Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-20 / 274. szám
Tömeges letartóztatások Indonéziában Húsz évvel Nürnberg ufá n SALISBURY: A rhodesiai fehér telepesek elbocsátásokkal próbálják megfélemlíteni azokat az afrikai dolgozókat, akik munkabeszüntetéssel tiltakoznak a függetlenség egyoldalú kikiáltása ellen. Bulawayo városában az egyik szövőgyárban 350 afrikai munkásnak mondtak fel és három másik textilgyár tulajdonosai is elbocsátásokra készülnek. DAR ES SALAAM: Tanzania fővárosában pénteken megkezdődött az Afrikai Egység Szervezet védelmi bizottságának rendkívüli ülésszaka. SZÓFIA: November 20—21-én, szombaton és vasárnap Szófiában ülést tart a Békevilágtanács elnöksége. Az ülés a legégetőbb problémákat tűzi napirendjére: az amerikai imperialisták vietnami agressziójának megszüntetését, az európai biztonság kérdését és a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének problémáit. KHARTOUM: A Szudáni Krynmunista •Párt Központi Bizottsága a Legfelsőbb Bíróság elé vitte a kormánynak és a törvényhozó gyűlésnek azt az alkotmányellenes kísérletét, hogy betiltsa a pártot. A kommunista pártot a tárgyaláson az alkotmányozó gyűlés kommunista képviselői fogják képviselni. BELGRAD: A Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz vezette lengyel párt- és kormányküldöttség, amely öt napot töltött Jugoszláviában, befejezte látogatását. Gomulka és Cyrankiewicz pénteken különvonaton elutazott Belgrádból, KARACHI: Pakisztán hivatalos szóvivőjének közleménye szerint az indiai csapatok ismét sorozatosan megsértették a tűzszüneti megállapodást Nyugat-Pakisztán különböző övezeteiben. Bednia Dián és Khem Karan övezetében a tűzharc során három indiai katona életét vesztette. LEOPOLDVILLE: A leopoldvillei rádió pénteken bejelentette, hogy a kongói fővárosban összeesküvést lepleztek le. Az ösz- szeesküvésbe „a katonai és műszaki segélynyújtást” irányító belga misszió is belekeveredett. A rádió adásaiban nem bocsátkozott részletekbe; 4. — Dubrovnikban feltétlenül látogass el — figyelmeztettek belgrádi ismerőseim, amikor elindultam országjáró utaimra. Tanácsukat megfogadtam. Titogradból autóbusszal indultam a tengerpartra. Utaztam már repülőn sivatag és óceán fölött, hajóval a vifiarzó tengeren, vonattal száguldó tehéncsorda között, autóval és autóbusszal és elsorolni is nehéz lenne, hogy még mivel és milyen körülmények között, de ilyen utazásom egy sem volt. Képzeljen el kedves olvasó egy utat, amelyen egyetlen autóbusz éppen csak elfér. S az utat 500— 1000—1500—2000 méter magas hegyek oldalába vágták. Ügy kacskaringózik, ahogy éppen az öt-hatszáz méterrel lejjebb' folyó patak vize követi a völgyek vonulását. Egy félóra alatt 25 hajtűkanyar követi egymást. Olykor szembetalálkozunk egy másik autóbusszal és akkor vagy mi, vagy ők mennek „rükverc- ben” visszafelé. Ilyen úton utaztam a montenegrói hegyek között. Djakarta, (MTI): Az An tara-hírügynökség pénteken közölte, hogy Nyu- gat-Jáva katonai parancsnoka parancsot adott a kommunista párt és a vele kapcsolatban álló szervezetek feloszlatására Nyugat- Jáván. A hírügynökségi és lapjelentések a baloldali erők további üldözéséről és a tömeges letartóztatásokról számolnak be az ország más területein is. Az indonéz hírügynökség ma hozta nyilvánosságra, hogy november 10-én a dél- celebeszi Makasar és Bont- hain városokban tüntetésekre került sor, amelyek soRóma, (MTI): VT. Pál pápa váratlan bejelentése, amely szerint egyidejűleg megindítják az eljárást XII. Pius és XXIII. János boldoggá avatására — érthető zavart, sőt nem egy esetben megdöbbenést keltett a zsinati atyák között is. Bár a kérdés — elvileg — kizárólagosan a kánonjog hatáskörébe tartozik, s a procedura ötven évet vesz igénybe — a Vatikánhoz közel álló megfigyelők aláhúzzák a döntés aktuális politikai jelentőségét, pontosabban azt, hogy VI. Pál célja a fenti bejelentéssel az volt, hogy enyhítse a polémiát a katolikus egyházon belül egyre kendőzetlenebből jelentkező különböző irányzatok között. Ez a polémia a „pacellisták” és a „makacs konzervatívok”, illetve a világ jelenlegi reális problémái iránt nagyobb megértést tanúsító „újítók”, a párbeszéd hivei között zajlik. E törekvés azonban — mint ennek első római visszhangjai mutatják — nemigen talál megértésre a hívők körében sem. S ez érthető, ha tudjuk, hogy a katolikus közvélemény Mikor megpillantottam a tengert, fellélegeztem. Azt hittem, minden megpróbáltatásnak végére értem. Nem számoltam vele, hogy az útnak a tengerparton is folytatódnia kell. £s folytatódott. Ha nem is olyan keskenyen, de ugyanolyan magasban. Végül mégiscsak megérkeztem Dubrovnikba. S a város mindenért kárpótolt. Én is elmondhattam: nehéz volt, de megérte. Dubrovnik a középkor egyik legszebb és legteljesebb . épségben megmaradt települése az Adriai-tenger partján. Az óváros hatalmas. fallal körülvett erődítmény, keskeny utcákkal, sok-sok kiadó szobács- kával. A házak eredeti szépségükben pompáznak, az utcák tiszták, az apró kis vendéglőkben olcsó és jóízű dalmát borokat mérnek. Valóságos turistaparadicsom, szinte minden nyelven beszélgetnek a főutcán, az itteni kortón, az esténként fel-le sétálgató tömegben. Az új városrész modem és kevésbé modern villák és szállodák sokaságából áll. Az óvárostól jobbra és balra terül el, végig korán e városok kínai negyedében házakat, üzleteket és iskolákat rongáltak meg vagy romboltak le. A Kínai Népköztársaság makasari konzulja tiltakozást jelentett be a helység katonai parancsnokánál és garanciát kért hasonló incidensek megismétlésének megakadályozására. Ugyancsak az Antara jelenti, hogy Közép- és Nyu- gat-Jáva határa mentén erős őrséget állítottak, hogy úgymond, megakadályozzák kommunista vezetők keresz- tüljutását Nyugat-Jávából. a közép-jávai tartományba. széles köreiben is milyen nagyfokú szimpátiával találkozott XXIII. János tevékenysége. Ennek volt tulajdonítható a XXIII. János boldoggá, illetve szentté avatására irányuló kezdeményezés, amelyet a zsinat számos részvevője és a hívők széles rétegei támogattak mind Olaszországban, mind más országokban. Félve e kezdeményezés népszerűségétől — az olasz és a spanyol főpapok „pacel- lista” nézeteiről ismert csoportja javaslatot tett, hogy hasonló egyházi „megtiszteltetésben” részesítsék XII. Piust is, tehát azt ,a pápát, akinek történelmi szerepe — a legnagyobb római napilap, a Paese Sera vezércikkének szavai szerint — enyhén szólva kétes. „Aki hozsannázott Madrid eleste után, de aki hallgatott Prága eleste után. Aki csendben maradt a nácik bűntettei láttán, de aki kiátkozta azokat, akik a nácizmus vereségéhez leginkább hozzájárultak”; Római baloldali körök véleménye szerint VI. Pál ezzel a „diplomatikus” döntésével a kúria, s általában a katolikus egyház jobboldali köreinek tett engedményt. vetve a tengerpart vonulását. Egyetlen háromfelé ágazó villamosvonallal és több autóbuszjárattal. A táj csodálatos. A part előtt néhány kisebb-nagyobb szigetecske, pálmákkal, sziklákkal. A part hol lankás hol meredeken szakad bele a tengerbe. Szerencsém volt, s a kikötői öböl partján, közvetlenül a villamosvonal mellett kaptam szállást. Szobám erkélyéről ragyogó kilátás nyilt az öbölre és a hegyekre egyaránt. Háziasszonyom, Zóga Marija, mindent megtett, hogy jól érezzem magam. Én azonban, mikor csak tehettem, az óvárosban csavarogtam. Egyik este házigazdám Zóga bácsi azzal fogadott, hogy a televízió közvetíti a nyugatnémet—svéd világ- banoki mérkőzést. Együtt néztük végig az egész családdal. — Ez a mi legfőbb szórakozásunk, a televízió — mondták a háziak. Ügy látszik tényleg nincs semmi új a nap alatt — gondoltam — s az otthoni televízióelőfizetők jelentek meg lelki szemeim előtt. Azt hittem Dubrovnik után már nem jöhet semRendsburgban 1965 őszén a volt SS-ek éppen azon a napon követelték „jogaikat”, sőt „erkölcsi rehabilitációjukat”, amikor 20 évvel korábban Nürnbergben megkezdődött a hitlerista háborús főbűnösök pere. Nem minden háborús bűnösé, mert a náci-fasizmus gonosztetteiben részt vett bűnözők nagy többsége vagy soha, vagy csak esztendőkkel később került bírái elő. Megrendülés nőikül Éppen most, húsz évvel a háború befejezése után folyik Stuttgartban a Tarno- pol-környéki emberírtó-kü- lönítmények pere; az egyik vádlott minden megrendülés nélkül számolt be arról, hogy álmában sem várta a felelősségre vonást, húsz éve békében él mint élelmiszerkereskedő egy nyugatnémet kisvárosban. Nemrég ért véget Frankfurtban az auschwitzi gyilkosok pere. Ott is kiderült, hogy a vádlottak nyugodtan élhettek Nyugat-Németországban, az egyik mészáros, a másik nőorvos, a harmadik köz- tiszteletben álló gyógyszerész volt és egy kozmetikai gyár tulajdonosa. Az általuk meggyilkoltak száma mintegy négymillió volt; de miután Bonn mai törvényei szerint Nyugat-Németországban nincs halálbüntetés, az elitéltek bevonultak a börtönbe és várják a mielőbbi elbocsátást — ügyvédeik úgy nyilatkoztak, hogy „a bosszúállás ideje lejárt”, a gyilkosoknak tehát „joguk van” szabadlábra kerülni. Pedig húsz esztendővel ezelőtt a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék tárgyalásainak kezdetén azt gondolhatta a világ: az emberi történelem legiszonyúbb rémtetteinek elkövetői mind méltó büntetést kapnak. Am ha a főbűnösök egy részét el is ítélték, ki is végezték, az emberiség ellen elkövetett bűnökben bűnösök közül nem kevés szabadon jár, sőt, nyugdíjat kap gonosztetteiért. Csak kettő a sok ezer közül: Lammerding SS- tiszt, aki Oradoursur-Glane francia falucska lakóinak meggyilkolására adott parancsot ma magas tiszti nyugdíjat élvez; Globke volt államtitkár, aki mint a faji törvények egyik alkotója, a gyilkosságok „jogi megalami szép, semmi új. S jött. Szarajevó. Az ősi város meglepett szépségével. Már a vasútállomás is meglepetés volt. Modem vonalú, nagyszerű elrendezésű, különleges. A vonatok az állomás „padlásán” közlekednek. Természetesen csak képletesen. Az állomás épületének ugyanis az emeleti része van egymagasság- ban a hegyoldalba vágott vasútállomással. A város éppen ébredt, amikor megérkeztünk. — Gyerünk egy szállodába — javasolta kísérőnk. — Ott mosakszunk, aztán jólesik majd a finom reggeli. A köztársasági szkupcsi- na információs irodájának bájos munkatársnője segített rajtunk. Egy telefon, egyikét kedves szó és a szoba rendelkezésünkre állt, pedig nagy volt a zsúfoltság. Szarajevó a minarettek városa. Negyven egynéhány áll belőlük mindenfelé a '•árosban. A legtöbb a régi piac körül. Maga a piac is egy kis Közel-Kelet a maga bazárjával, tarka árusaival, különféle kézművesek külön utcácskáival. Kapható itt minden, nagyszerű szőlő, háziszőttes, remekbe készült kávésfin- dzsák, régi török kardok, olaj mécsesek, s ki tudná felsorolni, mi minden még ezenkívül. A piac középpontjában a középkori dub- rovniki köztársaság követségéből átalakított étterem, pozója” volt, több esztendős Adenauer melletti tevékenykedése után úgy szerepel a bonni közéletben, mint a becsület nyugdíjas bajnoka. Nürnbergre, ma húsz évvel a per kezdete után emlékezni és emlékeztetni kell. A történelemben 1945-ben először fordult elő, hogy a bűnösök — ha csak egy részük is — megbűnhődtek. Apáink még emlékeznek rá, hogy az első világháború idején mily sokszor emlegették: a háború kirobbantásában és a francia, belga, lengyel, orosz földön elkövetett gonosztettekért majd felelősségre vonják II. Vilmos császárt. De a Hohen- zellern-uralkodó, ha trón- fosztottan is, nyugodtan élt hollandiai házában, fát vágott reggelente — és táviratban üdvözölte Hitlert... Az igazság az, hogy a második világháború idején a náci gonosztevők is ebben reménykedtek: akad majd villa, tengerparti üdülő, ahol a rablott kincsekből élve büntetlenül emlékezhetnek majd vissza Európa leigázására, mégha elbukik is a vérben és szennyben fogant III. Birodalom. A per, mini „tévedés“ A nürnbergi ítélet után, nem sokkal a bűnösök megbüntetése után már akadtak olyan emberek, akik „túlzottnak” találták a náci gonosztevőkre kimondott ítéletet. Robert Taft, az Egyesült Államok szenátora volt az a férfiú, aki hamarosan kibökte: „Amerika még sokáig sajnálni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását.” Taft szava az első volt; követte sok más hasonló nyilatkozat. Egy éve sincs, hogy qgy amerikai történész, Hoggan, egy olyan könyvet irt — a kötet Nyugat-Németországban több díjat kapott — amelyben „bizonyítja”, hogy nem Hitler, hanem angol, francia és lengyel politikusok robbantották ki a második világháborút és hogy a tömeggyilkosságok sora csak „túlkapás” volt. Az idei nyugatnémet választásokon az egyik jobboldali párt szónokai már a nagy nyilvánosság előtt beszéltek így Nürnbergiül, mint „sürgősen jóváteendő tévedésről” és az idézett rendbur- gi SS-találkozón akadt méter vastag falakkal, alacsony vasajtókkal, bolthajtásos, alacsony termekuel, s a legfinomabb boszniai ételkülönlegességekkel. Mi mégsem itt kóstoltuk meg a híres csebab- csicsát, hanem néhány utcával odébb. Hogy miért? — Tudjátok, hol sütik a legjobb csebabcsicsát? — kérdezte kísérőnk, amikor órák óta bolyongtunk a piacon, s a sok nézelődéstől a szemünk is fájt már, hát még a gyomrunk az éhségtől. — A válogatott futballista Csebabcsicsa vendéglőjében. Megkóstoltuk, s valóban finom volt. Két nap alatt, amig ott tartózkodtunk, nem is tudom hány adagot ettünk meg. Milovoje Jankovics nevét szinte az egész országban ismerik. Pedig nem híres sportoló, még csak nem is valami neves tudós, vagy feltaláló. Azazhogy tudósnak tudós, csak éppen nem tudományos intézetben dolgozik. Milovoje Jankovics a föld szerelmese és a föld tudósa. Egvszerű parasztember. Kis loi.decskéjén maga gazdálkodik, mert fiai már rég elhagyták az. apai házat. Az egyik mérnök, a másik tanár, a harmadik meg éppenséggel más szakmát választott — hentesmester. Egyedül maradt hát az öreg, de nincs is sikolyán szónok; aki kiszámította, mennyi „elmaradt zsold” jár az Európát végigduló és az elmúlt húsz évben „szolgálaton kívüli” volt SS-legé- nyeknek. Történelmi emlékeztető Húsz esztendeje, amikor Nürnbergben a nemzetközi katonai bíróság ügyészei sorra elmondták beszédeiket, egy tiszt így fejezte be beszéde egyik részét: ..Ha a német militarizmus újra felüti a fejét, nem feltétlenül szükséges, hogy ezt a nácizmus égisze alatt tegye. A német militaristák hajlandók összekötni sorsukat bárkivel, vagy bármelyik párttal, amennyiben ígéretet kapnak a német véderő feltámasztására.” A tiszt amerikai egyenruhát viselt: Taylor tábornok volt, a vád amerikai képviselője. Nürnberg és a nürnbergi amerikai vádbeszéd figyelmeztető azoknak a tengerentúli köröknek a számára, amelyek úgy képzelik: Európa belenyugodhat, hogy a már megteremtett, amerikai fegyverrel állig felfegyverzett Bundeswehr még az atomfegyver ravaszához is közel nyújthatja a kezét. Az MLF-terv, a bonni állam kerülő úton történő atomfelfegyverzése olyan súlyos veszedelem, amellyel teljes joggal szegül szembe nemcsak a szocialista közösség, hanem nagyon sok polgári politikus is Európában. Nürnberg históriai emlékeztető. Ám aki a történelem tanulságait nem sajátítja el, a nemzetközi politikában is botladozhat. Nürnberg — ha felemás módon is — ítéletet mondott a német militarizmus, a fasizmus, a háború bűnösei felett és nemzetközi jogi megalapozást adott annak, hogy bármikor felelősségre vonhassa majd az emberiség azokat, akik új veszélyekbe, új háborúkba taszítják! És ha Taylor tábornok szavaira, a mai nyugat-németországi politikai porondon ágáló és az atomfegyver után nyulkáló politikusokra gondolunk — egyszerre megértjük, hogy miért nem hallgatják ma szívesen még csak a felidézését sem a húsz évvel ezelőtti nürnbergi pernek sem a bonni államban, sem ennek az államnak washingtoni pro- tektorai körében. sége túl sok segítségre. Kicsi a föld, amelyen dolgozni kell, nem is olyan szántóföld féle, hanem egy valóságos kis tudományos kertgazdaság. Nincs olyan mezőgazda- sági kiállítás az országban, ahonnét Jankovics legalább egy aranyérmet ne hozna el valamelyik terményével. Az ő kertjében terem a legszebb körte, az ő földjén a legszebb paprika. De termel o mindent, azaz nem is termel — hosszas kísérletezéssel kialakít. — Honnan ez a nagy tudomány — kérdezem. Milovoje Jankovics 1500 kötetes mezőgazdasági szak- könyvtárral rendelkezik. Állandóan a könyveket bújja, folyton új eljárásokat kísérletez ki. S az eredmény: sok-sok első és más díj, megbecsülés és öreg napjaira még dicsőség is. A szövetkezet legfőbb tanácsadója, amolyan helyi szaktudós, aki nem rejti el tudását, eredményeit, örül, ha minél többen élvezik azt, minél több emoernek segít jobb életet teremteni. Sokfelé jártam Jugoszláviában, sok emberrel találkoztam, sok barátra tettem szert. Mindről, mindenről nem is lehet megemlékezni. Akikről és amiről írtam, csak emlékeztetnek a többire is. Szabó Bel» Vége. Boldoggá avatás JUGOSZLÁVIAI RIPORT
