Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-23 / 276. szám
Gazdaságirányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálatáról Gondolatok a Központi Bizottság ütése után Erezték a mindennapok emberei, a munkások, gazdasági vezetők, műszakiak, és valamennyien, hogy az utóbbi időben bizonyos megoldatlan problémák gátolják erőteljesebb előrehaladásunkat. Ezért nem volt meglepetésszerű a „Gazdaságirányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálatáról” szóló jelentés, amelyet pártunk Központi Bizottsága november 18— 20. kibővített ülésén tárgyalt, s nyilvánosságra bocsátott. Nem volt ez váratlan; annál nagyobb megelégedést váltott ki. Kommunisták és pártonkívüliek egyaránt tudják: leraktuk a szocia- tizmus alapjait, s előbbre kell lépnünk. De hogyan? Melyek azok a tényezők, amelyek tudományos elemzést igényelnek, s milyen célokat kell elérnünk? Kétségtelen, hogy a „Gazdaságirányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálatáról” szőlő jelentés alapos tanulmányozást igényel. Hasznos olvasmány ez vezetőknek és beosztottaknak, gazdasági szakembereknek és dolgozóknak egyaránt. S ha most elsősorban a reform szükségességének megértéséhez nyújtunk vázlatos képet ezt azért tesszük, mert elsősorban fontos: megérteni, s szíwel- lélekkel, meggyőződéssel cselekedni valóra váltása érdekében. Miért is szükséges a gazdaságirányítás re- formája? Ezt olvashatjuk: „A gazdaságirányítás reformja nem csupán úgynevezett szakkérdés; az is, de több is annál. Nagy horderejű általános politikai és társadalmi kérdés.” Ez a reform az egész nép ügye. Ez viszont törvényszerűen azt igényli minden építőtől, hogy céltudatos tevékenységet fejtsen ki érdekében. Akadtak kishitűek, akik nehézségeinket látva, már arra gondoltak, hogy hosz- szú ideig egy helyben topog a népgazdaság, hogy stagnálunk, s ki tudja, mikor jutunk előre. Némi alapot adtak ennek az érzésnek az erősítéséhez azok a gazdasági vezetők, akik bizonyos kérdéseket úgymond túlpolitizáltak, s ennek eredménye a két balkezesség lett. Amit cselekedtek az egyikkel, azt elrontották a másikkal. Nem elemezték helyesen a közgazdasági problémákat, a vezetés színvonalának emeléséről csak beszéltek, szervezés helyett kapkodtak, s a problémák megoldatlanok maradtak. Volt ezeknek objektív oka is, de szerepet játszottak benne az emberi, a vezetés helytelen elvéből adódó szubjektív tényezők is. Éppen ezért most széles körű tájékoztatásra, céljaink bemutatására és ezzel együtt a kételyek elosztására van szükség. A gazdaságirányítási reform szükségességét elismeri és igényli népünk. Ezt követeli az élet. így hát cselekedni kell. Persze most is — mint mindig — akadnak akik azt mondják: jó volt ez így, minek változtatni, hátha rosszabb lesz. Ezeknek nincs igazuk. Hogy mik az érveik? Az, hogy a munkát kell javítani, az emberek felelősségérzetét növelni, merthogy mint mondják: „a hibák főleg emberi fogyatékosságból erednek.” Ebben sok igazság van, de az ellenkezők megfeledkeznek arról, hogy ezek állandóan ható tényezők. A munka javítása, a szocialista fegyelem és törvényesség szilárdítására, a felelősségérzet növelésére mindig szükség van, végig kísérik egész nagy, nemes céljaink elérését. De ez nem valósulhat meg az objektív gazdasági törvények elemzése nélkül. Miről van szó? Elsősorban a termelékenység növeléséről, az önköltségek csökkentéséről, a nagyarányú műszaki fejlesztésről. E területeken csak mélyen ható elemzéssel juthatunk eTÖre. És mostani gazdasági mechanizmusunk, irányításunk ezek megoldásához kevesebb ösztönzést ad a szükségesnél. Nem kétséges viszont az sem, hogy ezeknek a problémáknak a megoldása már valóban parancsoltján megköveteli a gazdasági vezetőktől, műszakiaktól az átfogó, minden lényeges összefüggést ismerő és helyesen alkalmazandó irányítást. Es ez nehezebb lesz, bár köny- nyebbnek látszik. Igen, hisz nem csupán részintézkedésekről van szó a reformban, hanem egész gazdasági rendszerünket átfogó intézkedésről. Olyan fontos teendőről, melyek megoldásával eredményesebben építhetjük a jövőt, gyorsabban és a szocialista tér- melési viszonyok adta lehetőségeket eredményesebben használhatjuk fel az emberek javára, boldogulására. Mint ezzel kapcsolóiban arról Nyers elvtárs előadói beszédében szólt, erre már reagált is a közvélemény, a párt tagsága. Az ő követelésüket fejezte ki így Nyers Kezső elvtárs: folytassunk energikus, mindennapi harcot a fegyelmezetlenségből származó hibák ellen, és közben dolgozzuk ki, alakítsuk ki az iíj irányítási rendszert. Ebben ma, lehet mondani, széles pártegység van kibQjita- Itozóban.” Tehát egy időben két feladat megoldásáról szükséges gondoskodni mindenütt. Es ez magyarázatot ad a hitetlenkedőknek, a kétkedőknek, azoknak, akik úgy képzelik, hogy amit eddig tettünk az nem volt jó. Nem a szocializmus alapjainak sikeres és áldozatos kivívásában végzett munkánk lekicsinyléséről van szó. Eredményeinkre büszkék vagyunk. De ami tegnap volt, amit akkor tettünk ma már kevésnek bizonyul további életszínvonalunk emelése érdekében. Már többet kell tennünk. Ezt követeli tőlünk népünk érdeke. Farkas Kálmán Haszon helyett kötbér? Még egyszer a nyírbogdányi savgyanta hasznosításáról Ez év szeptemberében —- Labdázás sokmilliós megtakarítással címmel — már foglalkoztunk azzal, hogy egy nyíregyházi újítókollektíva kidolgozta a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál hulladékként jelentkező savgyanta hasznosítására vonatkozó újítását. A Magyar Dohányipar által finanszírozott feldolgozás meg is indult, de alig fél év után megszüntették a munkát. /’ Cikkünk nyomán az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megvizsgálta az ügyet, és Bese Vilmos vezérigazgató aláírásával a következő utasítást küldte meg a nyírbogdányi üzem igazgatójának: „...Amennyiben a dohányfermentáló üzem eljárása értékesíthető energiahordozóvá teszi a savgyantát, hozzájárulok ahhoz, hogy a 4000 tonnás szállítási szerződésből hátralévő 2700 tonna savgyantát mázsánként ötven filléres áron bocsássa rendelkezésükre..." Ezek után joggal várhattuk, hogy végre befejeződik a huzavona és újra megkezdődhet a munka. így tervezték az újítók is. Csupán formaság végett kértek engedélyt főhatóságuktól a gyártás újrakezdéséhez. Joggal lepődtek meg, amikor a Magyar Dohányipartól megkapták a választ: „..közöljük, hogy a savgyantás szénkeverék termelését továbbra is szüneteltetjük. A savgyanta árának csökkentése után sem látjuk az eljárást gazdaságosnak, ezért alkalmazását nem tervezzük.” Aláírások: Bordács István igazgatófőmérnök Vajdics Zoltán műszaki beruházási osztály- vezető. A váratlan fordulat után — és ez érthető — a tröszt utasította a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat igazgatóját, hogy az érvényben lévő (a savgyanta elszállítására vonatkozó) régi szerződés alapján a kötbéres eljárást indítsa meg a Magyar Dohányipar Nyíregyházi Dohányfermentáló Gyára (vagyis az újítók) ellen. A labdázás tehát még mindig tart. Csupán azzai a különbséggel, hogy most már nein az alapanyag c g részét adó — kedvező ajánlatot tevő — partner, hanem az újítók érdekeit képviselő és a gyártást eredetileg is engedélyező főhatóság gördít akadályt a bevezetés elé. Nem tudni, hogy a vita hogyan dől el. Annyi bizonyos, hogy a neves kutatók közreműködésével, tudományos alapossággal kidolgozott újítás nem ilyen sorsot érdemel, Tóth Árpád Másfél ezer családi ház épült magánerőből 9 hónap alatt Újabb közműves telkek 109 lakás részére —- Jobb anyagellátást Ígér a TÜZÉP A tizenöt éves lakásépítési program keretében el kell érnünk, hogy minden 2,4 emberre jusson egy lakás. Ettől az aránytól még meglehetősen messze vagyunk, azonban az állami beruházásokból és a magánerőből épített lakások fokozatosan javítják a statisztikai adatokat. Az OTP évről évre jelentős összegű kölcsönökkel segíti a sajáterős építkezést. Ez évben például a kertes családi házak építéséhez 42 millió, 1966-ban pedig 45 millió forint hitelt tud biztosítani. Számottevő felújítások Megyénkben 1962-ben 2362 lakás épült saját erőből. Egy évvel később 2037, 1964-ben pedig 1835, ez év első háromnegyed évében 1464. A jelentős csökkenés azonban csak látszólagos. Nem számít ugyanis új lakásnak, ha a régit felújítják. Az ilyen irányú munka pedig egyre több. Uj tetőt szerelnek fel, a kisméretű ablakokat felváljék a nagy, háromszárnyasok, s az egy- szoba konyhás lakásból két- szoba összkomfortosat alakítanak. Nyíregyházán az utóbbi 3 évben kezdett fellendülni a társasházépítke- zés. A kezdeti nehézségek után azóta már több, mint száz lakásba költöztek oe a tulajdonosok. Az érdeklődés nagyságára jellemző, hogy egy-egy jófekvésű telekre , többszörös a túljelentkezés. Lehetőség Borbányán A nagyarányú kibontakozáshoz éppen a telekhiány az akadályozó tényező. Igaz, Borbányán a következő években több, mint ezer telek is kialakítható, azonban a nagy távolság miatt ott csak kevesen vásárolnak. Pedig ha figyelembe vesz- szük, hogy azon a területen épül fel a déli ipari centrum, ahol a különféle üzemekben emberek százai kapnak munkát, indokolatlan az idegenkedés. Néhány napja a megyei és városi tanács építési osztályainak munkatársai, az OTP, KISZÖV, ktsz képviselői gyűltek össze, hogy eldöntsék, milyen formában lehetne telket biztosítani a társasházak részére, lehetőleg belterületen. Közműves telek akad a városban elég, azonban csak kevés helyen van kész a Egyiptomi megrendelésre 100 darab trafóházat készít a Nyíregyházi Vasipari Ktsz. Pintér Sándor villanyszerelő munkája is eljut a keleti országba. részletes városrendezési terv, s ennek hiányáhan nem lehet megkezdeni az építkezéseket. Sor- és kockaházak Az OTP és a városi tanács Nyíregyházán hét olyan közműves telket talált, ahol már készen van a részletes rendezési terv, és építkezni is lehet. Többek között aa Ujszőlő utca 105, 110, 112 szám alaft háromemeletes kockaházak építhetők 32 lakással. A Fecske utca 12— 14 alatt egyemeletes, négylakásos, míg a Fecske utca 13—17-ben kilenc darab földszintes sorház építhető. Az Ószőlő utca 136-ban háromemeletes, 16 lakásos, a Vécsey köz 20—22-ben szintén háromemeletes. ?.4 lakásos társasház kivitelezhető. A Makarenko utca 76—78-ban háromeme’etes, négyszekciós lakást lehet tervezni, azonban szanálás nélkül csak fele építhető fel. A hét közműves telekre összesen 109 lakást lehet építeni. Ezenkívül több, mint tíz olyan telket találtak, ahol megvan ugyan a közművesítés, de nincs részletes rendezési terv. A TÜZÉP Vállalat jobb építőanyag-ellátással bíztat. Már ezt célozza az előre kötött szerződési rendszer is. Elsősorban építőkőre, kavicsra és fűrészárura van nagy szükség ahhoz, hogy a sajáterős építkezések zavartalanok legyenek a következő években. Bogár Ferenc klSZ-hizoifsás az építőipari váliaiaínál Szombat délelőtt tartották meg az ÉM Szabolcs-Szat- már megyei Építőipari Vállalat KISZ-bizottságát választó gyűlést. Megjelent az ülésen Balázs Pál, a megyei pártbizottság munkatársa, Szabó Gyula, az építőipari vállalat pártbizottságának titkára, Vitkai Elemér, a megyei KISZ-bizoUság titkára, Kohári Ferenc, a városi KISZ-bizottság titkára. Az építőipari vállalatnál dolgozó több, mint 300 KISZ-tag képviseletében kilencven fiatal vitatta meg a KISZ-bizottság megalakulásának szükségességét. A vita után megválasztották a 23 tagú KlSZ-bizott- ságot, a 9 tagú végrehajtó bizottságot és az öttagú revíziós bizottságot. A megválasztott kilenctagú végrehajtó bizottság első ülésén Szász Sándort választotta meg a KISZ-bizottság titkárává. — IS — Landler Jenő születése 90. évfordulóján Ma kilencven éve, 1875 november 23-án született a Zala megyei Gelsén Landler Jenő, a magyar forradalmi munkásmozgalom „nagy öregje”, a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének főparancsnoka, a huszas években az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja egyik legtekintélyesebb vezetője. Nagykanizsáról, a piaristák gimnáziumából került Budapestre, ahol jogot tanult, és egészen fiatalon még a múlt század végén — Bokányi Dezső réven ismerkedett meg a munkásmozgalommal. Az építőmunkások népszerű vezetőjének több előadását hallgató amelyek — fejlődését befolyásoló — hatással voltak rá mint fiatal ügyvéd úgy határozott, hogy a kizsákmá- nyolóikkal harcban álló munkások védelmezője lesz, s ily módon segíti igazságos küzdelmeiket. Ettől kezdve hosszú éveken át a szakszervezetbe tömörült baloldali vasutasok jogi tanácsadója volt, a sztrájkok miatt perbe fogott közlekedési munkásokat csaknem mindig ő képviselte a bíróságok előtt. A későbbi években a dolgozók e rétegének aktív politikai vezetője lett. Az első világháború éveiben, mint baloldali szociáldemokrata vezető, erőteljesen részt vett a háború elleni harcban. 1918 nyarán, mint az általános sztrájk egyik irányítóját letartóztatták. Amikor kitört az őszirózsás forradalom, a Nemzeti Tanács tagjává választották. A munkások körében élvezett nagy népszerűsége folytán döntő szerepe volt abban, hogy a szociáldemokraták vezetői a tömegek nyomásának engede meskedve, tárgyalásba kezdtek Kun Bélával és a Kommunisták Magyarországi Pártja ez időben a gyűjtőfogházban letartóztatásban lévő többi vezetőjével. A proletárdiktatúra hónapjaiban az események Landler Jenőt meggyőzték arról, hogy csak a következetes forradalmi út lehet célravezető, ezért mind határozottabban és erélyesebben fordult szembe a megalkuvókkal és ingadozókkal. Kommunista lett, a forradalom belügyi népbiztosa, majd az 1919 május elsejét követő mozgósítás szervezője irányítója. A munkásez- redek élén a frontra ment Előbb a harmadik hadtest parancsnoka, később a diadalmas északi hadjárat idején a honvédő proletár seregek főparancsnoka lett. Az összeomlás után menekülnie kellett. Életének hátralévő éveit Bécsben töltötte, szünet és pihenés nélkül a magyar nép ügyének szentelve minden tudását, energiáját, erejét. Állandó kapcsolatot tartott fenn az illegálisan működő magyarországi párt- szervezetekkel, aktivistáik részére Bécsben szemináriu mókát, pártiskolákat vezetett, a párt lapjait szerkesztette, cikkeket írt. Tökéletesen és pontosan ismerte a Horthy-Magyarországon történő eseményeket, figyelemmel kísérte az üzemi munkásság, a szegényparasztság helyzetét, a kispolgárság és az értelmiség viszonyait. A követendő harci módszereket illetően hosszú időn át ellen tétei és nézeteltérései volte egyes pártvezetőkkel. De < is, — a magyar s a nemzetközi munkásmozgalo1 minden számottevő tényezője — elismerte: Landle egész életét a magyar munkásosztály felszabadításáért folyó küzdelemre áldozta, mindig a párt erejének növelése, egységének megszi - lárdítása volt legfőbb célja. Mint a magyar párt képviselője részt vett a Kommunista Internacionálé 3. 4. és 5. kongresszusán, tagja volt a KMP Központi Bizottságának és Organizációs Bizottságának. 1927-ben súlyos szívbaj támadta meg, a párt Franciaországba küldte gyógyke- •zelésre. Ott halt meg, Can- nes-ban, 1928 februárjában. Párizsban a francia és kül* földi munkások ezrei kísérték koporsóját. Onnan Becsbe vitték hamvait, ahol osztrák munkások és külföldiek egy héten át díszőrséget álltak a hamvait őrző urnánál. Bécsből a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusának napjaiban vitték Moszkvába a hamvvedret, melyet ott a Kreml falában helyeztek el. A magyar nép, a magyar kommunisták tisztelettel és megbecsüléssel őrzik Landler Jenő emlékét. Történelmünk úgy tartja őt számon, mint olyan forradalmárt, aki egy eszme védelmében és szolgálatában, egész életét a dolgozók felszabadításáért áldozta.
