Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

Megkezdődött az orizágg^űlé^ Csütörtökön délelőtt ti órakor összeült az országgyű­lés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttag­jai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője. esolataink bővüléséhez, az együttműködés fejlődéséhez. Az Elnöki Tanács hat önálló, független állam el­ismerését határozta el, s nagyköveti szinten diplomá­ciai kapcsolatot létesített Gambiával, Kenyával, Mál­tával, Nigériával, Zambiá­val és Zanzibárral. Követ­ségeinket újabb 20 országgal emeltük nagykövetségi szintre. Az Elnöki Tanács jogsza­bályalkotó tevékenységéről beszélt ezután Kiss Károly, majd megemlítette, hogy az Elnöki Tanács ellátta a megüresedett tanácstagi he­lyek betöltésével kapcsola­tos feladatait is: a jelenle­gi ciklusban csaknem száz megüresedett megyei, illető­leg megyei jogú városi ta­nácstagi hely betöltésére tűzött ki választásokat. A különböző alacsonyabb szinten megüresedett ta­nácstagi helyekre összesen 4941 tanácstagot választot­tak az érintett körzetek la­kói. Az Elnöki Tanács a megüresedett tanácstagi he­lyek betöltésével kapcsola­tos adminisztrációs felada­tokat jelentékenyen csök­kentette, s mintegy felére redukálta az ezzel összefüg­gő nyilvántartások, jelenté­sek számát. Az országgyűlés az El­nöki Tanács munkájáról szóló beszámolót egyhangú­lag tudomásul vette. Ez­után Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter emelkedett szólásra. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a leg­utóbbi ülésszak óta elhunyt képviselőkről: Rónai Sándor­ról, Szakosíts Árpádról, Kossá Istvánról, Bakos Istvánról es dr. Szabó Pál Zoltánról. Az országgyűlés néma fel­Ilku Pál beszámolója az oktatási reformtörvény végrehajtásáról és a feladatokról adással adózott az elhunyt képviselők emlékének, s ne­vüket jegyzőkönyvben örökítette meg. Beszámoló az Elnöki Tanács tevékenységéről Vass Istváinné ezután ar­ról tájékoztatta az ország­gyűlést, hogy a legutóbbi ülésszak óta a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az alkotmány 20. paragrafusa alapján gyakorolta jogkö­rét és az ennek megfelelő­en alkotott törvényerejű rendeletéiről az egyes ha­tározatairól szoló jelentést a képviselők között szétoszr tolta. Az Elnöki Tanács jelen­téséből kitűnik, hogy a két ülésszak közötti időben az Elnöki Tanács összesen 17 .örvényerejű rendeletet al- Kototk Ezek között van például az Országos Terme­lőszövetkezeti Tanács fel­adatának és szervezetéinek megállapításáról, megyei .^rm előszövetkezeti taná­csok szervezéséről, a ta- .lácsszervek tevékenységé­nek továbbfejlesztéséről és a földfelajánlás szabályainak módosításáról szóló jogsza­bály. A jelentés beszámol arról is, hogy az Elnöki Tanács Németh Károly Szolnok megyei országgyű­lési képviselővel, a Tisza Bútoripari Vállalat volt igazgatójával szemben — az országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bi­zottságának javaslata alap­ján — megállapította az összeférhetelenséget és megfosztotta képviselői megbízatásától. Az országgyűlés az Elnö­ki Tanács jelentését jóvá­hagyólag tudomásul vette. Vass Istvánná ezután beje­lentette, hogy a megürese­dett képviselői helyekre a Veszprém megyei választó- kerületből Albrecht József és Frankó Józsefné, a He­ves megyei választókerület­ből Horvát Ferenc, a Szol­nok megyei választókerület­ből Molnár György, a Ba­ranya megyei választókerü­letből Matakovics Jánosné, a Borsod megyei választó- kerületből pedig dr. Papp Lajos soron következő pót­képviselőket hívta be. Be­jelentette továbbá, hogy Rónai Sándor és Szakasits Árpád elhalálozásával az Elnöki Tanácsban két hely megüresedett. Az MSZMP Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa elnökségétől javaslat érkezett a meg­üresedett helyek betöltésé­re. Dr. Pesta László jegyző ismertette a javaslatot, amely indítványozza, hogy az országgyűlés Kádár Já­nost és dr. Erdei Ferenc képviselőket válassza az Elnöki Tanács tagjává. __ A javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az elnöklő Vass Istvánná bejelentette azt is, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége ja­vaslatot nyújtott be a Leg­felsőbb Bíróság népi ülnö­keinek megválasztására. A jelöltek névjegyzékét a képviselők között szétosz­totta. Az országgyűlés a jár vaslatot elfogadta és a je­lölteket a Legfelsőbb Bíró­ság népi ülnökeivé válasz­totta meg. Ezután dr. Pesta László jegyző ismertette az inter­pellációra jelentkezett kép­viselők névsorát, az inter­pellációk tárgyát, majd Vass Istvánná indítványára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát A napirend a következő: 1. A Népköztársaság El­nöki Tanácsának beszámo­lója. 2. Ilku Pál művelődésügyi miniszter beszámolója az oktatási reformtörvény vég­rehajtásának tapasztalatai­ról és további feladatairól, 3. A Legfelsőbb Bíróság el­nökének beszámolója. 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács titkára ismertette az Elnöki Tanács két ülésszak között végzett munkájáról szóló beszámolót. Egyebek közt elmondta, hogy a beszámolási időszak­ban megélénkültek hazánk és a külföldi országok ve­zetői közötti személyes kapcsolatok, s külföldi ál­lamfőkön kívül több párt- és kormánydelegáció is el­látogatott hazánkba. E lá­togatások hozzájárultak a népeink közötti barátság erősítéséhez, államközi kap­nku Pál bevezetőben em­lékeztetett arra, hogy az országgyűlés hazánk első szocialista oktatási törvé­nyét, 1961-ben alkotta meg, hogy köznevelésünk fejlő­dését vizsgálva határozot­tan kirajzolódik az előreha­ladás néhány jellemző vo­nása^ Azt ugyan nem mond­hatjuk, hogy már megvaló­sítottuk a szocialista mun­kaiskolát, de azt igen, hogy a gyakorlati foglalkozások, a fizikai munka, vagy a termelési gyakorlatok min­den iskolai fokon polgárjo­got nyertek, javult a tanulóifjúság­nak a termelői pályák, fizikai munka iránti érdeklődése. Nem számoltuk még fel teljesen a tanulók túlterhe­lését, de sokat tettünk csök­kentése érdekében. Az előbbiekben az okta­tási reform három alapel­vének érvényesülésére pró­báltam rámutatni. Hallha­tók ma olyan nézetek is, hogy baj van a reformmal, válságba kerfilt a reform, vagy éppen, hogy napi­renden lenne „a reform re­formja”. Mi ebben az igaz­ság? Bár vannak bizonyos végrehajtási problémák (ezekről is esik majd szó), de a reform alapelvei vál­tozatlanul helyesek, s ezek valóra váltásában jelentős eredményeket értünk el. Az élet igazolta minden fon­tos elvünket és lényeges célkitűzésünket. A fejlődés igen gyors volt. Igaz, a feltételeket nem kértük elég szigorúan számon, nézeteinkben is voltak merevségek, a min­den új dologban szükség­szerűen előforduló hiSaszá- zalékon felül ezek még kü­A második 5 éves terv időszakában a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultú­rára fordított összegek évente mintegy 12 százalék­kal nőttek, tehát lényege­sen gyorsabban, mint a nemzeti jövedelem. Ez igen örvendetes, és kormányunk megkülönböztetett gondos­kodását mutatja. A ráfordí­tásoknak több mint 2/3-a közoktatás és a felsőoktatás céljait szolgálja. Ez tette le­hetővé mintegy 3580 általá­nos iskolai tanterem és 530 műhelyterem, valamint lön is igényeltek korrek­ciókat^ azonban a reform sikerét egyes kiragadott, nem is a lényeget jelentő tartalmi kérdéseken, hanem szervezeti formákon, pl. az 5 plusz 1-en mérni mégis elfogadhatatlan szűkítés, egy nagy ügy megengedhe­tetlen leegyszerűsítése. A munkára nevelés — a formák és a tartalom szük­séges korrekciójáról most egyelőre nem beszélve — mint elv helyes, és tovább­ra is megmarad. Köszönjük azt a sok munkát, üzemiek­nek, pedagógusoknak, amit a munkára nevelés érdeké­ben, a tervek kidolgozásá­ban és a gyakorlatban nyújtottak mindazoknak, akik vállalták a harcot, a nehézségeket, akik nem kí­mélték erejüket, idejüket, s ha kell a szabad idejüket sem — mondotta, majd az oktatás számszerű eredmé­nyéről szólt. Hangsúlyozta, hogy i hatéves korú gyer­mekek 98,6 százaléka beirat­kozik az általános iskola I. osztályába, s 16 éves korá­ra a 10 éves tanköleiezett- ség végére 90 százalékuk el is végzi a nyolc osztályt. E vonatkozásban is világvi­szonylatban az elsők között állunk. Ezt bizonyítják az UNESCO összehasonlító statisztikái is. A tankötele­zettség idejének meghosz- szabbitása azt eredményez­te, hogy 1959-hez képest a tanu­lók 13 százalékkal na­gyobb része fejezi be si­kerrel általános iskolai tanulmányait. Nemzetközi viszonylatban is jó eredmény — bár vannak problémák —, hogy felső­fokú tanulmányokra is ké­pesítő középiskolákba jut a tanulók 40 százaléka. 760 középiskolai tanterem építését. A hárommillió koldus Magyarországában a 14 éveseknek csupán húsz szá­zaléka járt iskolába. Most viszont oktatás terén, kultúrá­ban, műveltségben a leg­fejlettebb kapitalista országokkal Is vetek­szünk, sőt megelőzzük őket. Ilku Pál a továbbiakban az egyes iskolatípusok né­hány legfontosabb kérdé­seivel foglalkozott. Rámuta­tott, hogy ez évben emlé­keztünk meg a 8 osztályos általános iskola megterem­tésének 20. évfordulójáról. Az általános iskola egész iskolarendszerünk szilárd és biztos alapja. Az 5—8 osz­tályba járó tanulók 90,7 százaléka részesül szak- rendszerű oktatásban. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy száz tanórából ma még csak mintegy hatvanat tartanak meg a szaktanárok. Szak- rendszerű oktatásunk to­vábbfejlesztésének egyik legbiztosabb eszköze és módszere a pedagógusok letelepítése a községekbe és kisvárosokba. További fel­tétele a körzeti iskolai há­lózat bővítése. Ezen a terü­leten csak lassan haladha­tunk előre. A társadalom ugyan felismerte a körzeti iskolák jelentőségét, és ma már 1046 ilyen iskolánk működik, ezek nincse­nek ellátva megfelelő tan­teremmel és felszerelésük m^, gyenge. Változatlanul fontos a körzeti iskolahálózat to­vábbi fejlesztése és ennek most már elen­gedhetetlen feltétele, hogy megoldjuk az autóbusszal, a vonattal való bejárást és a helyi erőforrások felhasz­nálásával is biztosítsuk a diákotthoni elhelyezést. A korábbi tantervek és tankönyvek túlságosan és gyakran feleslegesen meg­terhelték a tanulókat. Az új tantervé^ ben csökken­tettük a heti óraszámokat, de a legjelentősebb ered­ményt a tantervi és tan­könyvi munkálatokkal ér­tük el. Az értelmetlen túl­terhelést fel kell számolni, azonban ez semmiképpen sem járhat a gyermekek folyamatos és intezív tanul­mányi munkájának fellazí­tásával, mert egészséges megterhelés nélkül sem ér­telmi erőik, sem munkaer­kölcsük nem alakulhatna ki. A gyakorlati foglalkozást, amit ma többnyire poli­technikának neveznek, a szülők túlnyomó többsége örömmel üdvözli. A politechnikai oktatás gyorsan elterjedt, a csaknem 2700 nagy lét­számmal dolgozó általá­nos iskolából mintegy 2600-ban megvalósult. A többiben is hamarosan meg kell teremtenünk a politechnikai oktatás felté­teleit — mondotta, majd hozzátette, hogy a jövőben tervszerűen tovább kell építenünk az általános is­kolai tantermeket, hogy csökkenthessük a kétmű- szakos oktatást. Jelentősen fejlődött az elmúlt öt esztendőben nap- köziotthon-hálózatunk is. Míg az 1960/61 tanévben kereken 110 000 gyerek volt napközi otthonban, addig ebben a tanévben már több mint 175 000 gyerek számára biztosítottunk ott helyet. Mindemellett külö­nösen a falvakban jelentő­sebben kell fejlesztenünk az idényjellegű napközik hálózatát, hogy a mezőgaz­dasági munkaidőben az anyák jobban bekapcsolód­hassanak a termelőmunká­ba. A pályaválasztásról A pályaválasztás gondjá­val a 14 éves korosztály kerül először szembe. A szakmunkástanuló-iskolák első évfolyamos tanulóinak a száma 1960 óta állandóan emelkedik. 1961-ben 52 ez­ren, 1965-ben már 64 ez­ren jelentkeztek szakmun­kástanulónak. Ezen a terü­leten is találkoztunk azon­ban érthető, de nem el­fogadható törekvésekkel, mondta és emlékeztetett ar­ra, egyes úgynevezett diva­tos szakmákra több a je­lentkező. Kiemelte, hogy ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, többek kö­zött az iskolai pályaválasz­tási tanácsadás fejlesztésé­vel is. Ha a pályaválasztás szem­szögéből vizsgáljuk a kü­lönböző középiskolai típu­sok iránt megnyilvánuló érdeklődést, meg kell álla­pítanunk, hogy ifjúságunk törekvése egészségesebb, mint a kialakult középis­kolai arányok. A középis­kolák első osztályos tanu­lóinak egyre nagyobb szá­ma jaj olyan középiskolá­ba, amely szakmai mű­veltséget is ád. 1960-ban csak 14 ezer ilyen középis­kolásunk volt az első osz­tályban, ebben az évben már 27 ezer van. öt évvel ezelőtt a közép­iskolai tanulóknak majd­nem 70 százaléka járt, és még ma is 60 százaléka jár gimnáziumba. Ez az arány (Folytatás a 2. oldalon! Nagy összegek a közoktatásra mÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI

Next

/
Oldalképek
Tartalom