Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-16 / 244. szám

Életközeiben- Az ideológiai irányelvek vitája a termelőszövetkezetek pártszervezeteiben Az őszi munkák kulcsa, a betakarítás gyorsítása Beszélgetés a megye legnagyobb járásának mezőgazdasági irányítóival „Zárjuk le a napirend elölt felvetődött kérdés ti- táját. Valóban probléma, hogy* több munkaegységet számoltak el az iroda ad­minisztrátorának, mint a nehéz, fizikai munkát vég- ző asszonyoknak. Ezt a kér­dést a vezetőség majd meg­vitatja és elintézi. Most az ideológiai kérdésekről kell vitatkozni..." Ez a kis epizód annak ér­zékeltetésére kívánkozott ide, hogy a Központi Bi­zottság ideológiai irányel­veit nem egy pártszervezet­ben a napi, gyakorlati fel­adatoktól és a helyi problé­máktól elszakítva tárgyal­ták meg. Előfordult az is, hogy egyszerűen felolvasták az irányelveket tartalmazó füzet egyik, vagy másik fe­jezetét. Érthető, ha az ilyen taggyűléseken nem alakul ki vita és a tagság nem tud mit kezdeni a tömény, sű­rített, általános megállapí­tásokkal. Visszatérve a bevezető­ben idézett mondatokhoz: bárhol és bármilyen céllal is ülnek össze a szövetkeze­ti gazdák, kommunisták, előbb-utóbb azokra a gon­dokra fordul a szó, me­lyekkel naponta küszköd­nek. A jövedelemelosztás módja, az őszi munkák el­végzésével járó gondok, a traktorok jobb kihasználá­sának lehetőségei, a mun­kaerő biztosítása, a munka- fegyelem megszilárdítása, a megfelelő vetésszerkezet ki­alakítása, a szövetkezeti de­mokrácia és a központilag előirányzott tervfeladatok viszonya, stb. — minden­napos témái a megbeszélé­seknek. Az ideológiai irány­elvek megvitatásának nem az a célja, hogy e problé­mák helyett más, a szövet­kezetekétől távoleső kér­désekre, például a képző­művészetek helyzetére irá­nyítsa a falusi párttagság fi­gyelmét. Éppen az „Irány­éi vek”-ben olvashatjuk: „Az elméleti munka a gyakorlatból táplálkozik, annak tapasztalatait álta­lánosítja és maga is a gya­korlat céjlait szolgálja” A taggyűlések előkészítésé­kor mindenekelőtt talán ezen az alapvető megállapí- ' táson érdemes volna elgon­dolkodni. A marxizmus—leninizmus ideológiájának éppen az az ereje és nagyszerűsége, hogy a gyakorlat kérdéséire ad választ, a cselekvés vezér­fonalául szolgál. Irányt mu­tat, segítséget ad, de a prob­lémák alapos megismerése alól nem mentesíthet sen­kit. A marxizmus—leniniz­mus elméletét alkalmazni egy adott ország, egy bi­zonyos fejlődési szakaszára — nem könnyű dolog. Ezt oldja meg az „Ideológiai irányelvek”, amely a marxista ideológiai éles fényben veszi szemügyre * országunk sokrétű életének néhány legidőszerűbb prob­lémáját. De ahhoz, hogy a? ideológia valóban a gyakor­lat vezérfonala legyen, ez még nem elég. Az élet ál­tal feladott sok-sok kérdés közül a falusi pártszerveze­tek vezetőségeinek kell ki­választani azokat, amelyek megítélésük szerint párt- szervezetükben időszerűek. Bevezetőnkben említettünk egy problémát, amely a munka szerinti elosztással függ össze. Más szövetke­zetekben ugyanezen téma­körbe vágó kérdések más­ként vetődnek fel, s vitat­ják pl. a műhelymunkások, vagy állattenyésztők díjazá­sát. Ez azt a feladatot ál­lítják az ottani pártszerve­zet elé, hogy mindenekelőtt ezeket a szóban forgó kérdése­ket vizsgálják meg a mar­xista elméletnek és az ezt kifejező pártpolitikának a tükrében. Vegyék sorra az elosztás elveit, az idevágó rendelkezéseket, s döntsék el: a nálunk alkalmazott gyakorlat hogyan felel meg elveinknek, törvényeinknek. Ha rendellenességet tapasz­talnak, tegyenek javaslatot kijavítására. Ha úgy talál­ják, hogy minden rendben van, csak a tagság tájéko­zatlan, akkor adjanak meg­felelő tájékoztatást. Egy alapos vita, amely elveink mércéjében méri le a gya­korlatot, elég érvet ad eh­hez. Akár az első, akár a második eset forog fenn, az ideológiai vita nem üres szócséplés, hanem politikai eredmény a párt számára. Az sem ritkaság, hogy az utasításokkal, az elen­gedhetetlen fegyelemmel a demokráciára való dema­góg hivatkozást állítják szembe egyeseit. Ilyenkor az esetleg szükséges fegyel­mező intézkedések is hatá­sosabbak ha a kommunisták — megfelelő előzetes vita alapján — meg tudják ma­gyarázni az embereknek a szocialista demokrácia he­lyes értelmezését. Az sem kis .haszon, ha egy, a szo­cialista demokráciáról szóló beszélgetés hatására a párt- szervezet kezdeményezi a szövetkezeti demokrácia ér­vényesítésében esetleg fel­lelhető hibák kijavítását. Az egyik község taggyű­lésén az előadó néhány mondatban elismételte az „irányelvek” megállapításait az imperializmus fellazítá- . sí taktikájának veszélyessé­géről. A párttagság egy ré­sze szó nélkül ment volna el emellett — bár nem is­merte ezt a taktikát. Az egyik hozzászóló azonban szóvá tette, hogy tarthatat­lan az a passzivitás, amivel a látogatóba érkezett egyes, ■ volt disszidensek agitációjat szemlélik. Másvalaki elme­sélte: egy volt disszidens szép kocsijával hencegett faluszerte, s egy kisebbfajta karambol után jajveszékelt, hogy a kocsi nem is az övé, miből fizeti majd a bérleti díjon túl a javítást?! így álltak össze egyenként azok a tények, melyekkel szinte mindenki találkozott, s vált világossá, hogy, egy első pillantásra távolesö elméleti kérdés milyen mindennapi problémákkal függ össze. Néhány példát soroltunk csak fel, s lehetséges, sok­felé nem is e problémák a legfontosabbak. Egy azon­ban bizonyos: az ideológiai irányelvek vitája a taggyű­lésen nem valami külön szeminárium, vagy elméleti pártnap. A cél az, hogy « mindennapok gondjait, problémáit elméleti olda­lukról is megvizsgáljuk, hogy jobban eligazodjunk és megtaláljuk a megoldást. Az „Ideológiai irányelvek” életközeiben folytatott vitá­ja elősegítheti, hogy még megalapozottabbá, politiku- sabbá tegyük a párt egész tevékenységét, valamint azt, hogy minden párttag a he­lyes elvi alapokra támasz­kodva gondolkozzék és cse­lekedjen, és így magasabb színvonalra emelkedjék a pártmunka. B Gy. Dérharana fkor M ikor felbukkan a . nap, ezüstszínben játszik minden. A zöld, íélszáraz, .az eleven, a haldokló, a közeli és tá­voli, minden amit csak a ferdén hulló sugarak meg tudnak világítani. Nem fagy ez még, mert az egyik napról a másikra, szinte megbénítja a mezők életét — ugyanis amikor felszippantja a nap, tegna­pi színét kapja vissza min­den — hanem csak annak előhírnöke. Dérharmat. így nevezzük egymás között, amiben tényleg több az éltető elem, mint a bénító — hisz hány száraz őszön segítette, a fölső és alsó pára a ned­vességért epekedő növénye­inket. S ezt olyan borzon­gás nélkül kell tudomásul Venni, mint kuszáit hajunk­ban az első őszhajszálat. Természetes és minden esztendőben visszatérő je- : rnség ez tehát, s mellette -sak az tud elmenni szót­lanul, aki nem ismeri a ba­ji zdák életét. Nekem mindég a burgo­nyát és a velejáró őszi munkákat juttatja eszembe, aminek a tudomány szerint is valóságos szanatóriuma a lápi föld. Régen, az első dérhar­mat után felejthetetlen lát­ványt nyújtott a krumpli­szedők menetté Nem az ál­talános, amibe a - szekeres gazdák is beleartoztak, — bár azok is hajnalon ké­szültek a távoli földek fe­lé — hanem a szegényeké. Azoké, akik gyalog indul­tak.1 A Zsírosra, a Kálmán majorba, a Veres tagba, vagy Urába a leg isten háta mögöttibb részébe a láp­nak. Csillogott a dérharmat és a puha fekete porban, vagy a nagy legelő szeszélyes ös­vényén — a zsombékok és az erek miatt volt olyan .— gyenge ruházatú, álmos, fáradt emberek botorkál­tak. Hónuk’ alatt hurkos ta­risznya. Benne a szegényes ennivalón kívül vízesüveg — eredetileg paradicsomosnak használták — de az is elő­fordult, hogy némelyik csak kutyatarisztnyával volt el­látva. Arra számított sze­gény, hogy majd süt va­lamit. Mert az égő lápba csak bele kellett hányni a sütni valót és egy jó óra múlva kész volt. Akár a krumpli, akár a tök, vagy a gyenge tengeri, amit sus- kástól kellett a parázsba takarni. Aztán az utolsó mozzanat: hogy meztelen kezüket kíméljék valameny- nyire, fejükre borítva a krumpliszedés legelengedhe- tetlenebb eszköze, a kosár. Mert kapa nélkül, itt le­het burgonyát szedni. Sőt esetenként, ha tiszta a föld, úgy hamarabb. Mert a szárkihúzzással fellazított krumpli bokorba csak bele kell nyúlni és az emberi ujj, mint valami érzékeny műszer, könnyén napvilág­ra fordítja a gyönyörű gu­mókat. A kosár azonban el­engedhetetlen. Régen a harmados mérés miatt is szükséges volt — az ilyet mérőkosárnak nevezték — azután a szállítások végett. Az emberek fejében pedig kusza és keserű gondolat­sor kavargóit. Megéri-e va­jon a ráfordított napszá­mot, a testből örökre kisza­kadó erőt, a fogvacogást, a verejtéket? Nem ‘ marad-e ott, mint annyiszor a fagy és a víz martalékának? Ugyanis az egy pengő, vagy 80 fillér, amennyiért a spe­kulációra épült kereskede­lem átvette volna a nekik jutó rész mázsáját, még a fuvarköltséget sem fedezte. A nyíregyházi járás a 112 ezer holdas tanácsi szán­tóterületével megyénk leg­nagyobb járása. Szabolcs megye tervteljesítését jelen­tősen befolyásolja ennek a járásnak az eredményes, vagy eredménytelen mun­kája. Az őszi munkákról folytattunk beszélgetést Tóth Ernővel, a járási párt- bizottság osztályvezetőjével és Juhász Sándorral, a já­rási tanács vb elnökhelyet­tesével. Milyen feladatok álltak a járás előtt az őszi kampányban? A járás betakarításra vá­ró kapáslerülete mintegy co ezer hold. Ebből a két fő növény, a burgonya 18 ezer, a kukorica 24 . ezer Volt, Ehhez párosul még mintegy 650 vagon alma leszedése. Kenyérgabonából 33 ezer holdat, takarmány- gabonából 3100 holdat kell elvetni. A mélyszántásra váró terület 36 ezer hold. Hol tartanak most e munkák végzésében? A nyári munkák erős el­tolódása igen megnehezítet­te az őszi munkák idejében való kezdését. Ennek ellené­re azt mondhatjuk, a burgo­nyádé takarítás és a mély­szántás kivételével a mező- gazdasági munkák megfele­lő ütemben haladnak. A ta­karmánykeveréket és az őszi árpát optimális időben el­vetettük. Kenyérgabonából az előirányzott területnek 77 százalékán került földbe a mag október 15-ig. Az őszi kalászosok vetését már egy héttel ezelőtt négy terme­lőszövetkezet; a nagy cser­készi Kossuth, az új fehértói Vörös Hajnal, a sényői Bú­zakalász és a kéki Búzaka­lász Tsz-ek befejezték. Je­lenleg 11 termelőszövetke­zet tart ott, hogy egy-két napon belül befejezi a ve­tést. A burgonyát 88, a ku­koricát 16, cukorrépát 33, a napraforgót pedig a be­vetett tériét 69 százaléká­ról takarítottuk be eddig. Az alma szedésének a fe­lénél tartunk. Milyen erőfeszítéseket tettek, hogy ezeket az eredményeket elérték? Az őszi munkák kezdetén járási aktivaértekezlelen a termelőszövetkezeti és köz­ségi tanácsi elnökökkel, va­lamint párttitkárokkal meg­beszéltük, hogy az őszi munkát az idén társadalmi üggyé kell tenni, mivel a feladat sokkal nagyobb, mint az előző években ■ volt. A kezdetre jó hatással volt Bssac. Mennyi miérttel és azért- tal találkoztak szegények. S hányra nem kaptak vá­laszt? (Kár, hogy a feledés­re ítélt dolgok között néha ez foglalja el az első he­lyet!) Most, amikor szintén dér­harmatos a határ és én az autóról leugráló fiatalokat nézhetem — az ifjúsági bri­gád tagja valamennyi ' — mennyivel más az érzés és a vázolható kép. A lányok mackóban van­nak. A mackó felett szok­nya, némelyiknél kötő is, aztán pulóver, nylonköpeny és a fejeken divatos kendő. Virágos, babos, csíkos és hányféle hordási módban? A régihez a fiúk igazod­nak inkább. A lábakon csizma, ahhoz illő nadrág, szvetter, kisujj as, kucsma. (A nagyujjast virtusból sem hoznák magukkal.) Néme­lyik zsebéből azonban sváj­cisapka kerül elő, mert kucsmában nem jó hajlon- gani. ...Dérharmat, ősz, gondta­lan, krumplit szedő fiata­lok, szépen soroló búzave­tés, piros cserepes tanya- központok, emberek, akik­kel vitatkozunk néha, rátok szeretnék sokáig emlékezni még! Szállási László a barabási versenyfelhívás is. a termelőszövetkezetek többsége csatlakozott ehhez a mozgalomhoz. A kettős műszak bevezetése érdeké­ben tájértekezleteken be­széltük meg a gépcsoport­vezetőkkel az éjszakai mun­ka fontosságát. Az elmúlt évi 30—40 kettős műszak­ban dolgozó traktorral szemben az idén 124 gépünk dolgozik éjjel is. Ez a szám szinte napról napra emel­kedik. A nagyhalászi Pe­tőfi, a napkori Kossuth, újfehértói Vörös Hajnal és a nagycserkeszi Kossuth Termelőszövetkezetben min­den szántógép két műszak­ban dolgozik. A szövetkeze­tek vezetői úgy irányítják a gyalogmunkát, hogy azok a gépek jó kihasználását min­dig a leghatásosabban egé­szítsék ki. A szövetkezetek többségében részt vesznek a betakarításban a családta­gok és igénylik az iskolás gyerekek munkáját is. Leg­több helyen jól hangolják össze a háztáji és a közös terület kézi és szállítási munkáit. A járási párt- és tajiácsvezetők azokban a községekben végeznek ope­ratív irányító munkát, ahol az elmúlt években problé­ma volt az őszi betakarítás­sal. Ahol elmaradás ta­pasztalható, mi hátrál- \ tatja a munkák végzé­sét? Jelentősebb elmaradás né­hány községben van, ott is a burgonya szedése az, ami igen sürgős. Ilyen Gáva, Búj, és a nyírteleki Sza­bad Nép Tsz. Az alma be­takarításával r»em haladnak megfelelően a demecseri Ezüstkalász, a nyírteleki Béke, és az ibrányi Dózsa Termelőszövetkezetekben. Az a véleményünk, hogy ezek­ben a községekben a fő erőt nem irányítják megfe­lelően a legfontosabb mun­kákra. Nem igénylik az is­kolák segítségét sem. Né­hány helyen tapasztalható a cukorrépa szedésének le­maradása, és általánosnak mondható, hogy a .mély­szántás üteme sem kielégí­tő. Mikorra várható, bogy a járás teljesíti vetéster­vét? A mezőgazdaságban van egy tényező, — ez az idő­járás, amivel számolnunk kell. Ha továbbra is szá­raz napok lesznet és a né­hány elmaradt Községben jobban szervezik a betaka­rítás munkáját, minden re­ményünk megvan, hogy a hónap végére befejezzük a kenyérgabona vetését. Bí­zunk abban, hogy a terme­lőszövetkezetek tagjai to­vábbra is olyan szorgalma­san végzik munkájukat, mint eddig. A .vállalatok közül egyedül a MEK-től várunk jobb munkát, egyes helyeken vontatott a kony­hakerti termelvények átvé­tele, több esetben nem egyeztetik megfelelően a vállalati és a termelőszö­vetkezeti érdeket. A vetés befejezésének kulcsa a be­takarítás meggyorsítása. Itt elsősorban a burgonyára, és a napraforgóra gondolunk, de sürgős a cukorrépabe­takarítás ütemének a meg­gyorsítása is. Jelentős se­gítséget várunk azoktól a termelőszövetkezetektől, ahol már befejezték, vagy rövi­desen befejezik a munkát. Már eddig is van rá néhány példa, hogy az erősebb szö­vetkezetek gépi munkával, segítették az elmaradókat.’ — Fejezték be nyilatkozatu­kat a járás mezőgazdasá­gának irányítói. cs. a Elmondja egy telepvezető: Szimbólum: a park „Mi minden történt egy év alatt*4 Nagy volt a csalódás a telepen, amikor megtörtént az értékelés. Eltelt az egy év, és a brigád nem kapta meg a szocialista oklevelet. Ilyen előzmények után alakult meg másodszor is 1984-beu a nyíregyházi TÜZÉP-telepen a szocialis­ta címért versenyző komp­lexbrigád 22 taggal. Ekkor már határozott célokat tűz­tek maguk elé. A lelkesedés nagy volt, de a siker ezút­tal is elmaradt. őszintén megvallom, mint telepvezetőt, engemet is na­gyon bántott a dolog. Nap­közben és otthon, esténként is sokat töprengtem. Végül is rájöttem a megoldásra. Nem lehet egy ilyen nagy közösségben mindenkit egy kalap alá venni. .Külön- külön szakbrigádokat kell ■ alakítani. Elgondolásomat közöltem az emberekkel. Tetszett nekik is. „Ez igen, így jó lesz” mondták lelke­sedve. „Majd mi megmutat­juk” tették még hozzá a fűrészgépesek. Ez a ver­senyforma annyira tetszett, hogy a korábbi huszonket- To helyett már 35-en vesz­nek részt benne. ­Ez év elejétől dolgoznak így a telepen az emberek. Hogy mi minden történt ez idő alatt, azt sok is lenne elmondani. Az első félévi tervet három százalékkal túlteljesítettük. S ami a lé­nyeges ezen belül a lakos­sági eladási tervet 106 szá­zalékra, A fűrész- és baltagép­kezelők munkája meg egye­nesen rendkívüli. Év elején még csak a brigádvezetőnek volt meg a gépkezelői vizs­gája. Ma már négyen ren­delkeznek vele. Felváltva csinálják. Ha az egyik el­fárad, cserélnék. Egy kicsit talán hihetetlenül hangzik; az országos átlagteljesít­mény a TUZÉP-telepi fű­részgépeknél napi kilencven mázsa. Ok 140 mázsás átla­got érnek el. A baltagépnél a napi ötven mázsa helyett 90 mázsás átlagot is elér­nek. Először én magam is kételkedtem benne, de meg­győződtem, olyan munka- módszerrel dolgoznak, hogy ezt a teljesítményt el lehet érni. Még arra is jut ide­jük, hogy ha szorít a cipő, besegítsenek a vagonok ki­rakásánál js. Tavaly a kocsiálláspénz havonta elérte a tízezer fo­rintot. Most csak három­ezer. Pedig több vagon ér­kezett és talán rendszerte­lenebből is. Előfordult, hogy egyszerre húsz vagon is állt a vágányon. Volt olyan két nap, hogy 104 vasúti kocsj is megfordult a tele­pen. Ha azt akarom, hogy tel­jes legyen a kép, a virágos­kertet feltétlenül meg kell említenem. Ahol most azt a gyönyörű parkot látja, ott nemrég még jjnndenféie lim-lom, hulladék volt. A kert két részből áll. Az egyik a forgalomé, a másik pedig a gépeseké. Egész nyáron át még véletlenül sem lehetett benne találni egy ■ gazszálat. Azt mondják, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Én még hozzá­teszem, hogy ahol társadal­mi munkában ilyen szép kertet készítenek, ott a ház­ban is rendjén vannak a dolgok. Ez a park nekünk most egy kicsit szimbólum ís-h Elmondta: Simon Sándor Lejegyezte; Tóth Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom