Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-24 / 277. szám

II Politikai Bizottság megszavazta a leszerelési világértekezlet összehívását AASZ-értekezIet a közös hadseregről New York, (MTI): Aiz ENSZ-közgyűlés 1. számú politikai bizottsága kedden délután túlnyomó többséggel — 91 szavazat­tal ellenszavazat nélkül, egy tartózkodás (Francia- ország) mellett — jóváhagy­ta 43 afro-ázsiai országnak azt a javaslatát, hogy leg­később 1967-ig hívjanak össze leszerelési világérte­kezletet. Párizs, (MTI): A New York Times lelep­lezése, hogy a Bundeswehr rakétáit és repülőgépeit amerikai atombombákkal szerelték fel, feltűnést kel­tett Franciaországban. Wa­shington „cáfolata”, amely- lyel lényegében megerősíti az atombombák kiszolgálta­tásának tényét, nem oszlat­ta el, hanem ellenkezőleg, fokozta a francia közvéle­mény aggodalmát. A Paris Jour kiemeli. Ochab, a lengyel állam­tanács elnöke meghívta Nasszert, az EAK elnökét, hogy látogasson Lengyelor­szágba — közölte Ochab és Nasszer keddi tárgyalásairól beszámolva egy egyiptomi szóvivő. Nasszer elnök a meghívást elfogadta. A láto­gatás időpontját később tű­zik ki. A Koreai Népi Demokrati- Kus Köztársaság külügymi­nisztériuma nyilatkozatot adott ki azzal összefüggés­ben, hogy az ENSZ-közgyű­lés 20. ülésszaka rövidesen napirendre tűzi a koreai kérdés megvitatását. A nyi­latkozat hangoztatja, hogy Korea egyesítésének alap- feltétele a külföldi csapatok, közte az amerikai csapatok kivonása. A koreai kérdést maguknak a koreaiaknak kell megoldaniok az önren­delkezés alapján külső erők beavatkozása nélkül. Az olasz szenátus hétfőn este Aldo Moro koalíciós kormánya bel- és hadügyi A javaslat előirányozza továbbá konzultációk meg­kezdését egy előkészítő bi­zottság létrehozása céljá­ból. E bizottság tanácsko­zásainak eredményéről tá­jékoztatni fognak valamennyi országot. Az indítvány szerkesztői kifejezték azt az óhajukat, hogy az értekezleten vegyen részt minden állam, bele­értve a Kínai Népköztár­saságot is. Johnson bejelentése, hogy a németek és az Egyesült Ál­lamok más szövetségesei atomfegyverekkel rendel­keznek, az utóbbi évek „leg­súlyosabb híre”, amely he­ves visszahatást vált ki nemcsak Moszkvában, ha­nem Párizsban is. Megfigyelők rámutatnak, Johnson nyilatkozata arra vall, hogy az Egyesült Ál­lamok a gyakorlatban már megkezdte európai atom- erőinek „nemzetközisítését”. politikájának megvitatásán megtárgyalta azokat a Wa­shingtonból származó hivata­los jelentéseket, amelyek szerint az Egyesült Államok NATO-szövetségesei rendel­keznek atombombával, de Johnson elnök külön enge­délye nélkül nem használ­hatják ezeket. Az Arab Szocialista Unió újjászervezése keretében sorra megalakulnak az EAK városaiban és kor­mányzóságaiban az Arab Szocialista Unió új végre­hajtó bizottságai. Tagjai olyan pártmunkások, akik­nek ez az egyetlen funk­ciójuk. A bizottságokat Nasszer, mint az ASZÚ elnöke, köz- társasági elnöki rendelet­tel nevezte ki. A magyar szolidaritási bi­zottsághoz a napokban érke­zett meg az afrö-ázsiai és latin-amerikai szolidaritási konferencia előkészítő bi­zottságának meghívása a jövő év első napjaiban Ha­vannában tartandó találko­zóra. Rio de Janeiro (MTI): Az Amerika-közi állandó fegyveres erők gondolatával szemben eddig felmerült el­lenállás folytán Rusk ame­rikai külügyminiszter az AASZ riói értekezletén mó­dosított formában terjesztet­te elő az Egyesült Államok elgondolását a latin-ameri­kai országok katonai össze­fogásáról. Az amerikai ál­láspont elfogadtatása érdeké­ben az Egyesült Államok azt az engedményt tette, hogy a közös latin-amerikai fegyveres erők ne legye­nek állandó jellegűek, ha­nem az AÁSZ tagállamainak hadseregében annak bizo­Bukavu, (MTI): Bukavu vidékén a kon­gói szabadságharcosok fo­kozzák harci tevékenységü­ket. Felrobbantották a Ka- manyola városától 50 kilo­méterre lévő hidat. A zsol­dosok egyik helyszínre si­ető egységét visszavonulás­ra kényszerítették. A Kiliba felé vivő utat elzárta a fel­robbantott híd és az ott állomásozó, zsoldoscsapatok elszigetelődtek. A kelet-kongói Maniema vidékén többször is meg­ütköztek a felszabadító mozgalom csapatai a zsol­dossereg egységeivel. Stanleyville környékét teljesen megszállva tartják a felkelő mozgalom egysé­1965 november 15—20 között Moszkvában a koz­mikus térség békés célo­kat szolgáló tudományos kutatásában és felhasználá­sában való együttműködés­ről tanácskozást tartottak a következő szocialista orszá­gok képviselői: Bolgár Nép- köztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Kubái Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Magyar Népköztársaság, Mongol Népköztársaság, Román nyos részét tartsák készen­létben ilyen célokra, más­részt az egyes országok hoz­zájárulása legyen önkéntes. Az AÁSZ-értekezleten hét­főn elmondott beszédében Rusk azt is hangsúlyozta, hogy a vietnami háború „az összes szabad országok ügye”. Megfigyelők ennek a kijelentésnek az alapján és mivel Rusk a közös latin­amerikai katonai erőt úgy tüntette fel, mint amely az ENSZ rendelkezésére is állna, most azt találgatják, hogy az AÁSZ értekezletén előterjesztett amerikai ja­vaslat nem tekinthető-e az ázsiai háború nemzetközivé tételének bevezetőjeként. gei. A város egy körül­zárt szigethez hasonlít. A zsoldoscsapatok csupán 30 kilométeres körzetet tar­tanak kezükben. A város ellátását csak légi úton és fegyverzett folyami hajóka- ravánokkal biztosítják. A leopoldvillei rádió ked­den éles támadást intézett Csőmbe volt miniszterei- nők és Kalondzsi, dél-ka­szai tartomány volt „kirá­lya” ellen. Csőmbe és Ka­londzsi „a kongói nép két legnagyobb gyilkosa és árulója. Az imperialisták­nak adták el magukat és Kongót anarchiába, nyo­morba és káoszba döntöt- < ték” — hangoztatta, a le­opoldvillei rádió. Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió. A tanácskozás a szívé­lyesség és egyetértés légkö­rében folyt le. A részvevők véleménjvserét folytattak a világűrkutatás és a világ­űr békés felhasználása te­rén való együttműködés legcélszerűbb formáiról és lehetőségeiről, figyelembe véve a különböző szocia­lista országok tudományos­műszaki lehetőségeit és erőforrásait. Bonn atomfegyverkezése aggasztja Párizst II kongói szaMságímcssgIí fokozzák tevékenységüket SzGdalfsfa országok egpIMftatiése az ürkuiatäsüan Külpolitikai széljegyzet: Botozfató vérbírák Ha még kételkedett volna valaki Ian Smith rohdesiai rémuralmának aljasságában, akkor minden fenntartásnak el kell oszolnia a Gwelo-i rémtett hallattára._ Az egész világot bejárta az a hir, hogy a rhodesiai Gwelo vá­rosában rendkívüli vérbíró­ságot szerveztek a szabadsá­gát követelő nép ellen. Ez a vérbíróság gyorsan be is mutatkozott. Mintegy 200 afrikai kisis­kolás tüntető menetben akart Gwelo-ból Salisbury- be vonulni. Ezzel a menettel szándékoztak tiltakozni a Smith-kormány nép- és al­kotmányellenes tettei el­len. A gyerekeket állig fel­fegyverzett rohamrendőrség egybeterelte s a rögtönítélő vérbíróság elé hurcolta. A „humanista” fehér ügyész „illegális felvonulás” címén követelt ellenük „igazságos és hatásos” ítéletet. Salisbury, (MTI): Bulawayo dél-rhodesiai iparvárosban kedden foly­tatódtak a fehér szakadár kormány elleni tömegtünte­tések. Hivatalosan közöl­ték, hogy a hajnali órákban a rendőrség tüzet nyitott a tüntető afrikai tömegekre és a sortűz egy embert meg­ölt. Ez a bulawayói tünte­tő volt a Smith-kormány el­ső áldozata a „független­ség” kikiáltása óta. Félúton Salisbury és Bulawayo kö­zött, egy Que nevű faluban a reggeli órákban szintén erőteljes mozgolódás volt. Egy rendőrjárőr puskago­lyója megsebesített egy em­bert. A UPI beszámolója szerint Bulawayo Popoma külvárosába csapatszállító kocsik egész délelőtt rend­őri erősítéseket vittek. A rendőrjáratok vérebekkel róják a város utcáit. A cenzúra következtében pontosan nem ismeretes, milyen foganatja van a sztrájkfelhívásnak. A kor­mány szerint a munkások hetven százaléka jelentke­zett a munkahelyeken, a UPI viszont azt jelenti, hogy az alkalmazottak fele ment csak munkába. Bula­wayo fehér lakta negyedé­ben két pékség bezárt, nem hordták ki a tejet, a kenye­ret, a lapokat. Az autó­buszközlekedés is leállt. A városban működő sajtótu­Nos a vérbíróság nem késlekedett, mesés gyorsa­sággal meghozta az „igazsá­gos és hatásos” ítéletet. Ti­zenöt egészen fiatalkorú is­kolás gyerek kivételével, az összes többit egyhónapi fel­függesztett börtönbüntetésre Ítélte és — megbotozásra. Ez utóbbit nem függesztették fel. Száznyolcvanöt kiskorút feketebőrű gyermeket fék- tettek a deresre, hogy azután botütések tépjék fel a húsúkat, fájdalmas üvölté­sük reszkettesse meg a le­vegőt, s a bőven omló könnyeik öntözzék azt a földet, amelyet a fehér te­lepesek mindörökre börtön­né szeretnének változtatni a számukra. E botozta tás szégyenét Smith úr soha le nem mos­hatja magától. És a rend­szeréről sem. dósítók közül hétfőn este ötöt rövid időre őrizetbe vettek. A rendőrség kedd délelőtt hozta nyilvánosság­ra, hogy előző este 54 tün­tetőt tartóztattak le. A hír- ügynökségek idézik a kor­mány ezek után kiadott hi­vatalos nyilatkozatát, amely szerint Bulawayóban „lassan helyreáll a rend”. A Smith kormány rende­letére, ironikus módon kedden készültek el a „független” Dél-Rhodesia első bélyegei. A bélyegekre nagybetűkkel nyomták rá: „függetlenség”. Postai for­galomba csak később ke­rülnek. Az AFP hírügynökség je­lentése szerint kedden dél­előtt Salisburybe érkezett Judith Todd, Garfield Todd volt miniszterelnök leánya. A 22 éves Judith Kanadá­ban és Angliában többszőr is elítélte a Smith-kormány egyoldalú döntését, s apja akarata ellenére tért vissza Dél-Rhodesiába. Előzőleg azonban Wilson miniszter- elnöktől kért védelmet. Megérkezése után a sajtótu­dósítóknak azt mondta, hogy hazautazásával akarta alá­támasztani: Anglia felelős­séggel tartozik Rhodesiáért; Azt is hozzáfűzte, hogy Angliának kötelessége ka­tonai erőt bocsátani Gibbs brit főkormányzó rendelke­zésére. Franciaország választás előtt Szavazat a filmszíuésznőre — A nagy tét — Mi lesz a „hármas befutó“? f. A negyedik köztársaság­ban csak a képviselők és a szenátorok alkották azt a választótestületet, amely titkos szavazással döntött arról, ki legyen a köztársa­sági elnök. Szó ami szó: az akkori államfő funkciója inkább formális volt. Hogy De Gaulle tábornoknak a legutóbbi, szeptemberi saj­tókonferenciáján elhangzott megállapításával éljünk, alig volt más feladata, mint — krizantén-kiállítások megnyitása... így aztán érthető. hogy a köztársasági elnökválasz­tás szavazási meneteiben egyes honatyák még azt a tréfát is megengedték ma­guknak, hogy a szavazólap­ra — egy filmcsillag névét írják. A francia hivatalos lap az 1951-es elnökválasz­tás szavázási eredményei­nek közlésekor szemérmes „Egyéb szavazatok” rubri­ka alatt közölte azoknak a szavazócéduláknak a szá­mát, amely úgy hullottak az urnába, hogy a komoly­talan képviselők, szenáto­rok egyike-másika Martine Carol nevét biggyesztette rá. (Az akkori évek Brigit­te Bardot-ja volt, akinek szépen formált testét min­den mozilátogató megismer­hette...) De Gaulle tábornok ötö­dik köztársaságának alkot­mánya 1958-ban már kiter­jesztette az elnökválasztói testület kereteit, a köztár­sasági elnök megválasztásá­nak joga a városok és megyék képviselőtestületei­nek tagjait is megilletik. 1962 októberében pedig — népszavazás útján — az új alkotmányos előírást is módosították: most már minden választópolgárt az urnákhoz szólítanak, az egész francia választótestü­let (kb. 28 millió nő és férfi) dönt arról, hogy ki­nek a kezébe tegyék le az 1958-as alkotmány értelmében rendkívül megnövekedett köztársasági elnöki hatal­mat. Az államfő a degaullei ötödik köztársaságban va­lóságos uralkodó. Duverger, neves francia közjogász és politikai szakíró szerint „olyan, mint egy múlt szá­zadbeli alkotmányos mo­narchia királya”. Hét évre választják meg, „nem fele­lős senkinek, hacsak a tör­ténelemnek nem.” A köz- társasági elnök jelöli ki a miniszterelnököt, egyedül ő oszlathatja fel a nemzet­gyűlést, népszavazásra bo­csáthat törvényeket, ő tár­gyalja meg és ratifikálja a nemzetközi szerződéseket. Mindezek alapján nevezi De Gaulle baloldali ellen­zéke a jelenlegi rendszert — a személyi hatalom rendszerének. Támadja is, mert azt látja, hogy a sze­mélyi hatalom lehetővé te­szi az országnak a finánc­tőke általi közvetlen kor­mányzását. (Ez Henri Clau­de kommunista közgazdász megfogalmazása.) A parlament szerepe, te­kintélye alaposan megfo­gyatkozott az ötödik köz­társaságban. Költségvetési kiadásokkal járó javasla­tokkal élnie nem szabad, a kormányt megbuktatnia gyakorlatilag nem le­het. A szenátus a parlament felsőháza, nem akadályozhatja meg a kor­mány által kezdeményezett javaslatok törvénnyé válá­sát. Az államfő és a kormány — a lényeget tekintve — egy. Különösen akkor, ami­kor De Gaulle tábornok rendkívüli egyénisége ural­ja a minisztertanácsot. (Ülé­sein ő elnököl.) Nagy tehát a tét a de­cember 5-i elnökválasztá­son. Aligha jut eszükbe a Választóknak, hogy fílmszí- nésznő nevét firkálják a szavazólapra. A szavazástól tartózkodók viszont minden bizonnyal most is a válasz­tótestület tetemes hányadát teszik ki, minden franciaor­szági választáson általában 20—30 százalék marad tá­vol a szavazóhelyiségektől. A hozzávetőleg 20—23 millió leadott szavazat ho­gyan fog megoszlani? — ez a kérdés tartja lázban ma Franciaország közvéle­ményét. Némi tiszteletlen­séggel sokan beszélnek a december 5. „Herééről”, a hármas befutóról... Utalás ez arra, hogy az utóbbi években tömegeket kerített hatalmába egy újnak nem mondható szenvedély: a fo­gadás a lóversenyekre. Min­den vasárnap, a sarki biszt­rókban berendezett ideig­lenes fogadóirodákban száz­ezrek fogadnak egyetlen ló­verseny egyetlen futamának hármas befutójára. (A fran­cia" tervhivatalban mondot­ták: a fogadási kedv felszö­kése láttán menet közben módosítani kellett a IV. ötéves tervnek a szerencse- játékokból származó bevé­telekre vonatkozó részét...) A „tiercé” megtippelését a közvélemény egyébként könnyűnek tartja a de­cember 5. nagy, politikai versengésben: De Gaulle tá­bornok győzelmét jósolja mindenki, mögötte Mitter- randnak, a baloldal egy­séges jelöltjének adják a legtöbb esélyt, a harmadik helyet illetően már meg­oszlanak a vélemények. Egyesek a katolikus Leca- nuet, az MRP (amolyan kereszténydemokrata párt) jelöltjének személyében lát­ják a harmadik esélyest, mások Tixier-Vignancourra, a szélsőjobboldali ügyvéd­politikusra fogadnak, aki már a nyár dereka óta jár­ja az országot és fenegye- tekeskedő stílusban, meg a szó szoros értelmében cir­kuszi módon folytatja kam­pányát. (Cirkuszi sátrat bé­relt, autókaravánt szerve­zett, s úgy kalandozta be a tengerpartot.) Van még két teljességgel esélytelen jelölt: Marcil­hacy, ugyancsak szélsőjobb- oldali, és Antier jobboldali irányzatú politikus. Né­hány százezer szavazatnál többet senki sem jósol ne­kik. A tábornok mellett sok minden szól: a világháború hősének nimbusza, az a tény, hogy számos francia az ö javára írja az algériai probléma megoldását, no meg az az elvitathatatlan vonzóerő, amit De Gaulle külpolitikája a francia füg­getlenség és a francia nagy­hatalmi szerep igenlésével az ország közvéleményére gyakorol. Nem becsülhet­jük le De Gaulle helyzeti előnyét: ő van birtokon be­lül, ő jelenti nagyon sok francia számára a hatalom stabilitását, folytonosságát is. A korhadt parlamenti demokráciát nagyon keve­sen kívánják vissza, a de gaullei propagandagépezet­nek könnyű dolga van, amikor azzal érvel, hogy a tábornok-elnök ellenzéke a negyedik köztársaság idejét­múlt rendszeréhez kívánna visszatérni. Ez a kommunis­ták programját tekintve nem a)’» a túloldalon, a jobboldali „politikai álla­tok” (vigyázat, szó szerinti fordítás, a franciák ebben nem éreznek semmi sér­tőt!) dolgában viszont n>‘jd- nem igaz. Soraikban sokan sírják vissza „a régi szép időket”, amikor hathóna­ponként buktak a kormá­nyok és újra el lehetett osztogatni egymást közt a miniszteri tárcákat... De Gaulle külpolitikája a francia közvélemény jobb­oldalán és középső rétegei­ben némileg riadalmat kelt, a hidegháború másfél év­tizedében az „atlanti” és az Európai Közös Piacra korlátozódó „európai” gon­dolat mélyen gyökeret vert. Ezt a hangulatot próbálták meglovagolni az ameri­kaiak, amikor október vé­gén ritka hevességű De Gaulle-ellenes kampányba kezdtek. Az elnökválasztás napját megelőző időszakban érde­kes képet nyújtott Francia- ország annak a magyar új­ságíró delegációnak, ame­lyet a francia—magyar kap­csolatok történetében elő­ször hívott meg a francia kormány. Ennek az újság­íróküldöttségnek volt tagja, élményeiről ezekben a hasá­bokban kíván a következők­ben beszámolni: Pálfy József A következő számban: Banánérlelő raktár. — Analfabétizmus. — Család- védelem. — Tucatnyi autó ára egy öröklakás. A rhodesiai rendíírséjr tüzet újított a tüntetőkre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom