Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

Vizsgálat a laborban Szász Borbála és Béres Erzsébet technikus gyakornokok, a kisvárüas kísérleti intézet láb oratóriumában a különböző gazdaságokból beküldött burgonyamintákat vizsgálatokhoz készítik elő. Hammel J. íelv. Év végi jelentés az építőiparból Újabb gimnáziumokat, bölcsődéket avatnak megyénkben Megkezdték a nyíregyházi szennyvízcsaterna-baibzat műszaki áladását A közművesítést elsősorban a lakótömböknél oldják meg Rend a Az egyik termelőszövet­kezetben szérűskertbe veze­tő út szélére is virágot ül­tettek. Két nyugdíjas tagot azzal bíztak meg, hogy tartsák rendben a majort. Ha szekér, vagy traktor felvágja az udvart, a két öreg gerebjével még a nyo­modat is eligazítja. Amikor a kocsisok kifognak, a sze­kereket úgy állítják sorba, mintha mindennap szemlé­re készülnének. Valameny- nyi járásban találni már ilyen gazdaságokat, de még nem ez az általános. Sok az olyan szövetkezet, ahol a nagykaput csak leltáro­záskor nézik meg, be le­het-e csukni, különben egész évben tárva-nyitva. A kocsisok közül aki leg­először ér haza, az az istál­lóajtóhoz áll, a többiek, ahogy férnek, s mint egy szétvert táborban, úgy áll­nak a szekerek. ősz van, rövidesen bekö­szönt a tél. Szünőben a mezei munka. A következő három-négy hónapban a központban, a majorban zajlik majd az élet. Ma még alkalmas az idő, hogy tél előtti rendet teremtse­nek, ott is, ahol a kinti munka miatt eddig erre nem jutott erő. Sok helyen nincs még önitató, vályúkból isznak1 az állatok. A kút környéki pocsolyákat, gödröket né­hány vontató homokkal, sa­lakkal el lehet tüntetni. A kazlak, silók és istállók kö­zötti kátyúkat szintén most kell feltölteni. Vannak! szö­vetkezetek, ahol a kazla­kon a beázás ellen még szükséges igazítani. Több közös gazdaságban messze a határban rakták össze az alomszalmát. Jó dolog, ha egy-két hétre való tartalé­kot — amíg akalmas az idő, száraz az út — az istállók közelébe szállítanak, arra az időre, amikor majd hó­fúvás, vagy egyéb akadály miatt járhatatlanok lesznek az utad. A munkagépeket nem A tavalyihoz képest öt százalékkal nőtt a Záhony­ból továbbított áru meny- nyisége. Több, mint kilenc százalékkal nőtt a Záhony térségében megfordult ko­csimennyiség is. Ennek el­lenére a kocsik tartózkodá­si ideje közel három szá­zalékkal javult, vagyis csökkent az állásidő. Ez évben már jelentkezett a (Dr. Pomázl Lajos nyíregyházi születésű gépészmérnököt az El­nöki Tanács elnöke je­lenlétében kitüntetéses (aranygyűrűs) doktorrá avatták.) Az édesanya ott ült az első sorban, könnyei zápo­rán át alig látta a szép ünnepi sereget, a dékánok díszesen ragyogó jelvényét, a szűnni nem akaró vaku- villanásokat. A szavak el­suhantak mellette, érintet­lenül hagyva értelmét. S mivei nem értette a „Sub auspidis Rei Publicac Po­puláris doktorrá fogadom” szertartásos szavakat, meg­nőtt az ünnep értéke, mert a nyolcgyermekes édesanya szemében az elérhetetlen, a megfoghatatlan szavak ál­mainak betoűjesültségiét hirdették. Milyen is az emberi el­me ilyenkor, egy bensősé­gesre hangoló felemelő pil­lanatban! Fejkendős néni az első sorban, sudár fia ott áll az Elnöki Tanács elnökével szemben, a pro­portán minden szövetkezetben tud­ják még fedél alatt tartani. Arra azonban valamennyi gazdaságban van mód, hogy a majornak egy elkü­lönített helyén, lehetőleg a dombosabb részen egy sar­kot elkerítsenek és oda gyűjtsék a gépeket, eszkö­zöket. De nem úgy, ahogy a munkából kiálltak, ha­nem letakarítva, átvizsgál­va és a rozsdásodás ellen megfelelő védőanyaggal le­kenve rakják sorba. Meg­könnyítik ezzel az év végi leltározást, nem deli majd a gépeket az udvar min­den részén, a hó alatt ke­resgélni. Sajnos a múlt években olyat is tapasztal­tunk, ahol december végén a határban, földbe fagyva találtak meg egy-egy mun­kagépet. Ha most átvizs­gálnak minden gépet, esz­közt, mennyivel egyszerűbb lesz majd a téli gépjavítás megszervezése is. ősszel, télen az épületek is sokkal jobban rongálód­nak. A lyukas tetőtől beá­zott fal, most hónapokig sem szárad ki. A betört ablakú, rossz ajtajú, huza­tos istállóban, nem pihen­nek jól az állatok, rosszab­bul értékesítik a takar­mányt. Az ilyen dolgokon való néhány száz. forint ok­talan megtakarításával ez­reket veszíthetnek a szö­vetkezetek. Apró tettek ezek, de sok vesződségtől, kártól, szaba­dulhatnak meg a tsz-ek, ha jó gazda gondosságával várják a telet. Igaz, a mos­tani zárszámadás munka­egységére ezzel a szorgos­kodással nem tudnak több forintot gyűjteni, de ha romlanak az épületek, rozs­dásodnak a gépek, jövőre és azután többszörösen rá­fizetnek. Végső soron az sem mindegy, hogy egy ter­melőszövetkezeti majornak milyen a rendje, milyen ér­zéssel mennek oda a tagok és idegenek. CS. B. közös kocsipark, az OPW gyakorlati haszna is. Idegen kocsikból több, mint nyolc százalékkal kevesebbet ke­zeltek és a kezelt kocsik tartózkodási ideje is mint­egy 23 százalékkal csök­kent. Záhony térségében meg­kezdődött, egyes szolgálati ágaknál már befejezéshez közeledik a téli felkészülés. fesszorok pedig ott ülnek a hosszú zöld posztóval bo­rított asztalnál, a Miskol­ci Nehézipari Műszaki Egyetem díszbe öltöztetett aulájában. Egy régebbi notesz lap­jaira kerül az aranygyűrűs doktorrá avatás krónikája. Üres lapok után kutatok, hogy mind hűségesebben rögzíthessem a gyorsan pergő eseményeket, s ek­kor előbukkan egy idézet: „A gyerekek lábasfekvés­sel háltak.” Majd később: „Egy szomorúan jellegze­tes epizód arról, mit jelent egy szobában lakni egy szegény családnak. Nyolc gyermek zsinatol a szegény zsellér házánál. Hideg tél van; a fülledt szobában ott szorong nyolc rongyos gyerek. Megjelenik az or­vos: a gyerekek mindent látnak, a kitakart mezte­len, beteg édesanyát, s mindent hallanak. Az or­vos nem tud mit csinálni, ki nem zavarhatja a hiá­nyos öltözetű, rosszúl táp­Az EM Szabolcs-Szatmér megyei Építőipari Vállalat újabb létesítményeket ad át rendeltetésének. Átadásra került a Tisza- vasvári Alkaloida ötmillió forintos költséggel felépült készáru üzemrésze. Nyír­egyházán a KPM modern székháza, melynek beruhá­zására négymillió 300 ezer forintot költöttek, Baktaló- rátházán központi fűtéssel ellátott korszerű postaépü­letet és szolgálati lakást, Nyíregyházán a Pazonyi úton a vendéglátó vállalat cukrásztermelő üzemét, Nagykállóban a nyolctan­termes gimnáziumot és mel­léképületeket adták át. November 13-án elkészül az újfehértói gimnázium 8 tantermével és közétkezte­tésre szolgáló épületével, november 16-án a nagy- ecsedi tizenkét tantermes gimnázium. Elkészült a nyíregyházi Vécsei utcában a száz személyes bölcsőde, Vásárosnaményban pedig a varadóállomás. November végére készül el a megyei kórházban épülő 60 szemé­lyes nővérszállás. * z Északi Alközpontban november 15­lált gyerekeket, hiszen megvenné őket az isten hi­dege. Az orvos végül elke­seredetten parancsol rájuk: bújjatok az ágy alá”. (Az idézet huszonöt éve, vala­hol egy Tisza menti község orvosának naplójából ke­rült a jegyzetfüzetbe.) Nyolc gyerek, három szu- ette ágy alatt... Lábasfek­vés... „Doktorrá fogadom...” Ezek a mondatok gyürkőz- nek bennem, s innen már csak egy lépés a kikiván- kozó megállapításig: a lá­basfekvéstől az ünnepélyes aranygyűrűs doktorrá ava­tásig egy nagy korszak ve­zet el bennünket — gond­dal, örömökkel teli, szabad húsz esztendőnk. A fejken­dős édesapa nyolc gyer­mekéből csak hármat ment­hetett át az új élet számára. De azok felhághattak a kor létráira, tehetségük, s em­berségük szerint. Dr. Pomázi Lajos arany­gyűrűs doktor, az egykori szegény nyíregyházi gyerek a lábasfekvéstől indult el a magas értékű diplomákig. én 41 lakásos épülettömböt adnak át beköltözhetően a lakóknak. November 20-án adják át rendeltetésének a Nyírtele­ki Gépállomáson épült szo­ciális létesítményeket, no­vember 22-én a nyíregyházi Széchenyi úti 12 lakásos, alul az órajavító és más kisipari szolgáltatást kL elégítő helyiséget. Decem­ber végére elkészül a Sar­kantyú utcai 60 személyes bölcsőde. Ez időben adják át a fehérgyarmati, máté­szalkai és nagykállói gép­javító állomások szerelő műhelycsarnokait A termelőszövetkezeti be­ruházások közül átadják a nyíregyházi Ságvári Tsz 96 férőhelyes, magtárpadlás­sal épülő tehénistállóját Hasonló nagyságú és meg­oldású épületet adnak át a tiszavasvári Vasvári Pál Tsz-nek is. Ezenkívül több tsz-ben almaosztályo­zó, dohánysimító építését fejezik be. Valószínű, hogy az év vé­gére elkészül a vásárosna- ményi kórház is, melynek építését az utóbbi hetekben meggyorsították. Elvitathatatlan történelmi tény: a szocializmus bevál­tott Ígérete, a lehetőségek nagy horizontja léptethette dr. Pomázi Lajost a kor létrájára, s ültethette fejken­dős édesanyját az ünnepei­teknek kijáró első sorba. Most mégis az egyéni gyűrközésnek, az állhata­tosságnak állítunk oszlopot. Az első sorban ülni, az ünnepeltek közé kerülni csak nagy erőfeszítések árán lehet S a fiatalember, aki át­vette az aranygyűrűt, ön­szempontból, a kötelesség szempontjából mérlegelte életét, célkitűzéseit, s ta­nult, tanult rendületlenül, nagy odaadással, hogy mindenkor kitűnő bizonyít­ványt vihessen haza édes­anyjának. A társadalom és az egyén összhangja csak az ilyen fajta kölcsönösség jegyében születhet meg. Ingyen nem adnak semmit. Munka nélkül, izmaink, s szelle­münk megfeszítése nélkül Illuzórikus minden többre- vágyás. Párkány László 1 1962-ben kezdődött meg Nyíregyházán a mintegy tizenkét kilométer hosszú szennyvíz- és csapadéxle- vezető csatorna építése. A fő gyűjtőcsatornák elkészültek, amelyek műszaki átadása no­vember 10-én kezdő­dött meg és november 19-ig tart. Elkészült az új szennyvíz- tisztító berendezés is. Az új közművek beruházási költ­sége meghaladta a har­minchárommillió forintot. Bár az átadásra most került sor, nagyobb ré­szük már üzemel. Igaz. még ez is csak a város egy részén oldja meg a szennyvíz elvezetését. Hisz a korábban épült csa­tornák — hetven­nyolcvan évvel ezelőtt — már elavultak, be­omladoznak, ami sok gondot okoz a vízmű­veknek. A csatornahálózat továb­bi bővítésével kapcsolat­ban a vízművek igazgatója Ez év júniusában hirdette meg az ÉM. és az Országos Idegenforgalmi Hivatal a pályázatot. Az országban 67 tervező látott munkához. A pályaművek csak számokkal szerepeltek a bíráló bizott­ság előtt. Csak a hirdetés­kor derült ki, hogy a 63-as számú pályamű készítője nyíregyházi tervező: Kajati Attila, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Tervező Iro­dájának dolgozója. Segítő­társa Fazekas Ferenc, gé- pésztervező. ö is ott dolgo­zik. Ketten ötvenhat évesek. És most boldogok. Kajati: Nem akartam el­hinni, mikor megkaptam az értesítést. Felutaztam Pesv- re, de az eredményhirdetés­ről elkéstem. így már csak a pályázaton nyert 14 BC0 forint felvétele maradt. AZ ELSŐ KETTŐNÉL KUDARC Riporter: Karriert csinált. Fazekas: Nem értékeli túl Attila. Tudja, hogy ahhoz még sok minden kell. Kajati: A hatvanhét pá­lyázó között olyan nevek vannak, akiktől tanulok. (Könyvet keres elő a szek­rényből.) Itt van Reischi Péter, vagy Egyedi András. Nagy szaktekintélyek. Riporter: Mióta dolgoznak együtt? Fazekas: Három éve. Köz­reműködtem Attila két elő­ző pályázatánál is. Sajnos, azok nem sikerültek. Kajati: Nem Fazekas Feri tehet róla. Háromszor pá­lyáztunk együtt. Az elsőt itt hirdette meg az irodánk. Egy százhúsz személyes diákotthont kellett tervez­nünk. Csak a Tervező Iro­da dolgozói vehettek részt benne. Tetszett a dolog. Hozzáfogtunk. Négyen in­dultunk és az utolsók let­tünk. A második már egy országos tervpályázat volt. Tavaly. Egy ápolónőotthon tervét kellett elkészíteni. Ez is kudarccal végződött. Riporter: Látom nem ad­ták fel a reményt. Amikor meghirdették a turistaszál­ló tervpályázatát, újra mun­kához láttak. Fazekas: Attilának sok hosszú éjszakájába került. elmondta, hogy az elkép­zelés megvan, a tanul­mánytervek is elkészültek, a közművesítést elsősorban a most, vagy a jövőben épülő állami lakásoknál és épülettömböknél oldják meg. Anyagi fedezet hiányá­ban csak a későbbiek folyamán lesz szó a csatornahálózat továb­bi bővítéséről a város más területén. Az igazgató azt is elmond­ta, hogy az ideális közmű­vesítés az lenne, ha előbb elkészülne, mint ahogy a lakások, épülettömbök egé­szülnek. Ez nemcsak gazda­ságosabb, hanem ésszerűbb és gyorsabb megoldása is lenne a közművesítésnek. A város iparfejlesztésé­vel párhuzamosan elké­szült az ipari közmű­vesítés tanulmányterve is. Bár a kivitelezési időpont­ról még nincs szó, elsősor­ban a déli iparterület víz­ellátása és szennyvíz-elveze­tése jön számításba. Kajati: Három hónapig készült, mindig munkaidő után SOK HOSSZÚ ÉJSZAKA Riporter: Sokan talán már beleuntak volna. Fazekas: A munka orosz­lánrészét Kajati Attila vé­gezte. övé az érdem. Kajati: Feri viszont a gé­pészeti, a víz, villany és fű­tési terveket készítette. Nél­küle nem sikerült volna; Amikor elkészültünk, meg­mutattam Márton Istvánnak, az irányító tervezőmnek. Neki is tetszett. De akkor még nem gondoltam... Riporter: örülnek, persze. Kajati: Nagyon. A fele­ségem is. Tavaly nősültem. Jól jött a pénz is. ötezret a takarékba teszek. Porszí­vót vásárolok. Meg készü­lök újabb feladatokra. Jut belőle egy pár jó rajzlapra is. Meg segítem szüléimét is, akikkel együtt lakunk. Apám festő és mázoló volt. Most beteg. Nem dolgozik. TECHNIKUS — MÉRNÖK­KÉNT Fazekas: Mikor a terve­zőmérnök elment, Attilára maradt minden. Lényegé­ben 1963 óta tervezőmérnö­ki fe’adatokat lát el. Pedig technikus. Kajati: Ez talán túlzás. Fazekas: Ű tervezte a Nyíregyházán most épülő illetményszámfejtő hivatalt is. Alig volt huszonöt éves. Ezenkívül lakások terveit adaptálta, most készíti a nyírbátori és a nagyecsedi mozik felújítási terveit, s a városi cipőgyár csarnoki munkáját. F. K. 1965. november 11. Télre készülnek Záhonyban Fejkendős néni az első sorban A 63-as számú pályamű 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom