelmetes Ali bég hatalmas seregét. Zömölki urat, kalauzomat, a történelemben jártas tudós emberpek ismertem meg. Pontosan megmutatta, hol állt Ali bég vezéri sátra és merről támadtak a magyarok. Most egy rozzant kút áll a török vezér sátra helyén. Több oldalról lefényképeztem ezt a kutat, háttérben a lebukó nappal, Zömölki úr olyan élvezetesen adott elő, hogy szinte magam előtt láttam a csatát- On is járt már ezen a helyen? — Jártam.,, jártam... hajjaj! — felelte áz ismerősöm és közben szégyenkezve arra gondolt: valószínűleg hiányzott az iskojáhól, amikor a kadarkuti csatáról tanultak. — Na és a... Halászbástya? — kérdezte reménykedve, sápadtán. — Csak messziről latiam, amikor Sümegi úrral Kun- peszérre utaztunk. Ez már a harmadik napon történt. — S ott, ott mit néztek meg? — A hajdani híres kun- peszéri királyi vár hült helyét. Sümegi úr elmondta, hogy valaha itt állt Európa legszebb vára. Epéjének nevét — valami olasz volt -r már elfelejtettem. Most egy kopár legelő van a vár helyén. Természetesen lefényképeztem ezt a legelőt. Higgye el, uram, együtt sírtam Sümegi úrral, amikor hallottam, hogyan rombolták le a császáriak ezt tt csodálatos várat, az első magyar királyok kedvenc lakhelyét, majd az egész hegyet, amelyen a vár állt.*. — rebegte Duval szipogva és együttérzően kezet szorított ismerősömmel. Hazatérése íjtán az volt a? plső dolga, hogy a törté:- nelemkönyvben utánanézett Agárd történelmi nevezetes* ségeipek, a kadarkuti csatának és a kunpeszéri királyi vár történetének. Egy árva betűt spin talált róluk a könyvekben. Végül a Báme.xbvimfért vállalatnál bizalmasan megsúgták az ismerősömnek, hogy a történelmi adatokból egy szó sem igaz. Verpeléti kartárs azért vitte le a francia vendéget Agárdra a vállalat kocsiján, rpert ott nyaralt a családja és vp- lük .akart tölteni egy napot. Zpmölki kartárs bort hozott Kadarkáiról és Sümegi kartárs pedig rég nem látott keresztanyját látogatta meg Kunpeszéren. Tervezték azt is, hogy 1 negyedik napop megmutatják a külföldi vendégnek Attila sírját, de erre már nem jutott idő. Azóta sem tudja szegény, hol van eltemetve a hun király. Mikes György
