Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-31 / 256. szám
A szocializmus ereje és kritikusainak erőtlensége írta: Fjodor Burlacki, a Pravda sze/mleírója Az SZKP KB szeptemberi plénuma világszerte óriási érdeklődést keltett. A külföldi szemleírók, közgazdászok és szociológusok élén- .en kommentálják a plénum határozatait. Az ipar és az egész gazdaság igazgatási formáinak átalakítása, amely végbemegy a Szovjetunióban és számos európai szocialista országban, a szocializmussal rokonszenvező emberek szemében garantálja országaink újabb gazdasági fellendülését. Másként látják ezt az an- tikommunizmus propagandistái s minden eszközzel igyekeznek kiforgatni az átalakulások lényegét. Sok polgári lap szinte vezényszóra azt állítja, hogy „a Szovjetunióban tovább tartanak a gazdasági nehézségek”. Kritikusaink leggyakrabban az alábbi három kérdést vetik fel: 1. Ml váltotta ki a gazdasági igazgatás átalakítását a Szovjetunióban és más szocialista országokban az utóbbi évek folyamán? 2. Mi az átalakulások társadalmi tendenciája? 3. Burzsoá kategória-e a szocializmusban az anyagi érdekeltség és a nyereség? Lássuk egyenként ezeket a kérdéseket. LiJ Az SZKP KB plénuma meggyőző és megalapozott választ adott a szocializmus legkevésbé mértéktartó kritikusainak, akik a szocialista országok gazdaságának „válságáról” írnak. A Szovjetunió és más szocialista országok gazdasága magas fejlettségi fokot ért el. A szovjet ipar termelése a háború előttihez viszonyítva 7,3-szeresre nőtt. Magabiztosan halad előre a többi szocialista ország is. A szocialista országok részaránya a világ ipari termelésében a háború előtti mintegy 10 százalékról 1955-ben közel 27 százalékra emelkedett, s ma már 38 százaié*; körül mo- >og. A szocialista országok a gazdasági növekedés üteme tekintetében jelentősen megfőzik a kapitalista országokat. Ipari termelésük a háború előtti színvonalhoz viszonyítva kb. kilencszeresre, ezzel szemben a kapitalista országoké csak 3,2-szeresre nőtt. A Szovjetunióan és más szocialista országokban mindenekelőtt mélyreható objektív okok vezettek az ipar- igazgatás és az ipari terve- ,és átalakítására. A jelenkori tudományos-technikai forradalom körülményei között a termelő erők fejlődésének rdekei diktálják ezt. Ez sszhangban van a szocia- .ióta országok gazdaságának jelenleg elért fejlettségi fokával. A szocialista országokban a technikai haladás meggyorsulása szükségessé teszi a népgazdaság struktúrájának megváltoztatását, magas követelményeket támaszt a gyártmányok minőségével szemben, s a termelés ösztönzésének rugalmasabb és operatív mechanizmusát igényli. Az SZKP azonban más szocialista országok kommunista pártjaihoz hasonlóan, nem titkolja azt sem. hogy az utóbbi évek folyamán számos fogyatékosságot mutatott országaink gazdasági fejlődése. Bizonyos aránytalanságok keletkeztek a népgazdaságban, a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlődése elmaradt a nehézipar fejlődéséhez viszonyítva, némileg lassult a munkatermelékenység emelkedésének üteme. stb. Ezenkívül számos esetben a népgazdaság vezetésében megnyilvánuló szubjektivizmus is komoly hiányosságokra vezetett. Mindez megkövetelte, hogy a gazdaság szervezeti problémáit illetően következetesebben érvényesüljön a tudományos hozzáállás. A végbemenő változások objektív jellegét mutatja, hogy bármilyen változatosak is, általános, alapvető tendenciájuk azonos a Szovjetunióban és más szocialista országokban. Az átalakulások célja az, hogy a maximális népgazdasági hatékonyság elérése érdekében emelkedjék a tudományosan megalapozott állami tervezés színvonla, megvalósítsák a centralizált tervezés elvének s a vállalatok és egyesüléseik széles körű önállóságának legcélszerűbb összeegyeztetését. megfelelő formákban, továbbá szélesebb körben alkalmazzák a termelés és a műszaki fejlesztés belső ösztönzőit (a tényleges önálló gazdaságos elszámolást, a kollektívák és minden egyes dolgozó anyagi ösztönzését a jobb munkára), jobban kihasználják az értékkategóriákat (nyereség, ár, hitel, stb.) a termelés ösztönzésénél és hatékonyságának megítélésénél, meghonosítsák a termelésben a tudományos eredményeket, stb. A szocialista országok gazdaságában az utóbbi idők folyamán végrehajtott kísérletek és a már meghozott gyakorlati döntések célja az, hogy még hatékonyabbá tegyék a gazdaságot, s jobb feltételeket teremtsenek meg az újabb sikerekhez a tőkés rendszerrel folytatott gazdasági versenyben. Ezek után mondani sem kell, hogy a szocialista országok kommunista pártjait a világszocializmus létérdekei vezérlik, s arra törekednek, hogy hatékony harcot folytassanak a kapitalista rendszer ellen a gazdasági küzdőtéren.. 0 Mit értünk a szocialista gazdaság alapjain? Úgy tűnhet, hogy ez elemi kérdés. De ne siessünk a következtetésekkel. Valójában az egyfelől a terv, másfelől az árupénzkapcsolatok szerepéről a centralizmus a vállalati önállóság összeegyeztetéséről folytatott vita végső soron mindig visz- szatér erre az alapvető kérdésre. S a polgári propagandisták jellemzően a szocialista gazdaság dogmatikus felfogásából indulnak ki. A marxizmus—leninizmus klasszikusai állhatatosan óvták követőiket attól, hogy vulgáris, primitív képet alkossanak maguknak a szo- szialista gazdaságról, olyan társadalmi szervezetnek képzeljék el, amely teljesen elveti az objektív gazdasági törvényeket. Kitartóan hangoztatták, hogy éppen ellenkezőleg, a népgazdasági arányokat nem lehet valakinek a szeszélye, vagy óhaja szerint, önkényesen meghatározni. 'Ezek összhangban kell hogy legyenek a termelés objektív törvényeivel. Lenin a szocialista gazdaság igen fontos szervezeti ?-s igazgatási elvének tekintette a demokratikus centralizmus elvét. A Szovjetunió és más szocialista országok gazdaságának fejlődése megmutatta, hogy ennek az elvnek egyetemes jellege van. gyakorlati alkalmazása azonban igm nagy változatosságot mutat, a különböző országok feltételeinek megfelelően és a szocializmus építésének különböző szakaszaiban. A tapasztalatok szerint állandóan tökéletesíteni kell a gazdaság tervezési és szervezeti módszereit, összhangban az elért fejlettségi fokkal, s a társadalmi-politikai és kulturális változásokkal. Ezek után érthető, hogy természetes, időszerű és törvényszerű a Szovjetunióban és más szocialista országokban jelenleg végbemenő átalakulás, a demokratikus centralizmus elvének következetes alkalmazása. A szovjet gazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában szükségessé vált az iparigazgatás ágazati elvének visszaállítása. Űe, mint az SZKP KB plénuma hangsúlyozta, ez nem jelent mechanikus visszatérést a korábbi formákhoz. Annak idején, amikor létrehozták a népgazdasági tanácsokat, joggal bírálták a régi minisztériumok számos fogyatékosságát: a tárcasovinizmust, a túlzott centralizációt, a bürokratikus huzavonát, stb. A népgazdasági tanácsok létrehozásával egy ténylegesen megérett problémát akartak megoldani. Megpróbálták jobban összeegyeztetni a centralizált tervezést a szélesebb körű helyi kezdeményezéssel. De a tapasztalatok szerint ez az igazgatási rendszer ellentétbe került az ágazati fejlődés objektív tendenciájával. Másrészt a vállalatok lényegében a régi helyzetben maradtak. Jogkörüket nem szélesítették ki. Felesleges bizonyítani, hogy az intézkedések a szocializmus gazdasági bázisát alkotó társadalmi tulajdon erősítésére és fejlesztésére hivatottak. Még ellenségefnk sem vállalkoznak arra, hogy kétségbevonják ezt. A Szovjetunióban végbemenő átalakulások ,,magától értetődően nem érintik a termelési eszközök állami tulajdonának alapelvét” — írja például a francia Le Monde. „A szocialista állam marad a termelési eszközök gazdája” — állapítja meg a Náción. A tervezett változások célja továbbá az, hogy « gazdaság elért fejlettségi fokával és a megérett társadalmi szükségletekkel összhangban, következetesebben érvényesüljön a demokratikus centralizmus elve. 0 Kritikusaink különösen sokat foglalkoznak az értékemelők (áru-, pénzkapcsolatok, anyagi érdekeltség, nyereség, sfB.) felhasználásával a szocializmusban. A mi viszonyaink között a munka mennyiség és minőség szerinti díjazása hathatósan ösztönzi a dolgozókat a munkatermelékenység emelésére, szakmai képzettségük emelésére, s a leghatékonyabb munkamódszerek keresésére. Ami pedig a nyereség kérdését illeti, amellyel előszeretettel űz spekulációt a burzsoá propaganda, aligha kell bizonyítanunk, hogy a szocializmusban és a kapitalizmusban merőben ellentétes a nyereség rendeltetése. A kapitalizmusban a nyereség a tulajdonosok, a tőkések zsebébe kerül. A szocializmusban az egész társadalom érdekeinek megfelelően a termelés továbbfejlesztésére és a dolgozók életszínvonalának emelésére használják fel a nyereséget. A szovjet iparigazgatás átalakítása nemcsak hogy a szocializmus természetéből adódik, hanem teljes összhangban van a gazdaság továbbfejlődésének érdekeivel is. Ezt az átalakulást a kommunista építés alapvető problémáinak lenini megközelítési módja diktálja, g a szovjet emberek, akiknek szemében ez a termelés növekedésének, s a dolgozók növekvő jólétének fontos feltétele, szívvel-lé- lekkel helyeslik az SZKP KB szeptemberi plénumának határozatait. A plénum határozatai a szocialista rendszer erejét és dinamizmusát mutatják, s újra feltárják ellenségeinek eszmei erőtlenségét. (Ford. Hetényi PSU) Ferenczy Béni művészete Az alkotó energia csodája! így emlegetik évek óta barátai és tisztelői Ferenczy Béni művészi feltámadását. Dramatizálás veszélye nélkül nevezhetjük annak, ami vele történt. A betegség letörölt emlékezete lapjáról csaknem mindent, hosszú időre szavát vette és bénító bilincsbe verte mozdulatait. Ám ő nem adta meg magát. Az ember és a művész erősebbnek bizonyult minden megpróbáltatásnál. A világ szépsége, a rejtőző titkok felfedezésének öröme vezette vissza az életbe, s azóta, évek óta már, mintha egy új Ferenczy Béni, a régi magaslatokat is maga mögött hagyó, nagyszerű művész szórná ajándékait kiapadhatatlan bőséggel. Rajzait, szobrait, : dombörmüyei t és érmeit hazai és külföldi kiállítótermek közönsége csodálja, a kritika méltatja, s már a művészettörténet is vitathatatlanul időtálló értékként jegyzi lapjain. Államunk elismerése pedig az április 3-án átadott Kos- suth-díj első fokozata. # Édesapja neve a magyar művészettörténet egyik szép fejezetének lapjait díszíti. Nagybányán, festészetünk újjászületésének bensőségesen hangulatos, gazdag él- ményű fészkében tölti gyermekkorát. Míg a vele egykorúakról iskolai foto készül, őt édesapjának arcképremeke örökíti meg nagy hajú, makacs öntudatai néző gyermekként. A műterem örömei és gondjai, a művészvilág témái és kulturális élményei segítik, s meg is határozzák pályakezdését. Tehetsége is művésszé rendelte. Rajzol és fest, érmeket készít és bronzból mintáz. Mindenkitől tanulni igyekszik, a legjobbaktól a legjobbat. A hazai mesterek után Párizs következik, ahol az új törekvések tanulságát is a maga egyéniségének képére formálja, s viszi tovább művészetében. Már az első világháború előtt sikerek állítják nagyhírű édesapja mellé. Nagyobb anyaggal 1916-ban mutatkozott De először az Ernst Múzeumban, a Ferenczy család kiállításán, amelyen Ferenczy Károly és három gyermeke, Béni, Noémi és Valér vett részt. A Tanácsköztársaság bukása őt is száműzi. Csehszlovákiában él. majd Bécs- ben dolgozik, később pedig Berlinbe költözik. Euröpa- szerte ismerik már nevét, a huszas évek művészi áttörésének világhírű képviselői a barátai. Ö azonban nem tud hazájától elszakadni. 1925-ben ismét kiállítást rendez a Nemzeti Szalonban. 1929-ben érmeket es rajzokat mutat be. Egyik érme az első szovjet ötéves terv ihletésére készült, egy másik pedig Lenint ábrázolta. A harmincas évek elején négy évet töltött a Szovjetunióban. A moszkvai élmények és tapasztalatok múlhatatlanul felszívódtak művészetében. Alkotásairól nehéz számot adni, hiszen a legjobbakból válogató album is vaskos köfet. Ferenczy Béni sokoldalú és nagyon gazdag művész, akinek életművéből ezt vagy azt kiemelni, külön hangsúlyozni, voltaképpen a többi mesterművei szembeni igazságtalanság. Emlékeztetőül mégis hadd hivatkozzunk néhány munkájára, amelyet a művészi közvélemény is megkülönböztetett tisztelettel, szeretettel tart számon. A Művész felesége című mellszobor a legszebb magyar portrék egyike. Ahogy Ferenczy egyik méltatója, Genthon István írja: „büszke mélabú borong a szép fejen.” Bartók-plakettján, amely 1936-ban készült, a szellem tisztaságának, az értelem fölényének szenvedélyes híveként vállalt szolidaritást a nagy muzsikussal. A második világháború legsúlyosabb éveiben készítette Fiatalság című nagy hajú, tömzsi női aktját, az élet és az ember szereteté- nek keresett pátosz nélkül is nagy hatású hitvallását. Az elmúlt húsz évben is sokat és jelentősét alkotott. 1848 centenáriumára Petőfi állószoErát mintázta meg. Az ő Petőfije önmagába merülő, erőt gyűjtő férfi, • valósággal farkasszemet néző művész és forradalmár. Nincs benne semmi a lelkesség közhelyeiből, az oicsó érzelmességből. Ferenczy Béninek mindig szoros kapcsolata volt az irodalommal, s természetesen a kortárs költőkkel, Írókkal is. 1956-ban sújtott le rá a betegség. Fölépülése hosszadalmas volt. Barátai aggodalmas szívvel, féltő szeretettel figyelték küzdelmét az újrakezdésért, a megszólalásért. Szinte mindent elölről kellett kezdenie. Épen maradt bal kezébe vette a mintázófát, így látott újra munkához, amely hamarosan áttörte a hallgatás börtönének falait. A száj néma maradt, de beszélt helyette a vonal, a szín. Ferenczy Béni nyugodt és kiegyensúlyozott. Ma már néhány szót beszél is, de vallani igazán műveiben tud és akar. 1 1965. október 31 A kedvelt szoborral (MTI foto — Zinner Erzsébet felvétele)
