Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-31 / 256. szám

Ezen ae oldaton test ver la­punk a Kárpáti Igaz Szó munkatársai számolnak be a Szovjetunó Kárpátontúli te­rületének mai életéről. Ha­sonlóképpen a Kelet-Ma yar- ország is csereolda't bocsá- I tott testvérlapunk rendelkezé- ; sere a Nagy Októberi Szocl- J alista Forrada’om évforduló­ja alkalmából. Párviadal — az ötödik brigádtaggal Ä titkos „háború” azon­nal elkezdődött. Az öreg sertéstenyésztő — Pista bá­csi — huncutul kacsintott szemével. — Téged miféle szél ho­zott ide? Ez nem a fejő­üzem. Ez sertéstenyésztő üzem — sertésgyár. Érted? Irinka dolgozni kezd Irmka mindezt természe­tesen megértette. És termé­szetes, megértette azt az iró­niát is, amely ott volt az éltes ember hangjában. Meg azt is, hogy itt neki nem lesz könnyű dolga. A farmon több mint ezer ser­tés van, a technikai fel­szerelés pedig csak egy moslékgyár és egy traktor. A férfiak négyen vannak, mind tapasztalt sertéste­nyésztők, 6 pedig egyedül van és tapasztalata egyál­talán nincs. Haragos öntudattal vette fel a vedret, felszegte a fe­jét és ezt gondolta: „Meg­mutatom én még, hogy ho­gyan kell helyt állni.” Komoly fordulat Egyezer aztán a „harc” komoly fordulatot vett. — Maguk csak elvi utasí- t-í wafer t tudnak adn' egye­bet nem, fakadt ki Irinka egyszer Pista bácsira, az idős sertéstenyésztőre. — A maguk csoportjában már re­gen nincs teljes rend. Mi van a takarmányelosztás­nál?.., Kereste a szükséges szavakat és egyszer csak ki­mondta. — Igazságtalan az elosz­tás. Pista bácsi elsápadt. — Te fogsz engem taní­tani? — és elment a veze­tőséghez panaszával. Irinka és Pável Pávlovics Erdevs között a kővetkező beszélgetés folyt le: — Az elvszerűség az fontos és jó dolog Irinka, — mondta a vezetőséget kép­viselő Erdevs. — Hevesked- ni nem kell. Sokkal tapin­tatosabbnak kellett volna lenned Pista bácsival. Ne feledd el, hogy ő már na­gyon régen ott dolgozik a farmon, jó akaratú és igen lelkiismeretes. Te vagy a fiatalabb. ö a tapasztalt, neked meg még semmiféle tapasztalatod nincs, így nem tudsz vele versenyre kel­ni. i — Versenyre kelni? — kérdezett rá Irinka. Erre nem is gondoltam, de ez a kivezető út. Kihívom ver­senyre Pista bácsit. A férfiaknak több mint Érettségizett kolhoziagoh A nélkülözés és a szük­ség • szovjet hatalom évei előtt sok hazánkfiát űzött ki a tengeren túlra. De ott sem találták meg boldo­gulásukat. Nem csak, hogy fillér nélkül maradtak a nagy szegénységben, ha­nem hontalanok is lettek. Most pedig, amikor ha­zatérnek a régi emigránsok, alig ismerik meg falunkat. Megyünk velük az új ut­cákon, megállunk minden­egyes ház előtt. Megállunk, mert minden ház előtt van mit elmondani, megmutat­ni, mert a szovjet hatalom minden családnak meg­hozta a maga örömét. A kolhozrendszer átvál­toztatta Dunkovicát is. A szovjethatalom előtti idők­ben összesen nem épült annyi ház, mint a szovjet- hatalom 20 éve alatt. Van szép iskola, klub, 4 üzlet, könyvtár, bölcsőde, sütöde és így tovább. Most már a kolhozisták­nak nem kell messzire utazni, ha egy szép. ruhát, vagy háztartási gépet, vagy ha egyéb árukat akarnak vásárolni. A falusi üzle­tekben mindezeket lehet kapni. Ebben az évben a falu­ban 2 javítóműhely is nyílt, egy cipőkészítő, és egy szabómühely. A Micsurin kolhozban évről évre javulnak a munka feltételei. Egyre jobban kiépül az állatte­nyésztő központ. Hogy az építkezés olcsóbb legyen, ezért helyi építőanyag­forrásokat használnak fel. Sokan lettek építőmunká­sokká. A falubeliek tiszte­lik az építőket, akik a sa­ját munkájuk mestereivé váltak, mint például Iván Lambruh, Vaszilij Fehér, Mihail és Iván Fehér és sokan mások. Példájukat sokan követik a fiatalok közül is, mint Andrej és Iván Sánta, Mihail Sánta, Mihail Pékár, Vaszilij Fir- cák és sokan mások. A kolhozisták házába be­költözött a bőség. A házak is egészen megváltoztak. A viskókat szép, tágas, mo­dern városi típusú házak váltották fel. Üj házakba költözött Jurij Varga, Va- Kütj