Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-17 / 245. szám

Gazdát keres megyénk idegenforgalma Bátorliget, szabadtéri színpad, történelmi emlékek — kiaknázatlanul Egy csaknem hét éve megkezdett nagy munka be-/ íejezéséhez közeledik Nyír­egyházán: hamarosan átad­ják rendeltetésének a jelle­gét tekintve országo:|in egyedülálló anyás csecsemő­intézetet. 1958-ban kezdte meg a létesítmény tervezését a Bu­dapesti Középület Tervező Vállalat. 1963. augusztusában indul az építkezés a Sóstó- gyógyfürdő meleg strandja mögött kijelölt hat holdas erdő területén. Az elkészült Intézmény műszaki átadását Nem „nagy ügyek", há­rom nap után talán már nem is beszédtéma az üzem­ben, a vállalatnál. Csupán az eset szereplője képtelen szabadulni a hatás alól.' A szereplő, aki — egyéb­ként jó munkás... Egy olajoshordó Társadalmi bíróságok tár­gyalásairól készített jegyző­könyvek között lapozunk. A sütőipariak feljegyzései­nél látjuk: egyik dolgozó­juk a városi ktsz telephe­lyéről olajoshordót akart elvinni. Száz liter olajat a földre engedett, majd az üres hordóval elindult az utcán. Az ügyeletes őrszem figyelt fel rá, visszavitette a hordót, jegyzőkönyvet ké­szített. Oda is bekerült, hogy a szóban forgó egyén erősen ittas volt.. Ügy lett belőle: ki kellett fizetni az elfolyatott olaj utolsó cseppjét, összeült a társa­dalmi bíróság, ötszáz fo­rint pénzbírság, figyelmez­tetés, nyilvánosság. Egyet­len felelőtlen lépésért, mely­nek elkövetője kétezer fo­rint körül keres havonta. „Enyhítő körülményként te­kintette a társadalmi bíró­ság, hogy a tettes egyéb­kén jó dolgozó, munkája, magaviseleté ellen eddig nem volt kifogás.” Forró homok a cipőben A könnyelműségre na­ponta kínálkozik alkalom. Nemcsak a társadalmi tu­lajdonnal kapcsolatban és nem mindig szesz hatása . alatt követnek el emberek vétséget a következmények mérlegelése nélkül. Tanul­ságos történet például G-é, a kisvárdai öntöde dolgozó­jáé. Túlzott önbizalma és kényelme miatt nem vette fel a szükséges védőruhát, a a radiátor kiemelésekor a forró homok a cipőjébe öm­lött, súlyos égési sebeket okozva a lábfején. Majd­csak két hétig volt táppén­zen, amit nemcsak ő siny- lett meg, hanem az üzem is. Az egyébként megfele­lően dolgozó vasmunkás szigorú megrovást kapott, s a legközelebbi nyereségré­szesedéskor tíz százalékkal kevesebbet borítékolnak ne- W, mint amire számítha­augusztus második felében végezték el, s az építési hi­ányosságok pótlása után ok­tóber 19-én tartják meg az üzempróbát. Ünnepélyes át- adása, illetve az intézet működésének kezdete előre­láthatólag novemberben lesz. Az elhelyezésre váró ál­lami gondozottak felvételét ez ideig a nyírbátori és a máriapócsi csecsemőottho- nők végezték. A meglévő két intézmény túlzsúfolttá vált. Az új intézet 140 fé­rőhelyén hároméves k'orlg tott volna __Más. Elveszett egy doboz parkettpaszta az egyik nyíregyházi vállalat­nál, vita kerekedett emiatt a takarítónők között. Szó szót követett, tolvajlással vádolták egymást, majd a becsületet mélyen sértő ki­jelentések röpködtek a le­vegőben s végül elcsattant a pofon is. A vállajat tár­sadalmi bírósága példásan megbüntette az ügy sze­replőit az alaptalan vádas­kodás miatt. A tanulság ez­úttal is elgondolkodtat: az együttélés apró súrlódásai a túlzott és ok nélküli indu­latosság által embereket, családokat megrendítő ese­ményekké nőhetnek. Az első pohár és a többi . . . A Szakszervezetek Megyei Tanácsán — ahol a fenti esetekről tudomást szerez­tünk — megmutattak egy statisztikát Tizenöt megyei Csattognak a váltók, nyolcvanassal rohan a négyhuszonnégyes. Cegléd. — Délben ültem a vo­natra, most fél nyolc és még nem vagyok félúton. Alacsony, ősz hajú em­ber szól a fülkében szom­szédjához. Vasalt, csíkos, sötétkék ruhás. Kabátja hajtókáján kis piros szalag, koszorúba ölelt piros c'sil- lagocskával. És egy apró ki­váló dolgozó jelvény. Hat hónapra szerződtem. Akkor azt mondták, vál­laljam el nyugodtan. Csak addig tart, amig nevelek magam helyett egy ottani építésvezetőt. És most há­rom éve utazgatok kéthe­tenként Jánosháza és Zá­hony között. Négyszázkilencven kilo­métert oda és annyit vissza. — ötvenhétben voltam hatvanéves. Akkor mentem először nyugdíjba. A vasút­tól — ott építettem negy­ven évig. Síneket és épüle­teket. az állami gondozásra szoru­ló csecsemők és kisgyerme­kek magas szintű orvosi és szakgondozási ellátását biz­tosítják. Egyelőre húsz fé­rőhelyen oldják meg a me­gye egyik legtöbb problémát felvető gondját — az egész­séges koraszülöttek utógon­dozását. A 17 millió forintos be­ruházással felépült létesít­mény gondozási és gazdasá­gi egységeiben 93 egész­ségügyi és gazdasá- csecsemőgondozás szakmai és egyéb feltételeit. vállalatunknál vizsgálták nemrég a társadalmi bíró­ságra került ügyeket. Ki­tűnt, hogy 1964-ben ittas­ság hatása alatt elkövetett cselekedetért 153-an álltak a társadalmi bíróság előtt, vagy kapták kézhez az igaz­gató írásos határozatát. Igaz, ezek többsége rendsze­resen italozó, vagy megrög­zött alkoholista. De akad közöttük szép számmal „egyébként jó munkás” is, olyan ember, aki csak a barátság kedvéért, rábeszé­lésre nyúl az első pohár­ért. Az alkohol a hozzá nem szokott embernél ha­mar feloldja a gátlásokat. Miért kell erről a témá- ró beszélnünk? Azért, mert a munka, a hétköznapok sodrában becsületes, tiszte­letnek örvendő emberek is utat téveszthetnek s a rossz irányt a legtöbbször lát­szatra jelentéktelen aprósá­gok szabják meg. Angyal Sándor Szolnok. — 1960-ban újra nyugdíj mert közben visszahívtak dolgozni. Két év pihenés, havi ezerötszáz a postás táskájából. Hatvankettőben megkerestek a Betonútépítő Vállalattól. Vállalnám-e a szajoli vágányépítkezés irá­nyítását? öt hónap. Messze van, de az unokám — akit mi nevelünk hároméves korától — Pesten, a védő­nőképzőben tanult, s kel­lett rá a pénz. Havonta hatszáz forint. Elvállaltam. Jól ment a munka, fel­ajánlották Záhonyt. Hat­vanöt éves voltam, amikor ezt is elvállaltam. Fél év múlva lejárt a szerződésem. Mentem az igazgatóhoz — készen vagyok. Pista bá­csi — mondta — csak még addig, amig nevel maga he­lyett egy mérnököt építés- vezetőnek. Maradtam és neveltem. De két év múl­va elpályázott — Pestre. Karcag. A fülkében olyan a hi­deg, hogy bepárásodik az ablak. A II. világháború után nemzetközi méretekben igen elterjedt az országhatáro­kon kívüli utazás, amely mind szélesebb népréteg pihenését, szórakozását és művelődését biztosítja. Le­hetőséget teremt a külön­böző országok népeinek megismerésére is. A jonatánon kívül ... A megyéből évente, szer­vezett' úton mintegy 4 ezer fő megy más megyébe pi­henni. De ha figyelembe vesszük az önköltséges ala­pon üdülőket, a diák és gyermeküdültetéséket ez a szám évi átlagban megkö­zelíti a 7 ezer főt. Ezeken kívül számos gépjárműtu­lajdonos — mintegy 1600— 1700 személygépkocsi és 13—14 ezer motorkerékpár található a megyében — tölt el hosszabb rövid“bb időt az ország különböző részein. 1964-ben közel 40 ezer sza­bolcsi lakos látogatott el az ország határain kívüli területre, főként Csehszlo­vákiába. A megyénkből in­duló turisták száma, bár figyelemre méltó, azonban e terület lélekszámához ké­pest az arány meglehető­sen alacsony. A múlt évben ugyanis az ország lakossá­gának 15 százaléka járt külföldön, a megye népes­ségének csak 7 százaléka. Feltehetően hasonló az arány a belföldi, szervezett és magánjellegű üdülteté­sek terén is. Igen elenyésző azoknak a száma is, akik megyénkbe látogatnak el. akik kiván­csiak a szabolcsi nevezetes­ségekre. Ez elsősorban ab­ból következik, hogy még az itt élő lakosság nagy többsége sem ismeri megyé­jét. Az ország közvélemé­nyének jelentős j;észe úgy könyvelte el Szabolcsok hogy megterem itt a jona­tánalma, a burgonya, a dohány, sok a gyerek, nagy az elmaradottság. Arról vi­szont, hogy más nevezetes­ségei is vannak hazánk e területének és * ezt esetleg ismerni és látni kellene, * kevés szó esik. Az idegen- forgalom esetleges kialakítá­sáról, fejlesztéséről pedig az a vélemény alakult ki, hogy erről még beszélni sem érdemes; megyénknek sem üdülőhelye, sem meg­felelő szállodája, de még olyan látványossága sincs, — Nevielnl kezdtem egy másik mérnököt. Az meg most készül elmenni Zá­honyból. így kell nekem Ottmaradni. Jól megy a munka. Tavaly időre, és becsülettel átadtuk a ket­tes kaput. Ezt kaptam ér­te. A munkaérdemrendre mutat. — Jó dolgozni. Rendesek az emberek. Mióta ott va­gyok, egy hangos szót még nem szóltam. Mások azt mondják, nehéz szervezni, vezetni. Csak kiabálással lehet boldogulni. Meghogy ne­kem vasból vannak az idege­im. Pedig csak érteni* kell a nyelvükön. Odamegyek megnézni egy munkát, az embereim a szemükkel kö­vetik a tekintetemet. Lát­ják, hogy valahol baj van. Már mondják is: — Pista bácsi, tudjuk, hogy azon még javítani kell. Két órán belül megcsináljuk. Ringat a gyors. Fél tíz, elálmosodunk. Pista bácsi regényt vesz elő, Jókait. Püspökladány. — Olvasok, így nem al­szom el. A múltkor túlvitt a vonat. És rejtvényt fej­tek. Jár a Füles. Mérgelő­dik lm m feleségem, minek ami akár a külföldi, akár a belföldi turistákat von­zaná. Szépség és gondolat Ami a vendégek fogadá­sához szükséges eszközöket — szálláslehetőség, korsze­rű vendéglátóhálózat — il­leti, valóban ez a helyzet. Á fejlesztés lehetősége mellett azonban sok min­den szól. Szabolcs-Szatmár megye igen változatos tá­jon terül el. a természet adta szépségek — a hegyek kivételével — mind meg­található itt. Nem alföld, de nem is dombvidék, a kettő szerencsés keveredése. Erdőben és vízben is bő­velkedik e terület. Folyóvizekben Szabolcs az ország egyik leggazda­gabb megyéje. A Nyírség egyik leghíre­sebb természeti kincse. Bá­torliget. Ezen a kis terüle­ten — írja Boros Adám a Nyírség növényvilágának kutatója — a Nyírség ösz- szes jellegzetes tájrészleteit megtaláljuk. Megyénk jó természeti adottságai mel­lett értékes történelmi múlttal rendelkezik. A ma­gyar történelem szinte min­den eseményéről találhatunk emlékeket. Itt élték nehéz életüket, s keltek fel uraik ellen a Dózsa paraszthábo­rú rongyosai, a Rákóczi szabadságharc tarpai Esze Tamás kurucai. Történelmi levegő hatja át a vajai Rákóczi kastélymúzeum, a kisvárdai várrom, a nyír­bátori volt Minorita kolos­tor ősi falait. Nyírbátor — a bátoriak székhelye — már a XV—XVX. század fordulóján jelentős politikai, gazdasági központ volt. Múltjának emlékét a mino­riták kolostora (jelenleg múzeum) és a bátoriak 1480-as évek folyamán épült családi temploma őrzi. Ez a templom, mind szerkeze­tében, mind részleteiben a hazai késő gótika csúcsát jelenti. Régi települése a megyének Kisvárda is. Tég­lavára a XV—XVI, század­ban épült. Szükséges az idegenforgalmi hivatal A közel 100 éves nyíregy­házi Jósa András múzeum a tárgyállomány tekinteté­bajlódok vele, ha sose kül­döm be. Tanúi ebből sokat az ember. Debrecen. — Szép állomás. Kár, hogy a nyíregyházi még öt- venben épült. Ha most csi­nálják, már sokkal korsze­rűbb. Magasabb. A váró­terme sem olyan rideg. Hajdúhadház. Tíz óra harminc perc. — Minden két hétben, amikor otthon vagyok Vas­ban, mondják a barátok, minek járok hatvannyolc éves létemre az egyik or­szághatárról a másikra. Nem kellene annyira a pénz, mert az unokám le­vizsgázott. De most már megszerettem ezt a mun­kát. Megszoktam a megyét is, az embereket is. Pedig dunántúli embernek ez nem könnyű. Djfehértó. — Tiszabezdéden lakom egy parasztháznál. Reggel fél hétkor kelek, délután négyre befejezem a mun­kát. Utána csend. Jó a konyhánk, délben finom ebéd; este jó vacsora. A vasutasok is odajárnak. A ben a vidéki városok közül — Pécs, Szeged, Székesfe­hérvár után — a negyedik helyet foglalja el. Az or­szágban működő nagy mú­zeumoknak összesen nincs annyi honfoglaláskor! lelete, mint a nyíregyházinak. Nem marad el a megye az irodalmi emlékek terén sem. Mind ezek a tényezők al­kalmasait arra, hogy jó propagandával felkeltsék' a megye iránti érdeklődést, és megteremtsék az idegen­forgalom alapjait. A munka első fázisaként jó szervezéssel és propa­gandával a megye megis­mertetése és megszeretteté­se lenne a cél. Erre igen jó lehetőséget nyújtanak töb­bek között a tanulóifjúság iskolai kirándulásai is.- Egyes területek központjai különböző címen és formá­ban megtartott „napok” rendezésében nagy rutinra tettek szert. Ezeknek az ünnepségeknek — mint az egri, „hevesi” kecskeméti „hirös” napok — már elis­mert hagyományai vannak. Miért ne léphetne Nyíregy­háza is a különböző „na­pokat” tartó városok sorá­ba? Nyíregyházán van ha­zánk egyik legszebb szabad­téri színpada, gok öntevé­keny színjátszó, ének, és táncegyüttes működik a megyében, A lehetőségek adottak, csak ki kellene használni azokat. A külföldi vendégek ide irányítása már nehezebb feladat. De nem szabad le­mondanunk róla. Földrajzi fekvésénél fogva viszonylag kedvező helyzet­ben van Szabolcs. Határos Romániával és a Szovjet­unióval, ilietve közel fek­szik Csehszlovákiához. Meg­felelő propagandával a len­gyel turisták érdeklődését is fel lehetne kelteni a Bátho- ri emlékekkel kapcsolato­san. Idegenforgalmunk fejlesz­téséhez azonban fokozatosan, biztosítani kell a tárgyi feltételeket. Szükségszerűen jelentke­zik az igény az idegenfor­galmi hivatal mielőbbi lét­rehozására, amely gazdája, szervezője lenne a megyé­ben az idegenforgalomnak. K&kuk László Központi Statisztikai Hiva­tal Megyei Igazgatóságának munkatársa telepünk szép, tiszta. Nyú­zom is a tanácselnököt, miért engedi, hogy olyan nagy le­gyen a községben a por* vagy a sár. Nincs orvosuk, mert nem építettek neki la­kást. — A kultúrházra kel­lett a pénz — mondta. Pe­dig szerintem első az egész­ség. Mennétek csak el Du­nántúlra, válaszoltam, meg­látnátok, hogy kell jó hely­re fordítani a községfejlesz­tést. Hosszan sípol a gyors, a fülke készülődik. — Gazdag emberek pe­dig. De magukra még nem adnak eleget. Nyíregyháza. — Azért itt szívesen le­telepednék. Van még né­hány évre való munka. Ügy hallom, megkezdik építeni a Záhony—Nyíregyháza kö­zötti kettős vágányt. Azt mi fogjuk csinálni. Most, hogy otthon voltam, szól­tam a feleségemnek, költöz­zünk Szabolcsba. De aa ilyen idős mamák már ne­hezen mozdulnak. Búcsúzik, s bemutatkoziki Borovszki István nyugalma-1 zott MÁV felügyelő. A Be­tonútépítő Vállalat tiszabez- dédi építésvezetője. Kopka iáam Tizenöt társadalmi bírósás jegyzőkönyvei alapján: Csak látszatra jelentéktelen! Ötszáz kilométer

Next

/
Oldalképek
Tartalom