Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
Egy kis bohóctréfa. Éppúgy kezelik a gitárt, mint amilyen könnyedén állnak kézen. Haj ©• és hídroncsok a hullámsírbaii Múzeumba kerül az Eiftel-cég százéves tübbingje ;íp Első világháborús őrnaszád az iszap alatt iíjjj] 8 éves program folyóink medrének megtisztítására (Tudósítónktól) Cirkusz. Varázsos szó. Felelevenedik gyermekkorunk sok izgalmas pillanata, látjuk a repülő légtornászt, a porondon lélegzetfojtott csend. A szemek kerekre tágulnak. Aztán biztosan csattan a csuklón a kéz. Felzúg a taps. Tust húz a zenekar. Siker! Cirkusz! Artistaélet! Ml van e mögött? Leb- bentsük egy pillanatra félre a cirkuszsátor ponyváját, a sikerhozta függönyt és figyeljünk! Reggel van. Trikóban sorakoznak az artistaiskola növendékei, Kézenállással kezdődik a munka. Ez alapja minden akrobatikának. Bemelegítés. A szimpla szaltókat már könnyen ugorj ák. Az egyik kislány spárgázik a gyűrűn. Repülnek a buzogányok. Egyszerre öt. Fel magasra, hogy aztán példás rendben a gyakorló kezébe hulljanak vissza. Az 5 Luxor zsonglőrcsoport tagjai az idén végeznek. Próbafellépésükön, a Fővárosi Nagycirkuszban már megismerhette őket a közönség. Naponta, 8 éven keresztül végzik fáradhatatlanul a legnehezebb gyakorlatokat. Érdekes lenne egyszer utánaszámolni, hányszor próbáltak egy-egy fogást, amig tökéletessé válik. Bizonyára csillagászati számokat kapnánk. — Mindennek az alapja a gyakorlás, — mondja Péntek József tanár. Kedves, mosolygós arcát ismeri ország—világ, hisz ő a híres Kelly bohóc. — A zsonglőrökkel foglalkozom. A különféle szereket nemcsak megszokni, megszeretni kell, hanem — érezni is. A zsonglőr meghosszabbított végtagja a buzogány, a karika, vagy akár a labda. Mintha hozzá nőtt volna. Egyre magasabb színvonalú, nagyobb nehézségi fokú gyakorlatokat állítunk ösz- sze, mert az igény kegyetlen „diktátor”. Az artistaiskolának csupa híres tanára van. Kiváló karmesterek, egykori neves táncosok. Pataki Ferenc, a londoni olimpia aranyérmes tornásza az akrobatikus csoport vezetője. Maga is aktív artista, a Pataki trió egyik tagja, saaltóit meg is csodálják a növendékek. Újra és újra ugranak. O pedig magyaráz, korrigál. Más rendszerű itt a képzés, mint a többi iskolában. Egyidőben több korosztály is dolgozik egy csoportban. Ahogy feltűnnek a teheteégek, úgy alakul ki egy-egy speciális művész- csoport. Már a felvételnél is két fő szempontot vesznek figyelembe. Milyen számokban mutatkozik „kereslet az artistapiacon” és milyen hajlammal rendelkeznek a jelöltek. A magyar artisták tekintélye sok évtizedes. Az iskola növendékei, — s ezt több éves tapasztalat igazolja — rövid szakmai gyakorlat után elérik a világszínvonalat. Nem véletlen tehát, hogy szinte a világ valamennyi nagy cirkuszának keresett szereplői a magyar artisták. A tanár és diák között baráti a kapcsolat. A városligeti gyakorlóterem hangulata mindig vidám. Mókáznak, játszanak, s izgulnak egymásért. A fegyelem szilárd. Ahogy Pataki mester mondta, a torna szabályai kíméletlenek. Egy pillanatnyi mulasztás és vége a gyár korlatnak. A hálóba hullik az artista. Egy órára fáradtak a növendékek. Lezuhanyoznak, átöltöznek, s aztán ebédelnek. Kevés idő marad, mert kettőtől ők is „rendes” iskolások lesznek. Ki-ki beül az iskolapadba, általánosba, vagy gimnáziumba. Az érettségi kötelező. Aztán következik a felső művész- képzés. Hol van már az önképzett, tanulatlan artista? Az iskola 15 éve neveli a legkiválóbb cirkuszművészeket. Boross Imre, az egykori neves tornász vezetésével jelenleg 55 gyerek tanul az iskolában. Legtöbbjük régi artistadinasztia leszármazottja, tornászgyerek, vagy