Glagyinec, Iván Hor­váth és más dunkovici kolhozista, sertéstenyésztő, fejönő; összesen mintegy háromszázan költöztek új lakásba, Dunkovicán ét Ar- danoveán. Az új lakásokban az élet is új módon folyik. Ügy tűnik, hogy a rádiók alig néhány éve költöztek be a lakásokba, ma pedig már a kolhozisták házaiban ott van a televízió is. Estén­ként pedig az ardanoviak és a dunkovicaiak Ott ül­nek a nyolcosztályos isko­lában, a felnőttoktatás ke­retében. Eljönnek az iskolá­ba Vaszilij Miklovs, Fedor Zsabar, Vaszilij Varga, és sokan mások. így egyre jobban megismerkednek a hallgatók gazdag hazánk­kal. Megjavultak az életkörül­mények és a munkafeltéte­lek. A kolhoztagok egyre több szabad idővel rendel­keznek. Az emberek tanul­ni akarnak. Minden házba visz a postás folyóiratot és újságot. Majdnem min­den lakásban van kiskönyv­tár, de a falusi könyvtárt is igénybe veszik a falu lakói. Nincs analfabéta, és a tanulási feltételek min­denki számára biztosítot­tak. A nyolcosztályos iskola mellett működik a dolgo­zó fiatalok középiskolája is. A fiatalok közül sokan az érettségi vizsga után is ott dolgoznak saját falu­juk kolhozában, és levele­ző úton még magasabb is­kolai végzettséget szerez­nek. Ilyen például Anna Muka fejönő, aki a Ivovi esti egyetemen tanul, vagy Melena Lupák kolhozistanő, aki az Uzsgorodi Állami Egyetemen tanul. A falunak sok szülötte végzett különböző pedagó­giai intézetekben, és most otthon tanít. A falu Micsurin kolho­zában az élet lépésről lé­pésre megy előre. Minden családról külön krónikát lehetne írni. Ez pártunk és kormányunk népről való gondoskodását tükrözi. M. Ivano irsávai kerület, az ardanal nyolcosztályos iskola taná­ra, fele le volt forrázva. — No no! Lesz még itt nemulass, — vakargatték a tarkóikat a sertéstenyésztők. Irinka meg mintha szárnya­kat kapott volna úgy moz­gott a farmon. Megértette: ez a verseny nagyon ko­moly dolog. Ha győz, ak­kor befogadják a kollektí­vába. A veszteség pedig egyenlő lenne a farmról va­ló szégyenteljes távozással. A sertéstenyésztő Ludvig Kovács, Bertalan Gazdacs, Sándor Mincak féltékenyen vigyázták a verseny minden lépését. — A versenyben nemcsak a személyek győznek, ha­nem a kollektíva, — han­goztatták az irodán. Egy év múlva Végre elérkezett az év vége. A sertéstenyésztők tü­relmetlenül várták a gazda­sági szakemberek értesítését az eredmény alakulásáról. Irina Komari érte el az első helyet, minden mutató tekintetében. Mindenki gratulált neki. Még Pávet Erdevs is megfeledkezett a semlegességéről és sokáig rázta Irinka kezét. Irinka azonban váratlanul félbeszakította: — Pista bácsinak igaza van. Én pedig most azt ja­vaslom, hogy emeljük az egy gondozóra jutó állatok számát 250 darabra, — ki­véve az idősebb elvtársa­kat. Mindenki támogatta Irih- ka javaslatát. És nem is olyan régen Irina Ivanovna Komari iz­gatottan ment be a pártbi­zottság titkárának az irodá­jába. Felvették tagjelöltnek a Szovjetunió Kommunista Pártjába. — No mi újság önöknél — a farmon, — érdeklődtek a pártbizottságon. — Minden rendben van, — felelte Irinka. — Es a párviadal, hogy végződött? — A pártbizott­ságon erről is tudtak. — Befejeződött, — moso­lyodon el Irinka. I. Szigyel, beregovoi körzet, Kalinyin kolhoz. Hamarosan működik a Szvaljánszkal Fakitermelő üzem egyik hatalmas, modern üzemró* sze. A csarnok területe 25 ezer négyzetméter. A képen a bútordarabok dúrva megmunlUW lásának a műhelye. Nagymérvű ipartelepítési program f Uj üzemek, rekonstrukciók a falvakban is A. N. Koszigin a Szovjet­unió minisztertanácsának az elnöke, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának a szeptembe­ri plénumán mondott be­szédében felhívta a figyel­met többek között, az Uk­rajna nyugati területein ta­lálható jelentős munkaerő- tartalékokra. Az ilyen helyzetből adódó hibák egyike. — veti fel az elő­adás egyik része, — a gaz­dasági szervek azon törek­vésében jelentkezik, hogy az ipart rendszerint a nagy­városokban akarják fejlesz­teni. . A1 mi területünkön, — az esetek többségében, — a hegyi kerületekben, szin­tén jelentkezik munkaerő felesleg. Előfordul az is, hogy egy-egy létesítmény, melyet a városban hoztak létre, nem rendelkezik ele­gendő munkaerővel, ugyan­akkor a falvakban meg munkaerőfelesleg mutatko­zik. Milyen intézkedések bizto­sítják jelenleg területünkön az új ipari létesítmények he­lyes telepítését? Ezzel a kérdéssel fordult tudósítónk V. M. Kucseruk elvtárs­hoz, a területi tervbizott­ság elnökéhez. Ö a követke­zőket mondotta: — A terület számos hatalmas méretű új építkezései közül csak az autójavító üzem kerül a területi köz­pontba. A többiek a falvakba és a járás! székhelyekbe. Az „Uzsgorodpribor” üzem Bozdoson található és a környező falvaktól, ahogy mondani szokták, egy kőha- jitásnyira van. Ezenkívül Veltkij Bereznijban is szer­vezik a „Uzsgorodpribor” egyik üzemrészlegét. így az üzem már másik lábával is kilépett a kerületi köz­pontból. Szolotvinban a ' befejezés stádiumába lépett egy só­bánya építése. Előirányzott termelése 500 ezer tonna só évente. Több mint ezer ember fog itt dolgozni. Te­reszva községben már _dol- gozik egy faforgácsoló üzem. Közvetlen mellette épül a bútorgyár. T"*)b mint 10 ezer garnitúra szo­babútort fognak itt előállí­tani évente. Az építkezések itt egy év múlva fejeződ­nek be és az új üzem több mint 2 ezer munkással fog dolgozni. Teljes ütemben folyik: a Huszti Nemez és filc -n.ru- gyár felújítása. Ha a mun­kálatokat befejezik, azonnal négyszeresére emelkedik a gyár termelése. Természe­tes, ezzel együtt nő a mun­kások száma is. Jelentősen bővül a Huszti Tégla, és Cserépgyár is. Vaszilij Csecsura kombájnos pártkongresszus kolhozának tett felajánláson dolgozva a és Iván VIgula traktoros — a mukacsevó! kerület, XXII. Képesítési szakértői A XXIII. pártkongresszus tiszteletére k ukorica betakarításánál két és félszeresen teljesítik a normát. J. Bosko felvételei Hatalmas Üzem less a felújítás után a Vi- nogradszkiji Szintetikus Műanyagyár is. Ha most 450 munkás dol­gozik az üzemben, akkor 2 év múlva már ennek a há­romszorosa. Tervezik még itt egy fésüsgyapjú és posztó kombinát felépítését is. Be- regovóban hamarosan kike­rülnek a majolika gyárból az első termelvények. A közeljövőben fejezik be a városban az autójavító üzem építkezését. A tégla és cserépüzem, valamint a borkombinát építése Irsavában hamaro­san befejeződik.- Épül ott dörzspapír üzem is, mivel ebből a területen nagy hiány mutatkozik. Ilnyicén, a régi elektro­mos hőerőmű telepen egy új vállalat létesült — egy kisegítő hegesztőműhely —* ahol 200 ember fog dolgoz­ni. A befejezéshez közeledik Szvaljávában is két nagy üzem felszerelésekkel való ellátása — ezek bútorkombi­nát- és üveggyárként fog­nak működni, — több mint 1500 munkást fognak ellát­ni munkával. Egyre jobban fejlődik az Ipar Mukacsevón is. A Klrov Gépgyár ter­mékei a világ 17 külön­böző országába jutnak el. A nagyüzemeit között tart­ják nyilván a „Mukacsepri- bort” a bútorkombinátot, a sígyárat és másokat. Jelen­leg egész sor építkezés fo­lyik a városban: ilyen a fehémeműgyár, amelynek az építkezéseihez a tava­szon fogtak hozzá és a Iföztársaság egyik leghatal­masabb ipari létesítménye lesz. Az előirányzott telje­sítő képessége 17,5 millió garnitúra fehérnemű éven­ként. Ez az üzem a hazai és külföldi technika legkor­szerűbb eszközeivel fog dolgozni. A gyárat a szov­jethatalom 50. éves évfor­dulóján fogják átadni a termelésnek. Épül egy új konzervgyár. 8 millió do­boz konzerv készítésére lesz alkalmas. Ez az üzem ha­marosan megkezdi a ter­melést. Befejezésül V. N. Kucse­ruk elvtárs azt mondotta: — Én csak a legnagyobb ipari létesítményeket ne­veztem meg, amelyeket már építünk, vagy amelyeket átépítünk. A ml területünkön so­ha nem látott lendüle­tet vett az üdülők épí­tése és a más egészség- ügyi létesítmények lét­rehozása. Ezen intézmények építésé­nél. felszerelésénél is több mint 1000-ren dolgoznak majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom