Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-07 / 236. szám
A taggyűlések után A PART KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK az időszerű ideológiai feladatokkal foglalkozó irányelvei érthető érdeklődést váltottak ki az ezzel kapcsolatos szeptemberi taggyűlések előtt nem csak a párttagokban, hanem sokkal szélesebb rétegeknél is. Az irányelvek számos olyan jelenség átfogó értékelését adták a munkában, a napi politikában, a világnézetben, a kultúra és az élet sok más területén, amelyek első hallásra, olvasásra messzemenően találkoztak az emberek érzéseivel. azokkal a társadalmi gondokkal, amelyek gátjai, akadályozói a közösségi előrehaladásnak, a szocialista tudat gyorsabb, általánosabb kibontakozásának. HOSSZAN, KÖRÜLTEkintöen végzett elemző munka előzte és alapozta meg a pártalapszervezeték taggyűléseit, amelyeket a közelmúlt napokban tartottak meg üzemekben, termelőszövetkezetekben, intéz- i ményeknél. A járási pártszervek az előkészületek során igyekeztek feltárni azokat a jelenségeket, amelyek a helyi körülmények közt leginkább gátlói a sokrétű ideológiai előrehaladásnak. Az alapos előkészületekre jellemző, hogy a járási párt- bizottságok igyekeztek a legfőbb dolgokra irányítani a figyelmet, s ezeket életközeibe vinni. Ritka esetben lehetett tapasztalni túlzott elméletieskedést, s olyat, hogy nagy körét ölelték fel az ideológiai tennivalóknak. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemek alapszervezeteinek túlnyomó többségében ugyancsak azt lehetett tapasztalni, hogy a kommunisták a taggyűléseken saját üzemük, alapszervezetük életéből indultak ki a viták során: a helyi jelenségeket boncolva állapították meg a hiányosságokat, szabták meg a tennivalókat. Ez a taggyűlések legtöbbjén akkor is, ott is így volt, ha a pártvezetőség beszámolója nem a konkrétból haladt az általános felé, hanem fordítva: el mólétie:;- kedő beszámolókban csak itt-ott utaltak az üzem életében meglévő példákra. AMI A JÄRÄSI ÉRTÉKELÉSEK során természetszerűen szükséges volt egy- egy főbb témakör elemzésénél, ha ez mechanikusan került az üzemi taggyűlés beszámolójába, a párttagok jelentős részében nem váltott ki mélyebb gondolatokat. Hiába részletezte a beszámoló elvileg — egyébként helyesen — a gazdaság és ideológia, a szocialista demokrácia, az ifjúság nevelése. a szocialista hazafi- ság, vagy más témák összefüggéseit, ha az nem „szállt le” a hétköznapi élethez, nem boncolgatta az üzem, a közös gazdaság saját dolgait — akkor- megcsappant az érdeklődés, alábbhagyott a vitahangulat. Az IDEOLÓGIAI IRÁNYELVEK megtárgyalása valamennyi taggyűlésen elérte elsődleges célját: a párttagok foglalkoznak e gondolatokkal. A feladat, amit a Központi Bizottság körvonalazott, nagy. A lényeges előrehaladás hosszú idő körültekintő, tudatformáló munkájától függ. A taggyűlések méginkább ráirányították az érdeklődést az irányelvekre, s amellett, hogy számos taggyűlésen újra és újra a figyelem középpontjában lesz a párttagok, a dolgozók tudatformálása, az nagyon fontos, hogy a pártcsoportok, mindennapi tevékenységük során állandóan tartsák szem előtt: Rajtuk múlik, menynyire sikerül, teljes munka- és emberközelségben, a dolgozók hétköznapi közösségi és személyi tettei során, azok nevelő befolyásolásával a párt ideológiai irányelveit megértetni, a termelésben, a fegyelemben, a művelődésben azokat kamatoztatni. Slamu András Válasz „Felelősök kerestetnek“ című cikkünkre Takarékos üzemek A Nyíregyházi Gépjavító Vállalatnál intézkedési tervet dolgoztak ki,' amely kiterjed a műszaki fejlesztésre, az újító mozgalomra, a költséggazdálkodásra. A vállalat tizenegy brigádja éves szinten 562 ezer forint megtakarítást vállalt. Ebből az első fél évben 362 ezer forintot teljesítettek. A vállalatnál különösen jelentős a bevezetett újítások száma. Eddig 254 ezer forint ennek a haszna. Csak a 3 köbméteres permetlétartály újításával 123 ezer forint megtakarítást értek el. Újítás történt a gabonafuvóknál, almaosztályozóknál és a D— 24-es kalapácsos darálóknál IS. A Kelet-Magyarországi Faipari Vállalatnál a dolgozók 113 700 forint vállalást tet- fek. A takarékosság főleg az importanyagoli?a irányul. Ebből a fél évbe^ 28 ezer forint eredményt értek el, de összesen 70 ezer forintot. A második fél évben is az anyagtakarékosságra irányítják a figyelmét. Kedvező jelei máris mutatkoznak. Több munkánál például a hulladékanyagot is feldolgozzák. Két üzem takarékossági Intézkedéseinek tapasztalatai bizonyítják: — adva van a lehetőség a takarékosságra, csak élni kell vele. b. I. Életveszély — két és fél millióért Lapunk szeptember 4. számában megjelent „Felelősök kerestetnek” című cikkben, a megyében épült hét burgonyacsíráztatóról írtunk. A burgonyacsírázta- tókat 1963. december 31- én kellett volna átadni, a íjrelytelen tervezé» és ti megerősítési tervek pontatlansága miatt még ma sem használhatják azokat a tsz-ek. Cikkünket megküldtük az FM. Mezőgazdasági Tervező Vállalatnak (AGRO- TERV) és a következő választ kaptuk Jakus Vendel igazgató és Farkas Zoltán főmérnök aláírásával: „Cikkük elolvasásával olyan tények jutottak tudomásunkra, melyekről eddig nem tudtunk. Az általunk elkészített lábodi tervet az állami gazdaságban két helyre is adaptáltuk. Mindkettő jól sikerült, s a létesítmény ma is kifogástalanul működik. Ezt a tervdokumentációt kérték el az állami gazdaságtól, s ezzel indult el a lavina, melyet cikkükben feltártak. Meg kell állapítanunk, hogy terveinket tudomásunk és megkérdezésünk nélkül nemcsak felhasználták, hanem egyéni — és mint kiderült szakszerűtlen — átdolgozásoknak vetették alá. Megjegyezzük, hogy a Beruházási Iroda 1964 nyár elején szakvéleményt kért Sárii István tervezőtől. Miután a helyzetet nem tárták fel, és igen elfoglaltak voltunk, szóbeli megkeresésükre negatív választ adtunk. Cikkük megjelenéséig — és azóta sem — a tervdokumentáció felhasználásáról hivatalos formában vállalatunkat nem értesítették. Az ebből következő veszélyeket tekintve — ami az építkezéseknél igazolódott is — jogos felháborodásukkal egyetértünk”. Mezőgazdasági jellegű beruházásaink ma már olyan műszakilag igényes létesítmények építésével valósulnak meg, melyek szükségessé teszik, mind, a tervezés, mind a kivitelezés területén a fokozott műszaki fel- készültséget Amennyiben az akkori Tsz Beruházási Iroda a tervező megkérdezése nélkül elhozta a burgonyacsírázta- tók tervét Lábodról és azt a tervező megkérdezése nélkül átdolgozta a jelenlegi formára — vétett a fenti követelmények ellen. Az ezután következő kapkodással ezt tetézte. S amikor látták, baj van a burgonya- csíráztatókkal, nem fordultak a legjáratosabb szakemberekhez, a tervezőkhöz. Mindez — az eset többi részével együtt — vezetett oda, hogy a hét burgonyacsíráztató ma is életveszélyes, a beleölt két és fél millió forintot pedig valósággal kidobtuk az ablakon. Kun István Mezőgazdasági szakiskola épül Baktán. A létesítményhez 120 személyes tanulóoíthon is tar tozik majd. Felvételünk az utóbb: / illet mun kálatairól készült. Hammel József felv. E gy levéllel kezdődött, ámbár abban szó sem volt róla. Benne csak az állt: egyik rokonunk ekkor meg ekkor átutazik Budapesten és menjen ki „valaki” az állomásra, mivel csomagot hoz. Nem szeretem az ilyen határozatlan meghatározásokat, mert annak rendesen az a vége: — Maga úgy is szeret korán kelni... Ez a „Maga” én vagyok. Szeretek korán kelni, amig nem kell, de amint elő van írva, azonnal nem szeretek. A nevezett vonat valamikor hajnali négy óra tájban érkezik — természetesen — a Keletire. Azért oda, mert ennél távolabbi állomás hozzánk nincs. Ha Rákosfalván laknánk, nem kétséges, hogy összes átutazó ismerőseink Kelenföldre érkeznének. Már bele is törődtem, bár a Keleti megközelítése hajnalban nem olyan egyszerű. Éjszakai villamos — nagyon helyesen — nincs így a szolgálati kocsival utaztam és fájó szívvel pislogtam a Déli, valamint a Nyugati „indóhá- zakra”, amelyeket átutazó ismerőseink elkerülnek. A rokon asszonyság — Fekete István: Száz tojás természetesen — nem várt, azaz keresett az indulási oldalon, úgy okoskodva: amint leszállt a vonatról, megszűnt érkező utasnak lenni, tehát lehet annyi eszem, hogy ott nem is keresem. Sajnos, nem volt. De azért egy órán belül csak megtaláltuk egymást, ami az érkező és Induló vonatok zűrzavarában szerencsésnek mondható, örültünk, s ezt a örömet a tekintélyes csomagok bennem majdnem lelkesedéssé fokozták. Az például, amelyet vidáman felkaptam, olyan súlyos volt, hogy Gödöllőre is kiutaztam viol- na érte. — Nem nehéz? — kérdezte kedves rokonunk — a fehérneműm van benne. Hosszabb időre megyek. A csomag majdnem kiesett a kezemből. Olyan nehéz lett egyszerre, alig tudtam megvigasztalódni, amikor reggelizés közben azt mondta: meg fogunk lepődni, milyen kedves ajándékot gondolt ki számunkra, — Száz tojást hoztam, legalább százat..., de hogyan!? Ebben a kis szatyorban... A szatyrot felbecsülni — ahogy mondani szokás — egy pillanat műve volt. Benne csak mint rántotta férhetett volna el száz tojás, ezért úgy mosolyogtam, mint akinek semmi kedve a mosolygáshoz nincs. A szatyrot fekete kendő borította, s a rokon egy szobor leleplezéséhez méltó áhítattal bontotta meg a leplet. A szatyorban egy kis kendermagos tyúk ült. Körülnézett a resti neonfényében és tyúknyelven valamit mondott, utána rögtön ásított. — Na, mit szól hozzá! Ez a tyúk mindennap tojik és még csak most kezdte™ Panasz nyomán : Ami a teljes gyógyuláshoz hell.. avagy: mit jelent a rehabilitáció ? A PANASZOS: — Amíg beteg nem lettem, jól megvoltam én itt az üzemben. Mindenféle munkát elvégeztem, amit rám bíztak. Hatvankettőben a szűréskor derült ki, hogy baj van a tüdőmmel. Kiírtak aztán szanatórium következett. Hónapok múlva újból egészséges lettem, jelentkeztem is az üzemben. Ettől kezdve égető tűz az életem. Dobálnak hol ide, hol oda, sokat kell cipe- kednem, papírom van róla, de nem adnak könnyű munkát. Pedig közben a szakvizsgát is letettem. Legutóbb udvarseprőnek tettek meg. Szégyelltem a dolgot, megint kértem, segítsenek rajtam. Nagy vita után visz- sza is tettek abba az üzemrészbe, ahová kívánkoztam. Közben azt mondta az igazgató, alig várja a február elsejét, a két év leteltét, abban a pillanatban elküld. Gyerekeim vannak, kell a kereset... Persze, ha nem jön ez a betegség... Azóta érzem, hogy útban vagyok. Pedig itt leltem beteg. Segítsenek nekem, de a nevemet ne írják ki az újságba... AZ IGAZGATÓ: (szembesítéskor) — Azt állítod, Károly (nem az igazi név. A szerk.) hogy a betegséged az oka mindennek. Pedig volt veled baj azelőtt is. Egyszer itt hagytál bennünket, azt mondtad a Kossuth téren ülve is megkeresed azt a pénzt. Tévedtél, néhány nap múlva vissza is vettünk. Aztán volt, amikor önkényesen otthon maradtál a munkából. Ezért fegyelmit is kaptál. És arra emlékszel-e, hogy amikor betegségbe estél, eszed ágában sem volt bemenni a szanatóriumba. Mi vitettünk el, hogy mielőbb meggyógyulj. Mielőtt elmentél volna, bent jártál az üzemben s azt mondtad az embereknek, úri betegség a tied, semmid sem fáj, a táppénzt meg kapod. Játszottál az életeddel, s mi nem néztük tétlenül. Amikor be kellett menned a szanatóriumba, jöttek a rokonaid, hogy tönkre akarjuk tenni, le akarjuk járatni a családodat... Nekünk lett igazunk, mert visszakaptad az egészségedet. Munkába állítottunk, köny- nyebb helyre. Nem kerestél fényesen, de rosszul sem. Akkor hoztál papírt, hogy nehezebb munkát is végezhetsz. Jó, úgy lett. De te nem nyugodtál: ha a hely volt jó, a pénz kevés, és fordítva. Vigyáztunk rád a létszámcsökkentésnél is: megtartottunk, ott ahol tiszta a levegő. Csakhogy te abba a feldolgozóba kívánkoztál minduntalan, ahol gőzben telik a műszak. Oda Nem tudom, mit mondtam. Nem tudom, miként vágtam csodálkozó, lelkes és elismerő képet a meglepetéshez, de azonnal megállapítottam: hálátlan és aljas farizeus vagyok, mert a tyúkot legjobban szerettem volna a falhoz vágni, vagy legalábbis felkelni és hűtlenül otthagyni. A rokon nő már régen elutazott, s mi még mindig ott ültünk kettesben, amig a pincér finoman nem figyelmeztetett, hogy tyúkomat, vagy vigyem el, vagy takarjam le, mert ez — étterem. A tyúk — úgy látszik — szerette a társaságot, mert azonnal kikezdett a pincérrel és később a villamosok utazó közönségével. A rokon elvitte a leplet, s én — ölemben a szatyorral — elkeseredetten állapítottam meg, hogy ennyi állatbarát sehol a világon nincs, mint Pesten. Rettegek a feltűnéstől. De nem lehetett elbújnom, mert a tyúk minden leszállót, felszállót hangos káricálással üdvözölt és a kalauznő fényes ollóját megcsípkedte... Végre leszálltunk, s akkor megflenyegettem a tyűkot, hogy vagy csendben lesz, vagy elhallgatom a száz tojást és akkor fazékba kerül. De nem hallgatott el és — nem röstellem — mire hazaértünk, én voltam megfőzve. Hogy miket mondott kotyogó, káráló tyúknyelven — nem tudom, de benne volt az elhagyott rét, a napsütéses udvar, a kútgém és a szénapajta, a csalán a kerítés mellett, a gólyafészek a kéményen... benne volt az elhagyott táj, s a fakadó ribizlibokrok, benne volt minden, s akkor már éreztem, hogy ebből a tyúkból nem lesz leves soha,. Nem is lett! Egy kosárban alszik a faházban, mindennap meglátogatjuk, elbeszélgetünk vele, kézből etetjük és nem múlik el nap, hogy hol itt, hol ott tojást ne találnánk utána. Válogatott, szép, valódi „teatojásokat”... Igen, már huszonnegyediknél tartunk, s a Közért érdemes vezetője nem tudja elképzelni, miért veszek mindennap egy tojást. Csak egyet. Aztán eltüntetem róla az áruló számozást... Mert tojni, amióta megvan, nem tojt még egy darabot sem. tettünk, pedig már telt volt a létszám. Akkor jöttek a többiek, hogy nem tudnak veled dolgozni, nem lehet veled kijönni. Veled foglalkozott már az egész vezetőség. Újabb hely, az se jó. Akkor mondtad, hogy mindegy bármi, akár udvarseprés, csak könnyű legyen. Reggel aláírtad a kérvényedet, délben meg visszavontad, pedig a fizetésed egy fillérrel sem lett volna kevesebb. Igaz, idegességemben mondtam, hogy alig várom a februárt, mert az egész kollektívával nincs annyi baj, mint veled. Most megint kedvenc helyeden vagy. És most megmondom neked, ha vigyázol magadra, ha nem szaladgálsz ki a melegből nyakócon a hidegre és nem keresed mindig a különbözést a munkatársaiddal, a nyugdíjig is eldolgozhatsz ott. De ne csak várd, hogy mi legyünk megértőek, te is légy az velünk szemben... AZ ÜJSAGÍRÖ: Látszatra egyszerű ügy intéződött el kedvezően. A szóban lévő vállalatnál nem sértik meg a rehabilitációs rendeletet, a panaszos megnyugodott, a családja nem marad kenyér nélkül. Néhány tanulság mégis kivehető a történtekből. Például az hogy ennek a „megegyezésnek” miért csak az újság közbelépésével lehetett létrejönni? A szembesítésre jellemző közvetlen hangnem láthatóan tetszett a panaszosnak, aki súlyos betegségből gyógyult s az átlagosnál talán többször igényt tart a jó szóra. Látszott rajta az is, hogy megértette: ebben az tizemben kevés a minden szempontból könnyű munkahely s jelenlegi posztját az eddiginél jobban meg kell becsülni. Megtudtuk: nem ez volt az első beszélgetés a panaszossal. Igaz, beszélgettek vele többször is, de csak akkor, amikor már nem lehetett kikerülni a személyes találkozást. Közben a panaszos vélt, vagy jogos sérelmét magában hurcolta, minduntalan arra gondolt, hogy őt ki akarják üldözni az ü.lemből,.. Nem egyedüli jelenség ez, mint ahogy a rehabilitációs rendeletek megtartása sem csak a paragrafusok szemmel tartását jelenti. A gátlásokkal telített, önbizalmukban megrendült egykori betegek — néha talán túlságosan is — igér//lik a megértést, a melegebb emberi kapcsolatot. Teljes — testi és lelki — gyógyulásuk kívánja így! Angyal Sándor