a pálya szerelmese. Mert abban valamennyien megegyeznek, hogy a Világ legszebb hivatása az artistamunka. Az igazgató a fiából is artistát nevelt, méghozzá a cirkusz legklasszikusabb „műfajában” légtornász lett. A repül őtrapézen most éppen Tokió közönségét kápráztatja el. Este 6 óra, mire kijönnek az iskolából. Várja őket a másnap! lecke. Néha a késő éjszakai órákba nyúlik a készülés, a tanulás. A jó könyv szeretet« náluk általános. Másnap regBudafokon, a híres Ku- tyavilla csárdánál megkezdték egy 1200 tonna súlyú, a második világháborúban elsüllyedt uszály kiemelését. Két évtized során több, mint 700 köbméter iszap rakódott az uszály testére, s ezt most magas nyomású vízzel lövik le róla. A hordaléktól megtisztított uszályt a József Attila úszódaru emeli majd a partra, ott lángvágókkal darabolják fel, majd beolvasztják. — Ez a hajótest csak egy része annak a nagyméretű munkának, amelyet nyolcéves program keretében kívánunk megvalósítani — mondja Sarlós Béla a VIZIBER főmérnöke. — A Duna, Tisza és más folyóink mélyén még napjainkban is ezer tonna számra hevernek különböző hídroncsok, elsüllyedt hajótestek, amelyeknek felderítése és eltávolítása a hajózás szempontjából elengedhetetlenül szükséges. A programunkban szereplő roncskiemelések méretére jellemző, hogy a többi között különösen és betonanyag mellett mintegy húszezer tonna vasanyagot hoznak felszínre. Idén a budapesti Déliösszekötő híd környékén tisztítják meg a medret a roncsoktól, s körülbelül négyszáz tonna vasanyagot emelnek ki. Dunaföldvárott szintén nagyarányú munkák kezdődtek; itt 600 tonna hídroncs fekszik még a vízgel mégis valamennyien frissek, és mindennap új izgalommal kezdik a napot. Kemény munka, nehéz élet. Előkészület az igazára. A reflektorfényes cirkuszi világba. Este fellépés éjjel utazás, s másnap újra fellépés. Biztos kézzel, biztos aggyal, hisz legtöbbször nemcsak sajátmagu- kért felelősek. Nehéz iskolát járnak. Szigorú önmegtartóztató esztendőket élnek, amig a cirkusz porondján rájuk vetíti fénykévéjét a reflektor, s tenyerek összeverődése az ő sikerüket hirdetheti. ben. A jövő, évi tervben a többi között különösen jelentős munkák szerepelnek a Dráva szakaszán. A barcsi felrobbantott vasúti híd helyén mintegy 400 tonna hídroncsot kell kiemelni. Zalátánál ugyancsak körülbelül 450 tonna vasanyagot nyernek a folyóból, Drá vaszabol csőn ped i g mintegy 170 tonna vasszerkezet kiemelése vár a búvárokra, darusokra. A Tiszán szintén sok hídroncs szennyezi még a medret, veszélyezteti a hajózás biztonságát. Most folynak a munkák a régi Szeged-makói hídnál, amelyet annak idején az 1860-as években az Eiffel-cég épített. A hídépítés irodalma szerint nemcsak magyarországi, de európai viszonylatban is ez volt az első keszonos híd. A munkákhoz szükséges öntöttvas tübbingeket Glas- gowban gyártották, s ezek alkották tulajdonképpen a híd pilléreit. Abban az időben ugyanis még nem volt cement, s a vastübbingeket úgynevezett santeri földdel töltötték meg, amelynek a cementhez hasonló tulajdonságai vannak. E hídroncs egyébként mintegy 600 tonna vasanyagot szolgáltat majd, s ezenkívül körülbelül 4800 tonna követ termelnek ki a Tiszából. A kiemelési munkák során egy tübbinget épségben hoznak felszínre a búvárok, s a szegedi múzeum renÜzemeinkben már nem jelent különösebb eseményt a messze országokból érkező fiatalok munkába állása. Azzal a céllal jönnek hozzánk hogy itt jó felkészültségű szakemberekké képezzék őket. Nem kevés azoknak a magyar tudósoknak, mérnököknek a száma sem, akik afrikai, ázsiai, dél-amerikai országokban nyújtanak segítséget egy-egy iparág megteremtéséhez, illetve