Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-30 / 255. szám

Otthonosak-e a művelődési otthonok ? A hegesztő, az anya, r a meos Gáspár Istvánná jubileumi éve Művelődési otthon — elfo­gadott közhasználatú kifeje­zés. Olyannyira, hogy nem is mindig gondolunk a fo­galom lényegére: otthon. Egy épületre emlékeztet a név, ahol alkalmi rendez­vényeket bonyolítanak le. De hisz ez még nem otthon! Megyénk községeinek több mint kilencven százalékában van már művelődési ház. Ezek zöme többé-kevésbé berendezési tárgyakkal is el­látott, kétharmadánál töb­be televízió is található. Mindez azonban nem egyen­lő azzal, hogy ezek a műve­lődési házak valóban betöl­tik a művelődési otthon szerepét is. Mi teszi otthonossá, meg­hitté és látogatottá a műve­lődési intézményeket? Mind a külső, mind a belső ar­culata, — talán ez a válasz a legelfogadhatóbb. A falusi kultúrházak egyésze azon­ban nem mindig mutatja meg ezt a két arcát a mű­velődni, szórakozni akaró közönségnek. Legnagyobb hiba, hogy főként a nagyobb helyiségek uralják a műve­lődési házakat, nehéz fűteni a termeket. S egyáltalán a korábbi művelődési ház ter­vezés nem számolt a prak­tikus igényekkel, elmaradtak a kis klubszerű helyiségek, olvasószobák. Nagyon aktu­ális lenne a tervezőknek olyan lépcsőzetesen — a község tehebíróképességével megegyező — megoldható terveket készíteni, melyek, nem hagyják figyelmen kívül a népművelés korszerű esz­közeit, formáit. Otthonos az a művelődési helyiség, amely elfogadha­tóan be van rendezve, ahol mindenki megtalálja a kö­tetlen szórakozás, művelő­dés eszközeit a nap bármely órájában. A művelődési ott­honok azonban még az őszi, téli idény alatt is csak né­hány óráig tartanak nyitva. Bejutni nem mindig könnyű. Ha még olyan apróság is közbejön, hogy rossz a tv, elcsukták a társasjátékokat, folyóiratokat, — bizony nem szít esen kopogtatnak az ér­deklődők! másodszor. Sajnos, a művelődési házak tv-ké- v-ti lékei, —. bár erről senki sem készített statisztikát, — legfeljebb a műsoridő egy- harmadában üzemelnek, ép­pen a kezelési hibából adódó rendellenességek miatt. De nem ritka a hétlakat alatt őrzött és indokolatlanul félre­tett tv-készülék sem. Nézet- eltéréseket okoz az is, hogy egyes művelődésiotthon- igazgatók díjmentesen meg­engedik nézni a tv műsorát, míg mások havi vagy alkal­mi díjakat szednek. Jó len­ne már ezt a részletkérdést is tisztázni. Sok minden tartozik még ahhoz, hogy mindenütt meg­szokják, megszeressék a mű­velődési házakat és valóban az otthonosság légköre vegye körül őket. De a legtöbb ta­lán az, mit kapnak itt. Vi­lág- és országszerte elter­jedtek a különféle klubok, mint a mai ember művelő­désének egyik1 vonzó formá­ja. A klub skálája széles, a kötetlen szórakozástól az al­kalmi rendezvényekig, illet­ve a klubtanács havi műso­rának ötletes és változatos kidolgozásáig. Szabolcs-Szat- márban is szépszámmal vannak klubok', egyrészük igyekszik is valóban klub­szerepet betölteni. De a klu- bök nagyrésze formális, csu­pán névleges. Készültek ki­váló módszertani ismertetők, Több éve tartó huzavoná­ra tett pontot a koordiná­ciós bizottság. Véglegesen kijelölték a Nyíregyházán felépítendő élelmiszerkombi- nát helyét. Az eredeti el­képzelések szerint a déli ipari területen kapott volna helyet, azonban a kivitele- zést több tízmillióval meg­drágította volna a járulékos beruházás. A bizottság helyesen dön­tött, amikor a több mint 110 millió forintos létesítmény helyéül a Nyíregyháza kül­ső állomástól északra eső területet jelölte ki. Igen lé­nyeges szempont volt. hogy az élelmiszerkombinát vas­úti sorompón belül legyen, mert így nem ütközik aka­dályokba a szállítás. Ezen a területen a járulékos beru­házások is lényegesen csök­kentek. Az élelmiszerkombinát elsősorban a város ke­nyérellátásán javít majd. A jelenlegi igény napi két vagon körül van, azonban a korszerűtlen üzemek ezt is csak igen nagy erőfeszíté­sek árán képesek kielégíte­ni. Az már természetes, hogy ilyen körülmények mellett a kenyér minősége kívánnivalót hagy maga Után. Nehézségekbe ütközik a lisztellátás is. Az elavult, korszerűtlen nyíregyházi malom nem képes lépést tartani a sütőüzemek igé­nyeivel, ezért a megye kü­lönböző malmai segítettek. Az új élelmiszerkombi­nátban napi ötvagonos ke­nyérgyár kap helyet, melléje épül a napi 15 vagon kapac'tású ma­lom, és egy ezer vago- nos gabonasiió. voltak megyénbelüli és me­gyén túli tapasztalatcserék, azonban a klubok ettől még nem váltak a szó igaz ér­telmében klubokká. Ide tartozik még egy lát­szólag „elméleti” probléma is. Ez pedig: eszünkbe jut-e a népművelési munkatervek végrehajtása és elkészítése előtt és közben megkérdez­ni a dolgozók százait arról, ők hogyan képzelik, mit sze­retnének. Ilyen közvéle­ménykutatás. amely egyben képet adna az egyes dolgozó rétegek műveltségi szintjé­nek, érdeklődési körének alakulásáról is, sokat segí­tene. Páll Géza Mindezt kiegészítik a szo­ciális létesítmények, irodák, javítóműhelyek. A folyama­tos, zavartalan termelési modern automata gépsorok biztosítják. Decemberre elkészül a beruházási program, 1966- ban leszállítják a részletes tervdokumentációkat és 1967-ben már elkezdődhet az építkezés. A kivitelezés megkezdése nagyon fontos, hiszen az új élelmiszer- kombinát nemcsak Nyíregy­házát, hanem a környező településeket is szolgálja majd. Gáspár Istvánná, a Kis- várdai Vulkán hegesztője, az üzemi,. a járási és a megyei nőtanács tagja. Hegesztőpisztoly és gyöngyszemek — Ez a szakmám. Gyöngy­szemeket varrni a vason. Küzdelmes út vezetett idáig. Huszonötödik éve lesz már­ciusban, hogy az üzembe kerültem. Nem voltam még tizennégy esztendős. El kel­lett titkolnom, hogy ke­nyérhez jussak. Sokat dol­goztam, hogy megmaradhas­sak. Mondogatták is az idősebb munkások. „Kislány, ne dolgozz annyit, hogy megszakadj.” Utána a le­mezműhelyben dolgoztam majd zománefuvó lettem. Finom munka volt, csak éppen szakmát nem adott. És én úgy szerettem volna, ha biztos kenyér van a kezemben. Sajnos, abbán az időben erre nem volt le­hetőség... Nem emlékszem már mikor, csak tudom, hogy megjelent egy törvény, amely kimondta, hogy a nők is egyforma munkát végezhetnek a férfiakkal A férjem már akkor is he­gesztő \^olt. Tettek hozzá Is egy nőt segíteni. „Hadd menjek én hozzád, leg­alább nekem is szakmám lesz.” így kerültem a keze alá. Hat-hét évig dolgoz­tunk együtt. — őszintén mondhatom, hogy úgy voltunk mi ket­ten, mint két megértő szak­társ. Vitatkoztunk, tanul­tunk, bújtuk a szakköny­veket, megbeszéltük, melyik munkát milyen elektródá­val, milyen erősséggel kell végezni, hogy jó legyen. Az­tán indult egy lakatostan­folyam. Akkor én azt mond­tam a férjemnek, ta­nulok, le akarok vizs­gázni. Tizenhét férfi kö­zött egyedül én tanultam hegesztés elméletet és le fs vizsgáztam kiváló ered­ménnyel. Nem szégyellem én a szakmám. Igaz, hogy mikor megalakult egy újí­tási brigád, abban mint he­gesztő részt vettem. Több újítás megvalósítását segí­tettem. Részt vettem egy maglövő gép kivitelezésében és több fontos munkában. Gáspárné családja — Most meós vagyok a temperöntöde csiszoló mű­helyében. Havonta másfél­ezer forint körül keresek, de ha a szükség úgy kí­vánja, újra hegesztek. A múlt héten a férjemet he­lyettesítettem, de mást is ha kell. Úgy lehet varmi a hegesztővel, mint az asszo­nyok a varrógéppel. Szép vasgyöngyszemeket. És azt mondják a férfiak, hogy ér­tem is. — Mit is mondjak a csa­ládról. Két fiam van. István 13 éves, nyolcadikos, Laci 11 éves és hatodikos. Édes­anyám is vélünk lakik, s ezért1 könnyebb a család el­látása és idő is jut a társa- dalmi munkámra. Váltott műszakban dolgozom. Egyik héten délelőtt, a másikon délután. Ha délelőtt otthon vagyok, akkor van a nagy­mosás géppel, a vásárlás. Anyukám főz, így aztán nincs probléma. Nem mond­hatom, hogy férjem pontos hazajáró, reggel hétre megy. s bizony este nyolc is van, mikor megjön. Legtöbbször újításon dolgozik a kollé­gákkal. Mint most is. A porelszívó berendezésen vál­toztatnak. A szőke Pista és a fekete Laci fiam szívesen segítenek a ház körüli mun­kában. — Igaz szívvei mondha­tom, hogy megvan az össz­hang a családunkban. Sokat olvasunk. Még a nagymama is. Rajta kívül mindannyian tagjai vagyunk az üzemi és a városi könyvtárnak. Ok­tóber 7-én volt a házassági évfordulónk. Szerényen megünnepeltük. Virágot kaptam, mert otthon én va­gyok a pénztáros. Legköze­lebbi családi ünnep a két István-nap. Ez karácsony­kor szokott lenni hálunk. De Laciról meg a nagyma­máról sem feledkezünk meg. Férjem kedélyes em­ber, szereti a vidámságot, a családot. Szeretőiben, bé­kességben élünk. Nőbizottsági munkáiéról — Sok, Szemben dolgozó nő azt szeretné, ha éjszakai mimkára már nem oszta­nák be. Ez okozza a legtöbb problémát. Sajnos nem tu­dunk a beosztáson változ­tatni az üzemben. Ilyen « termelés rendje. Akin lehet, azon segítünk. Legutóbb Szakszón Ist^ánné felmen­tése ügyében jártam el a művezetőnél. Beteg a gyer­meke, s gondoznia kell. As üzemi nőbizottság rendezett bált a gyermek és a nőnap megünneplésére. Sok asz- szony tagja már a szocia­lista brigádoknak. Én is. Itt sokat művelődünk. A járási nőtanács a téli idő­szakban nők akadémiáját szervez. Most ide toboroz­zuk az asszonyokat. Érde­kes és értékes előadások lesznek az egészségügyről, történelemről, művészet­ről. Ezt is ken, hogy tudjuk. Ne^,” Ügy látom, hogy az Igényeket ez az előadássorozat ki­elégíti. Véleménye a férfi szaktársakról — Csak tisztelni tudom azt a férfit, aki jó szak­munkás és becsületesen dolgozik. Én tizenkét fér­fivel dolgozom együtt. Jól megértjük egymást. Én meg­adom a tiszteletet, de el is várom. Nincs is probléma közöttünk. Persze néha azért van összekoccanás. Mert ugye meós vagyok, s bizony meg kell mondani, és meg is mutatni ha kell, mi a hiba, hogyan lehet megja­vítani. Megcsiszolom én a munkadarabot ha szüksé­ges. „Irénke néni, miért ki­fogásol” — mondják néha. De kiengedhetek a kezem­ből selejtet? Kijelölték az élelmiszerkombinát helyét Nyíregyházán A tizenhetedik komp készül Fehérgyarmaton Már a tizenhetedik kompot készítik a Fehérgyarmati Szatmári Vegyesipari Vállalat dolgozói. A most befejezés előtt álló komp a második ebben az évben, amit SCO ezer forint értékben készítenek megrendelésre. A vállalat­nál specialistái vadnak a kompépítésnek; Szarka Lajos és 6 tagú brigádja. Képünkön az utolsó simításokat végzi is kompon Szarka Lajos, Kormány István, Halmi Ferenc és Lábas Gusztáv. Foto és szöveg: Darabos László Fehérgyarmat Szabó Pál: Ember a kóró mögött Erről az emberről is egy­re kevesebbet beszél a kró­nika, mint általában azok­ról a korabeliekről, akik ott születtek valaha a szá­zadfordulón. Vagy előtte néhány évvel, vagy utána néhánnyal. Régen a fél varmegye őrajta derült, amint elment asszony- nézőbe a szomszéd faluba és mezítláb nyargalt haza... meg amikor... beült abba az idegen autóba a város­ban a köréje sereglett nők és úriemberek társaságá­ban!... Nagyon megjámbo- rodott. Kiváltképpen akkor, amikor az a szomszédfalu- bell özvegyasszony a nya­kába csimpaszkodott. Aztán jött az első gyerek, a má­sodik, a harmadik... Olyan annyira bőséges áldás volt ez, hogy talán bele is ge- bedt volna, ha hirtelenében bé nem áll nazarénusnak. Az­az hívőnek. Mert így, vagy akarta, vagy se, a fogához verte a garast. Kocsmába nem mehet, semmiféle szeszes italt nem ihat, még tejet is csak kecsketejet iszik, mivel tehene nincs. Szelíd, jámbor ember lett, napszámra Is inkább be­fogadták. Negyvenötben ka­pott néhány hold földet, a termelőszövetkezet alaku­lásakor szó nélkül, simán belépett. Nem is lett vol­na már semmi baj, ha azon a bizonyos októberen az a lövés el nem pukkant vol­na. De elpukkant. * A falu közepe bolydult fel inkább, mint a széle, de ez se nagyon. Mindösz- sze is egy ember, Só Mihály hergelte belé magát a do­logba, mégpedig úgy, hogy imé, itt az ideje, hogy az egész teremtett világ csak zsoltárt énekeljen, meg hozsannákat zengjen, mert ...erre harsan legjobban a kapa, kottyan a szekér, zeng a tarló, dübörög a traktor, tehát: pofa be. Vagyis, felöltözött fekete ünneplőruhába, kezébe vet­te görbebotját, és felment a tanácsházához. Emberek álltak csomóban, vitatkoz­tak, hangosak voltak, de széken, vagy asztalnál nem ült senki. Mindenki állt. Só Mihály leült a tanácselnök helyére, botjával az asz­talra kondított, hogy olyan nagyot csattant, mintha le­szakadt volna a padiás és azt mondta: — Nem akarok többé kommunistákat látni! Az emberek ránéztek, pil­lanatig csak álltak, aztán lassan megfordultak és bal­lagtak kifelé. Amelyik a küszöbhöz ért, hátrapillan­tott, aztán kilépett a fo­lyosóra. Só Mihály csak ül és csak néz és azt látja, hogy már csak négy em­ber van bent, már csak három, kettő, egy... egy se. Csend. Még légyzúgás se hallik, mert légy sincs már. Van itt a fene. Semmi. Csak a csend az, ami vég­telen és valahol valami ko- lompol a csöndben. így ko- lompolt valaha a csörtető marha a réten. Aztán valami mást érez, mégpedig olyat, hogy baj van itt, nagy baj, valami nem pászol, mintha elver­te volna a jég a vetést, ki­tört volna a tsz-ben a száj- és körömfájás, vagy még ennél is nagyobb... Egyetlenegy a vágy, ami félelmes és gyötrelmes: nem itt lenni. Valahol máshol. Jó délután van már és me­gyen az imaházba. Ott, csakis ott szakadhat le lei­kéről a félelem. A tanács­háznál az üresség, és a távolodó emberek léptei fájtak, itt meg a sötétség és ráadásul itt is árad, egy­re árad rá a magányosság... De majd csak jön vala­ki, hiszen most imaeste van. Semmi nem zavarta meg az estét. Kint, valahol lö­vés pukkant. Ekkor meg­rezzent Só Mihály, nagyon. * Lehetett tán nyolc, vagy kilenc óra, amikor eloszlott a gyülekezet és ment ki erre, ki arra. Sötét volt mint a korom, a villany az este csak egyszer lobbant fel, aztán vége. Nincs to­vább. Olyan nagy a csend, hogy szinte siket tőle az ember. Mindössze erre, Árokhant felé dübörög va­lamilyen autó, és amarra meg vágtató szekér csattog, s beszédfoszlány hallik. De ez is elnémul, mire Só Mi­hály lefordul a sikátoron. Itt egyenesen le, a sikátor végén balra, aztán menni kell még, vagy tíz-tizen- két ház ellen, amig haza­ér. — Kipp-kopp — Só Mi­hály bakancsa kopog. De alig koppan néhányat a járda, amikor durr. Lövés pukkan itt, közvetlen kö­zel. Annyira közel, hogy Só Mihály úgy érzi, minha a hasa egy nagy bádoghor­dó vplna és az pukkant ki. Ez valószínű is, mert olyan gyorsan és könnyen pattan által a Serfőző kerítésén mintha bolha volna. A ke­rítésen belül hatalmas kó- rókúp. Egy kévét hirtelen kiemel, a helyére búvik, le- kucorodik. Es akkor rá­húzza magára. Meg se moz­dul. Meg se nyikkan, meg se pisszen. Itt békesség és csend. Csak néha kóróle- vél zizzen és Só Mihálynak hevesebben dobog a szíve. Reggel hatkor Serfőző András adni akart a tehén­nek, és amint felveszen egy kéve kórót, csak áll és csak néz, mert egy ember alszik mögötte. Kucorogvá, mint valaha, ó, beh nagyon régen, az anya méhében. „Még mindig háttérben vannak a nők" — Női egyenjogúság. Erre nem lejjet teljes őszinteség­gel válaszolni. Én úgy lá­tom, hogy még mindig hát­térben vannak a nők. Nem akarok az üzemre kompro­mittáló dolgot mondani, hisz ott eszem a kenyerem negyedszázada. Van azért még fizetési különbség azo­nos munka mellett nő és férfi között. Nálunk a csa­ládban nincs probléma. Az üzemben is így kellene valahogy. De azért nem kell félteni a nőket. Ha bántja őket valami, meg­mondják! Csak az a baj, néha hiába. — Ennyit tudok én mon­dani. Ugye nem sok. i Farkas Kálmán 1965. október 30. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom