Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

Vezetői* nagy felelőssége a szocialista tanok terjesztésében Félszoba, étkezőfülke Nő az alapterület Danaúj város liget, Nyíregyháza...? Vezetőnek lenni életmódot is jelent. Éppen ezért lehet és kell is olyan követel­ményt állítani a gazdasági igazgatók, szövetkezeti elnö­kök, hivatali vezetők elé, hogy forradalmi szenvedé­lyességgel hirdessék és ter­jesszék a marxizmus—leni- nizmus eszméit, a szocialis­ta tanokat Sajnos nem mondható el általában, hogy ezzel a fon­tos üggyel legalább olyan mértékben törődnének, mint a termeléssel. Pedig esz­méink középpontjában az ember áll. Foglalkoznak a mi vezetőink a termeléssel, a bér és létszám problé­mákkal, a beruházásokkal, mindennel, de sokszor el­tűnik látókörükből a for­málandó ember. Az lénye­ges szempont sok vezető­nek, hogy a munkások tel­jesítsék a terveket, viszont mellékes politikai nevelé­sük, gondolkodásmódjuk megváltoztatása. Pedig a ve­zető posztok betöltése ma már nemcsak szakmai hoz­záértést, politikai tisztánlá­tást, de még nem is csak elvekhez való hűséget kö­vetel, hanem olyan politi­kai atmoszféra megterem­tését az üzemekben, szövet­NOVEMBER ELSEJE ÓTA hiába kopogtatnak Nagy Mihályné ajtaján. Ha ti­zennégy éves lányától kér­dik: estére aem jön haza anyukád? — az nemmel vá­laszol. Nagyné, a baktaló- rántházi párttitkár három­hetes továbbképző tanfolya­mon tanul. Ügyfele pedig bőven lenne, párttitkára a termelőszövetkezetnek és a baktai kilenc alapszerve­zet egységes vezetőségének. Csak párttag 170 tartozik hozzá, de megkülönböztetés nélkül titkárasszonya ő a pártonkívülieiknek is. — Nem is tudofh meddig bírom még — mondja kissé csüggedten, ahogy beszél­getésünk elején elsorolja funkcióit, teendőit. Melles­leg társadalmi elnöke a já­rási nőtanácsnak, községi ta­nácstag, tevékenykedik a Hazafias Népfrontban és .* három gyermekére, férjére mos, főz, takarít. Az utób­biakra természetesen csak este, éjjel jut idő.^ Szinte hi­hetetlen, hogy még a mar­xista esti egyetemen tanul is. — MIÉRT csinálom? Apám cseléd volt az ura­dalomban. Hatan voltunk testvérek és olyan szegény­ségben éltünk, hogy anyám sokszor vízzel kente meg nekünk a száraz kenyeret, csak abból is lett volna elég. Felszabadulás után, amikor láttam, a __ szegény­ség ellen lehet már tenni is, elhatároztam: mindig azon leszek, hogy jobb létben éljünk. Amikor erről beszél már hévvel csillog a szeme, nyo­ma sincs a fáradtságnak, le- hangoltságnak. — Rossz napom akkor van, ha valakinek az ügyét : nem tudom elintézni, vagy sok a gyűlés. Legszíveseb­ben a határba megyek, ahol a tagok dolgoznak. A községben mondták el, volt már Baktán olyan párt­titkár is, aki kiment a ha­tárba, de zsebretett kézzel a tábla végén várta, amíg a kapások Bérnek. Nagyné odamegy a sorba és égy-egy idősebb tagtól elveszi a ka­pát. Néhányat így kerülnek, közben elmondja, amit kö­zölni akar a tsz-ről, a na­pi politikáról s meghallgat- i ja a tagokat is. — A termelést úgy ipar­kodom segíteni, hogy az emberek jókedvvel dol­gozzanak. Mindig tudják, mit miért csinálnak. Külö­nösen sokat foglalkozom az asszonyokkal és az öregek gondjaival. A nyáron történt, az idős, nem dolgozó tagok kenyér- gabona járandóságáról kel­let volna dönteni. A szociá­lis bizottság sehogy sem jött kezetekben, az élet minden területén, amelyet egyetlen vezető sem nélkülözhet. És ennek kialakításában első­rendű feladata van magá­nak a gazdfSági vezetőnek. A munkások, a termelő­szövetkezeti parasztok ma már mindjobban látják azt, hogy a szocializmus elvei helyesek. Érzik, tapasztal­ják, hogy áz életük jobb és egyre szebb lesz. Ebben a reményükben azonban min­dig táplálni kell az embe­reket. Felvázolni előttük a távolabbi jövőt, a szocializ­must és fennen hirdetni eszméink igazságát. Erről egyetlen vezető sem mond­hat le. Nem, mert a szocia­lista társadalom felépítésé­nek szerves része az, hogy az emberek megváltozzanak, új tipusú emberekké válja­nak. És ez csak a marxista eszmék elterjesztésével és meghonosításával jár együtt. Nem véletlen, Kogy az agitációs és propaganda munkánkban hiányzik még a harcos szellem, mely mindenkor képes a párttól idegen elvekkel és gyakor­lattal szembeszállni. Ennek részben a vezetők közöm­bössége az oka; össze, a sok munkára hi­vatkoztak. Erre Nagyné fog­ta a listát — amire a szó­ba jöhető öregek nevét ír­ták — maga mellé kérte az elnököt és ki a határba. A dohányföld sarkán tartották meg az értekezletet és az öregeknek másnap már mérhették a gabonát. — Az ideológiai kérdése­ket tárgyaló taggyűlésünkön elmondtam: nem becsülöm le a tudást, én is tanulok, de legjelentősebbnek a szö­vetkezetünkben azt tartom, hogy az egyszerű paraszt­asszonyok néhány év alatt megszerették a szövetkeze­tei, akkor is hűségesen dol­goznak, sünikor tudják, hogy az Időjárás, vagy más dolog miatt kevesebb lesz a jövedelem; AZ EGYKORI LEGSZE­GÉNYEBB LÁNYBÓL, most a község első asszonya lett A termelőszövetkezetek közgyűlései megyeszerte jó­váhagyták a közös gazdasá­gok jövő évi beruházásai­nak tervét. A jövő évi be­ruházások több mint 10 százalékával az állattenyésztő telepek és a szőlő-, gyü­mölcsültetvények elmaradt járulékos létesítményeit pó­tolják. Az állattenyésztés­ben az ideinél kisebb összeget fordítanak erre a célra, mivel az utóbbi évek­ben az új majorok, istállók zöme már közművesltve, s a többi kiegészítő beruhá­zással együtt épült, Így már Kérdőív Nehéz éjszakája volt Gyömbér bácsinak, a Mag­elosztó legidősebb bérszám­fejtőjének. Kérdőívet osz­tottak ki az osztály dolgo­zóinak — mint mondták a főnök közelebb szeretne ke­rülni beosztottjaihoz, job­ban meg akarja ismerni őket — és azon válaszolni kellett fontos és jelentős kérdésekre. Az első kérdés így szólt: „Megítélése sze­rint milyen kispolgári vo­nások akadnak még a jelle­mében?” Gyömbér bácsi er­re egyből nem tudott vála­szolni. Arra, hogy mi a kedvenc főzeléke, határo­zottan beírta: csuzpájz. Sze­ret-e sétálni?: De mennyi­re! Iszik-e és mit?: Fröcs- csőt kéremszépen és hatot, Ennek tudatában igényel­heti-e a párt, hogy a gazda­sági, állami, tömegszervezeti és hivatali vezetők önvizs­gálatot tartsanak? Igen. So­kan közülük még ma sem látják, hogy a szocializmus építésének mostani szaka- szálban a gazdasági építő munka mellett legfontosabb teendő az ideológiai harc. És ennek fő módszerei: a vezetés állandó javítása, a szervező munka és a neve­lés? Sokszor hallani gazdasá­gi vezetőktől, tsz-elnökök- től, hogy „nem érünk rá politizálni”. Ezzel az embe­rek neveléséről mondanak le. Nem látják azt, hogy a szocializmus elveinek hir­detése és terjesztése nem valami öncélú dolog, hanem szoros kapcsolatban van az építéssel, a mindennapi helytállással, az emberek formálásával. Két évtized ered­ményed, sikereink, me­lyek a marxizmus—leniniz- mus és pártunk helyes po­litikája következményeként születtek megkövetelik min­den vezetőtől eszméink pár­tos képviseletét és védel­mét Farkas Kálmán Lelkes munkája után tisz­telik a férfiak is, az asszo­nyok pedig mást el sem tudnának képzelni titkáruk­nak. Nagyné harcolta ki, hogy azok az asszonyok, akik egész évben a terme­lőszövetkezetben dolgoznak, ugyanúgy kapják meg az egy hold háztájit, mint a férfiak. Három hétig most pihen Nagyné kerékpárja. A reg­geli szürkületben nem kari- kázik a majorba a munká­ba indulókhoz. Nem teszi meg a homokos dülőutakon a szokott 15—20 kilométert, de rövidesen eltelik a há­rom hét és akkor újra járja az utcákat, mert friss ta­pasztalatokkal egészíti ki, amit eddig a tarsolyába gyűjtögetett. Már készül a nők országos kongresszusá­ra, ahová a megyei értekez­let küldöttnek választotta. Cslkórf Balázs kevesebb a pótolni való. A szőlők és gyümölcsösök já­rulékos beruházásaira — permetlétornyokra, tároló és csomagoló színekre, Il­letve pincékre — viszont az ideinél 12 százalékkal nagyobb összeg jut. A ter­mények és anyagok szállj- tásának, a gépek és jármű­vek közlekedésének meg­könnyítésére tovább bővül a termelőszövetkezeti gaz­daságok úthálózata: az ideinél csaknem 50 száza­lékkal nagyobb összegből, kereken negyedmilliárd fo­rintos költséggel építenek bekötő utakat. de sajnos ritkán enged a feleségem, és így tovább. Csak az első kérdés nem ment. Hazavitte a kérdő­ívet, nézegette, gyűrögette. „Milyen kispolgári vonás található még a jellemében és az konkrétan miben nyil­vánul meg?” Feldultan forgolódott az ágyában egész éjszaka. A múltkor is annyit evett a káposztás cvekkedliből, hogy beteg lett. Ez biztos valami kis­polgári nyavaja. Azután szeret horgászni. Ez is gya­nús. De hátha ez sem jó. Reggel utolsó reményeként megkérdezte feleségét: „Mondd anya, szerinted van kispolgári az én jellemvo­násomban?” Az asszony megdöbbenve nézett becsületben meg­őszült élettársára, s csak ennyit szólt: „Apa, te az este megint ittál, már egészen hülye vagyf” így hát Gyömbér bácsi egyedül vívta tusáját a Nyíregyházán, Szabolcs- Szatmár megye székhelyén 1960 óta — mindannyiunk örömére — erőteljesebb a lakásépítés. Évente átlago­san 200—250 közművesített új lakásba költöztek be a családok, a magánerőből épülő családi házakat nem is számolva. A hamarosan véget érő második 5 éves tervben valóságos új vá­rosnegyed nőtt ki a Déli Alközpontban s ez év vé­gén már több száz család­nak ad otthont a sóstói er­dő szélén emelkedő Északi Alközpont. Nem érdektelen tehát, ha arra a kérdésre akarunk választ találni: ho­gyan elégítik ki ezek az új alkások a mai ember igényeit, milyen a lakások kulturáltsága? Lakások „Cs“ jelzéssel Hasztalan volna azt ku­tatni, vajon a családok ösz- szes igényét kielégítik-e ezek a lakások, hiszen tu­dott dolog, hogy a népgaz­daság teherbíró képessége, a nagymérvű lakáshiány korlátot emel ez elé. Nyír­egyháza lakásépítési prog­ramjában eddig a mennyi­ségi igény került előtérbe: a rendelkezésre álló anya­giakból a lehető legtöbb la­kást kellett kialakítani. Jól bizonyítják ezt a Déli Al­központ első ütemében ké­szült, úgynevezett „Cs” — csökkent értékű — lakások, melyekben igen kevés a válaszfal, a nyílászáró szer­kezet és a fürdőszobát csu­pán egy szűk zuhanyzó­fülke jelenti. Akkoriban — 1957 táján — a lakásokhoz szükséges szerelvények — mint például fürdőkád, nyí­lászáró — nagyüzemi gyár­tásénak sem voltak meg a feltételei hazánkban. Nem mindig öröm az erkély Ahogy javultak az objek­tív feltételek, úgy változott a nyíregyházi lakások kul­turáltsága is. Jócskán talál­ni a megyeszékhelyen azok­ból a másfélszobás — há­lófülkés — lakásokból, ame­lyekben a családi élet funk­cióit már teljességben meg lehet oldani. Az előszobák­ba beépített szekrények érezhetően növelték a la­kások alapterületét, s ezzel egy mindennapi gond meg­oldása kezdődött el. Az alapterület, mint a családi élet kulturáltságának egyik feltétele is elmozdult az idegesítő holtpontról. Ki­mutatható, hogy a városban épített lakások alapterülete 5 évenként átlagosan 2 négyzetméterrel növekszik! A legnagyobb változást azonban mégis azok a két, két és fél, vagy háromszo­bás lakások jelentik, ame­lyek különbéi áratokkal, vagy körforgalmú megol­dással készültek: ezekben a kérdőív első kérdésével. Ha beírja, hogy nincs neki kis­polgári jelleme, ki hiszi el? Ha azt írja, hogy van, de nem tudja bizonyítani, ak­kor biztos letolást kap. Vé­gül úgy döntött, mégis azt írja be, hogy van. Inkább kapjon letolást, minthogy nyilvánosan megbírálják, mert azt nagyon nem sze­reti. Három napig várta a le­tolást, de nem kapott. Az osztályértekezleten viszont szóba került a neve. Főnö­ke élesen megbírálta: — Nálunk kartársak már nem élnek a kispolgái ri nézetek. A mi bérelszá­molónkban szívós munká­val már régen leküzdöttük azokat. Napnál világosab­ban bizonyítják a kérdő­ívek, melyeket a kartársak kitöltöttek ét egy kivételé­vel beírták, hogy nincsenek kispolgári nézeteik. Az egy kivétel Gyömbér bácsi, a lakásokban már differen­ciáltabban lehet kielégíteni a szorosan vett egyéni igé­nyeket is. Ügy tűnik az elmondot­takból: semmilyen probléma nem adódott a lakásépítési programban. Erről nincs szó. Igaz, a merész elkép­zeléseknek a lehetőségek mindig határt szabnak, de — ami a kulturáltságot il­leti — néhány hasznos ta­pasztalat már most levon­ható. Örömmel látjuk pél­dául a lakások erkélyei t„ amelyeknek nemcsak város­képi funkciójuk van, ha­nem módot adnak a csalá­doknak a természettel való kapcsolatra, helyettesítik a házikertet. Ugyanakkor ezek a balkonok sok bosszúságot Is Okoznak. A hozzájuk kapcsolódó nyílászáró szer­kezet gyorsan deformálod k. nyílások keletkeznek rajta, romlik a falak hőtároló ké­pessége és a lakók „hőérze­te”. (Beáramlik a hideg le­vegő, huzatos a lakás.) Meg­gondolandó éppen ezért a nyílászáróknál alkalmazott — sokszor helytelen — ta­karékosság az anyaggal, mert a hiánypótlás olykor a megtakarítás többszörösé­be kerül. Átrág nincs mód a nagy hőszigetelésű ther- mopan üvegek széles körű alkalmazására, különösen fontos több figyelmet fordí­tani erre a követelményre. Azt a bosszúságot sem le­het csupán objektív okok­kal megmagyarázni, amit a burkolóanyagok és a sze­relvények okoznak a lakók­nak. A helytelen tárolás például a burkolólapokban még beépítés előtt kórt tesz. Gondatlan munka kö­vetkeztében nem zárnak jól a csapok, s ez is segíti a rozsdásodást. Ha nem is közvetlenül, de jelentősen befolyásolják a lakások kulturáltságát a járulékos beruházások ■— — út, járda, park — elma­radása, vagy idegesítő késé­se. Elkészült például a parképítési terv az Iroda-, a Békeház udvarára, utóbb az állomástéri kockaházak környékére. A mai napig nem valósultak meg! Pedig a kellemes közérzetnek fon­tos tényezői a parkok. Fel­hozhatjuk Dunaújváros pél-, dájáf: az egész település olyan, mint egy liget. Ná­lunk, a homokra épült me­gyeszékhelyen a fásítás, a „zöldövezetesítés” több, mint közérzeti kérdés. Egészségügyi ügy is! Az értéhmérő : a fekvőhely Nem lennénk tárgyilago­sak, ha elhallgatnánk, hogy a tapasztalatokat egyre in­kább felhasználják Nyíregy­házán is. Az Északi Al­központban például már nem lesz annyi, a közleke­dést éveken át akadályozó túrás, mint a Déliben, mert mi Gyömbér kartársunk, aki azt írta be, hogy neki még akad. Bs miért írta be??? Szónoki szünetet tartott, majd így folytatta: — Azért írta be, hogy feltűnjön, hogy kitűnjön a mi szerény kollektívánkból. Hogy lejárasson bennünket azzal, hogy vannak még kis­polgári nézeteink. Ezzel Gyömbér kartárs fel akar tűn­ni a feletteseinek. Magyarán: fúrni, törtetni akar Gyöm­bér kartárs! Még magyaro­sabban: Gyömbér egy kar­rierista!... ...azután így került le­építésre Gyömbér bácsi státusza a bérelszámolóban. Mint összeférhetetlen és igazolatlan kispolgári beál­lítású egyént áthelyezték a csomagolóba és azóta üti a bélyegzővel a dátumokat a lucernamag csomagokra. A kispolgár. <o> A baktai küldött Több gyümölcstároló épül 1966-ban a lakás a szolgáltatásokhoz szük­séges föld alatti vezetékek előre elkészültek. Arról a próbálkozásról is szó'ni kell, hogy találni már Nyír­egyházán étkezőfülkés la­kásokat is, amely újabb lé­pést jelent a lakáskultúra fejlődésében. Miért van mégis, hogy sokan kellemetlenül érzik magukat a lakásokban? Azért, mert a családok gyakran nem a nekik leg­célszerűbb lakásokban él­nek. A legjobb minőségben készített, ésszerű beosztású lakás is idegesítő, ha szűk, ha nem fér benne a több­tagú család. Figyelmet ér­demel az a külföldi gya­korlat, hogy a lakások ér­tékét nem a szobák, hanem a fekvőhelyek számával mérik,, s a kiutalásokat is eszerint bonyolítják. Alapo­sabb felméréssel nálunk is lehetett volna enyhíteni a zsúfoltságon a korábbi évek­ben, úgy, hogy az Igényjo­gosultak kielégítését diffe­renciáltabban oldották vol­na meg. Űj gond is előáll napjainkban: az évek sorai szaoorodnak az egyszobás lakásokban élő családok, akiknek egy része a csa'ád- fenntartás mellett nem ké­pes saját erőből megoldani a lakáscserét. Űj lehetőség: a gáz, a távfűtés Az viszont biztos, hogy az új lakások — és a kö­zelmúltban épültek — ér­tékét, kulturáltságát lénye­gesen emeli, hogy épül a váixxsi gázvezeték, s hogy megkezdődött a távfűtő­rendszer kiépítése Nyíregy­házán. Az említett „Cs” la­kásokban például szükség­telenné válik a zuhanyzó­fülke átalakítása, ha — a gáz segítségével — megol­dódik a melegvízellátás. Ugyanakkor a központi-, vagy távfűtéssel ellátott la­kásokban — a cserépkályha mellőzésével — nő az alap­terület, jobban el lehet bennük helyezni a bútoro­kat, stb. Jóllehet, a lakásépítési programban még mindig a mennyiségre kell nagyobb tekintettel lenni, azt azon­ban jólesően nyugtázzuk, hogy mind kevésbé szorul háttérbe már a minőség. Ez pedig a lakáskultúra fo­kozatos javulását példázza. Angyal Sándor Megjegyzés: „Kiszerelés“ — többszörös áron Minden vásárló örül an­nak, ha olcsón, vagy lega­lább is pénztárcájához mér­ten kedvező áron vásárol­hat. A kereskedelemben ma már tömegesen kapható az előre kiszerelt, ízlésesen csomagolt áru, általában minimálisan drágábban, mint kimérve. Az ipar ilyen irányú tevékenységét örömmel nyugtázza a vá­sárló, s a kereskedelemben dolgozó eladó, hiszen mind­két részről időt és fáradsá­got takarítanak meg. Az önkiszolgáló rendszerű bol­tokban ez a korszerű eladá­si forma szinte nélkülözhe­tetlen. Azonban ez a törekvés nem minden esetben talál­kozik a vásárló érdekével. Az előrecsomagolt áru ér­téke több esetben duplája, sőt többszöröse az eredeti­nek. A háztartásban sokré­tűen alkalmazott vízüvegol- datot például hosszú időn ót kimérve, kilónként egy forint 40 filléres áron lehe­tett kapni. Ma már kilón­ként, hét décis üvegekbén töltve hat forint 30 filléres áron lehet hozzájutni. (Az Építő Vegyianyagokat Gyártó Vállalat termékét a Dél-dunántúli Vegyi- és Kiszerelő Ktsz adja át a kereskedelemnek!) A vevő­ben akaratlanul is felvető­dik a kérdés: hogyan növe­kedhet négy és félszeresére egy áru értéke?

Next

/
Oldalképek
Tartalom