Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-25 / 278. szám
Gyorsabb lett az importot csökkentő s az exportot növelö beruházások megvalósítása Megyénk vállai atai is élnek az új lehetőséggel A nők — kongresszusuk előtt Irta: Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára A nőkiongresszust előkészítő — tavasz óta tartó — tanácskozások lezárultak. A termelőszövetkezeti nőbizottságok, községi, városi, járási nőtanácsok újjává- lasztását mintegy összefoglalták az október—novemberben megtartott küldöttválasztó gyűlések. Eddig, ha valaki azt kérdezte tőlem, hogyan vesznek részt a magyar nők a közéletben, válaszul a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális vezető helyeket betöltő nők jelentős számát soroltam. A tanács- líozások arról győztek meg, hogy a nő közéleti szerepe sokkal nagyobb ennél: közügyekről alkotott vélemény, s sok javaslat hangzott el, gondosan elemzett feladatokról és a társadalomért végzett tettekről is szóltak az asszonyok. Mindez azt bizonyította, hogy a nők számára a „közélet” ma már nem idegen, s a nők a közélet alakítói a tsz- ekben, az üzemekben, a szocialista brigádokban, ugyanúgy, mint a szülői munkaközösségekben, vagy akár a nőtanácsokban. A tanácskozásokon a kongresszus központi kérdéseiről folyt a szó: hogyan tudják betölteni ma a nők kettős hivatásukat, menynyire fejlettek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a nő igazi anya és teljes értékű munkaerő is legyen. A gyűléseken beigazolódott mindez nem „nőkérdés”, hanem nagyon jelentős társadalmi kérdés, elválaszthatatlan meghatározója a társadalom fejlettségének. A megye, a község, város, a termelőszövetkezet, üzem, iskola, család ügyeiről és a saját életükről szóltak az asszonyok. S mégsem ez egyéni gond, hanem a ki- sebb-nagyobb közösség érdeke határozta meg gondolataikat. A szavak nem egyszer világméretűvé szélesedtek, a nemzetközi érdeklődést és tájékozottságot is tükrözték. Miről beszéltek a felszólalók? A termelőszövetkezetekben dolgozó nők el—t mondták, hogy a vezetésben jobban kell érvényesülnie a nők képviseletének, de különösen a nők véleményének. Beszéltek arról, hogy a nők által végzet munka — pl. növény- termelés — normái nem biztosítanak megfelelő, igazságos keresetet. Hogy baj van az igazságos juttatással. például a nőnek nem juttatnak annyi háztájit, ha a férje az iparban dolgozik, mint a férjnek, ha felesége történetesen másutt tevékenykedik. A tanácskozásokon elhangzó észrevételek — a gyermekintézmények bőN emrégiben rádiójátékot hallgattam Claudius római császárról, aki félistennek képzelte magát, pedig csak félhülye volt. S aki csodálkozott, amikor annyi sok — részben ostobaságból elkövetett — rémtette után nem engedték fel az Olimposzra... A rádiójáték eszembe juttatta Jóska — nevezzük így — barátomat, aki pedig nem volt római császár, hanem egy kisipari szövetkezet üzemvezetője és nem vádolható s«m ostoboság- gal, sem rémtettekkel. Ami azonban a félistenséget illeti, ott már nem olyan világos a helyzet. Jóska barátom ugyanis a maga derűs, angyalföldi lakásában nem is egyszerűen félistennek, hanem az Olimposz villámokat szóró Jupiterének képzelte magát. Az történt ugyanis, hogy húszéves leányát — aki vítése, az idénybölcsődék, napközik megnyitásának a munkacsúcsokhoz való igazodása tavasszal és ősszel is, nemcsak nyáron, a szolgáltatások fejlesztése stb. — a falu új, nagyobb igényű életét idézte. Sok szó esett a családról, az anyai hivatásról. Az állampolgár felelősségével beszéltek erről az asszonyok. Arról, hogy nem eléggé becsülik meg az anyákat. A megoldásra sokféle javaslat hangzott el. Lényegük, hogy jó munkával tovább kell fejleszteni azokat a feltételeket, amelyek a nők munkáját és anyai hivatását egyaránt segítik. Kimondták azt is, hogy a feladatok sürgősségi sorrendjében előbbre kell hozni a gyermekintézmények fejlesztését. A termelőszövetkezeteknek pedig több ilyen intézményt létesítsenek — a saját erejükből. Sok és felelősségteljes szó hangzott el a nevelésről. A családok felelősségéről, a társadalom és benne a nőmozgalom pedagógiai felvilágosító, tudatformáló munkájáról, amelyre még az eddigieknél is fokozottabb mértékben szükség van. A pedagógus és a szülők együttműködésének a fontosságáról. Aggódva beszéltek a pályaválasztásban megnyilvánuló rossz szemléletről, a fizikai munka, s főként a mezőgazdasági munka lebecsüléséről. Elmondták, hogy nem egy helyen jó a munka, jó a vezetés, a mező- gazdaságban többet lehet keresni, mégis elmennek sokszor nehezebb körülményeket, kevesebb keresetet vállalva a városba a fiatalok. Szó volt arról, hogy a tanyai asszonyoknak több segítséget adjon a nőmozgalom. Törődjön többet a tanyáról messzire járó gyermekek tanulásának segítésével. Többen beszéltek azoknak az asszonyoknak a sajátosan nehéz helyzetéről, akik több órát utaznak naponta munkahelyeikre. Az ipartelepítési politika vegye A nyírbátori járás nőtanácsai a következő hetekben valamennyi rendezvényt, összejövetelt felhasználnak a takarékosság jelentőségének ismertetésére. A szülői munkaközösségekkel és aktív munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a járás iskolai tanulóinak átlagbetétje 5,— Ft-al magasabb szintet érjen el, mint az emúlt évben volt. Beindítják járásukban azt a mozgalmat, — tantestületekkel közösen —, hogy a igen jó eredménnyel végezte el a műszaki egyetem egyik szakának első évét — most nem engedi továbbtanulni. Nem akarja, hogy a leány pénzt keressen, hanem, hogy — amint mondta — . legyen csak a ház körül”. És amikor a felesége kérésére, a régi jóbarátság jogán elhatározása indokairól kérdeztem meg ezt az általában nyugodtnak, sőt emberségesen komolynak ismert férfit, azt felelte: „Csak”. Ezekután nem faggattam tovább Jóskát, aki azonban — talán éppen, mert nem kérdeztem tőle többet — hozzátette még: — Nézz ide, annyit kell nyelnem az üzemben, részben egyes beosztottjaimtól, akikkel nem akarok mindig veszekedni, részben egyes feljebbvalóktól, akik csak még bürokratikusabbak lennének, ha folyton orruk tekintetbe ezt a problémát is, javasolták. Sok szó esett a társadalom és a család .jk egyik legnagyobb gondjáról, az alkoholizmusról. Határozott állami büntető, javító és gyógyító intézkedéseket követeltek, de az asszenyi gondoskodás is megszólalt: „Ne hagyjuk az iszákos férfiakat elveszni”. Nemcsak a inai társadalom új, teljes jogú a férfiakkal, egyenértékű szerepet vállaló nő alakja rajzolódott ki a tanácskozásokon, de kirajzolódtak az élet új vonásai is. Az üzemek szociálisai brigádjaiba szerveződött nők, akik egymás segítésében, nevelésében, a tanulásban, kul- turálódásban támogatják egymást, segítik az egyedülálló, gondokkal küzdő társakat, új életük kialakításában. A termelőszövetkezetekben dolgozó ' asszonyok a termelési eredmények mellett beszámoltak az emberi és társadalmi sikerekről is. Az új közösség kialakulásáról a munkaversenyekben, a munkacsapatban, közös tevékenységben összeforrott emberekről, akiket azelőtt például „az alszeg és felszeg ellentétei” választottak el, — ahogyan az egyik felszólaló asszony mondotta. Az egyik megye küldöttválasztó gyűlésén mondta egy termelőszövetkezeti asz- szony: „Más a becsülete annak az asszonynak a családban, aki leteszi az asztalra a munkájáért járó teli borítékot”. A felelősségbe és az öntudatba egy sajátos többlet is vegyül: az, hogy nemcsak dolgozó emberek, nemcsak állampolgárok az asszonyok, hanem anyák is, az élet hordozói. A legnagyobb érték megteremtői. Ezért szóltak sürgető, mégis reális hangon mindarról, amit a nő kettős hivatásának feltételeként a társadalomnak meg kell teremtenie, nemcsak a nő. hanem a gyermek, a nép jövője érdekében. gyengébb anyagiakkal rendelkező tanulók részére gyűjtéseket (vas, papír, stb.) rendeznek annak érdekében, hogy az iskola által rendezendő kirándulásokon, rendezvényeken ezek a tanulók is részt vehessenek. Az összegyűjtött pénzt iskolai takarékbélyegben gyűjtik össze. A „Nők Akadémiája című előadássorozatban egyik téma a háztartásban történő takarékoskodás. N. Gy. alá dörgölöm a problémákat. Legalább otthon legyek úr... Érvelni próbáltam, hogy éppen akkor „úr” otthon, ha elősegíti egyetlen lánya sorsát. Márpedig, ugye, ez a mostani, érthetetlen tilalom... Barátom azonban egyszerűen hátatfordított nekem. Jupiter mivoltában, úgylátszik, félistennél, sőt félembernél is kevesebbnek tekintett. Vagy talán csak zavarba jött?... Mikor tanuljuk meg végre, hogy a bennünket ért igazságtalanságokat ne azokon toroljuk meg, akik biztosan ártatlanok abban? Mikor tanuljuk meg végre, hogy a kisebb-nagyobb igazságtalanságok ellen azzal lehet a leghatásosabban küzdeni, ha mi viszont igazságosak vagyunk önmagunkkal szemben is? Vagyis, ha úgy véljük szükségesnek, hogy bátran kritizáljuk meg akár beosztottjainkat, akár feljebbvalóinkat, akkor tegyük is meg azt, az ellenszenv kockázaSzeptemberben az Országos Tervhivatal új lehetőségekről tájékoztatta a vállalatok, intézmények vezetőit. Lényege, hogy készítsenek javaslatot olyan beruházásokra, melyek csökkentik az importot, de növelik az exportáruk mennyiségét. Másszóval: javítják népgaz- daságunk fizetési mérlegét. A vállalatok eddig is készíthettek javaslatot beruházásokra. azonban a jelen- légi felhívás egy lényeges pontot tartalmaz. Ugyanis ha a javaslat jó, megalapozott, akkor függet- lenül attól, hogy milyen tervidőszakban vagyunk, az OT soron kívül biztosít kapacitást, és a kivitelezési szerződés is minden felesleges adminisztráció nélkül megköthető. A vállalatok ez esetben nem anyagiakban, hanem elsősorban időben jutnak nagy kedvezményekhez. A beruházásoknál a felülbírálat rengeteg időt vett igénybe. S hiába reformálták meg a beruházáA levél ugyancsak hitelt érdemlő aláírásokkal fejeződik be, amit az olcsvai Uj Élet Termelőszövetkezetből küldtek. Az aláírók közt van a közös gazdaság két vezetőségi tagja, az ellenőrző bizottság elnöke, egyik tagja, s még két tsz- tag. A panasz, ahogy írják, kettős. Egyik: egy gépállomási brigád vezetőnek — korábban földdel belépett, most pártoló tagnak minősülő embernek — ősszel a növénytermesztési brigádvezető, „a vezetőség és a tagság tudta nélkül” 600 négyszögöl kukoricát mért ki a közösből háztáji címén. Az érdekelt a kukoricát letörte, tillás ellenére elszállította, a vezetőség figyelmeztetésére sem vitte vissza. A másik: „jogtalan munkaegység jóváírás”. A számvitelnél az anyagkönyvelői munkakör megüresedett, a feladatot a többi adminisztratív dolgozó végezte el, s ellenértékként 85,35 munkaegységet írtak jóvá, a „közgyűlés engedélye nélkül” részükre. Miért a panasz? „Lenne hasonló problémánk nagyon sok, de e kettőt említjük meg, mivel ertát, sőt a megszokott munkarend felborulását is vállalva. Ha meg úgy véljük szükségesnek, hogy — legalábbis egyelőre — várunk a kritikával, mert így helyes, mert így közhasznú, akkor jó lélekkel vállaljuk ezt a döntésünket. Egészséges légkörű társadalomban élünk, de nem valamiféle plátoni alakzatban, nem légüres térben, nem valamiféle ideális (csak bennünket, a mi elképzeléseinket szolgáló) viszonyok között. Vállalni kell bi- aonyos kockázatokat. Hiszen sok fojtott idegesség, sok gyomorfekély és a család, a szűkebb környezet életét megkeserítő „jupite- rt” magatartás éppen abból a fakad, hogy nem vállaljuk azt, amit — józanságra, vagy szükségre hivatkozva — magunkban eldöntöttünk Pedig mód van rá — csak szellemi, s erkölcsi erőfeszítésbe kerül — hogy józanság és belső jóérzés szinkronba kerüljenek egymással. Angyal Sándor si kódexet, hiába lett koncentráltabb az építőipar, a kivitelezési idő még mindig hosszú. A fizetési mérleg javításának egyik lehetősége a praktikus célgépek beállítása, s éppen ilyen esetben okoz nagy veszteséget a határidők elcsúszása. Hiszen ezek a gépek a piac gyorsan változó követelményeit vannak hivatva kielégíteni. Mivel cgy-egy új áru kelendőségi periódusa a szakemberek szerint általában négy év, nem mindegy, hogy a beruházás mikor készült el: fél év, vagy két év alatt. A felhívásnak már megyénkben is vannak eredményei. Néhány vállalati vezetőség élt a kínálkozó lehetőségekkel. A Tiszalöki Faipari Vállalat, a Nyíregyházi Konzervgyár, egy-két nagyobb ktsz nyújtott be javaslatot elsősorban gépesítésre. Az Országos Tervhivatal a beérkezett javaslatokat gyorsan felülbírálja, hogy a célnak megfelelőket elindítsa a megvalósítás útján. re kézzel fogható bizonyítékok vannak — írják — és a mai napig nem nyert rendezést egyik sem.” Egyszerű ügyek. A vizsgálatnál ez derül ki. Az elintézés lényegében a vezetőségre tartozik. Akkor mi végből tesznek panaszt — a vezetőségi tagok? Amennyiben a brigádve- zető önhatalmúan kimérte a kukorica területet — ha egyáltalán önállóan intézkedett, amit még mindig homály borít! —, akkor vonják felelősségre. A háztáji bizottság elnöke megerősíti mások véleményét: a gépállomási brigádvezetőnek, mint földdel belépett pártoló tagnak, tavasszal nem egészítették ki a közösből háztáji földdel a belsőségét, mivel nem tudtak dönteni: az általa más községben bérelt 400 négyszögöl szőlő beleszámít-e a háztáji területbe. Ezt idejekorán megkérdezhették volna a járási tanács jogászától. Felszökött a tűzhelyvásárlás A másik üggyel kapcsolatban: az anyagkönyvelő hiányosan látta el munkáját, majd végleg megvált a tsz-tői. Nyilvánvalóan a tagság döntött az év eleji közgyűlésen az adminisztratív dolgozók bérezéséről. Egy ember — a négy közül — év közben kiesett. A közvetlen vezetőség megbízta a többit, lássa el annak is a munkáját. Mi sem természetesebb, hogy a többletmunkáért többletbér járt, ez esetben az eltávozott munkaerő bére, az ottmaradtak közt megosztva. Ez is, az is egyszerű. Mégis, ügy lett belőle. S mindezt tsz vezetőségi tagok panaszolják. A felszín alatt, mélyen kell keresni a dolgok magyarázatát. Elsősorban abban, hogy az olcsvai UJ Élet Tsz vezetőségében nincs kellő közösségi összhang. Szinte kivétel nélkül az a helyzet — ahogy a párttitkár kifejezte —, hogy a vezetőségi tag, amennyiben saját egyéni érdeke úgy kívánja, kész döntéseknél az egységre. De elsősorban a személyi érdek alapján! Ez vonatkozik főleg a jövedelem elosztására, magára a háztáji föld kiméréGondoskodik kapacitásról, vagy ha importgépekről van szó, — a szükséges devizáról. Az új, gyorsított eljárá* kötelezettséget ró a vállalatokra, üzemekre is. Elsősorban $zt, hogy éljenek ízzel az új lehetőséggel. Ehhez azonban felelősségteljes, alapos elemzés, a nemzetközi piac, és a technika nem- zetközi színvonalának konkrét ismerete szükséges* Enélkül a kedvezményes beruházás leglényegesebb momentuma. a gazdaságosság sikkadna el. Az Országos Tervhivatalhoz százával érkeznek be az újabbnál újabb javaslatok. A felülbírálás gyorsait és folyamatosan történik, és az arra alkalmas javaslatok megvalósítása rövidebb boss- szabb idő múltán megkezdődhet. A javaslatoknak nincs beküldési határidejük, mennyiségük, sőt. még az értékük sincs korlátozva. Csak gazdaságosak legyenek és hamar kivitelezhetek. A ló elgondolás gyors érdem! döntésre és eyors megvalósításra számíthat. <b> sere is. A tsz-ben elég szigorú mércével, egységesen kialakított elgondolás szerint állapítják meg a háztáji föld nagyságát. Kivéve a közös háztartásban élő, vagy ezt a tényt vitatható esetekét. Amikor például alaposan kezdték vizsgálni az egy lakásban élő tsz-tagoK háztáji igényét, egyből felszökött a tűzhelyvásárlás — a különélés bizonyítékaként. Ez alól néhány vezetőségi tag sem kivétel. Egyik lényeges gond a korábbi években jó közepes eredményt elért közös gazdaságban, hogy az idén, várhatóan egyharmadávai csökken a tervezett jövedelem az időjárás okozta terméskiesések miatt. Ez ideges hangulatot kelt Vitathatatlan, hogy az adott körülmények közt jogtalanul vitte el a pártoló tag a kukoricát, még ha valaki ki is mérte neki a területet. Hogy van-e joga háztáji kiegészítésre — ezt végképpen tisztázni kell. De ebben az ügyben nem lehet fő érv az a suttogott vélemény, hogy „nem kell azt sajnálni, betétkönyvvel autót nyert, mit akar még”. Józan döntés Meg nem értés, a vezetőséget és a közgyűlést megkerülő intézkedések, a vezetők egymással szembeni állása végül törvénysértések; Mint a kukoricaügynek « idő szerint legutolsó alakulása- a pártoló tag tsz-tag édesanyjától visszatartják jogos illetményét, ameddig fia nem adja vissza a köl- zösnek a kukoricát. Olcsván a munkafegyelem is meglazult. Pedig egyetlen becsületesen tevékenykedő tag, vagy vezető nem tehet a mostoha időjárás okozta kiesésről. Az idei eredmények — tények, de a megtermettet menteni Kell, tovább alapozni a jövő és az azt követő éveket. Ebifen nem segíthet az, ha nincs meg a vezetők és a tagság egvsége. Józan döntésekre, és nem széthúzásra van szükség. Samu András 1965. november 25. Levelezőnk írja Nyírbátorból OHmposz Panasz nyomán Egyszeríi fig^ékből „proliiémák’’ 9
