Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-27 / 280. szám
Az újságíró kérdez — A MINISZTER VÁLASZOL ^ 4 Munka Törvénykönyv módosításáról. Felkerestük Veres József elvtárs, munkaügyi minisztert, az MSZMP Központi Bizottsága tagját. A miniszter válaszait az alantiakban közöljük: Űjságíró: Milyen tapasztalatai vannak a minisztériumnak a januárban életbe lépett módosított Munka Törvény- könyv alkalmazásával kapcsolatban; kihasználják-e eléggé az üzemekben, a vállalatoknál a munkafe- gyelem megszilárdítását célzó, a korábbinál bővebb lehetőségeket? Miniszter: A Munka Törvénykönyv módosítása mind a fegyelmi, mind az anyagi felelősség területén lényeges változásokat hozott. Ezek a változtatások orvosolták a gazdasági vezetőknek azt a régi panaszát, amely szerint azért nem tudnak fegyelmezni, mert nem állnak rendelkezésükre megfelelő, differenciált fegyelmező eszközök. Tapasztalataink szerint a vállalatoknál az elmúlt évhez képest valami javulás mutatkozik a felelősségre vonás tekintetében. Erre mutat az is, hogy a múlt év hasonló időszakához mérve a fegyelmi felelősségre vonások száma mintegy 15 százalékkal, a kártérítésre kötelezések száma pedig 25 százalékkal emelkedett. Ha az alkalmazott szankciókat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az újonnan bevezetett büntetésfajták (a különböző juttatások, kedvezmények megvonása, illetve csökkentése) a Büntetések 10 százalékát alig haladták meg, az áthelyezés fegyelmi büntetés pedig összesen 7%-kot tesz ki. Hasonló a helyzet a kártérítésre kötelezés alkalmazásánál is. Mindez azt mutatja, hogy a munkafegyelem megszilárdítása és a fegyelmező eszközök adta lehetőségek i elhasználása terén még igen sok a tennivaló. Különösképpen hatékonyabb fellépésre volna szükség a sorozatosan fegyelmezetlenke- dők, a hanyagok, a felelőtlen selejtgyártók, a társadalmi tulajdon fosztogatói ellen. Űjságíró: Hogyan alakult a háromnegyed év alatt a termelékenység? Milyen segítséget adott a tartalékok -feltárásához az 1965. év munkaügyi intézkedésekről hozott kormányhatározat végrehajtása? Miniszter: A tapasztalatok szerint az utóbbi években jelentős belső tartalékok halmozódtak fel. Ezért az 1965. évi népgazdasági terv — teljesen reálisan — azt tűzte ki célul, hogy a növekvő termelési feladatokat döntő mértékben a meglévő belső tartalékok feltárásával teljesítsük. A háromnegyedév tapasztalata azt igazolja, hogy a terv ezen célkitűzését túlteljesítettük. Az állami iparban a munka termelékenysége az előirányzott 2,5 százalékkal szemben 5 százalékra emelkedett és így a termelés emelkedésének az előirányzott 70 százalékkal szemben mintegy 90 százalékát biztosította; ez a termelékenységi hányad jó eredménynek és a későbbi években is követendő példának tekinthető. A munka termelékenységének kedvező alakulásához segítséget adtak az ismert munkaügyi intézkedések. Ilyen volt mindenekelőtt a normafelülvizsgálat A munka során több százezer normát vizsgáltak ^ o munkafegyelem megszilárdításáról, ♦ a normarendezés tapasztalatairól, ^ fl létszámgazdálkodás anyagi Ösztönzéséről felül és a rendezéssel kapcsolatban biztató eredmények születtek. A rendezés előtti 103—104 (egyes vállalatoknál 110—120) százalékos teljesítményszint az állami ipar egészében ez év augusztusára 100,6 százalékra mérséklődött. Megállapítható, hogy a normarendezés következtében a keresetek általában nem csökkentek, sőt némileg emelkedtek. Az MSZMP KB legutóbbi ülése mégis joggal állapította meg, hogy a normarendezés során hibák is felmerültek. A normarendezés során elsősorban a munkástól függő veszteségidők csökkentek, s a vezetés hibájából adódó veszteségek kevésbé. A műszaki dolgozók — bár sokkal inkább részt vettek a normarendezés munkájában, mint korábban bármikor — nem tettek kellő erőfeszítést annak érdekében, hogy a munka termelékenységét műszaki fejlesztéssel, szervezéssel emeljék. Űjságíró: Az üzemekben gyakran az a vélemény, hogy a teljesítménybérben dolgozókkal szemben támasztott nagyobb követelményeket ki [ kellene terjeszteni az alkalmazotti kategóriákra és az időbérben dolgozó munkásokra is. Erről a kérdésről szeretnénk bővebben hallani véleményét. Miniszter: Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy jogos a teljesítménybérben dolgozóknak az az álláspontja, hogy a tartalékokat az egyéb munkaterületeken is fel kell tárni. Az időbéres, mindenekelőtt alkalmazotti, irányító- és adminisztratív létszámtartalékok feltárásának hatása már valamelyest érződik is. 1965. első fél évében a 100 munkásra jutó alkalmazottak száma 29,4 volt, a harmadik negyedévben 28,8 százalék; ezt — az eddigi kedvezőtlen tendenciához viszonyítva pozitív irányú változást tovább kell erősítenünk, mert igen sok még a feltárható ilyen tartalék. Szükség van arra, hogy a felügyeleti szervek felülvizsgálják a vállalatok szervevezeti sémáit, s az indokohet használni arra, hogy javítsák a vállalaton belüli — és közismerten nem kielégítő — információs rendszert, a termelés szervezettségét. Űjságíró: Miniszter elvtárs említést tett a takarékos létszám- gazdálkodás anyagi ösztönzéséről. Milyen tapasztalatok vannak e téren? Miniszter: A népgazdaság egészét tekintve az idén a tervhez mérten elég jelentős lesz a létszámmegtakarítás. A megtakarítás egy része létszámhiányból adódik (pl. az építőiparban), illetve elmaradt munkákból (pl. a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban). A megtakarítás fennmaradó része a takarékos létszámgazdálkodás eredménye, jórészt úgynevezett tartós megtakarítás. Ennek fejében a minisztériumok és vállalatok terven felüli átlagbéremelésben részesültek. Igen jelentős például a megtakarítás a vasút területén; a felszabaduló béralap egy részéből több munkakörben feli tudták emelni a béreket. Ez a példa és a többi ágazathoz tartozó vállalati tapasztalatok bizonyítják, hogy van lehetőség a saját erőből történő béremelésre, csak ehhez megfelelően fel kell kutatni és fel kell tárni a belső tartalékokat. Ügy látjuk, hogy az említett ösztönzési rendszer eredményei fokozhatok, amennyiben a béralapmegtakarítás vállalatnál maradó hányadát felemeljük. A Munkaügyi Minisztérium a társszervekkel együttműködve jelenleg foglalkozik az 1966 évi bérgazdálkodás irányelveinek kidolgozásával, ezenbelül a létszámmegtakarításra ható fokozottabb ösztönzés megoldásával is. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a vázolt munkaügyi eredmények nem születhettek volna meg a gazdasági vezetés és a társadalmi szervek hathatós támogatása nélkül. Ameny- nyiben a munkaügyi kérdések továbbra is az érdeklődés középpontjában maradnak, a következő években további eredményeket érhetünk el. Rőzsepokróc védőmű a Tiszában Nem mindennapi folyamszabályozási munkáról ad hírt testvérlapunk, az Észak-Magyarország. Tisza- lök alatt az Bszak-magyar- országi Vízügyi Igazgatóság dolgozói megkezdték egy tízezer négyzetméteres rőzsepokróc első, mintegy 4700 négyzetméteres darabjának süllyesztését. Ezt a több, mint másfél milliós munkát terven felül vállalták. A tiszalöki duzzasztógátról lezúduló, 'kavargó víztömeg ugyanis hatalmas gödröt mosott az erőmű alatt a folyó fenekén. Ezt fedik le az óriás rőzsepok- róccal. A rőzsepokrócot a Tisza hátán, tutajokon szövik a hullámtéri füzesek vesszejéből. A már eddig elkészült első rőzsepokróc vastagsága harminc centiméter. Ennek elsüllyesztése rendkívül nehéz munka. Az elmúlt napokban bekövetkezett áradás azonban a dolgozók segítségére sietett, mert a víz erejével süllyesztik a mélybe a pokrócot. Az első süllyesztés befejeztével azonnal hozzákezdenek a következő Új, óriás- pokróc szövéséhez. Bármilyen lesz az idöjárá^, december közepéig már ez is a Tisza fenekére kerül. A szövéshez több, mint ötez>?r köbméter rozsét, s több tonna drótot használnak fel. A már lesüllyesztett pokróc mintegy 20 centiméter vastagságú kőborítást kap. A hatalmas kövek szorítják majd a meder fenekéhez ezt a „védőművet", amely hamarosan fel- iszapolódik. Az iszap tökéletesen konzerválja az értékes takarót, s nem kell attól tartani, hogy az idővei elkorhad. lattan és bürokratikus szervezeteket megszüntessék. Az irányító- és adminisztratív létszámmal való takarékossághoz az is szükséges, hogy a felügyeleti szervek csökkentsék a vállalatokkal szemben támasztott adatkérő igényüket. Van azonban a vállalati irányításban és adminisztrációban ettől függetlenül is feltárható tartalék, hiszen nem ritka a vállalaton belüli párhuzamos ügyintézés, felesleges túlszer- vezettség. Ügyelni kell arra, hogy az alkalmazotti létszámoknál a takarékosság ne eredményezzen bújtatást, azaz formális megoldásokat. A műszaki és adminisztratív dolgozóknál a követelmények szigorítása, a belső tartalékok fokozott feltárása elsősorban nem létszámleépítési célokat szolgál. Az ilyen feltárt tartalékokat fel leNéhány napja még civilek voltak, ma katonák. Borda Gábor egy héttel ezelőtt még a fábiánházi Kossuth Termelőszövetkezetben dolgozott, Szakács Attila pedig a budapesti Chinoin gyárban. Ma már együtt menetelnek a nyírbátori helyőrség alakulóterén. Igaz, a szakavatott szem ebben a menetelésben még sok hibát talál. A léptek nem dobbannak egyszerre, a sorok sem olyan egyenesek, a tisztelgés sem olyan természetes még, mint az „öreg” katonáknál. Egynapos újoncok. A kétéves kemény szolgálat első pei'ceit töltik. Milyenek is ezek az első percek? A folyosókon nagy a sürgés-forgás, vezényszavak hallatszanak, a századügyeletes jelentést ad az érkező parancsnoknak. A hálótermekben most kerül helyére a katonaláda, köpeny, sapka. Egy őrvezető éppen azt magyarázza, hogy hogyan is keli az ágyat „sarkosra” bevetni. Nem férfiaknak való munka ez, dehát meg kell taunlni. Éppen úgy mint a gombfelvarrást, csizmapucolást, vagy a körlettakarítást. Sok határőrrel beszélgettünk. A bevonult fiatalok udvarias tiszteket, szolgálat- kész bajtársakat találtak. — Beöltöztetésnél megkérdezték hányas lábom van, s annak megfelelő csizmát kaptam — meséli Szakács Attila határőr. — Akinek nagy, Négy nap története A csempeüzem munkásnöi — és az eltört fogaskerék Újsághír: Négy napig szünetelt a termelés a csempeüzemben. Tizenkétezer csempe termelésével maradlak cl. Leáll az üzem — összetört a présgép fogaskereke — kiáltotta el magát bosszúsan Lázár Antal, az üzemvezető. Egyik pillanatról a másikra megbénult a munka. Hatvan munkásnő vált tétlenné. Valaki megjegyezte: •— Végre pihenhetek — s nagyot nyújtózkodott. — Csak rá ne fizessünk erre a kényszerpihenőre — szólt rá egy másik. Bakai Ferenc, a Szabolcs megyei Epítőanyagipari Vállalat igazgatója éppen telefonon keresztül vitázott valakivel, amikor rányitotta az ajtót. — Jó, jó, nyugodjon már meg. Ha megígértem, meglesz az iskolának a kályha, ha már csak év végén kaptak rá pénzt — nyugtatta valamelyik iskolaigazgatót. — Nagy baj van Bakai elvtárs! Leállt a présgép. Azonnal intézkedni kell Különben nincs terv, nincs nyereségrészesedés. A munkásokat meg állásidőben kell fizetnünk. Az igazgatót lesújtotta a kellemetlen hír. — Csak találjunk olyan vállalatot, amelyik vállalja a fogaskerék megcsináiását. Sürgős telefon a Hajdúsági Iparmű vekhez. — Sajnos nem tudjuk vállalni. Újabb telefon a Jászberényi Gépgyárba. — Szívesen segítenénk, de nincs hozzá alkatrészünk. Megbénult az üzem. Nem termeltek. Feszült hangulat — és a megoldása Fogy a türelem. Megtudják a hírt. Egyszerre olyanná válik az üzem, mint a bolygó méhkas. Hangoskodnak. Egymás szavába vágnak. — Lesz-e munka Lázár szaki? —- így az egyik. Másik: —- Akkor is fizetnek, ha nem dolgozunk. Garda Józsefné, öt gyermekes: — Te könnyen beszélt. Mi az, amit állásidőben kapunk. vagy kicsi volt, visszacserélték. Igaz, nem olyan sikkes, mint egy hegyesorrú, de azért kényelmes. A hajam viszont rövidebb lett, lényegesen rövidebb... — A katonáknak szinte első kérdésük az volt: mikor lehet szabadságot kapni? — veszi át a szót Borda Gábor határőr. — A válasz engem is meglepett. Jó előmenetel esetén már karácsonykor. Látogatókat pedig már az eskütételnél fogadhatunk. — Igyekszem kiérdemelni ezt a jutalmat, otthon vár a feleségem. Fiatalemberek tele kíváncsisággal, tervekkel. Csillogó szemekkel hallgatják az idősebbek elbeszéléseit a határsértők elfogásáról, a jól sikerült klubdélutánokról, vagy a járőr felelősségteljes munkájáról. Minden témában van valami ismeretlen, valami egészen új. Nagy Imréné: — És a terv. Vagy a tizenharmadik havi fizetésre, a nyereségrészesedésre nem gondolsz? Valaki: — Akkor mit tegyünk? Itt üljünk tétlenül reggeltől estig? Kitakarítják az üzemet. Egyik seprüt fog, a másik tisztogat, többen vitatkoznak — És mi tenne akkor, ha javasolnánk, hogy hazame- gyünlc. Otthon elvégezzük a mosást, takarítást, ami szükséges, míg megjavítják a gépet — javasolja egyikükj — Nekem pénz amit munka nc.kui keresek is — így egyikük. Lehurrogják. — Tervet kell teljesítenünk. Értsd meg. Ha jó lesz a gép, majd éjszakai műszakot is vállalunk. Egy havi fizetés függ tőle. Az igazgató röpgy ülést tart. Megszületik az elhatározás. Négy napig nem dolgoznak a munkásnők. Nem veszik fel az állásidő után egyébként jogosan járó bérű Bányász- szotiáaritás Egyik telefon a másikat követi. Jelentkezik a Borsodi Szénbányászati Tröszt. — Hozzák a fogaskereket* vállaljuk — mondják. — Elmentünk Putnokra — mondja az igazgató. — Mikor elmondtuk, hogy miről van szó, a munkások vállalták, hogy műszakon kívül megcsinálják részünkre a fogaskereket. Újra termel a csempeüzem. Gardáné, Nagyné mosolyog. — így volt a leghelyesebb — mondja Gardáné. — Mindnyájan belátták végül a munkások, hogy az állásidőre kapott harminc forint úgy sem segített volna. Veszélybe került volna a nyereségünk, meg a terv, — így most másik műszakot, éjszakait, vagy vasárnapit is vállalunk — szól közbe Nagyné. És azóta még nagyobb helytállással dolgoznak. Pótolják a tizenkétezer csempét. — Rajtuk múlik, hogy azok az iskolák, amelyek most novemberben rendeltek tőlünk kályhákat, meg is kapják — mondja Bakai igazgató. Farkas Kálmán Letelt egy nap. Hamarosan megkezdődik a rendszeres kiképzés, a különféle gyakorlatok elsajátítása. A századparancsnok bizakodva tekint végig fiatal katonáin. Jó határőrök lesznek. Bogdán Antal őrvezető végigmutat a frissen összekovácsolt rajon. — Ahány elvtárs. annyi felől jött. De egy dolognak máris nagyon örülök: nincs közöttük elkeseredett ember. Ismerkednek egymással, jó- kedvűek. A hangulat is kezd melegebb lenni. Ha ez tovább is így folytatódik, sokkal könnyebben tudjuk megoldani nehéz feladatainkat... (b. f.) 3 1965, november 21.