fejlesztéséhez. Az utóbbi években mind jelentősebb szerepet kapnak hazánk nemzetközi együttműködésében a szellemi export különböző formái. Nemrég például magyar küldöttség járt Ghánában, majd meghívásukat ghanai delegáció viszonozta hazánkban, hogy e kölcsönös látogatás alapján mérjék! fel: milyen segítséget nyúj- hatunk a ghanai egészségügy részére. A két ország orvosi egyetemei között közvetlen együttműködés létesült, s megállapodtak abban, hogy Magyarország egészségügyi szakembereket és műszereket küld Ghánába. E fiatal afrikai államban már több magyar orvos igen eredményesen tevékenykedett. Kölcsönös látogatásra került sor a két ország építőipari delegációi között, s ennek során magyar építészmérnököket hívtak meg Ghánába. Ugyanakkor több ghanai szakembr hazánkban vett részt továbbképzésen építőipari és közlekedési szakmákban. Az Egyesült Arab Köztársaságban két tudósunk — Rusznyák István és Gangl Boldizsár — tanácsadásával alakítják ki az EAK textilipari kutatóinté- | zetét. Algériából a már ott i működő magyar egészség- ügyi csoport munkája alap- j ján most újabb orvosokat | delkezésére bocsátják. A tiszai munkák sorában szerepel meg a vásárosnamé- nyi, a záhonyi és a tokaji — valamennyi többszáz tonna vasanyagot tartalmazó — roncskiemelés. Még mindig több kisebb- nagyobb hajó, uszály és egyéb vízijármű hever a folyókban, mind vastagabb iszapréteggel borított hullámsírban. Az eddigi felmérések szerint csupán a Dunán még körülbelül 25 hajó vár kiemelésre. A következőkben felszínre hozzák Fajsznál a ,,Dömös" gőzöst, amely annak idején — az 50-es évek elején — kóbor aknára szaladt, Paksnál pedig a „Bácska” őrnaszad hajót emelik ki, amelyet még az első világháborúban süllyesztettek el. Mohács alatt, Kölkednél 80 tonnás lőszeres uszályt, Véneknél az „Árpád” és a „Hegyalja” gőzösök roncsait kell kiemelni. Az utóbbi szintén még az első világháborúban lelte halálát a hullámsírban. — Ezek csak a legjelentősebb munkáink — folytatja Sarlós elvtárs — de a háború pusztításai nyomán még sok tnás kisebb roncs hever folyóink medrében. Rendszeresen kutatjuk, térképezzük ezek helyét, folyamatosan felszínre hozzuk, eltávolítjuk a hajózást ve* szélyezt^ő, a folyamszabályozásnak nagy károkat okozó roncsokat. kértek, s ezek közül négy szakorvos hamarosan elfoglalja beosztását Algériában. Kórházi főorvosok, illetve egyetemi előadók lesznek, s közvetlenül részt vesznek az ottani egészségügyi szervezet kialakításában. Jelenleg több mint kétszáz külföldi fiatal tanul szakmát ösztöndíjjal hazánkban. Legtöbben Ghánából, Guineából, Kubából és Algériából érkeztek. Különösen nagy számban tanulnak a mezőgazdasági gén- iparban, a járműiparban és a műszeriparban. Növekszik az érdeklődés a magyar tervezők munkája iránt is. Algírban például — a budapesti Népstadion mintájára — magyar tervek alapján építik meg a város új, korszerű stadionját. Ehhez hasonlóan több más afrikai ország is kérte, hogy magyar szakértők adjanak javaslatokat a tervezett új sportkombinátok, stadionok kialakításához. Mind jobb hírre tesznek szert belső építészeink. Ezt bizonyítja, hogy Norvég iádba, Dániába, Finnországba és Ausztriába exportálnak vendéglátóipari terveket. Svédországból precíziós, igen kis mérett.űrésfl szerszámok tervezése iránt érdeklődnek, mivel több külföldi cég megrendelései közül Magyarországról érkeztek a feltételeknek legjobban megfelelő minták. Az Egyesült Államok bőripari kutatások, Olaszország pedig a magyar formatervezés iránt mutat beható érdeklődést. 1965. november 7. Bemelegítésképpen ugrálnak a fiúk néhány szaltót. Ezt csinálják utánuk. Szellemi exportunk Svédországtól Afrikáig 9
