Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-15 / 243. szám

Politizálás — nemcsak „ünnepnapokon“ A kopott falócákon ün­neplőbe öltözött asszonyok ültek. Egyikőjük felszó­lalásában éppen ebből indult ki: a kopott fa­lócák és az ünneplő öltöze­tek! közötti ellentmondásból. Nekik, az asszonyoknak nem adták oda a jól beren­dezett nagytermet, „menje­tek csak a kisebbe, ahová a régi bútort rakták, minek ennek ekkora cécót csinálni'!” így szólt a férfiember ti­rádája, s a párttitkár, aki ott ült az elnökségi asztal­nál, vörös képpel hallgatta a jogos méltatlanktodást, bár a vétkes nem ő, hanem a művelődési ház gondnoka volt ö adta a kistermet a község asszonyainak, mert „minek akkora cécó” an­nak, hogy — az országos nőkongresszust megelőzően — községekben, járásokban, városokban és megyei kül­döttgyűléseken a nőtanácsok számot vetnek eddigi útjuk- kal, s megjelölik!, mit sze­retnének, s mit akarnak a jövőben megvalósítani. A kettő ugyanis — nem azonos. Többet szeretnének, mint amennyit akarnak, s mire a megvalósulásig el­jutnak, még ez az akarás is megkissebbedik. Hiba len­ne ugyan a fentebb említett gondnok szavaiból messzire vezető következtetéseket le­vonni, de mint a csepp a tengert, e szavak is tükrö­zik a még mindig meglévő lekicsinylést, a „főzőkanál­elmélet” modernizált válto­zatát, miszerint van ugyan egyenjogúság, de azért jobb, ha a nők! nagy ügyekbe nem ütik bele az orrukat. Így azután egyenjogúság van abban, hogy a termelőszö­vetkezetekben ugyanúgy — és nem. egy helyen jobban! — dolgoznak az asszonyok, mint a férfiak, a gyárakban ugyancsak ezt várják tőlük, amikor a közös gazdaságban brigádvezetőt keresnek, a gyárban szakmány-vezetőt vagy éppen valamilyen osz­tályvezetőt; inkább a keve­sebb tehetségű, szorgalmú férfit választják, mint a te­hetségesebb, szorgalmasabb — nőt... Lassú, s nemcsak sikerek­kel, hanem átmeneti ku­darcokkal is teletűzdelt az a folyamat, amelyet a női egyenjogúság gyakorlati megvalósulásának nevezünk. A törvényekkel, intézkedé­sekkel ugyan nincs baj: írott betűjük és szellemük is a nők javát szolgálja, ám nehéz lenne mindazt elso­rolni, ami a gyakorlatban — elfoglaltság, rosszul értel­mezés, férfigőg miatt — gáncsot vet még a gyorsabb előrehaladásnak. Az álta­lános politika — a párt ál­láspontja e kérdésben —*s a helyi gyakorlat sokszor nem vág egybe, mégsem vesztik kedvüket a lányok, asszo­nyok. Elég itt megemlíteni a mind nagyobb számban nemcsak létező, de aktívan tevékenykedő termelőszövet­kezeti nőbizottságokat, a községi nőtanácsok munká­jába bekapcsolódók növek­vő számát, a szülői munka- közösségeket, ahol megint- csak az asszonyok jelentik a lendítő erőt, s végül, de nem utolsóként a nők poli­tikai érdeklődésének foko­zódását. Igaz, ez még nem általános, de éppen ezért megkülönböztetett figyelmet érdemel. Közéleti demokra­tizmusunk, az ország ügyei, de a nagyvilág eseményei is ma már témát jelentenek a nők mindennapjaikban. Leg­többjüknél ugyan még csak úgy, hogy: ez jó vagy rossz, helyeslésre vagy ellenzésre számot tartó, de az érdek­lődés megteremtése egyet je­lent annak — fokozhatósá- gával! A napjainkban zajló nő­tanácskozások egy része jól tükrözi ezt az új vonást, s hiba lenne nem felfigyelni rá! Ügy is, hogy a művelő­dési házak programjában helyet kapjanak a nők tájé­kozottságához és érdeklődé­séhez igazodó politikai is­meretierjesztő előadások — és nemcsak a nők akadé­miájának keretén belül — de úgy is, hogy az agitációs munkában tovább kell fino­mítani a nők körében vég­zett felvilágosítás módsze­reit. Megértve és megértet­ve, hogy mind nagyobb az olyan nők száma, akik nem­csak „ünnepnapokon”, te­hát gyűléseken, más hivata­los összejöveteleken politi­zálnak, hanem a hétközna­pokon is, ma még többsé­gükben inkább csak meg- érezve, s még nem egészen megértve, hogy egyenjogúsá­guk érvényesítése ezt is megköveteli. A politikai érdeklődés el­mélyítése, a tudatformálás célratörőbbé tétele: a nők közéleti tevékenységének fontos feltétele. És ennek elősegítése jelentős lépés a sokat emlegetett egyenjogú­ság megvalósulásában, ami­ért tenni, cselekedni nem­csak a nők joga, hanem — a férfiak kötelessége is! ■— m Feleki László: Ajándékok Mivel sikerült néhány krokimat pénzzé tennem, el­határoztam, hogy idén ala­posan kirukkolok a kará­csonyi ajándékok terén, s mindenkit bőségesen meg­ajándékozok. Boriska néni­nek vettem egy öröklakást, gondoltam, örülni fog neki. Tévedtem, mert Boriska néni fejcsóválva panaszko­dott, hogy villát szeretett volna, gyümölcsössel, cso­dálkozik, hogy ezt elfelej­tettem, pedig nemegyszer mondta. Persze, biztosan oda se figyeltem, manapság nem törődnek más ember kívánságaival. Okulva ezen a kellemet­lenségen, Sanyi bácsinak egy háztömböt vettem a Lágymányoson. Azt hit­tem, örömet szerzek neki, de amikor találkoztunk, sértődött arcot vágott, s ebből arra következtettem, hogy valami baj van. SzűR szavú ember lévén, hiába faggattam, csak azt hajto­gatta, hogy nagyon meg van elégedve, igazán kedves to­lom, hogy egyáltalán meg­emlékeztem róla, más még ilyen ajándékot sem kap, s nem az ajándék értéke a lényeges, hanem a figye­lem. Végül aztán kibökte, hogy a háztömbben nincsen mozi, a szomszéd háztömb­ben viszont van, tehát ha csak egy kicsit is törődtem volna vele, akkor erre is gondol­taim volna. Ilonka néninek vettem egy szép toronyórát lánccal, aminek Ilonka néni először örült, csak később döbbent rá a hiányosságokra, hogy például tornyot nem vet­tem hozzá, az óra nem atomóra, a lánc pedig csak 1.8 és nem 24 karátos aranyból készült, s bizony alig nyom fél mázsát. A dolog, mint mondta, nem lepte meg túlságosan, min­dig tudta, hogy tehetségte­len ajándékvásárló vagyok, amit elém löknek, megve­szem, s nincs sem időm, sem kedvem behatóbban fog­lalkozni a dologgal, mert hiányzik belőlem a türelem és a szeretet. Lajcsi bácsinak egy óce­Szabolcs-Szatmár megye munkaerő-gazdálkodásának vizsgálata azt mutatja; or­szágos viszonylatban itt volt — bizonyos mértékig még ma is — legnagyobb a mun­kaerő foglalkoztatásának fe­szültsége — tájékoztatták munkatársunkat a megyei tanács munkaügyi osztályán. — A népesség magas ter­mészetes szaporodási aránya a munkaerőforrás növeke­dését eredményezte, ugyan­akkor a megye ipari üze­me kevés — a munkaerők zöme a mezőgazdaságban dolgozik. Az utóbbi években — fő­leg 1961-től — javult mind a férfi, mind a női műnk'* erők foglalkoztatási aránya, de még nem megoldott. Sok az ingázó Bár kedvező hatásként je­lentkezett a megyén kívüli munkavállalás lehetősége — 1960-ban 12 ezer 600, 1S35- ben már több mint 25 ezer az ingázók — ez sok hát­rányt is jelent. (Távol a csalátjtól, sok utazás, fá­radtság, stb.) Viszont ezzel — ha itt-ott még van is probléma — lényegében megoldódott a megyében a férfimunkaerő foglalkozta­tása. Viszont a nők és a fiatalság alkalmazása még ma is nagy gond. A javulás ellenére a me­gye munkaerőhelyzete — az átlagos szinthez viszonyít­va — még mindig kedvezőt­len. A munkaképes korúak foglalkoztatása alacsonyabb, mint az országig átlag. Például a megyéoen 1961- ben 68,9, 1965-ben 65.6 szá­zalék az aktív keresők szá­ma, míg országos szinten 70,4, illetve 74,1 százalék. A végzett számítások alap­ján a munkaképes korú né­pesség a harmadik ötéves terv időszakában megköze­lítően 10 ezer fővel fog nö­vekedni. A harmadik ötéves tervben minimálisan 15—13 ezer fővel kell növelni a megye területén a foglal­koztatottak számát. A munkaerőszükséglet nö­velése, mint alapvető mun­kaerőgazdálkodási célkitű­zés feltételezi, hogy lehető­vé váljon az egyenletesebb foglalkoztatás, s lehetőség­hez mérten csökkenjen az ingázók száma. Ezek vi­szont azt feltételezik, hogy az új munkahelyek létesí­tését nem csak a mezőgaz­dasági ágazatok fejlesztésé­vel kell elérni, hanem más ipari létesítményekkel is. Persze a nem mezőgazdasá­gi ágazatok fejlesztése mel­lett a mezőgazdaság mun­kaigényes termetvényeinek növelése is fontos — kultúr­növények termesztése, ker­tészet, ami elsősorban a ánjárót vettem, sajnos azonban neki sem találtam el az ízlését, mert mint ki­derült, jégtörőt szeretett volna kapni től< m, lehető­leg atommeghajtásút, mert öregszik, ideges, nincs tü­relme hagyományos tüzelő­anyaggal bíbelődni. Most mit csináljon az óceánjáró­val, kénytelen néhány száz millióért elkótyavetyélni. Valahogyan minden eset­ben a balszerencse üldözött. Akinek a Sportcsarnokot vásároltam meg, az a Nép­stadiont szerette volna. Aki vízi erőművet kapott, az atomreaktorért bőgött. Két­ségtelenül én is követtem el hibát. Például amikor Józsikának egy mozdonyt vettem, csak később döb­bentem rá, hogy nincs die- selesítve. Közben elvesztettem az önbizalmamat is. Amikor például Erzsi néninek meg­vettem a Déli-sarkot, es­küdni mertem volna, hogy helyesebb lenne az. Északi- sarkot elvinni neki. Ügy is lett, Erzsi néni arckifejezé­sét sokáig nem fogom elfe­lejteni. Nagyon nehéz ajándékot venni. Én például kaptam egy golyóstollat, de nem ír. foglalkoztatott nők arányá­nak növelését eredményez­heti. Felhívni az ifjúság figyelmét a mezőgazdaságra — Megyénkben a mező- gazdaság nyújtja a legtöbb munkái. 1964-ben csak a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek 91 854 tagot és 13 282 segítő családtagot fog­lalkoztattak. Viszont a vizs­gálat azt is megmutatta, hogy a 14 évnél idősebb tsz-lakosságnak csak 52,2 százaléka vesz részt a kö­zös munkában, s ennek 71,5 százaléka dolgozik csak rendszeresen a szövetkezeti gazdaságokban. Ugyanakkor a foglalkoztatottak száma alacsonyabb az előző évek szintjénél és a korösszetétel is romlott. A munkába lépő falusi fiatalok érdeklődése ma még nagymértékben nem a me­zőgazdasági tsz-ek felé irá­nyul. A tsz-ek munkaerőgazdál­kodási problémáinak meg­oldása azon múlik: mennyi­re sikerül a jövedelem eme­lésével, állandó foglalkoz­tatottsággal a fiatal munka­erőket bekapcsolni — a munkacsúcsok idején a ház­tartásban lévő nőket és csa­ládtagokat bevonni. Az if­júság bekapcsolásában nagy szerepe lehet a jövedelme- zési forma megválasztásá­nak,* például a rendszeres havi készpénzelőleg. A gazdasági intézkedések mel­lett . fontos szerep jut: a falusi ifjúság pályaválasztá­si érdeklődését a mezőgaz­daság felé irányítani. Míg a mezőgazdaságban csökken, az iparban és más területen emelkedést mutat az aktiv“ keresők száma. 1960-ban 84 ezer 600, 1965- ben már 100 ezer fő — be­leértve az ingázókat is — a munkások, alkalmazottak száma. A megye iparában a foglalkoztatottak száma nyolc százalékkal haladja meg az előző évit. A mun­kaerőhelyzet javulása az iparban bizonyos vonatko­zásban kedvezőtlenül is ha­tott. Fokozódott a munka- erőhullámzás, amely egy­részt a vállalatok egyenlőt­len termeléséből adódott, másrészt a munkavállalók igyekeztek közelebb kerülni lakóhelyükhöz és ott mun­kát vállalni. (Ebből adódó munkahelyváltozás 53,2 szá­zalék volt.) De jelentkezett egy új vonás is: a mező- gazdaságba történő vissza­áramlás. Ez a fsz-ek gaz­dasági megerősödéséhez ve­zethető vissza. (Az építő­iparból 28, más iparágakból 21 százalék.) Ez a kezdeti jelenség már mutatja a mezőgazdaság munkaerőel­látásának megoldását, az ifjúságra való hatását. Szaktechnikuenokcit! A munkaképes korba lé­pő, iskoláit elvégzett fiata­lok száma jelentősen mégha, ladja az évenként nyí ó fog­lalkoztatási lehetőséget a megyében. Az általános is­kolákból kikerülő fiatalok tanulása szaktechnikumok­ban, szakmákban való elne- lyezése a legnagyobb gond. Több évre visszamenően tapasztalat: a felvételre je­lentkezők 75 százalékát nem tudják beiskolázni. A szak­munkásképzés a férőhelyek bővítése ellenére sem elé­gíti ki a termelés igényeit és a fiatalság érdeklődését. Ugyanakkor jelentkezik az ellentmondás az ifjúság fentebb vázolt helyzete és a mezőgazdaság munkaerő- ellátása között. A jelenlegi helyzet alapján két alapve­tő feladat jelentkezik: a fiatalságot a mezőgazdaság felé irányítani, hogy a mun­kaképes korba lépők a me­zőgazdaságban vállaljanak munkát, a másik: a szak- képzettséget nyújtó képzés arányának növelése szak­technikumok révén — ha szükséges — akár a gim­náziumok rovására is, Napjainkban már szinte közhelynek számít ha vala­hol sokat emlegetik a szo­cialista bérezés alapszabá­lyát. „Mindenki munkája szerint részesül a megter­melt javakból”. Amikor az Építőipari Vál­lalat párt-végrehajtóbizott­sága tárgyalta a munkanor­mák helyzetét, mégis olyan érzésem támadt, nem tud­ják még a munkahelyeken ezt reálisan alkalmazni. A vállalat műkőműhelyé­ben a korábbi kézi műkő- anyagkeverés helyett gépi keverést végeztek, a normák laza időértékkel voltak el­számolva; ,a normatétel mégis maradt a régk A norma 15 %-os csök­kentésével jelentősen emel­kedett a teljesítmény, a ko­rábbi 58 Ft-os egy órára eső termeléssel szemben 69 Ft-ot teljesítettek — ugyanolyan körülmények mellett — mi­nőségileg elfogadható mér­tékben. A normákról szóló kor­mányrendelet az állandó karbantartásra hívja fel a figyelmet. Ez azt is jelenti, hogy nem kampányszerűen kell ezzel foglalkozni. Legutóbb az Északi Al­központban a betonozási munkánál a normakönyv értelmezésén volt a vita; Bár ebben nagyon is érthe­tően meg volt határozva azért a munkáért járó bér­tétel. Mégis a korábbi hely­telen gyakorlat miatt a munkások csaknem kétszer- annyi bérért végezték ugyanazt a munkát. Lehetne ezen a problé­mán úgy is segíteni, hogy egy-egy épületnél előre el­készítenék az egyösszegű utalványokat. így a munkás előre látná az elvégzendő munkáért járó bért. A bér mellett szerepelne a nor­matétel precíz leírása. Csak így lehetne elkerülni a vi­tát, segíteni a jobb munka- szervezést. Őszintén meg kell magya­rázni és meg is lehet,, hogy mennyi bér jár az elvégzen­dő feladatokért. Végh János Fiatalok főpróbája Sxaraiosfeecsesi Viták és érvek —• Klubdélutánok — ,,/Vmcs a munkánknak értékelésé“ Kukoricát törnek a lá­nyok. Ifjúsági szocialista címért küzdő brigád. Egy fiú, 13 lány. És két asszony a patrónus: Rápoldi End- réné és özv. Csernyi Endré- né. Az utóbbi szól: — Gyerünk ott lányok, mert lemaradtok! Kezdetnek jó Székely Rózsa elnézést kérve mosolyogva tépi a csuhéjt, nem hagyja félbe az elkezdett mondatot: — Ez nem tetszik a lá­nyoknak. Ha Ida néni szól, vagy bárki, akkor megsér­tődnek. Volt egy lány kö­zöttünk aki ki is jelentette: nekem Ida néni ne paran­csoljon, ahelyett, hogy pa­rancsolgat inkább pucolná ki otthon a sport. Nem il­lő dolog. Fiatalok. Varga Sándor, úgy is mint a szamosbecsi Dózsa Tsz párttitkára, úgy is mint a gyümölcsös brigád vezetője, az ifjúsági brigád ügyét derűsebb oldaláról látja: — Mint kezdeti dolog megjárós. Meglátogattam én őket kint a területen gyak­ran, nem igen volt problé­ma. Néha figyelmeztetni kell egyiket-másikat, de hát az a baj ami bennük van, megvan mindenkiben. Személyi problémák Az ifjúsági brigád a té­len alakult. Az igazsághoz tartozik, hogy a vezetőség nem nagyon akarta. Minek, mi haszna? Lehet-e bízni a fiatalokban? Ezeregy kérdő­jelt állítottak. Mégis meg lett a brigád. Győzött az az okos elgondolás, hogy Sza- mosbecsen, a tsz-ben kevés a fiatal; miért ne lehetne úgy összehozni őket, hogy közelebb kerüljenek egy­máshoz munkában, szóra­kozásban. — Munkavállalás terén a brigád alakulásakor — mondja Vajda Piroska KISZ-titkár, brigádvezető — nem minden sikerült úgv, ahogy elgondoltuk. A 25 holdas konyhakertészet­re kötöttünk szerződést és egy-két terméket kivéve nem teljesítettük a tervet. Nem a brigád hibája. Rossz volt az idő. A tervezett mukaegységérték, a 60 fo­rint átért így is meglesz. — A brigád tagjai kö­zött még nincs teljes egyetértés. (Ez egy másik gondolatsor). Személyi prob­lémák adódnak. Az egyik lány többre tartja magát a másiknál. Mindegyik pa­rancsolni szeretne és kije­lentik, ha más mond vala­mit: vagyok olyan mint te. A KISZ-titkár beszélt a fiatalok kulturális munká­járól. A tsz adott lehetősé­get, klubszobát rendezett be, a klubszobába 13 ezer forintért vásárolt zeneszek­rényt, rádiót, tv áll a fia­talok szórakozására. Társas­játékot most vettek 600 forintért. Szépirodalmi köny is bőven van. — Rendezünk klubdélutá­nokat is. A klubdélutánok általában jól sikerülnek. A lányok, fiúk szeretnek tán­colni, ha baj van a terüle­ten, a munkában, a tánc- mulatsággal a fiatalok min­dig kibékülnek. Rápolti Ignác, a tsz el­nöke is megáll, ahol Vajda Piroska az ifjúsági brigád­ról beszél. Beleszól: „Nem ismeri a fiata­lokat elnök elvtárs lu — Megvan itt a fiata­loknak minden. A KISZ-titkár kpntráz: — Az elnök elvtárs nem is tudja. Nem is ismeri a fiatalokat — Miért? — Azért mert az elnök elvtárs nem jár a fiatalok közé. Az elnök mosolyog, a KISZ-titkár lány arca ko­moly marad. Az elnök azt mondja, hogy sokat, nagyon is sokat jár a fiatalok kö­zé. A KISZ-titkár makaes- kodik, hogy a vezetőség mégsem törődik eleget a fiatalokkal. — Sem az igazgatósági ülésen, sem a pártvezetősé­gi ülésen és másutt sem tárgyalták meg, hogy dol­goztak a fiatalok. Nincs ér­tékelés a munkánkról, pe­dig ez fontos lenne, hogy tudjuk: jövőben hogyan csi­náljuk. Kezdeti lépés volt. A termelési terv teljesítése az ifjúsági brigádnak nem si­került. Vita van a fiatalok között, adódik vita a fia­talok és öregek között, a KISZ-titkár és a vezetőség között. Komoly, de meg­oldható problémáról van szó. Horváth László nö­vénytermesztési brigádveze­tő azt mondja: — Elég jól dolgoznak és ez a lényeg! S. E, Megyénk munkaerő-: a Javult a foglalSiOzlaíottsá« IICI y /íC IC Tág lehetőséget nyújt a mezőgazdaság Megjegyzés: Mindenki a végzett munkája után . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom