Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-10 / 239. szám

öt esztendő eredményei! bizonyítanak Amíg a program megvalósul Szerkesztőségi beszélgetés a beruházások meggyorsításának lehetőségeiről A számos tatár falvi Ady Termelőszövetkezet azok közé a tsz-ek közé tartozik, ahol soha nem voltak hul­lámvölgyek. Az ellenforra­dalom idején vasvillával védték a szövetkezetei, a községet az idegen felfor­gatóktól. Amikor más köz­ségekben a kilépésen, a széthúzáson vitatkoztak, ak­kor Tatárfalván — 1956. novemberében — új tago­kat vettek Del a szövetke­zetbe. Egy problémájuk mégis volt. Mivel senki nem vágyott el a község­ből, a sok munkáskézhez kevésnek bizonyult a tatár­falvi határ. Gyümölcstelepí­téssel ugyan segítettek ma­gukon, de a végtelenségig ezt sem lehetett fokozni, hi­szen a háztájin felül, már alig volt közös szántóterü­let. Az ötvenes évek vé­gén a járás vezetői úgy segítettek Tatárfalván, hogy azokból a községekből, ahol nem bírtak a földdel, ad­tak nekik területet. így jár­tak el Urára, Méhtelekre 20—25 kilométerre kukori­cát kapálni a tatárfalvi tsz- tagok. Ez nem volt egész­séges helyzet, de 1960 vé­gén ez a lehetőség is meg­szűnt, amikor az egész já­rás szövetkezetivé vált. A korábban földfelesleggel rendelkező községek is megművelték az egész ha­tárt. SZEGÉNY A „MENYASSZONY” Ekkor olyan javaslatot kaptak a tatárfalviak, hogy egyesüljenek a szomszédos Szamosangyalossal. Angya­lost területileg csak a Sza­mos választja el Tatárlal- vától. A gazdálkodás szín­vonalában azonban Igen messze estek egymástól. Az angyalosiak állandó deficit­tel küszködtek. Amíg a fe­le annyi területű Tatárfal­ván kétszázan is dolgoztak a közösben, Angyaloson 65—70 ember kínlódott. El­hanyagolt volt a gyümöl­csös, a jószágállomány ép­pen csak tengődött, így zárszámadáskor mindig csak veszekedtek, de osztani nem volt mit. Az egyesülési javaslatot Angyaloson, ha nem kitörő lelkesedéssel is, de olyas­féle beleegyezéssel fogad­ták, „csak jobb lehet”. Nem így Tatárfalván. A „házas­sághoz” szegénynek tartot­ták a „menyasszonyt”. Fél­tek az adósságtól, féltek at­tól, hogy a rossz munká­hoz, széthúzáshoz szokott angyalosiak az ő szövetke­zetüket is lerontják. A tsz vezetősége és a pártalap- szervezet többször is vitat­ta a felajánlott lehetőséget. Végül is a párttagság az egyesülés mellé állt. Meg­indult az agitációs munka a tagság körében. Ismer­tették milyen lehetőségek nyílnak azzal, ha egyesül a két község. Lesz szántó­föld, tudnak takarmányt, kukoricát termeszteni, nö­velni tudják az állatte­nyésztést. Megszűnik az a nagy kockázat, ami az egy- profilos, gyümölcsgaz­dálkodással jár. MAJD LESZ VALAHOGY 1961. februárjában szövet­kezeti közgyűlést tartottak Tatárfalván, ahol az egye­sülés mellett döntött a tag­ság. Mindenki ugyan nem értett még egyet, az egye­sülés mellett szavazóktól is hallatszott olyan hang, „próbáljuk meg, majd lesz valahogy.’' Az első esztendőben az angyalosi határ tekintélyes részén tatárfalviak szorgos­kodtak, Angyalosról tovább­ra is az a 60—70 ember járt dolgozni, akik a koráb­bi években küszködtek. Kü­lönösen nagy erőfeszítést végeztek a 131 hold elha­nyagolt gyümölcsösben. A jól működő fegyelmezett tatárfalvi vezetési mód, a jobbnak, a többnek akará­sa nem engedett torzsalko­dást, Már ebben az évben egyetértésben végezték a munkát. Egyformán szép volt a határ a Szamos mindkét partján. Az ered­ményekben való kétkedés azonban megmaradt egész az év végéig, az első zár­számadásig. A zárszámadás azonban egycsapásra meg­szüntette a bizonytalansá­got, hiszen 55 forintot fi­zettek munkaegységenként. A második évben már 150- en jártak az angyalosiak is dolgozni. Jöttek vissza az iparból, és mentek a határ­ba azok is, akik eddig csak a háztájiból nézték a töb­biek kínlódását Ma már több, mint kétszázan dol­goznak az angyalosiak. Míg az ötvenes években 40—50 hold évelő pillangóst tud­tak vetni Tatárfalván, most az egyesült szövetkezetben több, mint 200 hold lóhere és lucerna ad takarmányt az állattenyésztésnek. Hízó állatot 25—30 darabot tud­tak eladni, most évente 100 darab hízott marhát, és át­lagban 200 darab hízott sertést adnak közfogyasz­tásra. Tudnak cukorrépát és kukoricát is termelni. MOTOR- KERÉKPÁROK, ÖJ HÁZAK Az egyesülés óta saját erőből az angyalosi üzem­egységben lóistállót, csűrt, kovácsműhelyt, darálót, al- macsomagolót, pálinkafő'z- dét és cefretartályokat épí­tettek, aminek az értéke majdnem másfél millió fo­rint. Már az első évben ki­fizették az angyalosiak zár- számadási tartozását is. A munkaegység értéke a kö­vetkezőképpen alakult: 1961-ben 55 forint, 1962- ben 61 forint, 1963-ban 63 forint, 1964-ben 65 forint. Az idei rendkívüli időjárás­sal is jól birkóztak meg, 50 forinton felül osztanak most is. Angyaloson a má­sodik évben már tizenegy szövetkezeti tag vett motor- kerékpárt, öten pedig új házat építettek. Azóta ez így folytatódik minden év­ben. Tatárfalván — első­ként a megyében — törpe vízmüvet építettek. A csö­vekben minden utcán ott csobog az egészséges ivó­víz. Most már megkezdték a víz bevezetését az udva­rokba, lakásokba. öt év bebizonyította, hogy egy gyenge és egy erős szövetkezet egyesülése milyen eredménnyel jár­hat. De azt is bebizonyítot­ta, hogy Angyaloson sem a szövetkezeti tagokban. és nem is a talajban volt a hiba, hanem a vezetést kel­lett megjavítani. Csikós Balázs Évente mintegy egymil- liárd forintot fordítanak megyénkben beruházásra. E hatalmas összeg túlnyo­mó részét üzemépületekre, termelőszövetkezetek létesít­ményeire, lakóházakra, kul­turális és egészségügyi in­tézmények építésére fordít­ják. A beruházás növekedé­sének üteme már jelentő­sen meghaladja az országos szintet, s Szabolcs-Szatmár további fejlődésének egyik alapja: milyen gyorsan építjük be az állam me­gyénkbe juttatott millióit. Az építkezések kivitelezé­si ideje az utóbbi években csökkent. De még most is hosszú idő — három, négy év — telik el, amíg az egy-egy jóváhagyott létesít­mény el is jut a megvalósu­lásig. Ennek az oka nem az építésben, hanem a beruházás előkészítésében rejlik. Mik a gátló ténye­zők és hogyan segíthetnének a beruházással foglalkozó műszakiak az előkészítési idő lerövidítésében, erről beszélgettünk Végh János­sal, a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatár­sával, Juha Istvánnal, a Beruházási Iroda főmérnö­kével, Scholtz Bélával, a megyei Tervező Iroda fő­mérnökével és Horváth Zsigmonddal, az ÉM. me­gyei Építőipari Vállalat mű­szaki osztályvezetőjével a Kelet-Magyarország sler- kesz tőségében. JUHA ISTVÁN: Az elő­készítés valóban két-három évet vesz igénybe, ez a mi nagy fájdalmunk is. Szerin­tem elsősorban azért, mert a legkisebb épületnél, s tí­pusterv alkalmazása esetén is negyven-ötven szervet kötelező bekapcsolni. Elkép­zelhető, hogy minden szerv érvényt akar szerezni a maga — sok esetben telje­sen lényegtelen — állás­pontjának. Annyi a jogsza­bály, a pragrafus, hogy mindenről be lehet szinte bizonyítani a szabálytalan­ságot. Hónapokig, s nem ritkán évekig eltartanak az ilyesfajta egyezkedések, vi­ták és csak ezek után lehet szó a beruházási program, majd a kivitelezési tervek elkészítéséről. Még egysze­rű beruházásnál is így van ez, amelynél pedig aligha lenne szükség egyáltalán vitára. A beruházási prog­ram jóváhagyása pedig olyan hosszú időt igényel, hogy azt szinte lehetetlen kivárni. SCHOLTZ BÉLA: Erre egy legújabb példa. A nyíregy­házi déli alközpontban még márciusban elkészítettük 108 lakás beruházási program­ját. Május 18-án (két hónap múlva!) valamennyi szüksé­ges szerv jóváhagyta, de az irodánk csak júliusban kap­ta meg a kivitelezési ter­vekre vonakozó megbízást. Két hónapig vitatkozott a megyei tanács vb építési és tervosztálya melyikük ír­ja alá az ügyiratot. Nekünk a tervezésre ugyanennyi időnk maradt. S hogy ne essen kútba a határidő, ne legyen vizsgálat, kötbér _ ilyen esetek miatt — jog és szabályellenesen, de előre hozzáfogunk a tervezés munkálataihoz. Volt ennek aztán olyan következménye is, hogy utólagosan, s nem lényeges módosítások miatt több ember több napi mun­kája veszett kárba s elhú­zódott a kivitelezés Is. HORVÁTH ZSIGMOND: Szabályok, rendelkezések nélkül nem lehetne építeni. De túlságosan sok a jog­szabály, amelyek betartása tökéletesen szinte lehetet­len. Ma már nem azért os­toroznak minket az illeté­kes beruházó szervek, mert nem tartjuk be, inkább azért ha pontosan betart­juk a jogszabályokat. Sze­rintem sem az a hiba, ha a különben hasznos rendel­kezések alapján dolgozunk, hanem az, hogy ez a sok szabály alapos módot is ad arra, hogy rengeteg szerv közbeiktatása akadá­lyozza a munkánkat. Vagyis sok a kapaszkodó a kisajtó, amely szüli az adminisztrá­ciót, nehezíti a döntést. JUHA ISTVÁN: El kelle­ne érni, hogy egy felelős helyre állított vezető műsza­ki embernek legyen egyedül is joga eldönteni, egyes esetekben mit tegyen. Ha erre nem, vagy nem jól képes, váltsák le. De ha alkalmas, akkor arra is le­gyen az, hogy intézkedjen, dönthessen. Ez lenne a hasznosabb, s nem az, hogy egyre több munkát adunk a jogászoknak, s magunk is lekötjük időnket a jogi kér­dések boncolgatásával — mert le kell — a konkrét építőmunka helyett. Hogy ez mennyire káros, bizonyítja a nyíregyházi tanyai kollé­gium esete. E fontos léte­sítmény építése azért húzó­dik, mert jogi formulákat keresnek a tervezők, s a ki­vitelezők — egy félórás mun­ka végzése helyett. Ugyanez a helyzet az északi alköz­pont ideiglenes derítőjének előkésztésével, amelyet má­jusban kezdtünk meg, s még ma sincs eredmény. HORVÁTH ZSIGMOND: A jelenleginél sokkal egész­ségesebb légkörre, a kölcsö­nös bizalom megteremtésé­re lenne szükség a beruhá­zásban közreműködő szer- í vek között. A műszakiak I felelőssége csak a legtelje­sebb bizalom talaján érvé­nyesülhet. Paragrafusokkal, jogászkodással nem lehet építkezni. Szerintem, ha a különböző érdekelt műsza­kiak megbízhatnának egy­más vállalatában, ígéreté­ben, s nem az állam pén­zét, az emberek idejét, ide­geit őrlő döntőbizottsági tár­gyalásokon dőlne el a beru­házás sorsa, akkor fele any- nyi problémával küzdenénk. S a műszakiak is a beruhá­zással, a kivitelezéssel tö­rődhetnének elsősorban, nem a jogi ügyletekkel. JUHA ISTVÁN: Hiányzik például egy 18 lakásos épü­let egyetlen szobájának a parketta csiszolása, emiatt viták kerekednek, amelynek a lakók isszák meg a levét — esetleg csak hetek múl­va költözhetnek, ugyanis a beruházó jogosan tagadhat­ja meg az épület átvételét. Pedig a hiba kijavítása csak néhány óra — ha a bizalom adott, s van kölcsönös meg­értés. Senkinek sem használ tehát a vég nélküli vitatko­zás, amely miatt nem egy­szer mentek már évek ve­szendőbe. Itt kellene erélyes kézzel rendet teremteni. HORVÁTH ZSIGMOND: Vannak már kezdeti lépé­sek a munka gyorsítására. Az ÉM — helyesen — rög­zítette hogy a jövő évi építkezések terveit előző év augusztus 31-ig kapja meg az építő vállalat. Ez meg­történt s jó, mert reálisak az anyagterveink, felkészül­hetünk a beruházás elkészí­tésére. De a hitelfedezet csak jövőre lesz meg, az OTP csak akkor mondja meg, melyik munka mehet és melyik nem. Ennek hiá­nyában nem tudunk anyagot rendelni, alvállalkozót kije­lölni — vagyis építési szer­ződést kötni. Gyakorlatilag e helyes elvet egyáltalán nem tudjuk gyümölcsöztet- ni. VÉGH JÁNOS: Rendkívül fontosnak tartjuk a szervek közti kölcsönös bizalmat. Ne arra törekedjenek a fe­lek, hogy bebizonyítsák mennyire nekik van igazuk, s közben a beruházás ideje elhúzódik. Azt is látni kell, hogy a kivitelező munkája már az építkezést megelő­zően megkezdődik: a beru­házási program készítésé­ben, bírálatában, s nemcsak már a kivitelezési tervek hibáztatásában — jóval később. Ugyanakkor a be­ruházónak is figyelembe kell venni a kivitelező ér­keit (típusszerkezetek alkal­mazása, építkezések kon­centrálása, folyamatos ter­melésszervezés lehetőségei stb.) A jogszabályokra szükség van, de azt el kell érni, hogy egyszerűsítsék gyorsítsák a lebonyolítást, s csökkenjen az adminisztrá­ciós eljárás, mert ezt az élet követeli. A túlzott elő­készítési időt semmi sem in­dokolja, mint ahogy az il­letékes megyei szerveken — például a megyei tanács két emlitett osztályán — múlik csupán az is, mennyire lel­kiismeretes, a népgazdaság és a megye fejlődésének ér­dekeit tekintő a munkájuk. # A beruházások meggyorsí­tása az érdekelt szakfőható­ságok jobb összhangján, a gátló akadályokat meg­szüntető intézkedésein, s nem utolsó sorban az itt dolgozó szervek jobb együtt­működésén, felelősségválla­lásán múlik. Érdemes figye­lemmel kísérnünk, hogyan alakul e fontos terület helyzete a jövőben. Kopka János Gáz, bölcsőde, telek Intézkedések a lakosság érdekében A városi tanács tájékoztatása Nyíregyháza évről évre fejlődik, bővül az egészség- ügyi, kereskedelmi, műve­lődésügyi és egyéb ellátás hálózata, s a fejlődés je­lentős részese, segítője a városi tanács. Milyen — a lakosságot közvetlenül érin­tő — intézkedéseket tettek- a közelmúltban a Nyíregy­házi Városi Tanács VB osz­tályai, csoportjai? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk a tanács illetékeseinél. — Háromezer nyíregy­házi családnak adtunk probán-bután gáz elő- bekapcsolási engedélyt a második és a harma­dik negyedévben. Ezzel a város lakosságának 18 százaléka, mintegy 16 ezer családnak lesz háztar­tásában gáz — hallottuk a kereskedelmi csoportnál. — Az előbekapcsolási enge­déllyel rendelkező nyíregy­háziak a jövő év első ne-' gyedében már használhat­ják főzőkészülékeiket: ek­kor kapják meg majd a gázpalackokat. A második negyedévben kiadott elő­bekapcsolási engedélyek alapján 1500 bekötését már elvégezték. — A bölcsődei férőhelyek számának növelésére tet­tünk erőfeszítéseket, és a városi szakorvosi rendelő- intézet tárgyi feltételeit te­remtették meg — mondta dr. Bíró Béla főorvos, az egészségügyi osztály veze­tője. — Az év elején 40 személyes bölcsődével gaz­dagodott a város. Az új intézmény a Vécsey köz­ben épült fel. Most épül a Sarkantyú utcai 60 személyes böl­csőde, átadása a jövő év elején várható. Jelenleg Nyíregyháza böl­csődéiben 377 férőhely van. — A Vöröshadsereg út­ján, a volt SZTK alköz­pont helyén építkezés, át­alakítás folyik: készül a szakorvosi ren­delőintézet. Elkészültével és berendezé­sével — 1966. májusában — lehetőség nyílik a jelenle­gi zsúfolt rendelőintézet te­hermentesítésére. Az új he­lyen csak a város lakossá­gának tartanak rende­léseket. A rendelőintézet­ben mindenfajta szakorvo­si rendelő helyet kap. — A nyár derekán • 48 telket adott át a városi ta­nács az OTP-nek értékesí­tésre — tájékoztatták mun­katársunkat az építési, köz­lekedési osztályon. Ezeken a telkeken — a Ságvári telep területén — családi házak épül­hetnek. Hasonló célra 20 telek ke­rül átadásra a Borbányán is. Sz. Sz. Megyei TBC-intézet Nyíregyházán. Foto: Elek Emil 1965. október 10. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom